Kárpáti Vipera Nyúz

Baszkuráció és sziszegő nyelvöltögetés Ungon-Bergen által oda-vissza - KEKECBLOG

A fociról azért se

Ha a Vipera nem tojná le magasról a focit (no jó, de hogy kerül magasra egy vipera, mi vitte fel oda? hacsak a gőgje nem!), akkor most már ideje lenne összefoglalnia, mit gondol erről az egészről. Mármint arról a szánalmas dologról, ahogy az évtizedes szorongás és frusztráltság hirtelen átcsap össznépi eufóriába. Mint amikor a hosszú elvonókúra és reszketős absztinencia után a súlyos alkoholista rácuppan az első üveg házipálinkára.

Ha kicsit is érdekelné a Viperát a futball, okosan értekezne arról, hogy persze, győzni jó, örülni jó, együtt örülni még jobb, a teljesítmény előtt illik kalapot emelni és hogy normális körülmények között egy kontinentális bajnokságon elért győzelmet és a valószínű továbbjutást utcai fiesztával ünnepelni érthető és jogos. Mindez azonban ma Magyarországon éppen hogy nem normális körülmények között történik, hanem olyan előzmények után, olyan helyzet közepette és olyan következmények árnyékában, amelyek mindenre okod adhatnak, csak önfeledt ünneplésre nem.

A Vipera ugyanis sajnos olvasta, mi történt 1954-ben, amikor „csak” ezüstöt nyert az aranycsapat a foci VB-n, tudja, mit tettek a lincshangulatra hergelődött, dühödt szurkolók (például bosszút álltak Sebes Gusztáv edző gyerekén). A Vipera azt is elég jól érzékelte, mi történt a magyar labdarúgás háza táján az utóbbi huszonöt évben (többek között ez vezetett oda, hogy magasról letolja a focit). A Vipera folyamatokban, tendenciákban, törvényszerűségekben gondolkodik, így cseppet sem lepődik meg, amikor azt olvassa (és látja a videókon), hogy Marseille-ben hogyan keltettek félelmet a magyar szurkolók, hogy eljárás indulhat ellenük náci karmozdulataik miatt. Azon  meg, hogy olyasmit is skandáltak: „Izlandi cigányok, basszátok meg anyátok”, igazán nem kell fennakadni, hiszen teljes összhangban van az otthoni „Indul a vonat Auswitzba” kedves rigmusával.

A Viperának eszébe jutnak azok a bűnözői múltú, kigyúrt, kopasz focitájéki marconák is, akik „védték a Fidesz-székházat” a diáklányok ellen és akik népszavazási kezdeményezést akadályoztak meg öntestükkel. Meg eszébe jut, mi tenger pénz ömlött az elmúlt időszakban a fociba – a stadionokat is ide értve -, miközben más, ezerszer sikeresebb sportágazatok gyakran szűkölködnek. A Vipera azt is pontosan tudja, miért van ez így, kinek a mániája a labdarúgás, ki építtetett stadiont a háza mellé.

A Vipera azon is eltűnődik, hogy vajon miért nem ünnepelte a kedves művelt magyar nép utcai fiesztával az első magyar irodalmi Nobel-díjat vagy az új Oszkárt? Egyik sincs olyan fontos, egyik se akkora teljesítmény, mint az Izland ellenni 1:1???

Így amikor a Vipera egyik levelezőpartnere azt írja neki magánlevében, „frenetikus volt” az ünneplés a budapesti Körúton, akkor csak az udvariasság tartja vissza attól, hogy ne egy cifra káromkodással küldje el partnerét melegebb éghajlatra, amiért bedől a hamis látszatnak.  Igen, az ünneplés és az ünneplés miatti öröm még látszatnak is hamis.

A Vipera számára nehezen érthető, hogy értelmes, az emberi lélektannal belülről foglalkozó Facebook-ismerőse hogy írhat ilyesmit a közösségi oldalára:

Több évtizednyi kudarcot, feszült számítgatást, építkezést zárt le a tegnapi dicsőséges esemény. … Ez a lefojtott örömvágy pattant el este nyolc óra körül, amikor a magyar űrhajó leszállt a Holdon.

Éppen egy pszichológus hogy téveszti el ennyire az arányokat? Éppen ő hogyan eshet áldozatául a népbutításnak és tömegpszichózisnak? Éppen ő ne tudná, mennyire talmi ez a csillogás és milyen keserves lesz a kiábrándulás, amikor…

De a Vipera nem akarja az ördögöt a falra festeni és nem állítja azt, hogy a frusztráció egy esetleges kudarc után a korábbinál is nagyobb lesz az újabb illúzióvesztés miatt. Nem állítja, hogy a minapi boldog fiesztázók – félő – egészen rövid időn belül kukákat fognak borítgatni (gyújtogatni?) a Körúton. Ne így legyen! Legyen sikeres a magyar labdarúgás – de ne náci szurkolókkal, ne cigányozó skandálással, ne orbánviktori mindenáronnal, ne stadionépítő megalomániával. És ne az első szerény sikerbe belerészegedő tömegekkel. Pláne nem azzal a feltételezéssel, hogy ez most itt egy diktátori hajlammal megvert szociopata népvezér gyalázatos országlásának az igazolása lenne.

