Kárpáti Vipera Nyúz

Baszkuráció és sziszegő nyelvöltögetés Ungon-Bergen által oda-vissza - KEKECBLOG

Month – január 2007

Mit műWellsz

Madách és Wales előre látta – olvasom a címet közéleti lapunk szombati számában. Madáchot tudom. De ki a fene az a Wales? Vagy mi a fene? A tartomány, ahol Edward király léptet fakó lován? Netán mégis személy, mondjuk Jimmy Wales, a Wikipédia atyja? Hogy jön ő Az ember tragédiája írójához? De lássuk a cikket.

Itt kérem, semmi kétség, az olvasó műveltségére és asszociációs készségére való rátámaszkodás példátlan újságírói bravúrja forog fenn!

Klímaváltozás, globális felmelegedés, természeti katasztrófa – ilyesmikről szól a cikk. Ha nagyon akarom, Madách megint megvan nekem: bár a Tragédiában a Nap kihűl és fagyos eszkimóvilág vár az emberiségre, ami épp az ellenkezője a globális felmelegedésnek – de üsse kovakő.

kiszo_wells

A hülyegyerek pozícióját feladva persze arra is rájövök, hogy a címben a szerzők nyilván egy másik nagy író, H. G. Wells nevét írták el, aki ugyan – tudtommal – a globális felmelegedésről szintén nem vizionált, de arról igen, hogy a tudomány fejlődése katasztrófákat idézhet elő.

Utolsó kérdésemre, hogy a minden valamirevaló lexikonban szereplő és a neten 20 másodperc alatt megtalálható jeles regényíró neve miért jelenhetett meg így, vagyis tévesen az újságban, szintén az ő munkásságában találtam megoldást. Nyilván az a helyzet, hogy a korrektori és olvasószerkesztői munkakört jelenleg a láthatatlan ember tölti be a lapnál.

Szerzői joghurut – pöffeszkedő főszerkesztők

Nem tudom, sikerül-e valaha is a kárpátaljai magyar sajtó tudatlan illetékeseivel megértetnem: szerzői mű a jogtulajdonos engedélye nélkül nem közölhető. Azt hittem, legalább azok a szerkesztőségek, amelyekkel ezt egyszer már lesakkoztuk, tisztába jöttek a helyzettel. De nem.

Legutóbb írtam egy esetről (lásd a jegyzet második felét), jeleztem azt is, hogy nem kérek helyreigazítást, csak levélben választ a főszerkesztőtől. Nos, meg is kaptam. Előbb adta az értetlent, próbált hárítani, aztán meg ő kezdett támadni, otrombán vádaskodni az esettel összefüggésbe semmilyen módon nem hozható ügyekben. Jellemző bunkóság: ne az esetről beszéljünk, támadjuk meg „a panaszost” személyében. Erre azzal reagáltam: ha így állunk, akkor mégis kérek helyreigazítást. Ezt első levelem egy részletének a közlésével oldották meg, ebből az olvasó csak azt nem tudja meg, kinek mikor közölt milyen verséről van szó. Nyilván így is akarták. Az én kifogásomnak helyet adtak, de hiábájukat be nem látták, elnézést nem kértek. Ezt végül magánlevélben csak kicsikartam.A dolog számomra azért érthetetlen, mert egyfelől a szerkesztőségben mindenki tudja, hogy évek óta elvből nem adok nekik anyagot, másfelől Kőszeghy Elemér főszerkesztővel egy HVG-s cikkem okán egyszer már tisztáztuk, hogy szerzői anyag a jogtulajdonos engedélye nélkül nem közölhető. Erre pofátlanul mégis. És aztán neki áll feljebb. Közben meg azt játssza, hogy a barátom.

Ugyanígy pontosan tisztában van ezekkel a dolgokkal egy másik szerkesztőség is. Friss számukban [a link már nem él, törölve – sőt évek óta a lap sincs meg, Kárpáti Magyar Krónikának hívták – 2013] több versemet közlik tudtom és hozzájárulásom nélkül. Nemrégiben ugyanennek a sorozatnak a keretében Éva került sorra: vele felvették a kapcsolatot. Éva nem adta meg a jóváhagyást – és ők el is tekintettek a közléstől. Nem így az esetemben.

