Kárpáti Vipera Nyúz

Baszkuráció és sziszegő nyelvöltögetés Ungon-Bergen által oda-vissza - KEKECBLOG

közélet

A fociról azért se

Ha a Vipera nem tojná le magasról a focit (no jó, de hogy kerül magasra egy vipera, mi vitte fel oda? hacsak a gőgje nem!), akkor most már ideje lenne összefoglalnia, mit gondol erről az egészről. Mármint arról a szánalmas dologról, ahogy az évtizedes szorongás és frusztráltság hirtelen átcsap össznépi eufóriába. Mint amikor a hosszú elvonókúra és reszketős absztinencia után a súlyos alkoholista rácuppan az első üveg házipálinkára.

Ha kicsit is érdekelné a Viperát a futball, okosan értekezne arról, hogy persze, győzni jó, örülni jó, együtt örülni még jobb, a teljesítmény előtt illik kalapot emelni és hogy normális körülmények között egy kontinentális bajnokságon elért győzelmet és a valószínű továbbjutást utcai fiesztával ünnepelni érthető és jogos. Mindez azonban ma Magyarországon éppen hogy nem normális körülmények között történik, hanem olyan előzmények után, olyan helyzet közepette és olyan következmények árnyékában, amelyek mindenre okod adhatnak, csak önfeledt ünneplésre nem.

A Vipera ugyanis sajnos olvasta, mi történt 1954-ben, amikor „csak” ezüstöt nyert az aranycsapat a foci VB-n, tudja, mit tettek a lincshangulatra hergelődött, dühödt szurkolók (például bosszút álltak Sebes Gusztáv edző gyerekén). A Vipera azt is elég jól érzékelte, mi történt a magyar labdarúgás háza táján az utóbbi huszonöt évben (többek között ez vezetett oda, hogy magasról letolja a focit). A Vipera folyamatokban, tendenciákban, törvényszerűségekben gondolkodik, így cseppet sem lepődik meg, amikor azt olvassa (és látja a videókon), hogy Marseille-ben hogyan keltettek félelmet a magyar szurkolók, hogy eljárás indulhat ellenük náci karmozdulataik miatt. Azon  meg, hogy olyasmit is skandáltak: „Izlandi cigányok, basszátok meg anyátok”, igazán nem kell fennakadni, hiszen teljes összhangban van az otthoni „Indul a vonat Auswitzba” kedves rigmusával.

A Viperának eszébe jutnak azok a bűnözői múltú, kigyúrt, kopasz focitájéki marconák is, akik „védték a Fidesz-székházat” a diáklányok ellen és akik népszavazási kezdeményezést akadályoztak meg öntestükkel. Meg eszébe jut, mi tenger pénz ömlött az elmúlt időszakban a fociba – a stadionokat is ide értve -, miközben más, ezerszer sikeresebb sportágazatok gyakran szűkölködnek. A Vipera azt is pontosan tudja, miért van ez így, kinek a mániája a labdarúgás, ki építtetett stadiont a háza mellé.

A Vipera azon is eltűnődik, hogy vajon miért nem ünnepelte a kedves művelt magyar nép utcai fiesztával az első magyar irodalmi Nobel-díjat vagy az új Oszkárt? Egyik sincs olyan fontos, egyik se akkora teljesítmény, mint az Izland ellenni 1:1???

Így amikor a Vipera egyik levelezőpartnere azt írja neki magánlevében, „frenetikus volt” az ünneplés a budapesti Körúton, akkor csak az udvariasság tartja vissza attól, hogy ne egy cifra káromkodással küldje el partnerét melegebb éghajlatra, amiért bedől a hamis látszatnak.  Igen, az ünneplés és az ünneplés miatti öröm még látszatnak is hamis.

A Vipera számára nehezen érthető, hogy értelmes, az emberi lélektannal belülről foglalkozó Facebook-ismerőse hogy írhat ilyesmit a közösségi oldalára:

Több évtizednyi kudarcot, feszült számítgatást, építkezést zárt le a tegnapi dicsőséges esemény. … Ez a lefojtott örömvágy pattant el este nyolc óra körül, amikor a magyar űrhajó leszállt a Holdon.

