Kárpáti Vipera Nyúz

Baszkuráció és sziszegő nyelvöltögetés Ungon-Bergen által oda-vissza - KEKECBLOG

bohuvatohu

Egyhangúan kivitelezett kérdés

Hogy egy „mozgalomnak” Társaság a neve, bánja a fene. Hogy miként lehet bármit is elhatározásul kitűzni, amiatt fájjon az ő fejük. Meg amiatt is, hogy miként és hogyan lehet a kárpátaljai magyarság eszméit fejleszteni. Hunyjunk szemet afölött, hogy a „hozzájárult” egy szóba írandó. Hogy az „amely” helyett itt „ami” kellene – üsse kő. Na de hogy mindezek következtében „egyhangúan kiviteleztük az addig is szóban forgó kérdést”, az már egy kicsit sok. Kérdést kivitelezni, ráadásul egyhangúan – ez nem semmi még a Jobbik által támogatott  beregszászi főiskolásoktól sem. De persze nem a fogalmazókészségükkel van a legnagyobb baj.

kmft

forrás – az oldalt már törölték

PS. Frissítés, 2013.

A szervezet honlapja egy kisebb botrányt követően megszűnt. A botrányt az váltotta ki, hogy a kis nácijelöltek megosztottak valami Hitler-képet a Facebookon, egy tanárnőjük pedig észrevette. Lásd a kommenteket itt: Jobbik-júgend Kárpátalján

A szervezet azóta nem hallat magáról, szégyenteljes emlékét csupán néhány cikk és ez a még fennmaradt webhely őrzi:

http://www.kmft.mezoka.com/nyitolap/

Összefoglaló:  Miután a beregszászi magyar főiskola többször is a falai közé engedte a szélsőjobb ideológiát (nyilvános szereplési lehetőséget kapott a Hatvannégy Vármegye és a Jobbik is, egy szépnek nem mondható napon megalakult a Kárpátaljai Magyar Fiatalok Társasága – KMFT – a tanintézmény falai között: a Jobbik kifejezett kezdeményezésére és támogatásával. Náci allűrjeiket követően a főiskola hatalmi szóval végül elhallgattatta a fiatalokat, a tagok egy része nyilvánosa bocsánatot kért.


hogyan kerülhet weboldal a goggle találati lista első helyére

 

Tudatformáló mondatok

„A kultúrának értékei, az államnak határai vannak. E két fogalom ilyen formában való összevetése a január 22-i dátum kapcsán felvetődő identitásbeli kérdésekre adandó válaszok szempontjából lehet érdekes, amennyiben az ember Ukrajnában élő magyarként szeretné tisztázni önmagával hovatartozását. Nemzeti öntudatunk elsődleges volta nemcsak a Magyar Kultúra Napján valószínűsíti várható álláspontunkat, de ennek ellenére nem zárható ki bizonyos hangsúlybeli eltolódás veszélye sem, különös tekintettel befogadó országunk aktív tudatformáló tevékenységére.”

Kicsivel lejjebb:

A politika kedveli a homályos megfogalmazásokat”

És a cikkíró?

Gombócból is sok

gomboc_dunda

Azt most ne is firtassuk, hogy vajon céltévesztéseket lehet-e elkövetni, mert vannak itt furcsább dolgok is. A mondatzáró kapitális képzavarral, vagyis az érdekvédelem jól kiérdemelt süllyesztőjével láthatóan nem elégedett meg a cikk szerzője, ezért még egy – talán gasztronómiai metaforának szánt – teljességgel oda nem illő kifejezést is elhelyezett előtte. Ez az az eset, amikor gombócból egy is sok.

Ez szép!

balogh_csaba_kisz

Íme, így kell egyetlen zavaros mondatba egybeszecskázni a pogány istenekben (!) hívő honfoglaló fejedelmet, a kereszténységet tűzzel-vassal a pogány magyarokra kényszerítő, egészen más istenhez imádkozó királyt és a nemzeti Himnusz közhelyszámba menő képét. Arról már nem is beszélve, hogy a vesszőhiány miatt azon is tűnődhetünk, milyen is az „áldásért könyörgő balsors”. De elgondolkozhatunk azon is, hogy akik nem könyörögnek isteni áldásért (mert történetesen nem hívők), azoknak vajon legalább a C kategóriás magyarság járhat-e.