Levél Bíró László főszerkesztőnek. 48 órán belül semmi válasz. Ma felhívtam a szerkesztőséget: a beosztott hárít, a főszer házon kívül.

A hárítás tárgya: ezt a sorozatot Dupka György készíti, ő adta le az anyagot, és ő ragaszkodott a verseim megjelentetéséhez. Csak tudnám, milyen alapon ragaszkodhat ő annak a közléséhez, aminek a jogaival nem ő rendelkezik?

Én Gyurival nem vagyok szóbaállási viszonyban, nincs is vele semmi dolgom (holott az életrajzom adatait egy az egyben lenyúlta a honlapomról). Nota bene, ő is megtette ugyanezt a Verecke antológia kapcsán – jó sok versem publikálása mindenféle értesítés, szerződés, egyeztetés és jóváhagyás nélkül.

Mindenesetre most a felelősség nem őt, hanem a lap főszerkesztőjét terheli. Azt, aki a levelemre nem válaszol és vissza sem hív. Pedig a barátunk.bhirlapUgyanígy jártam bő féléve Zubánics Lászlóval (Beregi Hírlap): egy húszéves karcolatomat hozták le minden értesítés nélkül. Levelet írtam, telefonáltam: helyettese igazat adott nekem, de ő maga nem válaszolt, nem hívott vissza. Kárpátalján így viselkednek a pöffeszkedő főszerkesztők azzal a szerzővel, akinek az írását akarata ellenére beteszik a lapba. Amikor közölnek, akkor valamiért jó vagyok nekik. Amikor számon kérem a jogtalanságot, akkor én leszek a bűnös (Kőszeghy) vagy elkezdenek bujkálni előlem, még a felelősséget sem vállalják (Zubánics, Bíró). Úgy tűnik, egy író ma kárpátalján nem döntheti el, hogy hol ne közöljék az írásait.

Talán a Kárpátinfo az egyetlen, ahol más a hozzáállás: legutóbb még arra is engedélyt kértek, hogy naptár-mellékletünkön egy versidézetemet elhelyezhessék.

Sovány gyógyír a szerzői joghurutra.

Beidéz

Idézet egyik lapunk nyelvművelő (!)  cikkéből:
»„… nem voltak betartva a megegyezések…” A beidézett mondatrész nyomtatásban jelent meg a kárpátaljai sajtóban egyik politikusunk nyilatkozatában.«
Nos, a fentiek is nyomtatásban jelentek meg, és épp eléggé sajátos, hogy már első mondatában a nyelvész szerző maga is stiláris vétséget követ el, hiszen a beidézett helyett bőven elegendő lenne annyi, hogy idézett. Beidézni ugyanis nem a szövegeket szokták, hanem a tanút a bíróságra.

A költő visszatér

Egy kárpátaljai lap leközöl egy interjút. Jó. Vagyis nem jó, mert az interjú bűnrossz, de ez nem újdonság. Eltelik majd egy év, és egy másik lap, kicsit áttupírozva, újraközli. Jó. Vagyis még kevésbé az, mert a baromságok benne maradnak; sőt; ám ilyesmi is gyakorta megesik minálunk.

Viszont mindezek után az interjút eredetileg közlő lap internetes portálja átveszi (visszaveszi?) a másik laptól a kicsit megváltozott szöveget, és újraközli! Ez már a mi tájainkon is komoly sajtótörténeti teljesítmény.

A beszélgetőtársak pedig: két kárpátaljai magyar író.

Ez az a pillanat, amikor én viszont nem vagyok az!

—————– Az alábbi linkek 2013-ban már nem működtek, töröltem őket.

Kárpátinfo, 06.03.07.:
Beszélgetés Bakos Kiss Károllyal, az Együtt lírai díjának kitüntetettjével

Ukrajnai Magyar Krónika, 07. jan. 3.
Legyen vers! Beszélgetés Bakos Kiss Károllyal (oldal alsó harmada)

Kárpátinfo, 07.01.08.:
Legyen vers! Beszélgetés Bakos Kiss Károllyal

_________
Köszönet nagyának, aki
észrevette.

Kárpáti Vipera Nyúz © 2016 Frontier Theme