Kárpáti Vipera Nyúz

Baszkuráció és sziszegő nyelvöltögetés Ungon-Bergen által oda-vissza - KEKECBLOG

bohuvatohu

Megszoktam, megszoktam szövegértküz deni

…avagy az egyik fő vezérfonál felszólít

Dúdolgatom az ismert kalitkában hálós népdal dallamára a tudósítás címének – Megszoktam küzdeni egy jó szövegért – parafrázisát, és próbálom az egybeírás-különírás helyesírási szabályzatával összeegyeztetni a cím értelmezési tartományát. Közben majd kifúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon Finta Éva fogalmazott-e ilyen jelentéstömörítő módon, vagy csupán az igekötők helyes használata fölötti nagyvonalú eltekintés adja-e ezt a játéklehetőséget. A tudósítás szerint

Az igényes irodalom művelőinek az írás mindig is kemény munka marad, és ezt Finta Éva költő szavai is jól igazolják, aki saját alkotói tevékenységéről azt mondta, hogy megszokott küzdeni egy jó szövegért.

Az igénytelen tudósítók és a magát jelentősnek tartó intézmény szöveggondozói azonban láthatóan nem szoktak megküzdeni a mondataikkal, illetve ha mégis, akkor láthatóan csúfosan alulmaradnak ebben a küzdelemben. Mert bármennyire is szeretnék felmentést adni a mondat megfogalmazója számára, mégsem tudom elhinni, hogy Finta Éva a Megszokott dolog küzdeni egy jó szövegért, illetve Megszoktam, hogy küzdjek egy jó szövegért jelentésű mondandóját tömörítette ilyen formába, hanem ehelyett egyszerűen csak azt mondta, hogy Meg szoktam küzdeni egy jó szövegért – vagyis nem megszokásról, hanem megküzdésről van szó.

Saját szórakozásomra gyártottam még ilyen mondatokat:

  • megfogom tanulni a helyesírást
  • megszeretném fogalmazni a mondatot
  • megtudom írni a tudósítást

Ugyancsak izgalmas a megfogalmazás, amelyben a tudósító így értékeli a találkozót:

Több szempontból is értékes volt ez az értekezés

Én balga eddig azt hittem, hogy az értekezés az egy komoly, terjedelmes és érvelő típusú írásmű, mely egy-egy tudományos kérdést szakszerűen és részletesen tárgyal. Hogy Finta Éva a helyszínen felolvasott volna egy ilyen írásművet, kevéssé életszerű, sokkal inkább arról lehet szó, hogy a tudósítónak sikerült ezt a kifejezést nyelvújító módon használnia.

Ám innovatív munkájának nem ez a csúcsa, hanem az, amikor mondatában a fonál egyszerre tud egyik, és vezér lenni, továbbá, amikor elárulja, hogy a beszélgetésnek ez a nevezett egyik fő vezérfonala felszólította a tollforgatókat. Nem is akármire:

A forma alapvető, azonban kevés író tartja fontosnak megjelent írásainak a műfaji besorolását. Mégis egyik fő vezérfonala a beszélgetésnek arra szólította fel a tollforgatókat, hogy a költő tanuljon meg formában írni.

Formában írni szerintem is roppant üdvözítő. Próbáltad már kívüle?

Lásd még: „Író elvtársak, írjatok remekműveket!”


 

És ez se maradjon le.

Húsz évvel ezelőtt nem volt itt semmi…

Egy doktorandusz bölcselmei

Kárpátaljai szerzőtől ilyen nívó, úgy tűnik, elfogadható az országosan legrangosabb egyetem doktori képzésén. A Viperának nincs kétsége afelől, hogy a beregszászi főiskolán diplomázott „irodalomtörténész” szerző rövidesen doktori címet szerez és ekként fog hasonló bölcsességeket írni. Addig is szépen gyarapodik korábban hiányolt publikációs listája.