Ha a foci kicsit is érdekelné a Viperát, valószínűleg posztot írna erről az egészről. De nem – jusztse!

magyar-szurkolo


FacebookTumblrBlogger PostGoogle GmailWordPresstöbb

Behívás bajvívásra = bevívás

Ha ez az egész állóháború nem lenne végtelenül elkeserítő és maga Ukrajna – élén elnökével – nem lenne kétségbeejtően szánalmas, akkor a Vipera most jót vidulna a népszerű kárpátaljai hírportál újabb bakiján. Merthogy eredetileg a bajvívás nemes, bár véres, de igazságos közdelem, illetve lovagok közti erőpróba. Egyik fő ismérve, hogy a szemben állók azonos fegyverrel, azonos feltételek között küzdenek. Az ukrajnai behívás viszont minden, csak nem nemes, nem igazságos. Viszont igaz, hogy véres következményekkel is jár… Bárhogy is, a hírforrás bakijából eredő porosenkói „behívás bajvívásra” minden komikus felhangja ellenére inkább szomorú, mint mulatságos.

porosenko-behivasok

Frissítés. Kapcsolódó hír ugyanerről a portálról, 2016. márc. 31:

A Forbes-Ukrajina szerint Petro Porosenko ukrán államfő vagyona egy év alatt 100 millió dollárral nőtt, elérve a 858 millió dollárt. Az elnök még mindig nem adta el a Roshen édesipari vállalatot, holott erre 2014-es hivatalba lépése óta többször is ígéretet tett. Tulajdonában van továbbá a Nemzetközi Befektetési Bank, részvényese a Ukrprominveszt-Agro holdingnak, valamint több gépkocsi-, hajógyártó és gépipari cégnek, tulajdonosa néhány országos, illetve regionális rádió- és tévétársaságnak, köztük az Ötös ukrán hírtévének.

Még ha csak ukránoznák őket!

A mélymagyar demagógia közhelygyűjteményébe illik volt földink cikke a szon.hu online portálon. Szerinte „vétkesek a hatóságok, amelyek képtelenek kiszűrni a nem igazi „kettős állampolgárokat”. És most túlbuzgóan vonják meg a törvényesen folyósított nyugdíjakat a kétlaki, de igaz magyaroktól is, követelvén, hogy költözzenek át végleg Magyarországra. … Ezzel elindítanak egy újabb bevándorlási hullámot, és magyartalanítják az ősmagyar földet!”

Nem marad el az efféle irományok kötelező közhelye sem, ezúttal kicsit megcifrázva: „a kárpátaljai magyarokat sértően leukránozzák, holott ők magyarabb magyarok, mint a magyarországi kozmopoliták többsége!” – A legjobb azonban a cikk címe, amelyben a leukránozást kifogásolva ő maga már egyenesen ugránoz:

ugranok

Transzgenetikus állat- és növénykert épül

A pirézek és a transzgenézis

Az Arvisura-blog adta közre a szenzációs hírt, miszerint rövidesen megépül a világ első transzgenetikus állat- és növénykertje. A közlemény kitér számos részletre, így tisztázza az alapfogalmakat is. Először is megtudhatjuk, hogy miben áll a transzgenézis lényege:

Amikor idegen géneket ültetnek be egy állat vagy növény génállományába sebészeti úton, akkor az így létrejött állat, ill. növény transzgenetikus, transzgénikus. A transzgenetikus állat, ill. növény önmagához lényegíti a piréz gént, ennek a folyamatnak a neve a genetikában: arvisura-transzgenézis.

Egy eredeti kép kíséretében értesülhetünk arról is, mikor és hogyan hozták létre az első transzgenetikus élőlényt:

Az első transzgenikus állatot 1982-ben állították elő génsebészeti úton. Ekkor egy caribi csupakabra (chupacabra) nőstény egyedének megtermékenyített petesejtjébe a rézfaszú bagoly növekedési hormonját juttatták be. A transzgén beültetése sikeres volt, az egészségesen megszületett, farkánál fogva összenőtt híres csupakabra ikerpár a Nature folyóirat címlapjára is rákerült. A kép bejárta a világsajtót.

csupakabra - piréz totemállat

Az első transzgenetikus állat, a caribi chupacabra

A transzgenezis új tudományos távlatokat nyitott meg az emberiség előtt, de szenzációértékét hamar elvesztette a közvélemény előtt. Mígnem mintegy tíz évvel ezelőtt egy piréz képzőművész vetette fel a transzgenetikus állatkert ötletét.  Adelay B. Kroll egy bioart projekt keretében dolgozta ki elképzelését, mely szerint olyan különleges állatkertben kellene bemutatni a különböző, akkor már szép számban létezett mesterséges életformákat, amely környezet illene hozzájuk. Ugyanígy a transzgenetikus növények számára szerinte különleges télikert lenne létesíthető a zöld energia hasznosításával. A projektből:

A medúzák génjének köszönhetően a sötétben világító transzgenetikus állatok és növények mellett ott lennének például azok a kecskék is, amelyek génmódosított tejében pókgén található, és így a tej különböző katonai vagy ipari alkalmazások alapanyagául szolgál. Egyes, külön erre a célra kialakított felületeken pedig emberi hajat és körmöt, illetve pillangószívet, lótüdőt és dzsessz-sztenderdeket játszó, vibrafonként működő csontokat lehetne nevelni, miközben az épületek víztaszító hüllőpikkelyeket növeszthetnének magukra a nedvesség ellen. A látogatók úgynevezett geckovátorral (gekkó+elevátor, vagyis gekkó és lift) közlekednének az épületek között – sőt, magukon az épületek felületén is (ehhez kellene előtte pókgénnel dűsított kecsketejet inniuk). Az transzgenezis apoteózisaként működő állat- és növénykertnek természetesen a chupacabra lenne az állandó kabalafigurája.

A piréz művész maga vállalkozna – jelentette be 2006-ban – a teljes bioart és dizájn-projekt lebonyolítására, megtervezné és létrehozná a transzgenetikus növény- és állatkert szerinte nagyon is emberi arculatát, lévén azért jönne létre, hogy érzékeltesse, mennyire más lesz a világ a biotechnológia forradalmának köszönhetően a nem is olyan távoli jövőben.

A nagyszerű tervezet – támogatás hiányában – csaknem elfelejtődött, ám a pénz keresésre optimalizálódott és szocializálódott fiatalt piréz dizájnerek újra felfedezték az ötletet.

Előbb megkeresték idős kollégájukat, aki szabad kezet adott nekik a projekt megvalósításához, majd intenzív pénzcsinálásba kezdtek, mígnem előteremtették a transzgenetikus növény- és állatkert létrehozásához szükséges pénzügyi fedezőanyagot, melynek segítségével a létesítmény a világban szétszóratott pirézek egyik gyülekezési helyén, Torontóban kapna helyet.