Éppen egy pszichológus hogy téveszti el ennyire az arányokat? Éppen ő hogyan eshet áldozatául a népbutításnak és tömegpszichózisnak? Éppen ő ne tudná, mennyire talmi ez a csillogás és milyen keserves lesz a kiábrándulás, amikor…

De a Vipera nem akarja az ördögöt a falra festeni és nem állítja azt, hogy a frusztráció egy esetleges kudarc után a korábbinál is nagyobb lesz az újabb illúzióvesztés miatt. Nem állítja, hogy a minapi boldog fiesztázók – félő – egészen rövid időn belül kukákat fognak borítgatni (gyújtogatni?) a Körúton. Ne így legyen! Legyen sikeres a magyar labdarúgás – de ne náci szurkolókkal, ne cigányozó skandálással, ne orbánviktori mindenáronnal, ne stadionépítő megalomániával. És ne az első szerény sikerbe belerészegedő tömegekkel. Pláne nem azzal a feltételezéssel, hogy ez most itt egy diktátori hajlammal megvert szociopata népvezér gyalázatos országlásának az igazolása lenne.

Ha a foci kicsit is érdekelné a Viperát, valószínűleg posztot írna erről az egészről. De nem – jusztse!

magyar-szurkolo

Remek társaságban az elnök asszony

A szélsőséges jobboldali propagandaműsorairól elhíresült Siklósi Beatrix mellett Orosz Ildikó, a beregszászi magyar főiskola elnök asszonya kapta az Arany Búzaszem díjat 2013-ban. A Kárpáti Viperának efeletti örömében egy búzaszem sem férne a testüregébe. (Akit további részletek is érdekelnek: Nőszövetségnek álcázott nácisimogató, miniszterrel.)

siklosi-orosz-ildikoArany Búzaszem-díjazottak. Siklósi Beatrix, Orosz Ildikó

Mesterházy Kárpátalján

Olvasóimat kérdezem: a kupica vodkával vajon mire koccintott Mesterházy Attila, az MSZP elnöke  és Kőszeghy Elemér, a Kárpáti Igaz Szó c. kárpátalja lap főszerkesztője? (Szellemes tippeket várok komment formájában!)

kiszo-mesterhazy-koszeghyA kép forrása: Mesterházy Attila Facebook-oldala.

A Vipera Nyúz tippjei:

  1. Orbán Viktor miniszterelnök egészségére
  2. Kovács Miklós egészségére
  3. Arra, hogy a KISZó ezentúl se jelenjen meg rovásírással
  4. Arra, hogy Gajdos István – a kárpátaljai választók akaratát kifejezve – Janukovics elnök ellenében emeljen szót az ukrán parlamentben Ukrajna EU-társulása mellett
  5. Kőszeghy Elemér most született unokájának egészségére (gratulálunk!)

Akit érdekel:

  • auto-defektTájékoztató a pártelnök kárpátalja látogatásáról (a Népszabadság 2016-os megszűnésével a cikk az eredeti link alatt elérhetetlenné vált, de alább teljes egészében újraközöltem)

Az online médiában (és a Google keresési listákon) a legnagyobb hír egyébként az, hogy Mesterházyék autója defektet kapott a kárpátaljai utakon. Egy világviszonylatban is jelentős  helybéli  portálon (nagydobrony.com.ua) az igen  bölcs véleménymondók ezt így kommentálták: (tovább…)

Van-e igény Orbán Viktor lemondására?

orban-viktor-lemondott

Ezzel a mozdulattal adta be Orbán Viktor a lemondását

A minta nem reprezentatív. De talán jellemző… Van nekem egy jó kis weboldalam, amely az Orbán Viktor lemondott kifejezéssel indított internetes keresés eredményére az előkelő 1. találatot adja a Google-listán. A honlap a seo törzsbeli pirézek akciójának minősülő virtuális megelőzöttség jegyében született. Ez egy olyan webakció, amelynek során egyes várt eseményeknek előre elkészítem az internetes reprezentációját. A közéleti-politikai véleménynyilvánítás mellett az ilyen online megmozdulások más célt is szolgálnak: növelhetik a honlaprendszerem értékét az esetben, ha a várt esemény bekövetkezésekor tömeges rákeresés és rákattintás történik. (Schmitt Pál esetében ez már bejött nekem…). Nos, úgy tűnik, a magyar miniszterelnök lemondása iránt van bizonyos társadalmi igény, legalábbis talán erre lehet következtetni abból, hogy a fenti vagy ahhoz hasonló kifejezést naponta elég sokan begépelik a Google keresőbe. Hogy közülük hányan kattintanak rá az én weboldalamra, azt pontos statisztikával tudom szemléltetni. Az alábbi táblázat az interneten gyengének számító szombati és pénteki nap adatait mutatja: (tovább…)

