Kárpáti Vipera Nyúz

Baszkuráció és sziszegő nyelvöltögetés Ungon-Bergen által oda-vissza - KEKECBLOG

helyesírás

Áprilisi tréfa – de komojan

áprilisi tréfa - komolyan

Jól beugrattam magamat!

2017. április 1-jén – minden különösebb előkészítés nélkül, aznapi spontán ötletből fakadóan – közzétettem egy blogbejegyzést, amejben nyomatékosan bejelentettem, hogy

Tiltakozásul a magyar akadémiai hejesírási szabájzat vaskalapossága ellen ezúton bejelentem, hogy

mától új írásaimban nem használom az ly-t!

Lásd az eredeti posztot, katt a címre:

Néhány bekezdés erejéig ezután indoklom a döntést és részletezem, mit, hogyan, miért. A Facebookon történt megosztás után elég sokan elolvasták (látszott a statisztikából), és like-okat is kapott szép számmal, persze csak magamhoz mérten: annyit, amennyit saját ismeretségi körömben egy ijen bejelentéssel kiváltani lehetséges. A közösségi portálon hozzászólások is születtek, s ezek némejikéről nehéz volt eldöntenem, hogy

  • komojan vették-e a bejelentést ismerőseim
  • vagy csak ők is belementek a játékba.

Ezt azért is nehéz lett volna eldöntenem, mert azzal sem voltam teljesen tisztában, hogy én mennyire gondolom komojan.

Az bizonyos, hogy voltaképp

áprilisi tréfának szántam

– de az is igaz, hogy a bejegyzés megfogalmazásakor felhozott érvek pontosan kifejezik a véleményemet, és magam számára is nyitva hagytam a lehetőséget, hogy akár tarthatom is magam viccesnek szánt elhatározásomhoz. Van bennem annyi fenegyerekség, különcködési hajlam és feltűnési viszketegség, hogy komojan eljátsszam a gondolattal, nem lenne-e nagy-nagy ambícióm arra, hogy

én legyek az első magyar író, aki nem használ elipszilont.

De. Feltétlenül lenne. Akkor hát?

Akkor hát április másodikán megerősítem bejelentésemet. Ha nem is vaskalapos következetességgel, de amikor csak ez lehetséges, újabb írásaimban: kerülni fogom az ly használatát. (De régi szövegeket, beírásokat utólag nem javítok.)

Ezzel egyszersmind sikerült teljesítenem a szándékos öngól szép példáját. Ugyanis:

  • ha csak áprilisi tréfát űzve megviccelem ismerőseimmet, az jópofa dolog
  • ha tréfán kívül teszek ijen bejelentést, az heroikus dolog
  • ha eredetileg tréfának szánok valamit, de aztán én magam veszem komojan, az szánalmasan röhejes

Mint maga az ly. Vagy az ellene való fellépés.


Frissítés: Elipszilon – Balla D. Károj nem használja

Megszoktam, megszoktam szövegértküz deni

…avagy az egyik fő vezérfonál felszólít

Dúdolgatom az ismert kalitkában hálós népdal dallamára a tudósítás címének – Megszoktam küzdeni egy jó szövegért – parafrázisát, és próbálom az egybeírás-különírás helyesírási szabályzatával összeegyeztetni a cím értelmezési tartományát. Közben majd kifúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon Finta Éva fogalmazott-e ilyen jelentéstömörítő módon, vagy csupán az igekötők helyes használata fölötti nagyvonalú eltekintés adja-e ezt a játéklehetőséget. A tudósítás szerint

Az igényes irodalom művelőinek az írás mindig is kemény munka marad, és ezt Finta Éva költő szavai is jól igazolják, aki saját alkotói tevékenységéről azt mondta, hogy megszokott küzdeni egy jó szövegért.

Az igénytelen tudósítók és a magát jelentősnek tartó intézmény szöveggondozói azonban láthatóan nem szoktak megküzdeni a mondataikkal, illetve ha mégis, akkor láthatóan csúfosan alulmaradnak ebben a küzdelemben. Mert bármennyire is szeretnék felmentést adni a mondat megfogalmazója számára, mégsem tudom elhinni, hogy Finta Éva a Megszokott dolog küzdeni egy jó szövegért, illetve Megszoktam, hogy küzdjek egy jó szövegért jelentésű mondandóját tömörítette ilyen formába, hanem ehelyett egyszerűen csak azt mondta, hogy Meg szoktam küzdeni egy jó szövegért – vagyis nem megszokásról, hanem megküzdésről van szó.

Saját szórakozásomra gyártottam még ilyen mondatokat:

  • megfogom tanulni a helyesírást
  • megszeretném fogalmazni a mondatot
  • megtudom írni a tudósítást

Ugyancsak izgalmas a megfogalmazás, amelyben a tudósító így értékeli a találkozót:

Több szempontból is értékes volt ez az értekezés

Én balga eddig azt hittem, hogy az értekezés az egy komoly, terjedelmes és érvelő típusú írásmű, mely egy-egy tudományos kérdést szakszerűen és részletesen tárgyal. Hogy Finta Éva a helyszínen felolvasott volna egy ilyen írásművet, kevéssé életszerű, sokkal inkább arról lehet szó, hogy a tudósítónak sikerült ezt a kifejezést nyelvújító módon használnia.