Az teljes állat- és növénykert-építés persze többe kerül, mint amennyi pénzt elsőre felhajtottak, ezért  nagyszabású mobiltelefonos marketingkampányt indítottak, minden pirézt sms-ben értesítettek a hozzájárulás lehetőségéről. Az Arvisura nevű okostelefon-alkalmazás lehetővé tette a bankszámláról közvetlenül történő tömeges támogatást, így nagyon hamar összejött a szükséges, karvalygénnel manipulál tőke. A piréz összefogásnak köszönhetően a közeljövőben megépülhet a transzvesztita Vesta-szüzek – mint kariatidák – ékesítette létesítmény – a transzgenezis nagyobb dicsőségére. (tovább…)

Leninből Lennon

MTI hír, 2016. március 2.

Alig néhány betűt kell megváltoztatni a kárpátaljai Kalini településen, ahol a Lenin utcát egyszerűen Lennon utcára nevezték át.

A kommunizmus emlékeinek felszámolása jegyében a Lenin utca John Lennon, a Beatles együttes néhai tagjának nevét viseli ezentúl Ukrajnában, egy kárpátaljai faluban – hozta nyilvánosságra a megye kormányzója szerdán hivatalos honlapján.

Múlt év április 9-én fogadott el az ukrán kormány törvényt, amely egyebek mellett betiltotta a kommunista és a náci propagandát, valamint a két totalitárius rendszer jelképeinek használatát. Hennagyij Moszkal kormányzó erre a jogszabályra hivatkozva adott utasítást több utcanév megváltoztatására.

A técsői járásban lévő Kalini településen keresztelik át a Lenin utcát John Lennonra

A Vipera sajnos nem ismeri a técsői járási Kalini község lakosait, de szeretettel küld nekik ebből a alkalomból egy jópofa sárga tengeralattjárót.

Az Arvisura egy posztmodern dekonstrukció

arvisura-posztmodernKiderült, hogy az Arvisura nem az, aminek eddig gondoltuk.

Ismert erdélyi körökben az az általános nézet, hogy az Arvisura egyfajta nemzeti végzet, ám a mérvadó tudományos vélekedés  ennél árnyaltabb megfogalmazásokat használ. A fogalom két szakterületen használatos terminus technikus gyanánt, az egyik a filozófiatudomány, a másik a történelem, pontosabban a magyar őstörténet.

A filozófiában az arvisurák egyfelől a keleti egzisztencializmus alaptételei, másfelől maga az Arvisura annak az ismeretelméleti folyamatnak a neve, amely során az újonnan keletkező szubsztanciák a kollektív tudatalattiból érkező jellegrálényegítés révén válnak számunkra megismerhetővé, elsajátíthatóvá.

A történelemtudományok szakterülete az Arvisurát a „magyar pogány Ószövetség” néven is említett, állítólag rovósámánok által lejegyzett olyan eredetmítoszként tartja számon, amelyről a kutatások bebizonyították, hogy a benne szereplő állítások mind történeti, mind régészeti, mind néprajzi vonatkozásaikban hamisak. Pontosabban ez a tudományos cáfolat nem is beavatott rovósámánok által kronologikusan vezetett eseményleíró  arvisurákra (mivel ezeket soha senki nem látta), hanem az arvisuráknak részben a közhiedelemben élő tévhiteire, részben áltudósok által terjesztett „tanításokra” vonatkozik. Az Arvisura az eredendő forrása nemcsak a hun-magyar kontinuitás téves, valamint a kettős honfoglalás vitatható elméletének, hanem annak a sokak által vallott nézetnek is, amely a magyar nyelv kiváltságos voltára és a magyar nép kozmikus eredetére utal (állítólag ezt bizonyítják az Erdélyben talált, vékony aranylemezekre ősi székely rovásírással rótt arvisurák).

Így tudtuk eddig.

Ám nemrégiben a svéd állami levéltár feloldotta egy tíz évre zárolt dokumentumfondját, amely az akkor Stockholmban elhunyt költő és gondolkodó, Alexander Choosow hagyatékát tartalmazta. Ebből kétséget kizáróan megállapítható, hogy lényegét tekintve az Arvisura egy gondosan megalkotott posztmodern dekonstrukció,.

Mint az Dr. Kállay O. Béla irodalomtudós friss kutatásaiból kiderült, a rejtélyes Choosow nem más, mint a pirézek himnuszának szerzőjeként ismert Tsúszó Sándor, aki az Arvisura-szövegkorpusz létrehozásával saját fiktív őstörténeti stílusprojektjét valósította meg, így hozván létre a történeti megelőzöttség narratívájának referenciális kontextusát, és ezzel végérvényesen dekonstruálva minden korábbi arvisura-értelmezést.

A hagyaték feltárása során kiderült az is, hogy Tsúszó a Piréz Arvisura terjedelmes szöveganyagát szittyanyomat technikával sokszorosította és cseppfertőzés útján terjesztette.

Forrás: Szamizdat Piréz Arvisura könyv

A Kárpáti Vipera Nyúz átalakul

Kekecblogom által alakul a Tiszán, ladikondeladikon. Egyelőre a formai változás figyelhető meg pregnánsanda. Mivel haladni kell a Váncza sütőporral, kapott ez a webhely is egy felettébb mobilbarát sablont, hogy az oly annyira okos telefonok esetlegesen kevésbé okos felhasználói is maradéktalan és zavartalan élményben részeltethessék magukat engem olvasván és nehogy már egyetlen fölösleges mozdulatot kelljen tenniük a görgetéstani tudományok által kikövezett göröngyös úton.

vipera-karpaty-newsA tartalmi változások bekövetkezésének időpontját sem ígérni, sem megjósolni nem merészelem. Ehelyütt inkább a tartalmi módosítások kauzális vonatkozásairól szólanék legott, mármint hogy ok-okozati kontextusba helyezném bele eme változások apropóját. Ám ennek előtte némi elrévedezéses múltba tekintés szükségeltetik, lévén viperablogomnak megvan a maga nosztalgikus genealógiája, amely személyes és közírási viszonyoktól alaposan gondterhelt. Nevezetesen.

