Kárpáti Vipera Nyúz

Baszkuráció és sziszegő nyelvöltögetés Ungon-Bergen által oda-vissza - KEKECBLOG

kárpátalja

Öncélú, de közszórakoztató baszkuráció

No, akkor most talán illene elmondani, hogy miért fejezi be dicső pályafutását a Kárpáty Nyúz. Meg előhozakodni azzal, tavaly nyár óra hány cikk, hány hozzászólás, hány botrány, leleplezés. Hogy a keresőkben már ezer körüli találat. Hogy növekvő idézettségi index. Hogy két komoly intézetben naponta kinyomtatnak minket (de minek?).

És hogy azért valamiféle célt mégis. Hogy már hálistennek senkit sem taszajt mellbe egy-egy merészebb beszólás. Hogy a szelepen mégis kifújt a gőz. Hogy a távolban a fehér vitorla helyett néha felderengett egy icipici civil kurázsi.

És hogy talán minden anyázások ellenére az egyszerre mélyen tisztelt és ugyanolyan mélyen lenézett OLVASÓ kénytelen-kelletlen mégis elhitte, hogy nincsen hátsó szándék, nincs mögöttes érdek, nincs semmilyen támogató – kizárólag az öncélú, de közszórakoztató baszkuráció van. Ebből lehetett része mindenkinek, akiről úgy gondoltuk, hogy megérdemli.

És lehetne arról a megvalósult célról is, hogy valami folyatás mégis. Előbb a harmathalvány Benga, aztán a belehúzós Hungarica és a félresiklott Mogyi. Tán lesznek többen, tán lesznek – ők vagy mások – még jobbak is. Nagyképűen: az út kitaposva, el lehet indulni – és aztán szerteágazni. Jónak, erősnek, hitelesnek és szellemesnek lenni. Hogy a hivatalos kárpátaljaiság belesápadjon. Mert másként nem érdemes. Ezt akkor most akár jókívánság gyanánt is!

Aztán még lehetne azt is okosan és nagyképűen, hogy 168 órával a választások előtt önkéntes kampánycsendet fogadunk. Mert most már annyi pártköteles szar röpdös a levegőben, hogy nincs öröm az élvezeti hógolyózásban. Amúgy is itt a tavasz.

Végül lehetne azt, hogy másirányú elfoglaltságok. Hogy hosszabb külföldi utazás. Vendégtanári meghívás, ösztöndíj, száműzetés, gyógykezelés, elvonókúra. Vagy végre egy fizetős üzleti ajánlat. Netán nyugalomba vonulás. Agylágyulás. Avagy nemes egyszerűséggel csak annyit, hogy kibaszottul elegünk van ebből a tetves kárpátaljaiságból. Ami persze nem lehet igaz, mert akkor magunk is tetvesek kell legyünk. Pedig nem. (De akkor mitől viszket ennyire a fejünk?)

Szóval véglegesen vagy átmenetileg.

Alászolgálja.

(balfenéken el)

Azt olvastuk, hogy irodalmunk kijuthat a rezervátumból

Jelentős vállalkozásba fog az MTA Irodalomtörténeti intézete: új irodalomtörténeti összefoglalót készítenek, mivel a korábbiak szempontrendszere elavult. A Népszabadság cikkéből megtudható:
„Újdonságnak ígérkezik, hogy nem tekintik külön tárgyalandó irodalomnak a határon túliakat, s hogy azoknak az íróknak a teljes munkássága teret kap, akik önszántukból vagy kényszerűségből emigráltak, de külföldön folytatták, bontakoztatták ki munkásságukat. A cél ugyanis az, hogy az irodalomban betöltött szerepük valóságos súlya és jelentősége szerint legyenek jelen a történetet feltáró szakmunkában is.”

Hogy a határon túliakat végre nem tárgyalják külön, az egyrészt nagy-nagy öröm, mert ebben a rezervátum-létből való kilépés esélyét látjuk, másrészt kétségeink vannak afelől, hogy az a 4-5 alkotó, aki Kárpátaljáról egy ilyen összefoglalóban helyet kaphat, valóban saját teljesítménye okán kerül-e majd bele „az irodalomtörténetbe” vagy inkább, ahogy az lenni szokott, „kárpátaljaisága” okán.