2015-08-25_10

Amikor ezek a mesék íródtak, a kárpátaljai valóságban nem volt semmi, a Szovjetunió felbomlása után akkor volt a legnagyobb a szegénység, az emberekre akkor szakadt rá már a sokadik gazdasági válság, a kuponvilág nyomorúsága, élelmiszert csak jegyre kaptak, és a sok időt, amit sorban állásra pocsékoltak, nem adja vissza senki. Kiüresedett az élet, nem tudtak megélni az emberek, nehéz volt gyereket nevelni, és az Irka Berniczky Éva valóságtól elszakadó meséivel nagyon sokat segített, megmutatta, hogy nem kell semmi a boldogsághoz, csak fantázia.

Az 1990-es években ezeknek a meséknek nagy jelentősége volt, nem véletlenül nem egzotikus nyaralásokról szólnak, hanem arról, hogy a gyereknek van egy macskája, nő a virág a kertben, és mégis embernek kell lenni; az igazi értékek megtalálásában Berniczky Éva meséi sokat segítenek. A szereplők furcsa neve és a történetek furcsaságai nem véletlenek, Berniczky Éva meséi semmiből lett mesék, mert húsz évvel ezelőtt az emberek a semmiben éltek, és mégis embernek kellett éreznie magát mindenkinek. Nagyon jellegzetes lelkiállapot ez, a kárpátaljai közösség lelkének lenyomata, szűkös világ volt akkoriban, szűkös lehetőségekkel, a szürreál a valóságtól való elrugaszkodást jelentette, és a kárpátaljai gyerek ezt kapta Berniczky Éva meséiben.

Vitéz Csőportúla Ásó Dupka Nándor

A helytelenül két szóba írt sajtó nyilatkozat szerzője atyai jogon kapta meg a vitézi címet és megörökölte az idősebb vitéz nyelvérzékét és helyesírását is, továbbá azt a tulajdonságát, hogy ezen képességek birtokában ellenállhatatlan késztetést érezzen szövegek megfogalmazására. A Vipera piros méregceruzájával csak a legmulatságosabb hibákat és megfogalmazásokat huzigálta alá (kedvenc: csőportúlásókat), az értelemzavaró vesszőhiányokra már rá se sziszegett. – Jó szórakozást eme mestermű olvasásához – felszeressetek ti is csőpotúlát ásni!

dupka-nandor

Dupka és a kard árnyéka

dupka-arnyekaBiztosan akadnak olyan elvetemültek, akik látóidegeik rongálása céljából nézik a Tisza TV magyar adásait – a Vipera nem tartozik közéjük, így csak csökkentett mértékben tudja osztani Kárpátalja aranyszájú poétájának és halmozott intézményvezetőjének az aggodalmát, miszerint „A felszámolás demoklész kardjának árnya vetül” a magyar adások szerkesztőségére. Hogy újabb aranyköpése közben Dupka György nyelvére miért nem vetült reá Prokrusztész ágyának az árnya, azt nem tudjuk.

UFÓk alapították a KMKSZ-t

kmksz-ufoBár az érintettek gondosan cenzúrázták a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség megalakulásáról készült és 25 év visszatartás után most közzétett videofelvételt, ám minden igyekezet ellenére csak benne maradt pár másodpercnyi egyértelmű bizonyíték arra nézve, hogy a földön kívüliek leszállóegységei akcióban voltak az 1989. február 26-i események idején. A leszállás megtörtént. A következmények ismertek: az ügy fényre derülése miatt Kovács Miklós elnöknek az idén távoznia kellett posztjáról. Természetesen ő volt az idegenek előreküldött ügynöke az alakuló közgyűlésen.

Tekerd a videót 1 óra 27 másodpercre (1:00:27) és figyelj nagyon!

Kapcsolódó téma:

Orbán és a muszkavezetők

Egyszerre muszkázik és Putyinhoz dörgölőzik Orbán

Orbán Viktor – Vlagyimir Putyin – muszka vezetők John Lukacs – politika, közélet, muszkázás

Részletek többek között a HVG.HU portálon (MTI-hír, sok helyütt közölték), az eredeti dokumentum pedig itt (frissítés 2016.: a miniszterelnök oldalán már nem található a dokumentum, töröltem a hibát jelző linket). Orbán remeklésének egy passzusa pedig ehol:

viktor-john-lucsaknak

Egyszerre muszkázni és Putyinhoz dörgölődzni, ó mi szép ez, barátim!