A rovásírás nem tehet róla

beregszasztablaHa nem lenne szánalmas és szomorú, jót lehetne röhögni azon, ahogy most a beregszászi járásban azon megy a szívóskodás, hogy ki a mélymagyarabb. Olvasom Kárpátalja legkevésbé olvashatatlan lapjában, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) a kötelékébe tartozó magyar községi polgármesterek révén állítólag rendre-sorra akadályokat gördít a rovásírásos helységnévtáblák kihelyezése (illetve kint-tartása) elé. Mint köztudott, ezeknek a tábláknak az elhelyezését Kovács Béla, a Jobbik EP-képviselője szorgalmazza (és finanszírozza), aki Beregszászban saját fogadóirodát tart fenn s tudtommal helyben eléggé népszerű; nem csoda, legutóbb például borászokat utaztatott Brüsszelbe.

Maga a Jobbik is meglehetősen közkedvelt Beregszászban és környékén – legalábbis a KMKSZ-hez közel állók körében. Én már sokat gondolkoztam azon, hogy a Fidesz kárpátaljai  leányvállalataként működő KMKSZ elkötelezett tagjai, akik roppant hálásak a magyar kormánynak és személyesen Orbán Viktornak a szervezetük révén nekik juttatott javakért, kedvezményekért és persze a magyar állampolgárságért, azok ezenközben hogy a bánatban lehetnek a Jobbiknak is aktív szekértolói, ideológiájának elfogadói?

Hát csak úgy, adom meg magamnak a bölcs választ, hogy a Jobbik nem más, mint a Fidesz rosszabbik énje, és kívülről, jelesül a beregi rónáról nézve semmi ellentmondás nincs abban, ha valaki egyszerre lelkes híve a Fidesz mérsékelten nacionalista nemzetpolitikájának és a Jobbik radikális irredenta-revansista nézeteinek. Végül is ezek az ideológiák egy tőről fakadnak, és Orbánék erre alaposán rá is játszanak mindannyiszor, amikor alámuzsikálnak a Jobbikos szavazók ízlésének-elvárásainak. Hivatalosan ugyan távolságot kell tartaniuk a szélsőségektől, de belülről szerintem nagyon-nagyon sok fideszes politikus (és szavazó) szimpatizál vagy akár azonosul a szélsőséges nézetekkel, épp csak belátja, hogy taktikai okokból ezeket nem célszerű kinyilvánítani. Így hát valóban belefér a játékba, hogy a KMKSZ, a Fidesz, a regnáló magyar kormány és a kormányfő lelkes hívei közül sokan Kárpátalján egyben aktív Jobbik-szimpatizánsok, ha kell, lelkes rasszisták, elborult agyú soviniszták – és mélyen fel vannak háborodva, ha a maguk által buzgón gyakorolt kisebbséggyűlöletet velük, kárpátaljai kisebbségiekkel szemben gyakorolja az ukrán többség.

Igen, ez belefér a játékba, csakhogy közelednek ám a 2014-es magyar országgyűlési választások és mivel a pártlistákra a határon túli magyar állampolgárok is szavazhatnak, a Fidesz jól ki szeretné aknázni azt az előnyét, hogy – például Kárpátalján – irántuk elég nagy a rokonszenv (már csak a visszahonosítási lehetőség megadása miatt is), míg a baloldallal szemben inkább fenntartások fogalmazódnak meg (bár a politikai emlékezete a kárpátaljaiaknak sem hosszú távú, 2004 december 5-ét mégis jól megjegyezték.) Ha pedig Orbánék szavazatokra váltható politikai tőkét kívánnak kovácsolni ebből a helyzetből, akkor nem nézhetik jó szemmel a Jobbik térnyerését. Vona embere csak ne állítgasson rovásírásos helységnévtáblákat az ő felségterületükön, ne szerezzen így pártja számára népszerűséget s ne akarja learatni a babért ott, ahol a Fidesz húsz egynéhány éve veti az áldás szapora magvait. A felismerést tett követte, valaki Budapestről leszólt a KMKSZ-vezéreknek, akik nyilván egyetértettek azzal, hogy ha már sajnos nem nekik jutott eszükbe ez a fránya rovásírás, akkor más se etesse itt a kertész kutyáját.

