Kárpáti Vipera Nyúz

Baszkuráció és sziszegő nyelvöltögetés Ungon-Bergen által oda-vissza - KEKECBLOG

Month – december 2017

Hol írta Kosztolányi: „Gúzsba kötve táncolni”?

Egy több mint száz éves metafora nyomában

Mi a forrása Kosztolányi Dezső sokszor idézett megállapításának, mely szerint

Műfordítani annyi, mint gúzsba kötve táncolni.

vagy hasonlattá oldva az azonosítást:

Verset fordítani olyan, mint gúzsba kötve táncolni.

És még 6-7 változat… Ha a gúzsba kötve táncolni kifejezésre rákeresünk a Google-ban, két dolog tűnik fel. Az egyik, hogy túl sok az egymástól eltérő változat. A Verset fordítani és Műfordítani mellett feltűnik a simán csak Fordítani, vagy A műfordítás olyan, mint kezdet… Az azonosítások-hasonlítások is más-más formában történnek: olyan, mint | annyit tesz, mint | annyi, mint…

Ennél is feltűnőbb, hogy szinte soha senki nem adja meg, hol, mikor mondta vagy írta ezt Kosztolányi.

Eltöltöttem egy órácskát az online kutatással. Végül komoly irodalomtörténész komoly tanulmányában találtam meg a forrásmegjelölést:

… Kosztolányi szlogenné vált mondata, „műfordítani mégis annyi, mint gúzsba kötötten táncolni” (Kosztolányi 1913, 644), amit 1921 januárjában a Modern költők második kiadásához írt előszavában és 1928-ban az Ábécé a fordításról és ferdítésről című tanulmányában is megismétel.

Innen: A magyar irodalom történetei III. Szegedy-Maszák Mihály: Irodalom és fordítás

A közszájon forgó idézet tehát először is nem pontos. Ha a mégis módosítószót indokolt is lehet kihagyni belőle, a gúzsba kötötten eredetiségét kár volt eltorzítania a kollektív emlékezetnek…

Megtudtam tehát, hogy Kosztolányi háromszor is használta saját leleményét, először 1913-ban, majd ezt kétszer megismételte. Az elsődleges forrást Szegedy-Maszák lábjegyzetben adja meg:

Kosztolányi Dezső (1913) „A „Holló”. Válasz Elek Artúrnak”, Nyugat 6: 641–644.

A havi két alkalommal megjelenő Nyugat számai elérhetők a neten, az 1913-as 6.  évfolyam 21. számában találtam meg Kosztolányi szövegét. Előzmény: Kosztolányi korábban megjelent Poe-fordítása (A holló) a folyóiratban; Elek Artúr író, műkritikus, ugyancsak a Nyugatban bírálattal illette Kosztolányi némely megoldását. A költő hosszan válaszolt, és reagálása vége felé fogalmazza meg immár több mint száz éve halhatatlan metaforáját.

A teljes bekezdésnyi idézet így fest, kiemelés tőlem:

Marad az utolsó szak, amelyben Elek Artúr ismét több kifogásolnivalót talál. Egyik sorom így kezdődik: „A szoborról, a komorról…” Elek Artúr megfelkiáltójelezi a „komor” szót, mert nincs benne az eredetiben. Istenem, én itt egy szójátékot fordítottam le, amivel – fölebbről – adós maradtam. Az „álmodó” démon helyett azt írtam, hogy „alvó” démon. Mert az álmodó magyarul lágy és költői. Poe pedig ezzel a szóval a holló rémes és titokzatos voltát akarta festeni. Úgy éreztem, hogy az „alvó” démon rémesebb és titokzatosabb, mint az „álmodó” démon. A műfordítás hűtlen hűsége követelte tőlem a változtatásokat. Ez követelte azt is, hogy az utolsó sorokat így fordítsam: „Nő az éjjel, nő az árnyék, terjed egyre csöndesen s nem virrad meg – sohasem.” Az eredetiben az áll, hogy a padlón ingó árnyéktól sohasem menekszik meg a költő. Angolul ez döbbenetesen hat. A magyar ember azonban az örök éjszakát úgy látja, hogy sohasem virrad meg. Ez a zárószó, a nyelvünk szelleméből fakad, magyar trouvaille, és hittel vallom, hogy a magyar „Holló” csakis így végződhet. Népdalaink lelkét akartam megszólaltatni e helyütt és másutt is, aminthogy Poe is egyszerű, mint a népdal. Közben teljes zenekarral kellett dolgoznom. Elek Artúr azonban elcsodálkozik, néhány szabadabb helyen, nem veszi figyelembe, hogy műfordítani mégis annyi, mint gúzsba kötötten táncolni.

gúzsba kötve táncolni


angol-magyar fordítás

Van-e Bocskai István Múzeum Ungváron?

Nincs. Illetve a Kárpátinfó portál hírferdítője szerint mégis:Az első mondat szemantikáján amúgy is érdemes fennakadni. Először is olybá hat, mintha a szobrásznak lennének korábbi Liberty bell „elnevezésű” művei, s ezek sorában született volna egy újabb. Holott dehogy. Első olvasásra még az is megtévesztő, hogy ki mutatja be a szobrot, csak nem az ötven éve halott kormányzó?

És ha már Zsatkovics… Az ukrános Hrihorij írásmód éppenséggel indokolt lehet, ruszin emberről lévén szó, de kormányzó éppenséggel a Csehszlovák érában lett, így indokolt lehetne a cseh nyelvű névhasználat is akár: Grigorij Žatkovič. Mielőtt Kárpátaljára érkezett, ötéves korától az USA-ban élt, majd miután Csehszlovákia nem adta meg a kárpátaljai ruszinok számára az autonómiát, és ezért 1921-ben odahagyta a kormányzóságát, újra az Egyesült Államokban működött, nevét lehetne akár angol változatban is használni: Gregory Zatkovich. De magyar nyelvkörnyezetben nem lenne elképzelhetetlen a Zsatkovics Gergely alak sem,  ha egyszer már Illés Béla regényének a címében is így szerepel.

No de visszatérve a múzeum nevéhez. A hivatkozott eredeti cikkben természetesen a Boksay név szerepel, lévén az intézmény a kárpátaljai festőiskola egyik alapítójáról és nagy művészünkről kapta a nevét és hivatalosan Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum formában emlegetjük. Bocskai István fejedelem nevét egyébként viseli múzeum, de az nem ungvári és persze nem is képzőművészeti.

A szobrocskát azóta felavatták, így fest (a kárpátaljai sajtót sajnos ezzel a levágott testű két kék lábbal járta be…):


(tovább…)

Kárpáti Vipera Nyúz © 2016 Frontier Theme