Kárpáti Vipera Nyúz

Baszkuráció és sziszegő nyelvöltögetés Ungon-Bergen által oda-vissza - KEKECBLOG

Month – március 2006

Vér a pucában

Van vér a pucájában – Nincs annyi vér a pucájában

a szólás és a puca jelentése

A Soma művésznéven ismert, magát olykor mamagésának tituláló (egyébként remek) jazzénekesnő szereplése a Megasztár nevű énekverseny zsűrijében (TV2) nem feltétlenül számít a magyar közjó részének. Soma a versenyzők teljesítményét (nemüktől függetlenül) leginkább szexuális szempontból értékeli, olyan is volt már, hogy a bugyija nedvesedéséről számolt be egy produkció után. Ezen a téren való jártassága, gondolnám, megkívánja, hogy a genitáliák nevét megfelelően használja, ám egyszer orbitális lapszus hagyta el érzéki ajakát, egy nőénekesnek mondta dicsérőleg, hogy van vér a pucájában.

A dolgot akkor aktuálisan megglosszintottam:

Soma esete a vérbő pucával

Többször hallottam már és mindannyiszor felnyerítettem, ahányszor női hölgyek szájából elhangzik, hogy „tele van a tököm”. Ám a genitáliák nevének sajátos használata terén a tegnapi Megasztár műsorában  Soma mamagésának sikerült magyar csúcsot felállítania: az egyébként igazán remekül éneklő Baktai Anikó produkciója után ezt találta mondani:
„A női nem nevében köszönöm. Erről van szó: élet. Van vér a pucádban.” Hogy a női nem nevében egy pucát megköszönnek, az rendben, de hogy épp egy másik nőnek hálásak érte, ez azért sajátos. – Az ellenben az emancipáció töretlen előrehaladását jelenti, hogy a tele tökhöz most már a vérbő pucát is sajátjának vallja a férfiak által nem éppen ezért szeretett szebbik nem.

– és kicsit csodálkoztam azon, hogy – a hozzászólásokból ítélve – közel sem értette meg mindenki, mi volt ebben a röhögtető képtelenség. Magam el is felejtettem volna a dolgot, ám egy érdeklődő úriember a minap a Google keresőjébe, remélve, hogy magyarázatot kap az eredetére, beütötte a szólást (idézőjelek közé téve, így: „van vér a pucájában”) – és mit ád isten, az én glosszám volt az első találat. Elolvasta, de ő sem értette, mi a bajom a dologgal, ezért mail címemet megtalálva levelet írt: régóta keresi a „puca” jelentését, és nem találja egyik szótárban sem, de ő azt gondolja, hogy nem a női (?!) nemi szervet jelenti, hanem az orcát: akinek vértől piroslik az arca, az bátran áll neki a dolgoknak. Szerinte ezt jelenti a mondás.

Ezen már kiakadtam egy kicsit. Én közhasználatú, mindennapi szónak gondoltam a pucát, nálunk, Kárpátalján igencsak járatos és senkinek sincs kétsége afelől, hogy mit jelent. Megnéztem az értelmező szótárban, s abban tényleg nem volt benne. Nocsak!? Nyelvjárási szó lenne? Az Új Magyar Tájszótár sajnos hiányzik a házi könyvtárunkból, de felütöttem egy hasonlóan fontosat.

A Magyar Nyelv Etimológiai szótárából megtudható a pucáról, hogy először 1501-ben fordult elő írott formában, ekkor és a következő évszázadokban ilyen jelentéssel: férfiúság, nemző tag, hímvessző. Ez tehát az első lejegyzett és máig érvényes értelmezés; meglepetésemre azonban a román eredetű és valószínűleg a gyermeknyelvben keletkezett szó eredetileg nemcsak a fiúk, hanem a kislányok szeméremtestét is jelentette.

De Somát mégsem menthetem fel, mert a szólásnak bizony csak akkor van értelme, ha férfiúnak a hímtagjába tolul a vér, amely ilyenkor, mint tudjuk, megmerevedik. És éppen ez az a fickós állapot, amire a népi bölcsesség utal.

Természetesen így traktálják a Debreceni Egyetem illetékes tanszékének a tudorai is szlengszótárukban, amely a szólás negatív alakját definiálja ekképpen: Nincs annyi vér a faszában.

Kutatásaim eredményeit megírtam az érdeklődő úrnak, aki ezek után végre már eligazodhat a világ legfontosabb dolgaiban.


priaposz. van vér a pucájában

Az isteni Priaposz. Római freskó Pompeii városából, Régészeti Múzeum, Nápoly

Ajánlott értelmezés, jelentés:

Van vér a pucájában:

  1. Van mersze, van bátorsága olyasmit megtenni, kimondani, ami saját meggyőződése szerint való, még ha ezzel mások ellenszenvét váltja is ki
  2. Mer kockáztatni, bizonytalan kimenetelű dologba belemenni

Nincs annyi vét a pucájában, hogy:

  • valamihez nincs elég mersze, elszántsága, nem mer megtenni valami kockázatosat.

Puca jelentése: hímvessző, férfi nemi szerv, fiú, kisfiú hímtagja: fütyi, fütyülő, fütykös; furkó, bráner, fasz, pénisz

Kapcsolódó téma:

Kollektív emlékezet

Idézni jó. Ha van mihez társítani az idézetet. Ha van saját gondolatunk, és nem a hiányba helyettesítjük be a klasszikusok bölcselmeit. Meg akkor is jó citálni, ha helye van a citátumnak, ha passzol, ha ül. Ha nem olyan, mintha fülénél fogva ráncigáltuk volna elő.