Vagyis: a rovásos táblák ellen ezúttal nem az ukrán nacionalisták fenekednek, nem ők akarják eltüntetni – hanem a mélymagyaroknak nem tetszik az, hogy valaki náluk is mélyebb akar lenni.

Az egy másik kérdés, hogy van-e szükség Beregszász és a magyar falvak határában rovástáblákra.  Én azt gondolom, hogy nincs, mert a helyi magyarság problémáinak a megoldásához egy jottányival sem járulnak hozzá, ellenkezőleg.

Természetesen nem a rovásírás a hibás: ez valóban a magyar nép egyik legértékesebb szellemi hagyománya. De acsarkodó politikai erők sajátították ki és olyan ideológiát raktak mögé, amely nem elősegíti, hanem hátráltatja a magyarság boldogulását (és nemcsak Kárpátalján). Ezért aztán a feliratok nem magát az ősi hagyományt hirdetik, hanem a számomra gyűlöletes politikai nézeteket, nekem tehát különösebben nem fog fájni a szívem, ha eltűnnek a szépen metszett írásjelek.

Ha nem lenne szomorú, akkor kacagni is tudnék azon, hogy felsőbb hatalmak épp a KMKSZ-szel végeztetik el a piszkos munkát.

Felszentelt biztonsági kamerák Vereckén

felszentelt

A sok szenteskedéstől a viperának mér félrehord a szeme, ideje pápaszemes kígyóvá előlépnie…

kameraTeljes természetességgel vettem tudomásul a képszövegben közölteket az MTI honlapján: ugyan miért ne lehetne felszentelni egy biztonsági kamerát. Pláne hármat. Nekem mégis szentségtelen gondolataim támadtak, épp kezdtem volna morfondírozni azon, hogy ez a csúf emlékmű az eddig ráfordított magyar milliókon túl vajon kiérdemli-e ezt az újabb tisztességet, s hogy jól sejtem-e: eléggé röhejes, ha magyarországi államtitkár-helyettes és ungvári főkonzul már nem emlékművet, hanem biztonsági kamerát avat Kárpátalján. Mert bár a szentelést botor módon félreolvastam, de az avatás államhivatalnoki és diplomáciai szinten mégiscsak lezajlott. Igen, ez azért, valljuk be, pitiánerségre valló közéleti aktus. Kacagni mégsem ezen kezdtem, hanem a hír utolsó mondatán:

A kamerák felvételeit az ungvári magyar főkonzulátuson és a KMKSZ központi irodájában folyamatosan látják és rögzítik.

Nahiszen!

Orbán zseniálisan lenyúlta az árvizet

Szó se róla, ez a gazember pasas tud valamit. Ahogy ezt a katasztrófahelyzetet kisajátította, az bámulatra méltó. Látszólag magához ragadta az egész árvízvédelem irányítását, látványosan intézkedik, ott van minden helyszínen és az ő kedves népét tájékoztatva csak úgy ontja a centimétereket, tonnákat,  időpontokat, létszámokat. Végighaknizza a Dunát, saját malmára hajtja az (ár)vizet. A kedves lakosság pedig csettint: a mi Viktorunk ember a gáton. Elfelejtve magánnyugdíjtól trafikmutyiig minden – fő, hogy a víz el ne vigye a házakat. Orbán alighanem ezekben a napokban nyeri meg magának a következő négy évet.

(az itt szerepelt video egy ideje elérhetetlen, kivettem a linket – 2014 bdk) (tovább…)

Bornírt Trianon barackfával

A nemzeti érzés olyan mérvű csúffá tételére még a legelvetemültebb liberális kozmopolita zsidó buzi sem vetemedne, mit amit most a magát nemzetinek hazudó kormányzat művelt ezzel a barackfás übergagyival.

