Kárpáti Vipera Nyúz

Baszkuráció és sziszegő nyelvöltögetés Ungon-Bergen által oda-vissza - KEKECBLOG

iroda-lom

Húsz évvel ezelőtt nem volt itt semmi…

Egy doktorandusz bölcselmei

Kárpátaljai szerzőtől ilyen nívó, úgy tűnik, elfogadható az országosan legrangosabb egyetem doktori képzésén. A Viperának nincs kétsége afelől, hogy a beregszászi főiskolán diplomázott „irodalomtörténész” szerző rövidesen doktori címet szerez és ekként fog hasonló bölcsességeket írni. Addig is szépen gyarapodik korábban hiányolt publikációs listája.

2015-08-25_10

Amikor ezek a mesék íródtak, a kárpátaljai valóságban nem volt semmi, a Szovjetunió felbomlása után akkor volt a legnagyobb a szegénység, az emberekre akkor szakadt rá már a sokadik gazdasági válság, a kuponvilág nyomorúsága, élelmiszert csak jegyre kaptak, és a sok időt, amit sorban állásra pocsékoltak, nem adja vissza senki. Kiüresedett az élet, nem tudtak megélni az emberek, nehéz volt gyereket nevelni, és az Irka Berniczky Éva valóságtól elszakadó meséivel nagyon sokat segített, megmutatta, hogy nem kell semmi a boldogsághoz, csak fantázia.

Az 1990-es években ezeknek a meséknek nagy jelentősége volt, nem véletlenül nem egzotikus nyaralásokról szólnak, hanem arról, hogy a gyereknek van egy macskája, nő a virág a kertben, és mégis embernek kell lenni; az igazi értékek megtalálásában Berniczky Éva meséi sokat segítenek. A szereplők furcsa neve és a történetek furcsaságai nem véletlenek, Berniczky Éva meséi semmiből lett mesék, mert húsz évvel ezelőtt az emberek a semmiben éltek, és mégis embernek kellett éreznie magát mindenkinek. Nagyon jellegzetes lelkiállapot ez, a kárpátaljai közösség lelkének lenyomata, szűkös világ volt akkoriban, szűkös lehetőségekkel, a szürreál a valóságtól való elrugaszkodást jelentette, és a kárpátaljai gyerek ezt kapta Berniczky Éva meséiben.

Költő születik

„Arra pontosan nem emlékszem, mikor született az első rigmus, viszont az apropójára igen. Azon a napon a Trianon című dokumentumfilmet néztem meg, melyben sok vers elhangzik. Miután véget ért, leültem az íróasztalomhoz, és elsőre hat verset írtam. Mind a film témájához kapcsolódott. Ma azokat már nem nevezném versnek, inkább prózai művek verses formában.”

forrás

Balla Dé újabban Rodolfó örökébe lépett

balla-dkaroly

A szerző, amint éppen megpróbálja kipiszkálni a bűvészdobozból a regényt.

A Kortárs augusztusi száma dicsérőnek semmiképpen nem nyilvánítható kritikát közöl Balla D. Károly legújabb regényéről, a Szembesülésről. Mivel a könyv nincs meg sem az ungvári könyvtárban (miért nincs?) és mivel nem kapható egyetlen könyvesboltunkban sem (beleértve a nagyszőlősi Ugocsa és a beregszászi Bereg Könyvesboltot is), így a jámbor olvasó csak a hozzá eljutó kritikákból (és részben a szerző honlapjáról) tájékozódhat a sokadik Balla Dé-könyv megjelenéséről, illetve arról, miféle írásművel is van dolgunk. A számunkra feltűnő módon eleddig teljesen ismeretlen kritikus, Markovits Teodóra egyáltalán nem lehet szívbajos, ugyanis szemrebbenés nélkül lerántja az utóbbi időben ugyan némileg megtépázódott tekintélyű, de egyes szakmai körökben mégis magasra értékelt szerzőről a leplet, feltárja alkotói módszerének hamisságát. Markovits „A posztmodern bűvészdoboz” című recenziója végkövetkeztetéseként nem kevesebbet állapít meg, mint azt, hogy a könyv egésze nem más, mint egy sikertelen filológiai trükk, balul elsült írói szemfényvesztés, amelynek végén a cilinderből nem egy nagy regény, hanem egy pici nyuszi kerül elő.

Már megint egy elfuserált tanítvány, csóválja a fejét Rodolfó mester a mennyei bűvészporondon.

Kárpáti Vipera Nyúz © 2016 Frontier Theme