De ne legyünk eleve kétkedők. Bízzunk abban, hogy csupán szakmai szempontok érvényesülnek majd – és végre valakik veszik a bátorságot, hogy elválasszák a valódi írókat a helyi érdekű dilettánsoktól.

Mint a bégányi acél

Főleg kárpátaljai hírforrásokra támaszkodik, de más magyar nyelvű orgánumok ukrajnai vonatkozású híreit is átveszi az az oldal, amely egy elég furcsa nevű portál alá tartozik. Fogalmunk sincs, egy átlagosnál semmivel sem jobb (sőt…) hírszájt milyen alapon nevezi magát Világszínvonalnak. Nincs rajta semmi olyasmi, ami ezt az önértékelést indokolná.

Ennél is különösebb, hogy a főoldalon is hirdetett négy alrendszer közül az egyiknek Világszínvonal – Ukrajna a címe. Aki ezt a két szót így egymás mellé tudta tenni, annak vagy a világszínvonalról, vagy Ukrajnáról nincsen sejtelme. Számunkra mindenesetre ennek a két szónak a társítása egy másik, hasonlóan abszurd fogalmat idézett fel, a bégányi acélt, amelyet ugyan a vaskohászat és acélgyártás szakirodalma nem ismer, de ungvári mesteremberek szájából gyakorta hallhatni, ha valami silány anyagú, eltompuló, meghajló fémszerszámmal akad dolguk. „Na, ezt is csak bégányi acélból csinálták”, mondják ilyenkor, és messzire dobják a portékát.

Az oldal persze a maga módján akár hasznosnak is nevezhető. Aki nem kíván elsődleges hírforrások után koslatni, annak megfelel a nyúlfarknyi híreket újraközlő gyűjtőhely, még ha az ilyesmi a tájékozódásnak nem is a világszínvonala. De hát, lássuk be, merőkanálnak voltaképp megfelel akár a bégányi acél is.

Más: Ukrajna – Kárpátalja – Ungvár – Magyarok

Kárpátaljai Szemle – diadalmaskodott a dilettantizmus

Azt gondoljuk, hogy diadalmaskodott a dilettantizmus

Lassan három hete annak, hogy igen furcsa honlapra találtunk, amely anyagokat még nem igazán tartalmazott, ám a magyar Informatikai és Hírközlési Minisztérum „személyében” már indulása percében volt támogatója. Talán nem ok nélkül gondoltuk, > hogy a KMKSZ rejtett honlapjára bukkantunk, vagyis a KMKSZ és csatolt részeinek újabb szélhámosságával állunk szemben, főként, hogy a szájt közvetlenül azelőtt került hálóra a maga primitív valójában, mielőtt a beregszászi Főiskolának eMagyar pontot adott volna át a nevezett minisztérium. A mindössze néhány (részben üres) belső oldalt és ellopott linkgyűjteményt (innen: kárpátalja.lap.hu) tartalmazó honlapon akkor még egy mailcímet sem találtunk, és azt is homály fedte, kik készítik.

Információink szerint akkori közleményünkkel komoly riadalmat keltettünk a szájt készítői és a pénzek felett diszponálók körében,

akiknek a fejébe nem fért bele, néhány órával a hálóra helyezése után mi hogyan leplezhettük le a pénzlenyúláson kívül semmilyen más látható célt nem szolgáló tákolmányt. Nos, talán jó informátoraink voltak. Vagy szimatunk. A lényeg, hogy lelepleztük.

És hogy a dolog mögött állók táborát jó helyen feltételeztük, azt most, miután 20 nap elteltével visszalátogattunk a Kárpátaljai Szemle honlapjára, bizonyítva láttuk. Impresszumot ugyan továbbra is szégyelltek kitenni, de egy árulkodó mailcím már (szemlesütve) ott virít a címlapon: szemle@kmf.uz.ua – a kukac utáni három betűből elég könnyű a Kárpátaljai Magyar Főiskolát mint háttérintézményt azonosítani.

A valamelyest megszaporodott belső oldalak alapján megállapíthattuk, hogy a szélhámosság most már koncepciótlansággal, illetve hát, mit szépítsük, dilettantizmussal párosult.