Ahogy a hármas cím is árulkodik erről, blogom kettős eredetmítosszal büszkélkedhetik. Egyfelől ugyanis volt ama dicsőséges Karpaty News, amely több mint tíz eszdendőknek előtte némileg felkavarta a honi állóvíz langyos útporát, s amelynek rövid története itten olvasható: Kárpáty Nyúz. Ennek a freeblog.hu-nál indult, majd a blogter.hu-n folytatódott, a gonzó újságírás felé eleinte álnéven kacsintgató orgánumnak a cikkei ugyan nagyrészt belementődtek a mostani rendszer archívumába, ám ma már semmi sem érzékelhető az akkori felháborodott közvélemény lavinájának meg-megújuló hullámveréséből; sajnos a kommentek véglegesen odavesztek a blogtörténelem viharába (mivel mindkét szolgáltató megszűnt) – holott ezekben a hozzája szólásokban talán először szabadult fel a korábban illedelmesnek mondható kárpátimagyar netközönség elhallgatásos gátlásossága.

Másfelől meg ott volt a Kárpáti Vipera, ugyancsak freeblogos fogantatásban, amely kisebb-nagyobb rendszerességgel rá-rásziszegett a honi sajtóban észlelt baklövésekre és stilárisan mélyrepülő csúcskísérletekre. Az akkori-ottani blogposztok szöveganyaga is elhelyezést nyert a jelen webhely archívumában – és folytatásra fakadt. Lévén az immár hármasnevűvé szinte tizált Kárpáti Vipera Nyúz néhány éven keresztül a maga működésében mindkét őskép genetikai térképét átörökíteni igyekezett tennenmagára – több-kevesebb sikertelenséggel.

Ám ezenközben előállt az a sajnálatosan tragikus helyzet, hogy a blog írójaként egy ideje jószerével elvesztettem ingerenciámat mind arra, hogy a kárpátaljai magyarság kulturális, társadalmi, politikai életének kirívó esetei és még kirívóbb esetlenségeit pennám gombostűjére pécézzem, mind arra, hogy kígyómérges fullánkommal lecsapjam a honi sajtó feladta magas labdákat. Így hát, habár a céltáblák mérete és száma egyik területen sem csökkent, én a vitriolos irónia duzzadó puzdrájából egyre ritkábban lőttem ki nyilamnak azon vesszejét, amellyel most más vizekre evezek a könnyedebb lubick kies csolnakján.

Még nem látom pontosan a távlatok csapásirányát és nem tudom, blogeri vénámnak és a kor ütőerének van-e közös néven nevezője, mint ahogy nem lesz könnyű ésszerű distinkciót tartanom egyéb közlőhelyeimtől, leginkább a komolykodó és magát elnagyoló ungparty főblogtól, valamint az elaprózottan és jelentéktelenül személyes pirézblogtól, ám bízom abban, hogy ezúttal is sikerül a szarva közt megtalálni az arany középszer dús tőgyét.

Melyekhez hasonlóan jó szórakozást kívánok kendteknek.

Húsz évvel ezelőtt nem volt itt semmi…

Egy doktorandusz bölcselmei

Kárpátaljai szerzőtől ilyen nívó, úgy tűnik, elfogadható az országosan legrangosabb egyetem doktori képzésén. A Viperának nincs kétsége afelől, hogy a beregszászi főiskolán diplomázott „irodalomtörténész” szerző rövidesen doktori címet szerez és ekként fog hasonló bölcsességeket írni. Addig is szépen gyarapodik korábban hiányolt publikációs listája.

2015-08-25_10

Amikor ezek a mesék íródtak, a kárpátaljai valóságban nem volt semmi, a Szovjetunió felbomlása után akkor volt a legnagyobb a szegénység, az emberekre akkor szakadt rá már a sokadik gazdasági válság, a kuponvilág nyomorúsága, élelmiszert csak jegyre kaptak, és a sok időt, amit sorban állásra pocsékoltak, nem adja vissza senki. Kiüresedett az élet, nem tudtak megélni az emberek, nehéz volt gyereket nevelni, és az Irka Berniczky Éva valóságtól elszakadó meséivel nagyon sokat segített, megmutatta, hogy nem kell semmi a boldogsághoz, csak fantázia.

Az 1990-es években ezeknek a meséknek nagy jelentősége volt, nem véletlenül nem egzotikus nyaralásokról szólnak, hanem arról, hogy a gyereknek van egy macskája, nő a virág a kertben, és mégis embernek kell lenni; az igazi értékek megtalálásában Berniczky Éva meséi sokat segítenek. A szereplők furcsa neve és a történetek furcsaságai nem véletlenek, Berniczky Éva meséi semmiből lett mesék, mert húsz évvel ezelőtt az emberek a semmiben éltek, és mégis embernek kellett éreznie magát mindenkinek. Nagyon jellegzetes lelkiállapot ez, a kárpátaljai közösség lelkének lenyomata, szűkös világ volt akkoriban, szűkös lehetőségekkel, a szürreál a valóságtól való elrugaszkodást jelentette, és a kárpátaljai gyerek ezt kapta Berniczky Éva meséiben.