Az eredeti MTI hír a HVG Online oldaláról:

Orbán válaszolt John Lukacsnak: „Mi itthon már abban a jövőben élünk, amelyért Te még aggódsz odaát”

szerző: MTI

Európa jövője a nyugati identitás és a keleti aktivitás, azaz értékeink szilárd megőrzése mellett „gőzerővel” kell építeni a keleti gazdasági kapcsolatokat – írta válaszában Orbán Viktor miniszterelnök az Egyesült Államokban élő John Lukacsnak.

A magyarországi születésű, Corvin-láncos történész – aki 1946-ban hagyta el Magyarországot – a múlt szombati Népszabadságban megjelent írásában a tervezett paksi atomerőmű-bővítésről szóló orosz-magyar megállapodással kapcsolatban arról értekezett, hogy az oroszokat el kell ismerni és tisztelni kell őket, „mint azt távoli rokonaink, a bölcs finnek teszik, de mi nem az oroszokhoz tartozunk”.

„Tiszteljük vívmányaikat, nagy művészeiket, de a magyar szellem, a magyar értelem, a magyar művészet és műveltség lélegzete nyugati. (…) A Nyugat gyakran volt a keresztünk, de vállalnunk kell, mert az a csillagunk is” – fogalmazott John Lukacs, aki szerint nem szabad az oroszok felé „sündörögni”, mert az talán végleges teher lehet hosszú időre, és a magyarság kárára válik.

Orbán Viktor a történésznek címzett – a miniszterelnöki honlapon pénteken közzétett – válaszlevelében úgy fogalmazott, hogy a John Lukacs által még nyitott kérdésnek tekintett „Nyugaton történő lehorgonyzás” világosan és nagyszerűen lezárt ügy „a mi rendszerváltásban kikovácsolódott antikommunista nemzedékünk számára”, méltó válasz az 1945 utáni szovjet megszállásra és a kommunizmus évtizedeire. „Mi itthon már abban a jövőben élünk, amelyért Te még aggódsz odaát” – írta a miniszterelnök a Corvin-láncos professzornak.

Orbán Viktor megítélése szerint Európa jövője a nyugati identitás és a keleti aktivitás: „szilárdan őrizni értékeinket, benne keresztény elkötelezettségünket, és közben gőzerővel építeni a gazdasági kapcsolatokat a Kelettel”. Ezt teszi Németország, Franciaország, de még az Egyesült Államok is, s „végre ezen az úton járunk mi is” – fűzte hozzá.

A kormányfő arra kérte John Lukacsot, ne tulajdonítson a kelleténél nagyobb súlyt „a még mindig saját kommunista és muszkavezetői múltjával viaskodó baloldalnak„. Szerinte mai oroszellenességük egyszerűen nevetséges. „Azt képviselni, hogy a korábban kommunista Oroszországgal ne építsünk erős gazdasági kapcsolatokat, olyan, mintha valaki a német gazdasági kapcsolataink mélyítése ellen érvelne, mert azok meg nácik voltak” – fogalmazott.

Orbán Viktor levelét azzal zárta: szerinte nagy tétekben lehet fogadni arra, hogy az orosz kapcsolatok ügyében a magyarországi parlamenti választás másnapján ismét meglesz a korábbi egyetértés.


Más: Megbukott az Orbán-rezsim

Kárpátalja mint Ukrajna mozdonya? Höhö

mozdonyKedvenc államtitkárom, Németh Zsolt már sok baromságot mondott életében, ez most a kiugróan szórakoztató elmésségek közé tartozik:

Az államtitkár közölte: az elmúlt években látványosan fejlődtek a Magyarország és Ukrajna közötti kapcsolatok, Kárpátaljával kifejezetten baráti viszonyt sikerült kialakítani az elmúlt időszakban, és Ukrajna európai integrációs folyamatában Kárpátalja „egyfajta mozdonyként húzza maga után” az országot. Remélhetőleg folytatódik Ukrajna európai integrációja – fűzte hozzá Németh Zsolt.

Bolha húzza az elefántot. Csillapíthatatlanul vihog a vakbelem.