Persze a dolog azzal kezdődik, hogy eleve kapitális bornírtság volt a trianoni békediktátum napját a nemzeti összetartozás törvényerejű ünnepévé torzítani. Ezzel az erővel október 6-a is lehetne a forradalmi győzelem ünnepe, nagypénteken pedig méltathatnánk a krisztusi élvezetek nagyszerűségét.

No, nem mintha híve lennék a történelmi traumánkból fakadó nemzeti búval baszottságnak és a magyar felsőbbrendűségbe oltott sérelmi kesergésnek, vagy pláne a hamis illúziókba görcsösen kapaszkodó revizionista attitűd mesterséges felszításának, de azt gondolom, Trianonra méltó módon megemlékezni lehetséges és szükségszerű, de ennek a lehetőségnek és szükségszerűségnek semmiképpen sem kormányzati népénekeltetésben kell testet öltenie. (A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közleménye szerint „a tárca mindenkit arra buzdít, hogy ekkor közösen énekeljék az Összetartozás dalát”), főleg úgy nem, hogy az adott dal kormányzati megrendelésére született (vö. udvari művészet), egyik szerzője és előadója pedig Gergely Éva, az Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkárának, Doncsev Andrásnak a felesége (aki gyakran haknizik Orbán Viktorral vidéken).

Ez így már botránynak elég lenne akkor is, ha a dalmű ellen nem merülhetne fel kifogás – ám nagyon is merül. A zenéjét megítélni nem merném, tény, hogy nekem nem jönnek össze az igénytelen popos panelek a Kodály-kórusos, pszeudo-népdalos „elmélyültséggel”, a szövege viszont olyan bugyuta, hogy belekötni sem érdemes… no, azért ez álljon itt:

Kezeink mind összeérnek, talpaink egymásra lépnek, szemünkben a boldogság fénye ég

No, ezt a Papp Rita gyermekbutító számainak színvonalához mérhető magasztos oratóriumot kellene ma a magyaroknak közdalolniuk össznemzetileg, hogy az említett búval baszottságból egyenesen a We are the World fílingjét célzó heppiségbe táncikálják magukat a trianoni barackfa alatt.

A magam részéről, köszönöm, nem kérek belőle.

Pofára esett a KMKSZ Beregszászban

Orbán Viktor hiába talicskázta be személyesen a félmilliárdot a beregszászi főiskolára, és a kampányidőszakban hiába próbált némi passzátszelet fújni a KMKSZ polgármester-jelöltjének ernyedten lógó vitorlájába, Orosz Géza csúfosan lemaradt riválisai mögött, ezzel az eddig kételkedők számára is nyilvánvalóvá téve, hogy a beregszászi magyarok körében a KMKSZ és a Főiskola által fémjelzett vircsaft inkább közutálat, mintsem rajongás tárgya.  A Főiskola rektorhelyettesére a szavazók mindössze 11 %-a adta voksát, ezernél nem sokkal több ember, ez nagyjából azt jelenti, hogy a tanintézmény és helyi KMKSZ belső népességén, illetve a klánnal közvetlen függelmi és/vagy családi viszonyban állókon kívül senki nem szavazott neki bizalmat. Íme, itt van annak a pökhendi magatartásnak és annak a kirekesztő politikának az eredménye, amelyet a Fidesz és személyesen Orbán helyi kegyeltjei évek óta oly nagy eltökéltséggel folytatnak. A KMKSZ jelöltjei sorra alulmaradtak a tavalyi parlamenti választásokon is, a részletes statisztikákból kiderült, hogy a magyar lakosság még a nemzeti szolidaritás ellenére sem szavazott rájuk, ám ez a sárba-döngölés a legcsekélyebb önkritikát sem vonta maga után, Kovács Miklós KMKSZ-elnök a szokásosnál is fennhéjázóbb nyilatkozatokat adott és pofába mászó arroganciával ócsárolta a választókat… Ez nyilván most sem lesz másként, hamarosan újra tudni fogjuk, hogy két kiló hús áráért adták el szavazataikat a magyarok. Ami, persze, előfordulhatott, de ez sem jelent más, csakis azt, hogy a dicső KMKSZ jelöltjei a szavazók szemében két kiló húst sem érnek.