Kovács Miklós havi milliója

Felhívták a Vipera figyelmét az Index.hu egyik mai publikációjára,  amelyből megtudható, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) bukott volt elnöke havi „bruttó 1 120 000 forintot vihet haza havonta” Orbán Viktor miniszterelnök megbízottjaként. A cikkben az is olvasható, hogy „A Miniszterelnökség tájékoztatása szerint Kovács Miklós feladata 2014. szeptember 1-jétől kezdődően „szaktanácsadás nyújtása az ukrán helyzettel összefüggő magyar külpolitikai stratégiát érintő kérdéskörben”.” Gratulálunk! Most már legalább tudjuk, miért oly kitűnő Magyarország Ukrajna-stratégiája.

kovacs-miklos (tovább…)

Az UMDSZ befeküdt a Jobbik ágyába

A minap Kőszeghy Elemér, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője, talán kicsit visszatáncolni akarván abból a siralmas helyzetből, hogy a lap a Jobbik kárpátaljai propagandaeszközévé vált, halva született ötletnek nevezte a Jobbik média-fogó trükkjét.

koszeghy-jobbik

Bár nyugodtan feltételezhetne a Jobbik részéről aljas, önző, hatalomszerző szándékot, mégis inkább a jó szándék feltételezésével mosdatja a szerecsent, de azért igen helyesen megállapítja a következőket:

Jól tudjuk, a jó szándék a pokolba vezető úton is szerephez jut olykor. Márpedig cáfolhatatlan és sajnálatos tény, valahányszor a Jobbik megszólal a kárpátaljai magyarokkal kapcsolatban, mindannyiszor bumeránghatást ér el. Mindig lángra kap a magyarellenesség hamu alatt pislákoló parazsa, a Budapesten elvetett szél rendre az ukrajnai (figyelem: köztük jelenleg hatalmon lévő) szélsőséges pártok vitorláit kezdi – elsősorban szűkebb pátriánkban – dagasztani. Alighanem egy Kárpátaljai Máérttal is ők kapnák a legnagyobb ajándékot. Kivált most, az előrehozott parlamenti választások kampányában.

Ehhez képest Zubánics László, az UMDSZ megbízott elnöke, az Ukrajnai Magyar Nemzeti Tanács elnöke – legalábbis az alább olvasható szeptember 5-i közlemény szerint – üdvözölte a kezdeményezést és ezzel jól benyalt Vonáéknak.

jobbik-umdsz1 jobbik-umdsz2

(a hírportál linkjét nem adom meg, de címe kitalálható, keresse meg, akit érdekel)

A fentiek fényében nem tűnik eléggé hitelesnek Zubánics elnöki >>elhatárolódása >>ettől az eseménytől, amely aztán más helyszínen, de >>jobbikosok aktív részvételével zajlott.

Remek kilátások: a KMKSZ a Fidesz feltétlen elkötelezettje, az UMDSZ láthatóan összeszűri a levet a Jobbikkal… A belgáknak végképp nincs hová állniuk.


Frissítés.

Az nem nóvum, hogy Kárpátalján soha nem az a hibás, aki hibázik, hanem az, aki ezt észreveszi, nem az szégyelli magát, aki vállalhatatlan kijelentést tesz, hanem azt igyekeznek pellengérre állítani, aki erre figyelmezteti. Ezt már megszoktam, lásd például ezt: Kőszeghy rasszista mondata

Az alábbi kis hozzászólás-részletében az érdekes az, hogy Kőszeghyt fentebb inkább egyetértőleg, semmint elítélően idéztem, mégis késztetést érzett arra, hogy egy a posztot linkelő Facebook-megosztáshoz hozzászólva személyemet az alább látható módon minősítse, az újdonság pedig az, hogy főszerkesztői „érvrendszere” miként „teljesedett ki”, mi az, amire hivatkozva állítja, hogy „irományaimat” hogyan kell kezelni. Ez – részéről velem kapcsolatban – új elem az ő negatív fejlődéstörténetében, ezért bátorkodom az utókor számára megörökíteni. Lám, kedvesség terén holt tartott Kőszeghy Elemér 2014 szeptemberében:

koszeghy-beteg

Vitéz Csőportúla Ásó Dupka Nándor

A helytelenül két szóba írt sajtó nyilatkozat szerzője atyai jogon kapta meg a vitézi címet és megörökölte az idősebb vitéz nyelvérzékét és helyesírását is, továbbá azt a tulajdonságát, hogy ezen képességek birtokában ellenállhatatlan késztetést érezzen szövegek megfogalmazására. A Vipera piros méregceruzájával csak a legmulatságosabb hibákat és megfogalmazásokat huzigálta alá (kedvenc: csőportúlásókat), az értelemzavaró vesszőhiányokra már rá se sziszegett. – Jó szórakozást eme mestermű olvasásához – felszeressetek ti is csőpotúlát ásni!

dupka-nandor

Ki az a Sztepan Barenda?

Természetesen nem Barenda, hanem Sztepan Bandera (1909-1959) a neve annak a nacionalista ukrán politika figurának, aki a nemzeti érdekeket a nácikkal való együttműködés révén igyekezett érvényesíteni, és akit újabban inkább nemzeti hősként, semmint náci kollaboránsként ítélnek meg Ukrajnában, a szélsőséges és militáns szerveződések pedig példaképükként tűzték zászlajukra. Az Origó azonban kapitálisan elírta a nevét, holott a The Moscow Times hivatkozott cikkében természetesen helyesen jelent meg Stepan Bandera formában, mint ahogy követőit is Banderovtsi-nak (bandererovci, magyarul: banderisták), nem pedig barendáknak titulálták. Az Origónál azonban valaki elírta mind a nevet, mind képződményét, és egyetlen szerkesztő sem tartotta feladatának, hogy ellenőrizze. Kedves utasaink, a trehány szerkesztők földje fölött repülünk – mondhatta volna a Kárpát-medence fölé érkező gép pilótája.

bandera-barenda

A KISZó a Jobbikhoz aljasult

szavay_jobbikA Kárpáti Igaz Szó a rasszista, antiszemita, revansista, antidemokratikus, antiliberális nézeteket nyíltan hirdető Jobbik szócsövévé vált Kárpátalján. Egy héten belül kétszer kapott hangsúlyos szerepet a lap hasábjain képviselőjük, Szávay István. Előbb sajtótájékoztatójáról számoltak be részletesen, bármilyen ellenvélemény megfogalmazása nélkül, majd egy interjúban feküdtek alá, módot adva arra, hogy részletesen és hosszan folytasson uszító pártpropagandát.

