Kárpáti Vipera Nyúz

Baszkuráció és sziszegő nyelvöltögetés Ungon-Bergen által oda-vissza - KEKECBLOG

Month – június 2013

Matuzsálem – mint nő?

Egyik egyetemi tanárunk a pasas szóról jól tudta, hogy csak férfit jelenthet, de a vicc kedvéért néha nőkről beszélve is használta, igaz, ilyenkor ebben a formában: pasasnő. Sikerült is mindig derültséget keltenie.

Ennél is viccesebb a Kárpáti Igaz Szó legújabb baklövése: egy százéves asszonyt tituláltak matuzsálemnek, holott ez a kifejezés (mivel eredetileg bibliai ősatyát jelent) kizárólag férfira illik, nő legfeljebb matuzsálem korú lehet. Legközelebb bizonyára a 100 éves Lajos bácsiról tudjuk meg, hogy ő egy matróna.

matuzsalem


Ez a blogboszt a matuzsálem nő keresőkifejezéssel az első 10 Google-találat között szerepel.

Felszentelt biztonsági kamerák Vereckén

felszentelt

A sok szenteskedéstől a viperának már félrehord a szeme, ideje pápaszemes kígyóvá előlépnie…

kameraTeljes természetességgel vettem tudomásul a képszövegben közölteket az MTI honlapján: ugyan miért ne lehetne felszentelni egy biztonsági kamerát. Pláne hármat. Nekem mégis szentségtelen gondolataim támadtak, épp kezdtem volna morfondírozni azon, hogy ez a csúf emlékmű az eddig ráfordított magyar milliókon túl vajon kiérdemli-e ezt az újabb tisztességet, s hogy jól sejtem-e: eléggé röhejes, ha magyarországi államtitkár-helyettes és ungvári főkonzul már nem emlékművet, hanem biztonsági kamerát avat Kárpátalján. Mert bár a szentelést botor módon félreolvastam, de az avatás államhivatalnoki és diplomáciai szinten mégiscsak lezajlott. Igen, ez azért, valljuk be, pitiánerségre valló közéleti aktus. Kacagni mégsem ezen kezdtem, hanem a hír utolsó mondatán:

A kamerák felvételeit az ungvári magyar főkonzulátuson és a KMKSZ központi irodájában folyamatosan látják és rögzítik.

Nahiszen!

Gyurcsány megvillogtatta a karizmá(já)t a gödör fenekén

Az az igazság, hogy ennek a pápai pacáknak van vér a pucájában. Több karizma szorult belé, mint húsz Bajnaiba és tíz Mesterháziba. Szomorú belátni, hogy cakk-pakk az egész baloldalon egyedül ez a nagyot bukott politikus tud gyújtó hangú beszédet mondani.  Ha nem sikerült volna tudatlan milliókkal elhitetni, hogy ő minden baj okozója és minden rosszak rossza, ha nem fordultak volna el tőle a jobb, kényesebb ízlésű további milliók azért, mert szemükben elvesztette hitelességét a maga szar kormányzásával, no meg persze azzal, hogy sem a baloldal becsületét, sem az ország helyzetét nem sikerült jobb állapotba hoznia — azaz, ha nem lenne minden tekintetben elbukott politikus, akkor ma is ő lenne az egyetlen, aki képes Orbán Viktort egy szabad választáson legyőzni.

Gyurcsány sziporkázóan erőteljes beszédet mondott. A tragédia az, hogy ezt annak a gödörnek a fenekén mondja, amelyet ő maga ásott magának.

Érdekesség: a beszéd egy-két szlogenjánek zenei feldolgozása: Jól alszik, Viktor?