És ennek ellenére természetesen az sem fog változni, hogy Orbán Viktor és kormánya továbbra is ezt a többszörösen vesztett mihaszna csapatot tekinti partnerének, nyomja nekik a pénzt csőstül, a győztes UMDSZ-t pedig negligálja. Pedig azért egy 50 százalék fölötti győzelem, amellyel Babják Zoltán, az UMDSZ jelöltje elnyerte Beregszász polgármesteri székét, legalábbis elgondolkodhatná a minden orra bukás ellenére magas lovon ülő undokokat.


Ez a bejegyzés a kmksz beregszász keresőkérdéssel az első 10 Google-találat között szerepel

A KMKSZ beregszászi veresége

Orbán hiába támogatta,  a KMKSZ polgármester-jelöltje alulmaradt, Babják Zoltán fölényesen győzött

Egy nyelven írnak

Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke és Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség első embere között barátinak nagy-nagy jóindulattal sem nevezhető a viszony. Ám az mégis meglepő, hogy a KMKSZ szócsövének számító Kárpátalja című hetilap 2012. március 9-i számának második oldalán az olvasható, hogy Gajdos (aki nemcsak az UMDSZ vezetője, hanem egyben Beregszász polgármestere is) UKRÁN NYELVŰ levélben válaszolt Kovács azon levelére, melyben a KMKSZ a március 15-i beregszászi megemlékezés idejére a beregszászi Petőfi-szobor környékére kért területfoglalási engedélyt (http://karpataljalap.net/cikkek/2012-03-09/beregszasz-az-umdsz-lefoglalta-a-petofi-szobrot.php).
Az is érdekes azonban, hogy az UMDSZ-harsona igazi Kárpáti Igaz Szó című újság március 13-i számának 2. oldalán arról tudósított: az UMDSZ-vezér polgármester azért írt államnyelven válaszlevelet a KMKSZ első emberének, mert az eleve ukrán nyelvű levélben fordult hozzá (http://kiszo.hhrf.org/?module=news&target=get&id=8594).
Azt eddig is tudtuk, hogy Kovács és Gajdos „nem egy nyelven beszélnek”
(lásd az „egy nyelven/nyelvet beszél valakivel” szólás jelentését:
egyetért valakivel, azonosak az érdekeik). Talán azt kellene értékelnünk, hogy legalább egy nyelven írnak?

ukran_magyarNemzeti ünnepünkre készülve ukrán nyelvű levelezésbe kezdett egymással a két kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezet első embere.

Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke és Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség első embere között barátinak nagy-nagy jóindulattal sem nevezhető a viszony. Ám az mégis meglepő, hogy a KMKSZ szócsövének számító Kárpátalja című hetilap 2012. március 9-i számának második oldalán az olvasható (←a link már nem működik, törölve, vipera), hogy Gajdos (aki nemcsak az UMDSZ vezetője, hanem egyben Beregszász polgármestere is) UKRÁN NYELVŰ levélben válaszolt Kovács azon levelére, melyben a KMKSZ a március 15-i beregszászi megemlékezés idejére a beregszászi Petőfi-szobor környékére kért területfoglalási engedélyt.

Az is érdekes azonban, hogy az UMDSZ-harsona igazi Kárpáti Igaz Szó című újság március 13-i számának 2. oldalán arról tudósított: az UMDSZ-vezér polgármester azért írt államnyelven válaszlevelet a KMKSZ első emberének, mert az eleve ukrán nyelvű levélben fordult hozzá.

Azt eddig is tudtuk, hogy Kovács és Gajdos „nem egy nyelven beszélnek”  (lásd az „egy nyelven/nyelvet beszél valakivel” szólás jelentését:  egyetért valakivel, azonosak az érdekeik).

Talán azt kellene értékelnünk, hogy legalább egy nyelven írnak?

