Kárpáti Vipera Nyúz

Baszkuráció és sziszegő nyelvöltögetés Ungon-Bergen által oda-vissza - KEKECBLOG

beregszász

Egy kis szovjet nosztalgia – Beregszász 1989

Beregszász nemrégiben megválasztott polgármestere Facebook-oldalán népszerűsíti ezt a múltidéző  nosztalgikus videót a „Beregszász a legszebb város!” cím alatt. Jó lokálpatrióta ebben a beosztásban nem is mondhat mást, még ha a képek talán másról is tanúskodnak. Aki ismerte a nyolcvanas évek vége felé Kárpátalja akkor még magyar többségű városát, emlékezhet arra, mennyire sivár, szemetes, elhanyagolt, lepusztult porfészek volt. Ez akkor is igaz, ha ifjúságunk minden hevével imádtuk és rajongtunk érte – mint tette a képek láttán most már inkább csak felsziszegő Vipera is. Ha pedig imádta és rajongott érte, az egészen bizonyosan nem a szovjet kultúrpolitika fülledt légkörében fogant kultúrparádék miatt volt. Amely parádé itt sorakozó képei alighanem sokkal jobban élvezhetőek lennének a hozzájuk nem illő alávágott idióta zene nélkül:

A videó végén megjelenő feliratból ítélve a klipet alighanem maga a polgármester úr vágta össze.

beregszasz-babjak

Mellesleg a hozzászólók többsége igen pozitívan fogadta a város első emberének kis remeklését, például: „Nagyon köszönjük ezt a szép videót, könnyeket csalt a szemünkbe. ” Vegyük hát tudomásul, hogy ez a videó szép. Sőt, legszebb, mint Beregszász.

A rovásírás nem tehet róla

beregszasztablaHa nem lenne szánalmas és szomorú, jót lehetne röhögni azon, ahogy most a beregszászi járásban azon megy a szívóskodás, hogy ki a mélymagyarabb. Olvasom Kárpátalja legkevésbé olvashatatlan lapjában, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) a kötelékébe tartozó magyar községi polgármesterek révén állítólag rendre-sorra akadályokat gördít a rovásírásos helységnévtáblák kihelyezése (illetve kint-tartása) elé. Mint köztudott, ezeknek a tábláknak az elhelyezését Kovács Béla, a Jobbik EP-képviselője szorgalmazza (és finanszírozza), aki Beregszászban saját fogadóirodát tart fenn s tudtommal helyben eléggé népszerű; nem csoda, legutóbb például borászokat utaztatott Brüsszelbe.

Maga a Jobbik is meglehetősen közkedvelt Beregszászban és környékén – legalábbis a KMKSZ-hez közel állók körében. Én már sokat gondolkoztam azon, hogy a Fidesz kárpátaljai  leányvállalataként működő KMKSZ elkötelezett tagjai, akik roppant hálásak a magyar kormánynak és személyesen Orbán Viktornak a szervezetük révén nekik juttatott javakért, kedvezményekért és persze a magyar állampolgárságért, azok ezenközben hogy a bánatban lehetnek a Jobbiknak is aktív szekértolói, ideológiájának elfogadói?

Hát csak úgy, adom meg magamnak a bölcs választ, hogy a Jobbik nem más, mint a Fidesz rosszabbik énje, és kívülről, jelesül a beregi rónáról nézve semmi ellentmondás nincs abban, ha valaki egyszerre lelkes híve a Fidesz mérsékelten nacionalista nemzetpolitikájának és a Jobbik radikális irredenta-revansista nézeteinek. Végül is ezek az ideológiák egy tőről fakadnak, és Orbánék erre alaposán rá is játszanak mindannyiszor, amikor alámuzsikálnak a Jobbikos szavazók ízlésének-elvárásainak. Hivatalosan ugyan távolságot kell tartaniuk a szélsőségektől, de belülről szerintem nagyon-nagyon sok fideszes politikus (és szavazó) szimpatizál vagy akár azonosul a szélsőséges nézetekkel, épp csak belátja, hogy taktikai okokból ezeket nem célszerű kinyilvánítani. Így hát valóban belefér a játékba, hogy a KMKSZ, a Fidesz, a regnáló magyar kormány és a kormányfő lelkes hívei közül sokan Kárpátalján egyben aktív Jobbik-szimpatizánsok, ha kell, lelkes rasszisták, elborult agyú soviniszták – és mélyen fel vannak háborodva, ha a maguk által buzgón gyakorolt kisebbséggyűlöletet velük, kárpátaljai kisebbségiekkel szemben gyakorolja az ukrán többség.

Igen, ez belefér a játékba, csakhogy közelednek ám a 2014-es magyar országgyűlési választások és mivel a pártlistákra a határon túli magyar állampolgárok is szavazhatnak, a Fidesz jól ki szeretné aknázni azt az előnyét, hogy – például Kárpátalján – irántuk elég nagy a rokonszenv (már csak a visszahonosítási lehetőség megadása miatt is), míg a baloldallal szemben inkább fenntartások fogalmazódnak meg (bár a politikai emlékezete a kárpátaljaiaknak sem hosszú távú, 2004 december 5-ét mégis jól megjegyezték.) Ha pedig Orbánék szavazatokra váltható politikai tőkét kívánnak kovácsolni ebből a helyzetből, akkor nem nézhetik jó szemmel a Jobbik térnyerését. Vona embere csak ne állítgasson rovásírásos helységnévtáblákat az ő felségterületükön, ne szerezzen így pártja számára népszerűséget s ne akarja learatni a babért ott, ahol a Fidesz húsz egynéhány éve veti az áldás szapora magvait. A felismerést tett követte, valaki Budapestről leszólt a KMKSZ-vezéreknek, akik nyilván egyetértettek azzal, hogy ha már sajnos nem nekik jutott eszükbe ez a fránya rovásírás, akkor más se etesse itt a kertész kutyáját.