Ám innovatív munkájának nem ez a csúcsa, hanem az, amikor mondatában a fonál egyszerre tud egyik, és vezér lenni, továbbá, amikor elárulja, hogy a beszélgetésnek ez a nevezett egyik fő vezérfonala felszólította a tollforgatókat. Nem is akármire:

A forma alapvető, azonban kevés író tartja fontosnak megjelent írásainak a műfaji besorolását. Mégis egyik fő vezérfonala a beszélgetésnek arra szólította fel a tollforgatókat, hogy a költő tanuljon meg formában írni.

Formában írni szerintem is roppant üdvözítő. Próbáltad már kívüle?

Lásd még: „Író elvtársak, írjatok remekműveket!”


 

És ez se maradjon le.

Vitéz Csőportúla Ásó Dupka Nándor

A helytelenül két szóba írt sajtó nyilatkozat szerzője atyai jogon kapta meg a vitézi címet és megörökölte az idősebb vitéz nyelvérzékét és helyesírását is, továbbá azt a tulajdonságát, hogy ezen képességek birtokában ellenállhatatlan késztetést érezzen szövegek megfogalmazására. A Vipera piros méregceruzájával csak a legmulatságosabb hibákat és megfogalmazásokat huzigálta alá (kedvenc: csőportúlásókat), az értelemzavaró vesszőhiányokra már rá se sziszegett. – Jó szórakozást eme mestermű olvasásához – felszeressetek ti is csőpotúlát ásni!

dupka-nandor

A lófarkos majom

Amire most rásziszegtem, az kivételesen nem a kárpáti tájakról való. Pedig minőségét illetően akár lehetne is…

Első dühömben elküldtem a picsába a Magyar Tudományos Akadémia helyesírási online szoftverét (Mit tud a helyesírás.mta.hu?), aztán részben visszakoztam, mert egy Twitter-beli ismerősöm, majd a program fejlesztőinek egyike meggyőzött, hogy három kifogásom közül legalább másfélben nincs igazam. Ezzel együtt fenntartottam, hogy nem igazán jó az a program, amely a saját alegysége nevében szereplő kifejezésről se tudja eldönteni, hogyan helyes (egybeírva vagy egybe írva, lásd az eredeti cikkemet), s amely nem vagy alig-alig használható, olykor értelmetlen szóalakokat is kidob. Annak eldöntésére, hogy  vajon akad-e több ilyen, avagy én futottam rá épp ilyenekre, visszatértem a programhoz. Elsőként ezen furcsállkodhattam:

jarobeteg

Az elsőre még találtam mentséget és kreáltam példamondatot is (A táncot járó beteg szolgálat alatt nem iszik.), ám a második nyilvánvaló badarság. De legalább harmadikként ott a jó válasz. Ugyancsak harmadikként szerepel a helyes alak két badarság után ebben a példában:

kerekesszek

Ezután viszont sokaságával találtam olyanokat, ahol csak egyetlen rossz, hibás (s gyakran nevetséges) verziót javasolt a program, a helyes írásmódot viszont nem adta meg. Egy kis csokor ezekből alább. A sorozat végén újra volt szerencsém picsába küldeni az akadémiai helyesírási szoftvert.

1cukor

1koleszterin

1robot

ebenszinu

1film

1virag

Más típusú hibát is találtam. A program tudja, hogy a kődobásnyi egybeírva helyes, mégis ezt dobta ki:

2kodobasnyi

Holott:

2kodobas

Lényegében tehát az akadémiai fejlesztés csak arra nem jó, amire kitalálták: példák tömkelegében inkább elbizonytalanítja, semmint eligazítja a laikus felhasználót (arra, hogy ökör köröm pörkölt főző verseny, nyolc verziót (!!) és 63 (!!!) magyarázatot adott meg!). Olybá fest tehát, hogy akik tanácsért jönnek ide, jól összezavarodhatnak az ajánlott verziók és szabályok között, akik viszont eligazodnak rajtuk, azok valószínűleg épp azok, akik a helyes alakot e nélkül az algoritmus nélkül is le tudják írni.

Végül két kedvencem.

lofarkos
.
majom
.
PS. fentebb használom a furcsállkodik igét. A blog szerkesztőprogramja alápirosozta, de megtette ezt egy l esetében is. Nosza, kérdezzük meg a Pálinkás József  MTA-elnök által minap felavatott csodaszoftvert.
.
furcsall
.
Hát ezen én már nem is furcsállókodom.
.
furcsallo
.
 

A helyesírást is elkúrták

elkurtukHa már legnagyobb közéleti lapunk publicistája (?) ragaszkodott is ahhoz, hogy kissé zavaros cikke címében megismételje az obszcén gyurcsányi szófordulatot (vajon tudja-e egyáltalán, mit jelent az, hogy kúrni?), akkor legalább a helyesírásra ügyelhetett volna (a korrektorokról, akiknek ez a munkájuk, nem is beszélve): elkúrni bizony hosszú ú-val kell. Nos, én már most figyelmeztetem a szerzőt, hogy az elbasztuk viszont egy sz-szel írandó.

Az álomfő

Bár az esetnek nincsen kárpátaljai vonatkozása, a Viperában mégis nagyon helye van a magyar köztársasági elnök („álamfő”) nyelvi bravúrjának. Részletek itt, ehol csupán a kép:

schmitt1

schmitt2

Kárpáti Vipera Nyúz © 2016 Frontier Theme