Constans Siverick

(vendégszerző)

Köztársasági giccs Bródytól

Jézus, mi ez a libafos? Lakodalmas muzsikába oltott irredenta „nemzeti” rock? Alig hiszek a fülemnek: valóban Bródy János énekli ezt a köztársasági übergagyit? Ő is írta? Nem hiszem el… Rákeresek… Kiderül, hogy rajta van legutóbbi lemezén. Le vagyok taglózva, sújtva, dorongolva. Életemben szeretett zenészben ekkorát még nem csalódtam (hacsak akkor nem, amikor drága Cseh Tamásom kicsit zsidózott…). Nemes eszmét és fontos gondolatot így lehet totálisan lejáratni. El vagyok borzadva. És majd ez fog elhangzani a tüntetéseken? Lakodalmas csárdással a szabad köztársaságért?  Jaj, a gyomrom! (tovább…)

Magyar szervezetek Kárpátalján

Magát megnevezni nem kívánó beregszászi levelezőtársam névtelen közlésre kért: jelentessem meg az interneten véleményét a 168 Óra cikkéről (Ki a magyar Kárpátalján?). Szövege eléggé hosszú, így csak az érdemi részt emelem ki belőle, és egy kicsit azt is megszerkesztettem, főleg nyelvileg. A dolog lényege a következő:

Dunda György „ungvári tudósítása” plasztikusan mutatja be azt a helyzetet, amely a kárpátaljai magyarság körében azért alakult ki, mert „A magyar kormány megfosztotta az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség több mint húszezres tagságát a kedvezményes anyaországi vízum megszerzésének a lehetőségétől”. Ez így nem igaz. Nem a tagságtól vonták meg a lehetőséget, hanem az UMDSZ-től vonták meg a kedvezményes vízumszerzéshez szükséges garancialevelek kiadásának a jogát. Emiatt az UMDSZ-tagoknak az erre egyedül jogosult KMKSZ-hez kell fordulniuk, és a KMKSZ – állítja a cikk és a benne megszólalók – ezt gyakran megtagadja, illetve az igénylők számára megalázó feltételekhez köti. Kétségtelen, hogy a KMKSZ visszaél monopolhelyzetével, de itt Beregszászban tudunk igen sok konkrét ellenpéldáról, és egyáltalán nem mondható, hogy az UMDSZ-től a magyar kormány teljesen alaptalanul vette el a jogot. Bizony, voltak visszaélések. A cikk éppen ezért torzít, egyoldalúan és a KMKSZ iránt rosszindulattal mutatja be a helyzetet. Érthető: a szerző aktív UMDSZ-es, tagja az országos tanácsnak és főszerkesztő-helyettese az UMDSZ szócsövéül szolgáló lapnak (Kárpáti Igaz Szó).

Baráti körömben általános vélekedés, hogy bár a Kovács Miklós vezette kulturális szövetség visszaél a Fidesz hatalomra jutásával kialakult kedvezményezett helyzetével, de ugyan ki ne tudná, hogy a szocialista vezetés idején viszont a Gajdos István elnöksége alatt álló UMDSZ húzott hasznot a saját kiemelt helyzetéből, s ki ne tudná azt is, hogy az elnök érdekszférájába nem-magyar üzleti és pártkapcsolatok is bőven beletartoznak.

Eddig a levél (vagy „ellencikk”?) érdemi része. A magam részéről ennyit fűznék hozzá:

Kétségtelen, hogy a két szervezet a saját szemétdombnyi hatalma gyakorlásában és az anyagi haszonelvűség érvényesítésében egyaránt önérdekűen működik. Ha az UMDSZ számomra mégis szimpatikusabb egy fokkal, az csak azért van, mert a ukrajnai üzleti és pártérdekekkel való összefonódást még mindig bocsánatosabb bűnnek gondolom, mint a KMKSZ működését jellemző magyarkodó populista demagógiát és ideológiai alapú diszkriminációt.


Fentebb be volt linkelve az eredeti cikk, de 2016-ban már nem találtuk a helyén. Így hangzott:

 

Ki a magyar Kárpátalján?

A budapesti kormány megfosztotta az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség több mint húszezres tagságát a kedvezményes anyaországi vízumszerzés lehetőségétől. Az intézkedés óta több mint egy év telt el, az akkor hangoztatott vádakból semmi nem bizonyosodott be. DUNDA GYÖRGY ungvári tudósítása.

Még tavaly júniusban kezdődött a magyarigazolvány-kiadással kapcsolatos vizsgálat Kárpátalján, s arra hivatkozva mindenfajta magyar–magyar kapcsolattartási program koordinálását megvonták az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetségtől (UMDSZ), és átadták a jelenlegi budapesti kormány kizárólagos partnerének, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek (KMKSZ). Köztük a támogatói nyilatkozat vagy – ahogy itt nevezik – garancialevél kiadásának jogát.