A tartalmi kérdések részletezése nem fér bele egy viperasziszegésbe, de annyit talán érdemes megjegyezni, hogy az utóbbi megnyilvánulás egyik sarkalatos pontja a Szélsőségeknek nincs helye Kárpátalján c. cikk és szerzője elleni kirohanás. A Vipera nem gondolta volna, hogy előfordulhat valaha is: minden fenntartása ellenére a KMKSZ háza táján született véleményt sokkal többre fogja tartani a KISZóban megjelent támadásnál.

A Facebookon „magánemberként” szexista, rasszista és antiliberális megnyilvánulásoktól sem tartózkodó főszerkesztő (Kell-e ennél árulkodóbb mondat Kőszeghy Elemértől?) azzal, hogy a Jobbik szócsövévé tette a lapot, valószínűleg az orgánum „nagy magyarságát” is bizonyítani kívánja. Erre pedig azért van szükség, mert a magyarság iránti őszinte elkötelezettségük a Gajdos Istvánhoz való feltétlen szolgahűség miatt joggal kérdőjelezhető meg, lévén a képviselő úrban sokan, ugyancsak joggal, az ukrán hatalmi érdekek közt saját politikai karrierjét építgető (ma már inkább csak fennmaradását kereső) politikust látják, aki csupán ebbéli mesterkedése fedőtevékenységeként vállal fel magyar ügyeket.

Az újnácikkal való összejátszás másik motivációja: betartani a Fidesz-KMKSZ blokknak, borsot törni az orruk alá. Kétségtelen, hogy a Fidesz és kárpátaljai fiókszervezete számos kérdésben a legkeményebb elítélő bírálatot is megérdemli – de ezt a kritikát a Jobbik propagandistájaként folytatni: több mint visszataszító. Ugyanakkor szánalmas is, mivel talán észre sem veszik, hogy ebben a felállásban a KISZó puszta eszköz, kiszolgáló periféria lett a Jobbik számára.

A Vipera szívesen fogalmazna így: a Jobbik más faszával veri a csalánt. A csalán nyilvánvalóan a Fidesz és a KMKSZ. Az állítás másik elemét se nehéz beazonosítani.

Két gyáva nyilatkozat

Hosszú nyelvét öltögeti a Vipera, mert mind a KMKSZ, mind az UMDSZ gyáva, szervilis, beszari nyilatkozatot adott ki a kárpátaljai mozgósításokkal kapcsolatban. Annyit érnek, mint bolhafing a mennydörgésben. Ha kicsit is a kárpátaljai magyarság érdekeit képviselnék, vállalniuk kellene a nyílt konfrontációt és a határozott szembefordulást azzal a hatalommal, amely egy tökéletesen értelmetlen háborúban áldoz fel és pusztít el egyre több és több ukrán állampolgárt.

A LEGHATÁROZOTTABBAN TILTAKOZUNK AKÁR EGYETLEN KÁRPÁTALJAI MAGYAR BESOROZÁSA ELLEN IS, mert ez a háború nem a mi háborúnk! Ukrajna, amely az elmúlt húsz évben nem tette lehetővé a kollektív és egyéni nemzetiségi jogok széles körű gyakorlását az itt élő magyarság számára, semmilyen jogot nem formálhat arra, hogy e másodrendű állampolgárként kezelt nemzeti kisebbségnek akár egyetlen tagját is idegen célok érdekében hadviselésre kötelezze.

– Ezt kellett volna nyilatkozni, ha nem a hatalom csecséből szivárgó tejre áhítoznának és lenne kis maradék vér a pucájukban.

És meg lehetett volna toldani azzal, hogy ne sorozzák be semmilyen más nemzetiség fiait, és ne sorozzák be az ukránokat, egyáltalán ne sorozzanak be senkit, mert eddig is szociális, egzisztenciális és jogi bizonytalanságban tartották Ukrajna lakosságának túlnyomó többségét, így semmilyen joguk nincs áldozatot követelni tőlük.

Ehelyett:

Gajdos nem tudja, mit szavazott meg

Újra magyarázkodni kényszerül a mi kedves képviselőnk. Alighanem megszavazott valamit, amit nem kellett volna, pontosabban úgy szavazott meg valamit, hogy nem tudja, végül is mi áll benne, ugyanis

a végszavazás … kaotikus körülmények között zajlott, nem lehetett értelmezni, milyen javaslatokat, módosító indítványokat tesznek a honatyák, mit bocsátanak szavazásra ezek közül.

Ilyenkor egy felelős képviselő mit tehet? Csak egyet: nem szavaz addig, amíg nem látja át, mire is adja a voksát. Nem így Gajdos. Szavazott, most meg magyarázkodik:

Levelemben felhívtam a Legfelső Tanács elnökének figyelmét arra, hogy amennyiben a zárószavazásra előkészített szöveghez képest visszalépést hoz az új jogszabály a nemzetiségek jogait illetően, akkor kérem támogató szavazatom visszavonását (forrás)

gajdos-visszavon

Nyilván az elnök majd végigbogarássza a szöveget aszerint, hogy Gajdos vajon mit tekint visszalépésnek. …Ez azért így elég szánalmas, nem? Nem tudták értelmezni az UMDSZ-elnökségről a minap lemondott képviselő nyilatkozatát nálam hozzáértőbbek sem: A kárpátaljai magyaroknak nem mindegy.

És ha már Gajdos…

A minap Facebook-üzenőfalán megjelent egy másik nyilatkozata, mégpedig ebben a formában: (tovább…)

Esterházy neve a Kárpáti Igaz Szóban

esterhazyBlamázsnak számít-e az, ha az egyik legnagyobb élő írónknak sem nevét, sem művének címét nem képesek helyesen leírni a Kárpáti Igaz Szónál? Á, az ilyesmi ennél a lapnál megszokott, elvégre mind a főszerkesztő, mind a cikket jegyző főszerkesztő-helyettes végzettsége szerint bölcsész, ráadásul mindkettejük többkötetes író. Megjelent már a KISzóban Solohov Szokolovként, Wells Walesként, a két Karinthyt is alaposan összetévesztették, de még egyik kedvenc versidézetét is mindig rosszul idézi barátunk (katt a linkekre!). Olvasószerkesztője és korrektora meg hiába van a lapnak, munkaköri leírásuk szerint, úgy tűnik, nem dolguk nekik az újságíró urak szamárságait javítgatni, pláne nem utánanézni egy név helyesírásának. (Mégis: kb. hány másodperc szükséges ahhoz, hogy élő internetkapcsolat mellett a dologban ludas bármelyik munkatárs ellenőrizze Esterházy Péter nevének írásmódját vagy azt, van-e a cím végén e betű?)