Falra hányt bankjegyek

Nemrégiben említettem, hogy a frazeológiai egységek szavait nem cserélhetjük fel önkényesen másokra, mert képtelenséget, képzavart kapunk. Ám szócsere nélkül is badarságok adódhatnak, ha rosszul, rossz helyütt, rossz értelemben használjuk állandósult kifejezéseinket. Egyik helyi lapunk főszerkesztője például azt állapította meg valamiről, hogy „ez még messze nem hab a tortán”. Hát… Közel sem szabatos megfogalmazás. Most meg a következőket írja:

falra_hanyt

Ez bizony nem kép és nem képes beszéd, hanem igen komikus képzavar, annak is kapitális.

Azt viszont jól tudom, mennyit érnek az efféle dohogásaim. Annyit, mint a falra hányt lecsó.

A te anyád nyelvét!

Az alábbi mondatok egy most megjelent hivatalos közleményből valók, betűhíven idézek néhány mondatot:

Egyebek mellett megvizsgálták a magyar civiltársadalom potenciális tennivalóit a világon szétszóródásban élő magyarság nemzeti identitása és anyanyelve megőrzése szempontjából, ennek jegyében újra kell gondolni a nemzetközi – és ezen belül a magyar–magyar – támogatási és együttműködési lehetőségeket.

A jelenlevők megállapították, hogy az államnak a kultúrából való fokozódó kivonulásával erősödik a civiltársadalom szerepe a hivatásos és népi kultúra minőségi művelésének segítésében. Felhívták a figyelmet arra, hogy az így felszabaduló közpénzeket a civiltársadalom testületeinek rendelkezésére kell bocsátani, kiemelten óvni kell a közművelődést segítő támogatási rendszereket, hiszen az identitást őrző magyar kulturális háló meglétét a kisösszegű támogatások szavatolják.

Felhívják a politikum figyelmét arra, hogy a civiltársadalom létének feltételeit megteremtő törvényes kereteket és a támogatások intézményesülését segítő döntéseket alkalmazzák a kiteljesedő civiltársadalom igényeihez, mivel a jelenlegi helyzetben ezek nincsenek összhangban.

Naaa baaaaaszdmeg! – ezer bocsánat, de első olvasásra erre az indulatos kiszólásra ragadtattam magamat, amelyet hajdani laboránsokként alakítottunk ki hármasban B. Imrével és Berti-segéddel akkori munkahelyünkön, ahol kívülünk senki sem értett magyarul. Ha egymás munkáját nagyon le akartuk szólni, akkor húztuk el a szánkat és a két a betűt: „Naa baaaaaaszdmeg!”

Indulatomra nem a mondatok bicskanyitogató kacifántosságát hozom fel mentségül, hanem inkább azt, hogy a szöveget a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének a sajtószolgálta adta ki, a szóban forgó rendezvényt pedig ez a szervezet tartotta: A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia.

Nem csekély mazochizmussal másodjára is elolvastam a mondatokat, ekkor már nem baszdmegeztem, csupán egy sommás üzenetet fogalmaztam meg a közlemény előállítójának a címére:

A te anyád nyelvét!

——————

Az eredeti közlés helyén a nyilatkozat teljes szövege is olvasható: ITT

Vér a pucában

Van vér a pucájában – Nincs annyi vér a pucájában

a szólás és a puca jelentése

A Soma művésznéven ismert, magát olykor mamagésának tituláló (egyébként remek) jazzénekesnő szereplése a Megasztár nevű énekverseny zsűrijében (TV2) nem feltétlenül számít a magyar közjó részének. Soma a versenyzők teljesítményét (nemüktől függetlenül) leginkább szexuális szempontból értékeli, olyan is volt már, hogy a bugyija nedvesedéséről számolt be egy produkció után. Ezen a téren való jártassága, gondolnám, megkívánja, hogy a genitáliák nevét megfelelően használja, ám egyszer orbitális lapszus hagyta el érzéki ajakát, egy nőénekesnek mondta dicsérőleg, hogy van vér a pucájában.

A dolgot akkor aktuálisan megglosszintottam:

Soma esete a vérbő pucával

Többször hallottam már és mindannyiszor felnyerítettem, ahányszor női hölgyek szájából elhangzik, hogy „tele van a tököm”. Ám a genitáliák nevének sajátos használata terén a tegnapi Megasztár műsorában  Soma mamagésának sikerült magyar csúcsot felállítania: az egyébként igazán remekül éneklő Baktai Anikó produkciója után ezt találta mondani:
„A női nem nevében köszönöm. Erről van szó: élet. Van vér a pucádban.” Hogy a női nem nevében egy pucát megköszönnek, az rendben, de hogy épp egy másik nőnek hálásak érte, ez azért sajátos. – Az ellenben az emancipáció töretlen előrehaladását jelenti, hogy a tele tökhöz most már a vérbő pucát is sajátjának vallja a férfiak által nem éppen ezért szeretett szebbik nem.