Idézni jó, de veszélyes. Az ember feje nem káptalan. Gyakran nem is az a baj, ha nem jut eszünkbe egy aforizma vagy verssor, hanem az, ha rosszul jut eszünkbe. Ha pontatlanul emlékezünk rá. Vagy ha nem tudjuk a szerzőjét. Vagy tudjuk, de azt is rosszul.

Bár különösebben nem vadászom rájuk, elég gyakran találok hibás utalásokat, citátumokat, eltévesztett szerzőket kicsi sajtónkban. Kapok is a fejemre, ha kipécézem őket. Világos: nem az a hibás, aki melléfogott, hanem aki észrevette.

Nemrégiben egyik újságírónk Gondolta a fenézett. Nemcsak hogy Adyval hozta összefüggésbe Arany helyett, hanem még azt is tudni vélte, hogy Az ős Kajánt ért kritika okán fakadt ki Endrénk. Pedig dehogy. Arany volt az, aki ezt soha nem mondta ugyan – de neki tulajdonítják egy hasonló lapszéli jegyzete okán. (A témának külön szakirodalma van.)

Egy másik zsurnalisztánk Jókai regényére hivatkozva Parázs a hó alatt címmel írt cikket. Emlék-kontamináció: egy kárpátaljai szerző régi novelláskötetnek volt a címe a Parázs a hóban, ehhez társult Jókai és a Szabadság a hó alatt. Ebből játékot is lehet fabrikálni: Édes Anna Karenina, Csendes Don Quijote.

Verset, pláne írásban, még inkább illik pontosan, betűhíven. Főleg ha költő az ember, pláne, ha egyik kedvencéről van szó. Meg ha kis tárcába illesztve idézi is, fejből:

          És mégis,
Hogyha szülni már
Egy ringyó sem akad,
Hónam alatt
Költöm ki a fiókáimat. 

Sajnos nem. Ratkó József Tűz című verse eredetileg, hajszálpontos ritmikával, így fest:

          Mégis: hogyha szülni már egy
ringyó sem akad,
hónom alatt költöm ki a
fiacskáimat. 

De nagyobb emberek is tévednek. Mikola István, a Fidesz miniszterelnökhelyettes-jelöltje kongresszusi beszédében József Attilának tulajdonította a Magyarnak lenni kollektív neurózis megállapítást, amely azonban nem költőnktől származik, hanem az Egy halott Budapesten című írásból, amellyel Arthur Koestler emlékezett – József Attilára. A sportcsarnok közönségének ez valószínűleg nem tűnt fel, s ezután már alighanem ők is így fogják idézni a kollektív rosszul emlékezés jegyében.

Öncélú, de közszórakoztató baszkuráció

No, akkor most talán illene elmondani, hogy miért fejezi be dicső pályafutását a Kárpáty Nyúz. Meg előhozakodni azzal, tavaly nyár óra hány cikk, hány hozzászólás, hány botrány, leleplezés. Hogy a keresőkben már ezer körüli találat. Hogy növekvő idézettségi index. Hogy két komoly intézetben naponta kinyomtatnak minket (de minek?).

És hogy azért valamiféle célt mégis. Hogy már hálistennek senkit sem taszajt mellbe egy-egy merészebb beszólás. Hogy a szelepen mégis kifújt a gőz. Hogy a távolban a fehér vitorla helyett néha felderengett egy icipici civil kurázsi.

És hogy talán minden anyázások ellenére az egyszerre mélyen tisztelt és ugyanolyan mélyen lenézett OLVASÓ kénytelen-kelletlen mégis elhitte, hogy nincsen hátsó szándék, nincs mögöttes érdek, nincs semmilyen támogató – kizárólag az öncélú, de közszórakoztató baszkuráció van. Ebből lehetett része mindenkinek, akiről úgy gondoltuk, hogy megérdemli.

És lehetne arról a megvalósult célról is, hogy valami folyatás mégis. Előbb a harmathalvány Benga, aztán a belehúzós Hungarica és a félresiklott Mogyi. Tán lesznek többen, tán lesznek – ők vagy mások – még jobbak is. Nagyképűen: az út kitaposva, el lehet indulni – és aztán szerteágazni. Jónak, erősnek, hitelesnek és szellemesnek lenni. Hogy a hivatalos kárpátaljaiság belesápadjon. Mert másként nem érdemes. Ezt akkor most akár jókívánság gyanánt is!

Aztán még lehetne azt is okosan és nagyképűen, hogy 168 órával a választások előtt önkéntes kampánycsendet fogadunk. Mert most már annyi pártköteles szar röpdös a levegőben, hogy nincs öröm az élvezeti hógolyózásban. Amúgy is itt a tavasz.

Végül lehetne azt, hogy másirányú elfoglaltságok. Hogy hosszabb külföldi utazás. Vendégtanári meghívás, ösztöndíj, száműzetés, gyógykezelés, elvonókúra. Vagy végre egy fizetős üzleti ajánlat. Netán nyugalomba vonulás. Agylágyulás. Avagy nemes egyszerűséggel csak annyit, hogy kibaszottul elegünk van ebből a tetves kárpátaljaiságból. Ami persze nem lehet igaz, mert akkor magunk is tetvesek kell legyünk. Pedig nem. (De akkor mitől viszket ennyire a fejünk?)

Szóval véglegesen vagy átmenetileg.

Alászolgálja.

(balfenéken el)

Kárpáti Vipera Nyúz © 2016 Frontier Theme