Könyvajánlókkal, irodalmi témájú írásokkal Kárpátalja legkevésbé olvashatatlan lapja amúgy sem kényezteti el olvasóit (igazi könyvkritikát vagy bármilyen művészeti témát érintő elemző értékelést évek óta nem olvastam itt), így joggal örülhetnénk mind a híradásnak, mind a ténynek, hogy a Harmonia caelestis immár ukránul is megjelent (a borító ízlésvilágáról most ne essék szó), ám a bosszúság miatt inkább csak sziszegésre futja:

Eszszszszterházy!

Frissítés! – Kiegészítés:

buskoA fordító nevével is bakot lőttek!

A könyvet ugyanis nem a cikkben szereplő bizonyos Jurij Busko fordította, ráadásul avatottan (nem tudunk ilyen nevű műfordítóról), hanem a kárpátaljai születésű Buskó Júlia. Úgy tűnik, a hasukra ütve tippelték meg, milyen név állhat az ukrán híradásokban feltüntetett Ю. А. Бушко mögött. Ha Ю., akkor legyen Jurij. Hát hiszen még azt se tudták, fiú-e vagy lány.

esterhazy2

Mint fentebb is látható: a valahonnan kikopyzott szövegben viszont helyesen szerepel a név…

Gajdos lemondott arról, hogy érdekérvényesítsen

janukovics-gajdosGajdos Istvánnak 12 esztendő kellett ahhoz, hogy belássa: ő nem elősegítője, hanem akadályozója annak, hogy a kárpátaljai magyarság érvényesíthesse érdekeit. Az meg kifejezetten mulatságos, hogy a kárpátaljai magyarság magas posztra jutott és legmagasabb érdekérvényesítő helyzetbe került funkcionáriusa (mi más lenne a parlamenti mandátum?), éppen a kárpátaljai magyarság érdekérvényesítő képességének a növelését kívánja erősíteni lemondásával. Vicces, hogy ha valaki leginkább csak a lemondásával tudja erősíteni azt, amit posztjában ülve erősíteni nem volt képes. Ezt úgy hívják: kudarc. A nyilatkozat ennek beismerése, csak nagyon mulatságosan van megfogalmazva.  A sajtóhír vonatkozó részlete pedig így hangzik:

[Az UMDSZ által kiadótt] nyilatkozat idézte Gajdost, aki szerint a magyar egység kialakítása a mostani ukrajnai helyzetben mindennél fontosabb, hiszen a közösség megosztottsága erősen rányomja bélyegét a kárpátaljai magyarság érdekérvényesítő képességére, gyengíti képviseletét az önkormányzatokban, illetve alkupozícióit az ukrajnai politikai színtéren. A politikus azt is elmondta, hogy reméli, e lépésével előmozdítja a megállapodás lehetőségét az anyaországgal, a másik magyar szervezettel, s létrejöhet a sokak által óhajtott cél, a kárpátaljai magyar közösség összefogása. A nyilatkozat szerint az UMDSZ elnöksége rövid értékelést követően tudomásul vette az elnök döntését…

A Vipera megy és elmorzsol egy könnyet. (tovább…)

Dupka és a kard árnyéka

dupka-arnyekaBiztosan akadnak olyan elvetemültek, akik látóidegeik rongálása céljából nézik a Tisza TV magyar adásait – a Vipera nem tartozik közéjük, így csak csökkentett mértékben tudja osztani Kárpátalja aranyszájú poétájának és halmozott intézményvezetőjének az aggodalmát, miszerint „A felszámolás demoklész kardjának árnya vetül” a magyar adások szerkesztőségére. Hogy újabb aranyköpése közben Dupka György nyelvére miért nem vetült reá Prokrusztész ágyának az árnya, azt nem tudjuk.

Jobb ma egy kém, mint tegnap egy náci

beregszasz-nevtabla-rovasirassal

Kovács Bélának tart esernyőt Gajdos István UMDSZ-elnök a rovástábla avatóján Beregszászban 2011-ben

Kovács Béla jobbikos EU-képviselő többek között arról ismeretes, hogy Beregszászban irodát tartott fenn és bensőséges kapcsolatokat ápolt a helyi magyarság nem egy vezetőjével és például ő kezdeményezte és finanszírozta a város rovásírásos névtáblájának a felállítását, amely ellen később a magát legmagyarabbnak tartó magyarságszervezet lépett fel (erről itt sziszegtem: A rovásírás nem tehet róla). Ismert volt arról is, hogy beregszászi magyar értelmiségieket saját (bizonyára EU-keretből származó) költségén utaztatott Brüsszelbe. Aztán eléggé váratlanul (? vagy nem is, hiszen már tartott a Mo-i választási kampány) a református egyház felmondta Kovács irodájának bérleti szerződését. Az ukrajnai helyzetre hivatkoztak, de a Vipera szerint nem kétséges, hogy mi volt a valódi ok: püspökük nyilván közvetlen (égi) csatornán már akkor értesült arról, hogy Béla valójában orosz kém és ürgebőrbe varrt jelentéseket dobál éjszakánként a Vérkébe, hogy Putyin a Krímnél kihalászhassa.

jobbik-umdsz-egyuttmukodes

Kovács Béla  EU-képviselő és Gajdos István, az ukrán parlament képviselője Beregszász polgármestere felavatja Beregszász rovásírásos névtábláját 2011-ben

Frissítés. Ezt a szomszédokosat a Facebookon ajánlották a posztomhoz:

rovasiras-oroszul

Orbánt értelmezi Kőszeghy

koszeghy-orbanAzt már megszokhattuk, hogy a magyar diplomácia időnként magyarázkodni kénytelen Orbán nagyotmondásai miatt. Most a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője, az UMDSZ első elnökhelyettese vállalkozott erre a szerepre, azt próbálván elmagyarázni, hogy a mi Viktorunk nem azt és nem úgy mondta, fordítási hiba történt.