– és kicsit csodálkoztam azon, hogy – a hozzászólásokból ítélve – közel sem értette meg mindenki, mi volt ebben a röhögtető képtelenség. Magam el is felejtettem volna a dolgot, ám egy érdeklődő úriember a minap a Google keresőjébe, remélve, hogy magyarázatot kap az eredetére, beütötte a szólást (idézőjelek közé téve, így: „van vér a pucájában”) – és mit ád isten, az én glosszám volt az első találat. Elolvasta, de ő sem értette, mi a bajom a dologgal, ezért mail címemet megtalálva levelet írt: régóta keresi a „puca” jelentését, és nem találja egyik szótárban sem, de ő azt gondolja, hogy nem a női (?!) nemi szervet jelenti, hanem az orcát: akinek vértől piroslik az arca, az bátran áll neki a dolgoknak. Szerinte ezt jelenti a mondás.

Ezen már kiakadtam egy kicsit. Én közhasználatú, mindennapi szónak gondoltam a pucát, nálunk, Kárpátalján igencsak járatos és senkinek sincs kétsége afelől, hogy mit jelent. Megnéztem az értelmező szótárban, s abban tényleg nem volt benne. Nocsak!? Nyelvjárási szó lenne? Az Új Magyar Tájszótár sajnos hiányzik a házi könyvtárunkból, de felütöttem egy hasonlóan fontosat.

A Magyar Nyelv Etimológiai szótárából megtudható a pucáról, hogy először 1501-ben fordult elő írott formában, ekkor és a következő évszázadokban ilyen jelentéssel: férfiúság, nemző tag, hímvessző. Ez tehát az első lejegyzett és máig érvényes értelmezés; meglepetésemre azonban a román eredetű és valószínűleg a gyermeknyelvben keletkezett szó eredetileg nemcsak a fiúk, hanem a kislányok szeméremtestét is jelentette.

De Somát mégsem menthetem fel, mert a szólásnak bizony csak akkor van értelme, ha férfiúnak a hímtagjába tolul a vér, amely ilyenkor, mint tudjuk, megmerevedik. És éppen ez az a fickós állapot, amire a népi bölcsesség utal.

Természetesen így traktálják a Debreceni Egyetem illetékes tanszékének a tudorai is szlengszótárukban, amely a szólás negatív alakját definiálja ekképpen: Nincs annyi vér a faszában.

Kutatásaim eredményeit megírtam az érdeklődő úrnak, aki ezek után végre már eligazodhat a világ legfontosabb dolgaiban.


priaposz. van vér a pucájában

Az isteni Priaposz. Római freskó Pompeii városából, Régészeti Múzeum, Nápoly

Ajánlott értelmezés, jelentés:

Van vér a pucájában:

  1. Van mersze, van bátorsága olyasmit megtenni, kimondani, ami saját meggyőződése szerint való, még ha ezzel mások ellenszenvét váltja is ki
  2. Mer kockáztatni, bizonytalan kimenetelű dologba belemenni

Nincs annyi vét a pucájában, hogy:

  • valamihez nincs elég mersze, elszántsága, nem mer megtenni valami kockázatosat.

Puca jelentése: hímvessző, férfi nemi szerv, fiú, kisfiú hímtagja: fütyi, fütyülő, fütykös; furkó, bráner, fasz, pénisz

Kapcsolódó téma:

Folyamatban van Juscsenko mérgezése

Kedvenc hírportálunkon ezt a címet találtuk: Folyamatban van Juscsenko megmérgezésének ügye. Ez magyarul olvasva semmi mást nem jelenthet, minthogy nem kevésbé kedvenc elnökünk megmérgezése most is folyik, az ügy, a dolog, a mérgezés folyamatban van. A cikk első mondata is egyértelműen erre utal: „Petro Porosenko, az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBOU) titkára egy tévéműsorban adott interjúban elmondta, hogy folyamatban van és előrehaladás is tapasztalható Viktor Juscsenko megmérgezésének ügyében.” (kiemelés tőlünk) Mi a fene?! Még előrehaladás is van az ügyben, tehát az elnök megmérgezése nemcsak folyik, hanem egyben sikeres, eredményes is; mint az ukrán államügyek általában.

Mondanunk sem kell, hogy félrefordításról van szó, az eredeti cikkben nem ez áll. A proUA.com hírportál írásában természetesen a mérgezés ügyében folyó nyomozásról van szó: Следствие по делу об отравлении Ющенко продвигается. Az első mondatban is egyértelmű, hogy mi halad előre, a mérgezés ügye-e vagy pedig a nyomozásé: „…Порошенко заявляет о продвижении расследования дела об отравлении президента…”.