Támadnak a dilettánsok

Miközben a nevetéstől könnybe lábadó egyik szememmel épp arról a zseniális megoldási lehetőségről olvasok, hogy a beregszászi színházrajongók majd busszal járnak a Vidnyánszky-vezette budapesti Nemzetibe (314 km), hogy elszerződött kedvenceiket megnézzék („A beregszászi közönség majd feljár, van már szuper buszunk.”), aközben másik szemem épp felfedezi a Beregszászi Magyar Népszínház (!) feltámadásáról szóló cikket. Értesülök a nagy sikert aratott bemutató  főszereplőjének a kilétéről is – és elfátyolosodik másik szemem is, de ez már a szomorúságtól. Pedig a dolog logikus: ahol a profi szakmaiság nem tud gyökeret verni, ott (fel)támadnak az amatőrök, dilettánsok, kóklerek. Ha a kárpátaljai magyarság központjának számító városunk lassan elveszíti  a művészet magaslatait valaha sikerrel meghódító profi színházát, akkor benyomul helyére a népszínház, élén a falusi lakodalmak népszertű vőfélyével, Pitkinnel, aki mondjuk úgy viszonyul az olcsó humorával sziporkázó Sass Józsefhez, mint a Vérke a Dunához.

De miért csodálkozom? Nem szó szerint ugyanez történt-történik az irodalomban és a képzőművészetben? Nem a dilettantizmus diadalmaskodik a kárpáti ugaron?

Félreértés ne essék: az amatőr mozgalmaknak megvan a létjogosultságuk és a társadalmi értelmük is. A műkedvelő betűvetők, ecsetkezelők, színjátszók hasznos tagjai közösségüknek: ők maguk élvezik, amit csinálnak és ha produktumuk találkozik a közönség ízlésével, akkor örömet szereznek a befogadóknak is. Nincs ezzel semmi gond. Baj akkor keletkezik, ha az önképzőköri szintű versírászatot nevezik ki költészetnek, ha a giccsmajsztert kiáltják ki festőművésznek s ha a töltött káposztát kínáló versike sikeres előadójáról elhiszik, hogy színművész.


honlapoptimalizálás – keresőmarketing – google seo  keresőoptimalizálás | sms kampány – télikert

Orbán zseniálisan lenyúlta az árvizet

Szó se róla, ez a gazember pasas tud valamit. Ahogy ezt a katasztrófahelyzetet kisajátította, az bámulatra méltó. Látszólag magához ragadta az egész árvízvédelem irányítását, látványosan intézkedik, ott van minden helyszínen és az ő kedves népét tájékoztatva csak úgy ontja a centimétereket, tonnákat,  időpontokat, létszámokat. Végighaknizza a Dunát, saját malmára hajtja az (ár)vizet. A kedves lakosság pedig csettint: a mi Viktorunk ember a gáton. Elfelejtve magánnyugdíjtól trafikmutyiig minden – fő, hogy a víz el ne vigye a házakat. Orbán alighanem ezekben a napokban nyeri meg magának a következő négy évet.

(az itt szerepelt video egy ideje elérhetetlen, kivettem a linket – 2014 bdk) (tovább…)

Bornírt Trianon barackfával

A nemzeti érzés olyan mérvű csúffá tételére még a legelvetemültebb liberális kozmopolita zsidó buzi sem vetemedne, mit amit most a magát nemzetinek hazudó kormányzat művelt ezzel a barackfás übergagyival.

Persze a dolog azzal kezdődik, hogy eleve kapitális bornírtság volt a trianoni békediktátum napját a nemzeti összetartozás törvényerejű ünnepévé torzítani. Ezzel az erővel október 6-a is lehetne a forradalmi győzelem ünnepe, nagypénteken pedig méltathatnánk a krisztusi élvezetek nagyszerűségét.

No, nem mintha híve lennék a történelmi traumánkból fakadó nemzeti búval baszottságnak és a magyar felsőbbrendűségbe oltott sérelmi kesergésnek, vagy pláne a hamis illúziókba görcsösen kapaszkodó revizionista attitűd mesterséges felszításának, de azt gondolom, Trianonra méltó módon megemlékezni lehetséges és szükségszerű, de ennek a lehetőségnek és szükségszerűségnek semmiképpen sem kormányzati népénekeltetésben kell testet öltenie. (A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közleménye szerint „a tárca mindenkit arra buzdít, hogy ekkor közösen énekeljék az Összetartozás dalát”), főleg úgy nem, hogy az adott dal kormányzati megrendelésére született (vö. udvari művészet), egyik szerzője és előadója pedig Gergely Éva, az Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkárának, Doncsev Andrásnak a felesége (aki gyakran haknizik Orbán Viktorral vidéken).