Jellemzőnek gondolom, hogy ezt a roppant találó megállapítást egyedül a Magyar Nemzet Online emelte ki címbe.

Szeg a fejBEN

Sajnálom, lehet, hogy érdekes a cikk – a főszerkesztő maga ajánlotta  a Facebookon – de én nem olvasok el olyasmit, ami ilyen suta mondattal kezdődik:

fejemben

Ilyenkor persze gyakran akad valaki, aki rákérdez: ugyan mi a baj ezzel a mondattal. Hát… Ha valaki nem érzi-érti, hogy miért suta, nem is olyan könnyű elmagyarázni. Annyi világos, hogy az embernek nem a fejéBEN, hanem a fejéBE üt szeget valami. De más baj is van itt: ez a szólás ide nem illik. Szöget az ember fejébe az üt, ami kívülről éri: egy hallott kijelentés, egy látott kép, egy ellesett epizód. Tehát valami külső észlelés. Ha az ember belülről jön rá valamire, az inkább felötlik, felmerül, hirtelen eszébe jut.  Saját gondolatom nem üthet szeget a saját fejembe. Szerintem tehát a szólás használata itt szemléletileg téves.

Nekem a mondat második felétől is borsódzik a hátam,  a hős egyes száma szerintem rosszul vonatkozik itt az embercsoportokra,  de bajom van a háborúból ragjával és a mondatvégi szófordulattal is. Ez valami nagyon pongyola, igénytelen fogalmazás, ahogy jött, úgy puffant. Aki így kezd egy újságcikket, annak egy szeg valóban lyukat üthetett a fogalmazókészségén. Feltéve ha volt neki valaha ilyesmi a birtokában.


A jelen blogposz ezekkel a kulcszavas keresésekkel: szeg a fejben, szeget ütött a fejébe, szög a fejben, szöget ütött a fejbea Google keresőtalálatok első oldalán vagy ahhoz közel szerepel. – Szeget ütött a fejébe. Szöget az ember fejébe az üt, ami kívülről éri. Belső gondolat saját fejünkbe nem üt szeget. Szeg a fejben, szög a fejbe, szeg a fejbe

A gyerekek gyerekkora

facsemeteA szokottnál is jobban feltupírozódnak a pikkelyei a Kárpáti Viperának, ha meghatónak szánt szövegben siklik nyelvi bornírtságra. A Kápátalja.ma cikkének a szerzője egy jótékonysági akcióról számol be. Az iskolások ezúttal nem édességet és ruhát hoztak ajándékba, hanem fát ültettek „a rászorulóknak”, akik eszerint almafákra is igencsak rá lehettek szorulva.  A intézmény lakóinak a bemutatása kis szociológiai (és nyelvi) remeklés:

idosek

A hajléktalan vagy idősek alternatíváján azonban most ne akadjunk fenn, sem azon, hogy a nagy család vajon hogyan beszélget egymással, sokkal inkább örvendezzünk azon, hogy a külön házakban lakás nem akadálya a beszélgetésnek, sem az önálló élet a baráti kapcsolatnak.

Ilyen cikkből nem maradhat ki a tanulság sem:

gyerekkorban

Himnuszunk dédanyja

avagy megvillan az elásott kutya

Kőszeghy Elemérnek, mint leggyakrabban, most is igaza van.  (Akkor is, ha dohogása kicsit túlgerjesztettnek tűnik.) A cikk ugyan szerkesztőségi véleményt tükröz, ezért írójának neve nem szerepel alatta, ám a szerző kilétét illetően mégis nagyobb összegben mernék fogadni Elemérre, szerepel ugyanis az írásban a lapot főszerkesztőként is jegyző publicista kedvenc szófordulata, nevezetesen az, hogy „kisördögöt ébresztő”. Ezt a magyar nyelvterületen más nem használja, legalábbis a Google csak hozzá vezető találatokat jelez (ezek egyike éppen a Vipera korábbi kisördögös észrevétele). A Kőszeghy-féle hoax legomenon eredete nyilván két különböző frazeológiai egység: „az ördög nem alszik” és „belebújt a kisördög”. Minden bizonnyal ezekből kontaminálódott barátunk pennáján ez a szótekerészeti nyelvfekvenc.