A rovatokba sorolt cikkek esetében, sajátos módon, 12 esztendőnyi hiányt fedezhetünk fel. A friss anyagok kivétel nélkül 2005-ös publikációk újraközlései (átvett anyagok más lapokból és könyvekből!), a További cikkek a rovatban cím alatt azonban az igen kevés idei anyagon kívül főként a néhai KMKSZ-bületin, a honlappal hasoncímű Kárpátaljai Szemle 1993-es (!) számainak beszkennelt oldalaira mutató linkek találhatók. Azaz ha színházi életünkről, irodalmunkról akarunk megtudni valamit vagy a társadalomtudományi publikációk szemléjét nézzük, akkor 2005-nek 1993 a követlen előzménye. A közbülső 12 év: néma csend. Ilyesmit azért még nem pipáltunk!

Az ember rákattint a 93-as publikációt hirdető címsorra, várva, hogy a szövegkeretben megjelenik a jelzett írás – de nem ez történik, hanem egy irdatlan nagy .jpg kép kezd letöltődni: a 93-as lapszámból beszkennelt egész oldal (amin alkalmasint persze nemcsak a jelzett írás van rajta, hanem más közlemények is; illetve, más esetekben, a cikkek végét, második felét hiába keressük: azok arra a következő oldalra estek, amely nincs belinkelve). Hiába a főiskola szellemi és infrastrukturális háttere (számítástechnika-oktatással), hiába az IHM-támogatás, hiába az ePont – a dilettantizmus mind fölött diadalmaskodik. A nyomtatott szöveg digitálissá konvertálásának néhány perces munkájára, úgy tűnik, már nem jutott a támogatásból. De még arra sem, hogy ne egész oldalanként, hanem cikkenként történjen a szkennelés és a linkelés.

Továbbra sem lehet semmilyen néven nevezhető koncepciót felfedezni az oldal felépítésében. Most szemlézünk vagy archíválunk? No meg a szemle tudtunkkal nem újraközlést jelent. Vagy Kárpátalján mégis? „Tudományos-ismeretterjesztő, kulturális és közéleti lap” – hirdeti az idegesítően jobbra-balra mászkáló alcím, azt sejtetve, mintha saját anyagokat közölnének, és nem csupa-csupa átvételt. No és nem lesz túl sok a profil? Mindent egy helyen? Még a sport meg a vallás belefért volna! És mondjuk a „primer kutatás” (külön rovat!) mióta tartozik a tudományos ismeretterjesztés körébe? Közélet? És hol van a publicisztikai, az interjú-, a riport-, a glossza-rovat? Netán az képviseli a közéletet, hogy a „figyelő” rovatba berakták három lap fejlécét (és semmi egyebet!)?? Röhej!

És még két jópofa baki. A honlapot égbe éppen nem menesztő korábbi írásunkban szóvá tettük, hogy az akkor irodalmunkat még egymagában képviselő egyetlen vers szerzőjének a nevét elírták. Másnapra azonban kijavították, no lám, dörzsöltük a tenyerünket, érdemes volt őket megfricskázni. Mostani látogatásunkkor azonban ismét ezt olvastuk:

Nos, a tudtunkkal a Főiskolával közeli nexusban álló, ott nemrégiben könyvbemutatót is tartó jeles beregszászi költő nem írja cz-vel a nevét.

A másik baki eléggé pikáns. Két cikket is találtunk, amely a Kárpáti Igaz Szóból vett újraközlés. Még ám a csak nyomtatásban megjelenő, Erdélyi-féle verzióból. Ám forrásként a lap weboldala van belinkelve, ahol ezek a cikkek még véletlenül sem találhatók meg!

Talán mondanunk sem kell, hogy ezen cikkek közül az egyik éppen Erdélyi Gábor nyilatkozata a lap helyzetéről, saját szemszögéből. Amely mellé a tisztelt szemlézőknek esze ágában sem volt odatenni a másik fél nyilatkozatát. Lehet, hogy tévedtünk, és mégis van koncepció?

Kárpáti Vipera Nyúz © 2016 Frontier Theme