Vagyis: a rovásos táblák ellen ezúttal nem az ukrán nacionalisták fenekednek, nem ők akarják eltüntetni – hanem a mélymagyaroknak nem tetszik az, hogy valaki náluk is mélyebb akar lenni.

Az egy másik kérdés, hogy van-e szükség Beregszász és a magyar falvak határában rovástáblákra.  Én azt gondolom, hogy nincs, mert a helyi magyarság problémáinak a megoldásához egy jottányival sem járulnak hozzá, ellenkezőleg.

Természetesen nem a rovásírás a hibás: ez valóban a magyar nép egyik legértékesebb szellemi hagyománya. De acsarkodó politikai erők sajátították ki és olyan ideológiát raktak mögé, amely nem elősegíti, hanem hátráltatja a magyarság boldogulását (és nemcsak Kárpátalján). Ezért aztán a feliratok nem magát az ősi hagyományt hirdetik, hanem a számomra gyűlöletes politikai nézeteket, nekem tehát különösebben nem fog fájni a szívem, ha eltűnnek a szépen metszett írásjelek.

Ha nem lenne szomorú, akkor kacagni is tudnék azon, hogy felsőbb hatalmak épp a KMKSZ-szel végeztetik el a piszkos munkát.

Pofára esett a KMKSZ Beregszászban

Orbán Viktor hiába talicskázta be személyesen a félmilliárdot a beregszászi főiskolára, és a kampányidőszakban hiába próbált némi passzátszelet fújni a KMKSZ polgármester-jelöltjének ernyedten lógó vitorlájába, Orosz Géza csúfosan lemaradt riválisai mögött, ezzel az eddig kételkedők számára is nyilvánvalóvá téve, hogy a beregszászi magyarok körében a KMKSZ és a Főiskola által fémjelzett vircsaft inkább közutálat, mintsem rajongás tárgya.  A Főiskola rektorhelyettesére a szavazók mindössze 11 %-a adta voksát, ezernél nem sokkal több ember, ez nagyjából azt jelenti, hogy a tanintézmény és helyi KMKSZ belső népességén, illetve a klánnal közvetlen függelmi és/vagy családi viszonyban állókon kívül senki nem szavazott neki bizalmat. Íme, itt van annak a pökhendi magatartásnak és annak a kirekesztő politikának az eredménye, amelyet a Fidesz és személyesen Orbán helyi kegyeltjei évek óta oly nagy eltökéltséggel folytatnak. A KMKSZ jelöltjei sorra alulmaradtak a tavalyi parlamenti választásokon is, a részletes statisztikákból kiderült, hogy a magyar lakosság még a nemzeti szolidaritás ellenére sem szavazott rájuk, ám ez a sárba-döngölés a legcsekélyebb önkritikát sem vonta maga után, Kovács Miklós KMKSZ-elnök a szokásosnál is fennhéjázóbb nyilatkozatokat adott és pofába mászó arroganciával ócsárolta a választókat… Ez nyilván most sem lesz másként, hamarosan újra tudni fogjuk, hogy két kiló hús áráért adták el szavazataikat a magyarok. Ami, persze, előfordulhatott, de ez sem jelent más, csakis azt, hogy a dicső KMKSZ jelöltjei a szavazók szemében két kiló húst sem érnek.

És ennek ellenére természetesen az sem fog változni, hogy Orbán Viktor és kormánya továbbra is ezt a többszörösen vesztett mihaszna csapatot tekinti partnerének, nyomja nekik a pénzt csőstül, a győztes UMDSZ-t pedig negligálja. Pedig azért egy 50 százalék fölötti győzelem, amellyel Babják Zoltán, az UMDSZ jelöltje elnyerte Beregszász polgármesteri székét, legalábbis elgondolkodhatná a minden orra bukás ellenére magas lovon ülő undokokat.


Ez a bejegyzés a kmksz beregszász keresőkérdéssel az első 10 Google-találat között szerepel

A KMKSZ beregszászi veresége

Orbán hiába támogatta,  a KMKSZ polgármester-jelöltje alulmaradt, Babják Zoltán fölényesen győzött

A dobogó címer – beregszászi színház

Mondjam vagy mutassam? Talán inkább megmutatom azt a honlapot, amelynek szépségét a szívdobogást animáló városcímer, érdekességét pedig az adja meg, hogy az intézménynek már hosszú ideje nem az a neve, mint ami a honlapon szerepel. Illyés Gyula nevét ugyanis – nem tudni, mi okból – kivették, nevük évek óta Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház, szívdobogtató honlapjuk pedig így fest:

BEREGSZÁSZI SZÍNHÁZ

(A címlapot lementettem saját tárhelyemre, hogy akkor is élvezhető legyen, ha az eredeti készítői megmásítanák évek óta változatlan szépségében tündöklő impozáns művüket.)

Kárpáti Vipera Nyúz © 2016 Frontier Theme