kisordog

Utánanéztem a hivatkozott cikknek. Nos, abban ördögből sem nagy, sem kicsi nem szerepel. A nyelvújításkori (mára inkább pejoratív értelmű) foglalkozásnéven említette újdondász (azaz újságíró) írása is leginkább műdohogásnak tűnik, a szerző a lapot tulajdonoló szervezet kincstári kifogásait fogalmazza meg, de ördögöt nem fest a falra és nem is ébresztget – ezt a sajátos cselekedetet csupán Kőszeghy tulajdonítja neki. Tesz azonban mást is. Szólások iránti vonzalma nem korlátozódik a kisördögre, az „itt van a kutya elásva” képzavaros parafrázisát is előállítja:

kutya

Csudálatos dolog, ha valaki elásott kutyát tud villantani. Ezután nincs is más teendő, mint szép zárómondatot illeszteni a  cikk végére, nem sokat törődve azzal, hogy a magyar nyelv szórendi szabadsága tréfát űzhet azzal, aki meggondolatlanul él vele.

himnusz-dedanyja
forrás


Egy másik képtelen hoax legomenon ugyanebből a lapból: Hétágra folyik

A lófarkos majom

Amire most rásziszegtem, az kivételesen nem a kárpáti tájakról való. Pedig minőségét illetően akár lehetne is…

Első dühömben elküldtem a picsába a Magyar Tudományos Akadémia helyesírási online szoftverét (Mit tud a helyesírás.mta.hu?), aztán részben visszakoztam, mert egy Twitter-beli ismerősöm, majd a program fejlesztőinek egyike meggyőzött, hogy három kifogásom közül legalább másfélben nincs igazam. Ezzel együtt fenntartottam, hogy nem igazán jó az a program, amely a saját alegysége nevében szereplő kifejezésről se tudja eldönteni, hogyan helyes (egybeírva vagy egybe írva, lásd az eredeti cikkemet), s amely nem vagy alig-alig használható, olykor értelmetlen szóalakokat is kidob. Annak eldöntésére, hogy  vajon akad-e több ilyen, avagy én futottam rá épp ilyenekre, visszatértem a programhoz. Elsőként ezen furcsállkodhattam:

jarobeteg

Az elsőre még találtam mentséget és kreáltam példamondatot is (A táncot járó beteg szolgálat alatt nem iszik.), ám a második nyilvánvaló badarság. De legalább harmadikként ott a jó válasz. Ugyancsak harmadikként szerepel a helyes alak két badarság után ebben a példában:

kerekesszek

Ezután viszont sokaságával találtam olyanokat, ahol csak egyetlen rossz, hibás (s gyakran nevetséges) verziót javasolt a program, a helyes írásmódot viszont nem adta meg. Egy kis csokor ezekből alább. A sorozat végén újra volt szerencsém picsába küldeni az akadémiai helyesírási szoftvert.

1cukor

1koleszterin

1robot

ebenszinu

1film

1virag

Más típusú hibát is találtam. A program tudja, hogy a kődobásnyi egybeírva helyes, mégis ezt dobta ki:

2kodobasnyi

Holott:

2kodobas

Lényegében tehát az akadémiai fejlesztés csak arra nem jó, amire kitalálták: példák tömkelegében inkább elbizonytalanítja, semmint eligazítja a laikus felhasználót (arra, hogy ökör köröm pörkölt főző verseny, nyolc verziót (!!) és 63 (!!!) magyarázatot adott meg!). Olybá fest tehát, hogy akik tanácsért jönnek ide, jól összezavarodhatnak az ajánlott verziók és szabályok között, akik viszont eligazodnak rajtuk, azok valószínűleg épp azok, akik a helyes alakot e nélkül az algoritmus nélkül is le tudják írni.

Végül két kedvencem.

lofarkos
.
majom
.
PS. fentebb használom a furcsállkodik igét. A blog szerkesztőprogramja alápirosozta, de megtette ezt egy l esetében is. Nosza, kérdezzük meg a Pálinkás József  MTA-elnök által minap felavatott csodaszoftvert.
.
furcsall
.
Hát ezen én már nem is furcsállókodom.
.
furcsallo
.
 