Ez így már botránynak elég lenne akkor is, ha a dalmű ellen nem merülhetne fel kifogás – ám nagyon is merül. A zenéjét megítélni nem merném, tény, hogy nekem nem jönnek össze az igénytelen popos panelek a Kodály-kórusos, pszeudo-népdalos „elmélyültséggel”, a szövege viszont olyan bugyuta, hogy belekötni sem érdemes… no, azért ez álljon itt:

Kezeink mind összeérnek, talpaink egymásra lépnek, szemünkben a boldogság fénye ég

No, ezt a Papp Rita gyermekbutító számainak színvonalához mérhető magasztos oratóriumot kellene ma a magyaroknak közdalolniuk össznemzetileg, hogy az említett búval baszottságból egyenesen a We are the World fílingjét célzó heppiségbe táncikálják magukat a trianoni barackfa alatt.

A magam részéről, köszönöm, nem kérek belőle.

Pofára esett a KMKSZ Beregszászban

Orbán Viktor hiába talicskázta be személyesen a félmilliárdot a beregszászi főiskolára, és a kampányidőszakban hiába próbált némi passzátszelet fújni a KMKSZ polgármester-jelöltjének ernyedten lógó vitorlájába, Orosz Géza csúfosan lemaradt riválisai mögött, ezzel az eddig kételkedők számára is nyilvánvalóvá téve, hogy a beregszászi magyarok körében a KMKSZ és a Főiskola által fémjelzett vircsaft inkább közutálat, mintsem rajongás tárgya.  A Főiskola rektorhelyettesére a szavazók mindössze 11 %-a adta voksát, ezernél nem sokkal több ember, ez nagyjából azt jelenti, hogy a tanintézmény és helyi KMKSZ belső népességén, illetve a klánnal közvetlen függelmi és/vagy családi viszonyban állókon kívül senki nem szavazott neki bizalmat. Íme, itt van annak a pökhendi magatartásnak és annak a kirekesztő politikának az eredménye, amelyet a Fidesz és személyesen Orbán helyi kegyeltjei évek óta oly nagy eltökéltséggel folytatnak. A KMKSZ jelöltjei sorra alulmaradtak a tavalyi parlamenti választásokon is, a részletes statisztikákból kiderült, hogy a magyar lakosság még a nemzeti szolidaritás ellenére sem szavazott rájuk, ám ez a sárba-döngölés a legcsekélyebb önkritikát sem vonta maga után, Kovács Miklós KMKSZ-elnök a szokásosnál is fennhéjázóbb nyilatkozatokat adott és pofába mászó arroganciával ócsárolta a választókat… Ez nyilván most sem lesz másként, hamarosan újra tudni fogjuk, hogy két kiló hús áráért adták el szavazataikat a magyarok. Ami, persze, előfordulhatott, de ez sem jelent más, csakis azt, hogy a dicső KMKSZ jelöltjei a szavazók szemében két kiló húst sem érnek.

És ennek ellenére természetesen az sem fog változni, hogy Orbán Viktor és kormánya továbbra is ezt a többszörösen vesztett mihaszna csapatot tekinti partnerének, nyomja nekik a pénzt csőstül, a győztes UMDSZ-t pedig negligálja. Pedig azért egy 50 százalék fölötti győzelem, amellyel Babják Zoltán, az UMDSZ jelöltje elnyerte Beregszász polgármesteri székét, legalábbis elgondolkodhatná a minden orra bukás ellenére magas lovon ülő undokokat.


Ez a bejegyzés a kmksz beregszász keresőkérdéssel az első 10 Google-találat között szerepel

A KMKSZ beregszászi veresége

Orbán hiába támogatta,  a KMKSZ polgármester-jelöltje alulmaradt, Babják Zoltán fölényesen győzött

Kárpáti Vipera Nyúz © 2016 Frontier Theme