Még szerencse, hogy az elnök nem olvassa a Kárpátinfót. Valószínűleg nagyon mérges lenne.

A nemzeti összefogás kényszere naponta dörömböl az ajtónkon

Ezt a kapitális képzavart ezúttal Németh Zsoltnak, a magyar parlament külügyi bizottsága elnökének, egyébként a határon túli ügyekben illetékes fideszes tótumfaktumnak köszönhetjük, aki abból az alkalomból fakadt szólásra és köpte szó szerint a címben szereplő aranyat, hogy a szlovákiai Ipolybalog Árpád-kori templomának tornyában elhelyezték a magyar korona művészi másolatát. Ami, szó se róla, szép dolog, mint ahogy szép a korona is, meg a művészi másolat, a templomról nem is szólva, és persze Németh Zsolt maga is nagyon szép és felettébb csinos férfiú.

Nemzeti összefogásra egyébként szükség van, szóvirágokra azonban kevésbé. Ha pedig az összefogás kényszerének dörömbölhetnékje van, akkor ideje bezárni a gumiszobába.

(a fideszfrakcio.hu oldalán az adott szöveg már nem érhető el, a linket töröltem – 1014)

Azt olvastuk, hogy Gubcsi Lajosnak a végek is az övéi

gubcsi-lajos
Bevalljuk, az utóbbi időben megengedhetetlen módon elsiklottunk Gubcsi Lajos áldásos közéleti és még annál is áldásosabb szépirodalmi munkássága fölött. Annyi azért elsőre beugrott, hogy utoljára mintha a polgári körök tájékán láttuk volna tündökölni, amit felettébb helyesnek is találtunk: a magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága lapját a legszebb kádári időkben főszerkesztő kádernek mindenképpen ott a helye, szívünk szerint az összes KB-k és PB-k összes tagját ott látnánk a legszívesebben. Ennél valamivel több háttéranyagra azért lettünk kíváncsiak, mert azt olvastuk, hogy a jeles férfiú Beregszászban „a  II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola idei tanévzáró ünnepségén … a diplomázóknak az Üzenet a végekről című albumsorozat második kötetét adta át, amely Kárpátalját mutatja be”. Az interjúból megtudtuk, többek között, hogy az adományozó hazájának tekinti Kárpátalját, „még ha végeink egyike is”, merthogy „A végek is a mieink…”. (A magunk részéről felajánljuk, hogy a saját végeink is lehet az övéi.)Ennél valamivel jobban meglepődtünk a közgazdaság-tudomány kandidátusának azon a bejelentésén, hogy őt ma már az emberek íróként és költőként tartják számon.Basszus, erről bizony lemaradtunk!Nosza, ugrás a netre, mit olvashatni ottan pölö a poéta Gubcsitól, hadd tegyük azt késedelem nélkül az irodalmi élvezet tárgyává. És lőn.

Szinte elsőre a „HAZA SZERELEM” című kötet anyaga türemkedett képernyőnkre, némi fejtörést okozva már magával a címmel is. Így, két szóba külön írva és minden írásjel nélkül számunkra leginkább egy hátvéd által tett kijelentésnek tűnt, amellyel tömören azt igyekszik kifejezni, hogy az ellenfél csatárját sikerült szerelnie, majd a labdát hazaadta.

A versek és kisprózák iránti felajzott kíváncsiságunkat aztán némileg lehervasztotta az, hogy a könyvet a GL-4 Kft adta ki (a névbetű feloldását olvasóink fantáziájára bízzuk), szerkesztője Gubcsi Anikó, és Gubcsi Attila illusztrálta. Ajjaj.

A kötetkezdő írások zavarossága némi pánikot keltett bennünk, így biztonsági okokból azonnal a címadó versre ugrottunk. Itt aztán ilyen szép képeket olvastunk:

„Én szeretem a könnyeket a sós földeken
A zokogó esőcseppeket, ha élni kell”

– zokogó esőcseppek? Különös.

„Én szeretem a szótlan és gyűrött arcokat
A nagyapákat, az elmotyogott álmokat
A kisfiúkat, ha énekelnek kuruc harcokat
Téged, ha magadra húzod kihűlt ágyamat”

– férfiasan bevalljuk, hogy a kihűlt ágyat magára húzó kedves képénél feladtuk a „harcokat” és felhagytunk Gubcsi Lajos lírai munkásságának további tanulmányozásával.

Kárpáti Vipera Nyúz © 2016 Frontier Theme