A himnusz körbejár és Nonszenszfaluba érkezik

– avagy forrásmegjelölés, oh!

A Kárpátalja c. hetilap online oldalán megjelenik egy cikk: Csak a KMKSZ-frakció szavazott a magyar himnusz védelmében (link már nem működik, törölve, 2013). Ezt – a forrás megjelölésével – átveszi a Kárpátinfó c. hírportál: Csak a KMKSZ-frakció szavazott a magyar himnusz védelmében. A Kitekintő c. portál nem az elsődleges forrásból, hanem a Kárpátinfóból veszi át a cikket (utóbbit jelöli meg forrásnak), de megváltoztatja a címét (a nem-kárpátaljai olvasói igényeknek megfelelően): Nem lesz magyar himnusz Kárpátalján. Innen aztán visszaveszi a Kárpátalja.ma – nem az elsődleges (Kárpátalja online), nem a másodlagos (Kárpátinfó), hanem a harmadlagos (Kitekintő) közlést jelöli meg forráshelyül: Nem lesz magyar himnusz Kárpátalján (a link már nem működik, törölve, 2013).  Végül aztán egy kárpátaljai blogger már a negyedik közlés helyét adja meg forrásul, amikor új címmel ellátva átveszi a cikket: Zászló, turul, himnusz – mi következik ezután?….avagy ukrán nacionalisták aggodalma. (A kattintással csak óvatosan. a honlap megnyitásakor azonnal egy „nemzeti” rádió harsog.)

Ez utóbbi webhelynek, Váradi Viktória blogjának a sajátsága az, hogy tulajdonosa szerint saját kárpátaljai lakhelye Magyarországon van („Bótrágy, Kárpátalja, Hungary”), továbbá pedig „Kárpátalja nem Ukrajna”. Ebből kiindulva igazán nem csodálkozhatunk azon, ha egy kárpátaljai hír Magyarországot megjárva végül egy ilyen nonszenszfaluba érkezik.

botragy

(Arról ne is essék szó, hogy a Kárpátalja hová nem tartozását kijelölő állítás előtti mondatot legalább háromszor kell elolvasni, míg az ember rájön, hogy egy fölös vessző teszi érthetetlenné.)

És még egy gyöngyszem ugyanerről a blogról. Ha majd átveszik a hírt, az már arról fog szólni, hogy az ukrán iskolában irtják a magyar gyerekeket:

irtjak

Autózás sétagaloppban

Már a cikk első mondata is remeklés:

Bevallom, nem tudom, milyen mértékegységben mérik a debilitást, de néha bizonyos emberi tevékenység láttán az az érzésem támad, hogy a jóisten teremtményeinek kijelölt egyedei sajátos módon képesek bővíteni ezen ismereteink tárházát.

A szabatos fogalmazás egyfajta csúcsteljesítménye azonban kicsit alább következik:

Sétagaloppban autózva szülőfalum utcáin elszörnyedve tapasztaltam a házak előtti fenyőfák okozta változást a faluképben, melyet ferde hajlamú emberek facsonkító akciója idézhetett elő.

Kommentár, azt hiszem, nem szükséges.

Délutánra esett március 15-e Ungváron

D. Gy. köztudottan nagy mestere a magyar nyelvnek (diplomás magyar szakos és sokkötetes író-költő létére ez elvárható tőle), évtizedek óta röhögünk bődületes megfogalmazásain. Március 15-én felolvasott, azaz előre megírt és a sajtónak átadott ungvári beszéde is hemzseg a nyelvi, hm, mondjuk így, furcsaságoktól – és helyenként helyesírása is igen sajátos.

Kedvenceim:

dupka1

– most legalább megtudtuk, hogy nem a vereckei emlékmű, hanem a magyar revíziós törekvés épül az ukránt szicsgárdisták csontjaira…

Két földrajzi fogalom nemzetegyesítése sem okozhat Dupka Györgynek gondot:

dupka3

A kedvencem azonban ez:

dupka2

Bizony errefelé sajátos az időnek az ő járása. Az idén március 15-e napja Ungváron késő délutánra esett.

(forrás)

Kárpáti Vipera Nyúz © 2016 Frontier Theme