Nos, a magyar miniszterelnök – a miniszterelnöki portálon megjelent szöveget ide idézve – szó szerint ezeket találta kinyilatkoztatni: (<<a link 2016-ban már nem találta a beszédet eredeti helyén, töröltem)

„A Kárpát-medencei magyarokat megilleti a kettős állampolgárság, megilletik a közösségi jogok, és megilleti az autonómia is. Ez az álláspontunk, melyet képviselni fogunk a nemzetközi politikában. Mindennek közeli aktualitást ad az Ukrajnában élő 200 ezres magyar közösség helyzete, amelynek meg kell kapnia a kettős állampolgárságot, meg kell kapnia a közösségi jogok teljességét, és meg kell kapnia az önigazgatás lehetőségét is. Ez világos elvárásunk a most formálódó új Ukrajnával szemben…”

Erről állítja a kárpátaljai nyilatkozó, hogy:

«Заяву Прем’єр-міністра Угорської Республіки Віктора Орбана переклали українською мовою неправильно. У виступі глави угорського уряду не йшлося про автономію як таку. Мова йшла про створення національно-культурної автономії угорської меншини в Карпатському Єврорегіоні», – зазначив Кевсегі.

A Vipera nem járatos diplomácia finomságok szakmai lefordításában, de a főszerkesztő állítása, hogy Orbán nem beszélt az autónómiáról mint olyanról, kissé neccesnek látszik, főként, hogy az önigazgatási jogot – azaz az autonómiát – elvárásként  a magyar miniszterelnök szó szerint és konkrétan Ukrajnával szemben fogalmazta meg.

Emlékezhetünk arra: azok a határon túli magyar politikai erők, amelyek mellett Orbán sorozatosan kiállt az egyes választások előtt, mindig elbuktak. A Vipera azt reméli, ez fordítva is működik.


Frissítés. Miután a Facebokon Elemért ironikusan megdicsértem, szép tőle, hogy így kiállt Viktor mellett, azzal válaszolt, hogy a családon belül lehet vitatkozni, de ha a szomszéd közbeszól, kötelességünk kiállni egymás mellett. Na, erre megjegyeztem, hogy családtagja Viktor a halálnak, nem nekem. Elemér újrafogalmazta érvét: „a magyarok marakodhatnak egymás közt, de ha külső támadás éri őket, akkor kutya kötelességük összezárni. Én magyar vagyok és Orbán Viktor is az!”. Bár nem akartam vitát folytatni vele sem erről, sem másról, ennyit azért muszáj volt válaszolnom:

ez bonyolultabb, Elemér, de ilyenkor nálad fellép valami zsigeri értetlenség és úgy csinálsz, mintha alapfogalmakkal nem lennél tisztában (pl. fajelmélet anno). ezért nincs különösebb kedvem vitatkozni veled. de ezt még leírom: 1. viktornak IGAZA VAN, amikor önrendelkezést: autonómiát (és nem csupán kulturálisat, dehogy-dehogy) említ, s hogy ez megilletné a magyarokat. pontosan ezt akarta mondani, jól érti, aki így érti, ukránoktól lengyelekig. 2. ezt rosszkor mondta. 3. nem lehet eltekinteni afölött, hogy a kettős államolgárság és az autonómia többé-kevésbé (inkább többé) KIZÁRJA egymást (erről igen komoly elemzői tanulmányok születtek nemrégiben) – ha tehát e kettőt egy mondatba mégis sikerül összehoznia, akkor tudatosan elsiklik egy nagyon konkrét ellentmondás felett (mint ezt teszi ezerszer máskor is). 4. az interpretációd pontatlan, sőt, szerintem hibás. ami viktor honlapján megjelent, azt énszerintem (és láthatóan nálam sok okosabb politikus szerint is) csak egyféleképpen lehet érteni. nem úgy mint te értelmezed. itt tehát tényekről van szó, mint ahogy persze az is tény, hogy te is magyar vagy meg viktor is magyar. (alighanem én is, még ha olykor nem is érted magyar mondataimat.) ha a viktorral azonos magyarságod mint tény téged ilyen ferdítésekre inspirál, az a te felelősséged és lelkiismereted dolga. az enyém meg, hogy ha szúrja a szememet, akkor rásziszegjek.

tartalomértelmezés, tartalomoptimalizálás

Gaudi-Nagy visszaszerzi Kárpátalját

Ennek a kedves antipatikus embernek vagy halványlila fingja sincs arról, mekkora károkat okoz ezzel a kárpátaljai magyarságnak, vagy pedig pontosan tudja és józan politikusi megfontoltsággal és konkrét szándékkal ír és mond ilyeneket. Bár az utóbbi a valószínűbb, nehéz megérteni, milyen nemes és önzetlen cél vezérelheti azon kívül, hogy a status quo falát ledöntő orosz tankok élén fehér lovon bevonulhasson Kárpátaljára.

gaudi

UFÓk alapították a KMKSZ-t

kmksz-ufoBár az érintettek gondosan cenzúrázták a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség megalakulásáról készült és 25 év visszatartás után most közzétett videofelvételt, ám minden igyekezet ellenére csak benne maradt pár másodpercnyi egyértelmű bizonyíték arra nézve, hogy a földön kívüliek leszállóegységei akcióban voltak az 1989. február 26-i események idején. A leszállás megtörtént. A következmények ismertek: az ügy fényre derülése miatt Kovács Miklós elnöknek az idén távoznia kellett posztjáról. Természetesen ő volt az idegenek előreküldött ügynöke az alakuló közgyűlésen.

Tekerd a videót 1 óra 27 másodpercre (1:00:27) és figyelj nagyon!

Kapcsolódó téma:

Kárpáti Vipera Nyúz © 2016 Frontier Theme