Kárpáti Vipera Nyúz

Baszkuráció és sziszegő nyelvöltögetés Ungon-Bergen által oda-vissza - KEKECBLOG

Month – május 2012

Szintén zenész. Liszt – ölében fonográffal?

Szó se róla, jókora bakot lőtt a kultura.hu portál, amikor Liszt Ferenc ungvári szobrocskájának a felavatásáról szóló MTI-hírt Bartók Béla szobrának a fotójával illusztrálta.

kultura

A kulturális kormányzat portáljától ez eléggé durva hiba, főként, hogy a fotó kis szobra jól láthatóan nem bronz (mint a hír tudatja), továbbá szembetűnően nem Lisztet ábrázolja (hajviselet), és az ölében tartott fonográf is eléggé egyértelműen utal a népdalokat e szerkezettel gyűjtő Bartókra. (Edison egyébként a hangrögzítést forradalmasító találmányát 1877-ben szabadalmaztatta, amikor is Liszt már ősz hajú”aggastyán” volt.)

A portál tévedésének az alapja az, hogy a most felavatott Liszt-szobor (lásd az alábbi képeken) alkotója valóban tervezi Bartók megörökítését, és már bemutatta készülő munkájának gyurma (plasztilin) (!) vázlatát. A fenti fotón látszik is, ahogy a nem fémes jellegű makettet a szobrász a fotó kedvéért odatartotta az Ung-parti korlátra. Munkájának időt álló változata azonban még nem készült el és legkevésbé sem került felavatásra.

Annyi viszont valóban igaz, hogy Bartók szintén zenész.

liszt

Az MTI-hír:

Kisméretű szobrot állítottak Liszt Ferencnek Ungváron, a bronzból készült alkotást az Ung-parti sétány fémkorlátján helyezték el, a Kárpátalja Megyei Filharmónia épülete mellett.

Mihajlo Kolodko ungvári szobrász alkotását Bacskai József ungvári magyar főkonzul és Pavlo Csucska, az ungvári városi tanács nemzetközi kapcsolatokkal és turizmussal foglalkozó bizottságának elnöke avatta fel. A diplomata köszönetet mondott a művésznek a munkáért adta hírül csütörtökön a karpatalja.ma internetes hírportál.
Beszédében Pavlo Csucska hangsúlyozta, hogy Liszt Ferenc Ungvár számára olyan, mintha helyi lakos lett volna, aki járt-kelt a városban, majd ukrajnai látogatása után megírta a Mazeppa szimfonikus költeményt. Hozzátette: a csokoládéból készült ungvári Liszt-szobor Magyarországra került, ám bronz változata végleg Ungváron marad.

Tavaly decemberben, a Liszt-emlékév kárpátaljai rendezvénysorozatának lezárásaként Magyarország ungvári főkonzulátusa az Ungvár melletti Nagyláz (Veliki Lazi) községben állított mellszobrot a magyar zeneszerzőnek. Mihajlo Beleny ungvári szobrász alkotását a ruszin ajkú településen Liszt barátjának és zenésztársának, gróf Plotényi Nándornak az egykori kastélya előtt helyezték el.

liszt2

És a gyurma-Bartók:

bartok0

Frissítés: felhívták rá a figyelmemet, hogy a baklövést nemcsak a kultura.hu portál, hanem a kedvenc (de ezek szerint eléggé gyakran nem olvasott) Kárpáti Igaz Szó is elkövette:

És hogy további keserű poén is jusson a végére: a szobrot a fenti lap szerint felgyújtották: Liszt szobrocska – felavatva és felgyújtva


Más: szöveges mobilüzenet küldés

Haza a mélyben

Egyáltalán nem gondolom azt, hogy egy 13 éves kárpátaljai gyereknek Ukrajnát a hazájának kellene tekintenie. Ám azt még kevésbé tartom egészségesnek, ha „Az én hazám” témáját úgy rajzolja meg, amint ezt a nemrégiben szervezett gyermekrajz-pályázat egyik  beregszászi nyertese tette. Veszélyesnek és károsnak vélem, ha a szülők-oktatók ilyen szellemben nevelik a kárpátaljai magyar gyerekeket és súlyosan hibásnak tartom a zsűri döntését, hogy ezt a rajzot a díjazottak közé sorolta. A haza fogalma persze a kárpátaljai (és általában a külhoni) magyarok számára eléggé problematikus, de kellő realitásérzékkel, józan ítélőképességgel és némi  bölcsességgel jó válaszok is adhatók a valóban kényes kérdésekre.

Felelős magatartású szülőnek-oktatónak nem szabad elősegítenie azt, hogy a gondjaira bízott tizenéves hamis (és káros) illúziókba kapaszkodjon. Három pillérre támaszkodó olyan identitás kiépítésében kell aktívan közreműködnie, amelyben azonos hangsúlyt kap a szülőföld és annak hagyományai iránti szeretet, a lakó-ország realitásának az elfogadása és az erős, korszerű magyarságtudat. E három tényező, ha nehezen is, de összeegyeztethető. Ám ha ehelyett az eszmélő emberkét a felnőtt az irredentizmus eszméivel oltja be, azaz olyan nézetekkel, amelyek lehetetlenné teszik az egészséges és az adott léthelyzetben használható magyarságtudat kialakulását, akkor a lehető legnagyobb kárt okozza mind a szemléletét most kialakító serdülőnek, mind annak a közösségnek, amelynek frusztrált, beilleszkedni képtelen, hamis valóságképpel viaskodó tagjaként képtelen lesz értelmesen és hasznosan megélni kisebbségi helyzetét. A hamis történelmi nosztalgia üres illúzióin ringatózó torz magyarságtudat mindenütt zsákutcákba vezet, de Ukrajna vaskos valóságával ütközve sérülésen és kudarcon kívül mást nem eredményezhet. Miközben megszakad a szívem a beregszászi templom köré egy rég elveszett, lassan száz éve mélyre süllyedt ország határait rajzoló tizenháromévesért, aközben dühöt érzek azokkal a felnőttekkel szemben, akik a teljesen hamis hazakép kialakulásáért felelősek.

(Igaz, mindezen olyan nagyon nem lenne szabad csodálkoznom: az elmúlt hónapokban a szülők generációjához tartozó kárpátaljai irodalmár és újságíró kollégáim közül ötöt (!) kellett kizárnom ismeretségi körömből a közösségi portálon. A beregszászi költőnő az EU-zászlót égető jobbikosok videóját népszerűsítette egyetértőleg; egy beregszászi lap vezető szerkesztője és egy író-költő-újságró meg éppen hogy ennek a pártnak a tagjaival fotózkodott látható büszkeséggel; a viski tollforgató elvakult nacionalizmusában az „oláhok, tótok és rácok” „kitenyésztéséről” beszélt; országos lapunk vezető munkatársa rendszeresen a leguszítóbb magyar internetes portál cikkeit osztotta meg cigányozó és zsidózó saját hozzászólásai kíséretében. Mindegyiküknek elmondtam, hogy az az eszmerendszer, amelyhez csatlakoztak, nem emeli fel a magyarságot, ellenkezőleg: a mélybe taszítja – ám ha a történelmi példáknak nem hisznek, nekem ugyan miért hinnének. És miért ne örvendeznének azon a rajzon, amely engem végtelenül szomorúvá tett.)

Kárpáti Vipera Nyúz © 2016 Frontier Theme