A garancialevél lényege: aki ilyennel rendelkezik, könnyített eljárásban juthat schengeni vízumhoz, sőt, a díját is visszatérítik. Máskülönben csak meghívólevéllel lehet anyaországi beutazási engedélyhez jutni, ami azon túl, hogy roppant hosszú és nehézkes folyamat, mindennel együtt – meghívó, biztosítás, vízumilleték – harmincezer forintnak megfelelő összegbe is belekerül, márpedig ez jócskán meghaladja az ukrajnai minimálbért.

– Szervezetünket olyan vádak alapján próbálják ellehetetleníteni, amelyekből semmi sem igazolódott be – hangsúlyozza Zubánics László.
Az UMDSZ Nemzeti Tanácsának elnöke szerint megállapítását alátámasztja az a tény, hogy titkosították a Külügyminisztérium által elrendelt vizsgálat eredményeit. Abba még a megvádolt fél sem nyerhet betekintést.

– A magyar kormány illetékeseinek szájából olyan abszurd kijelentések is elhangzottak, hogy az UMDSZ tízezer magyarigazolványt játszott a „donecki maffia” kezére! Valójában a tízezer az kettő, ráadásul a kivételezett helyzetben lévő KMKSZ sokkal több dokumentumot juttatott Kárpátalja határain túlra – összegez Zubánics.
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes és Németh Zsolt külügyi államtitkár legfőbb vádja az volt, hogy az UMDSZ miatt az arra jogosultak számánál többen jutottak hozzá az okmányhoz. Ezzel szemben tény: az UMDSZ hat év alatt, 2004 és 2010 között csak 43 ezer okmány kiadásában járt közbe, míg a KMKSZ a státustörvény 2001-es életbelépése után az első években 112 ezret bocsátott ki.

Zubánics László azt sem érti, hogy a magyar kormányhivatalnokok szándékosan csúsztatnak, vagy nincsenek tisztában az első Fidesz-kormány idején elfogadott státustörvényben foglaltakkal. Folyamatosan azt nyilatkozzák, hogy Kárpátalján meghaladta a 160 ezret a magyarigazolványok száma, miközben a 2001-es népszámlálás szerint csak 156 ezren élnek magyarok Ukrajnában, s hozzáteszik, eleve csak a 14 évnél idősebbek juthatnak ilyen okmányhoz. Ezzel szemben az igazság az, hogy születés után rögtön igényelhető az okmány, s nagyon sok szülő kérvényezi is csemetéjének.

Ráadásul a 2001-ben és 2002-ben kiadott igazolványok öt év múltán lejártak, s miután csak nemrégiben lett életre szóló a magyarigazolvány, 2006-ben és 2007-ben tömegek álltak sorba új igazolványért. Azok is lecserélték, akik időközben férjhez mentek, nevet változtattak, vagy egyszerűen csak az igénybe vett vasúti utazási kedvezmények miatt betelt az okmányuk. A központi nyilvántartó rendszer viszont csupán az összesített igazolványszámot tartja nyilván, miközben a fenti okokból több tízezerre tehető az átfedés. Csakhogy az UMDSZ argumentumait egyszerűen nem hajlandók meghallgatni.


 

Egyhangúan kivitelezett kérdés

Hogy egy „mozgalomnak” Társaság a neve, bánja a fene. Hogy miként lehet bármit is elhatározásul kitűzni, amiatt fájjon az ő fejük. Meg amiatt is, hogy miként és hogyan lehet a kárpátaljai magyarság eszméit fejleszteni. Hunyjunk szemet afölött, hogy a „hozzájárult” egy szóba írandó. Hogy az „amely” helyett itt „ami” kellene – üsse kő. Na de hogy mindezek következtében „egyhangúan kiviteleztük az addig is szóban forgó kérdést”, az már egy kicsit sok. Kérdést kivitelezni, ráadásul egyhangúan – ez nem semmi még a Jobbik által támogatott  beregszászi főiskolásoktól sem. De persze nem a fogalmazókészségükkel van a legnagyobb baj.

kmft

forrás – az oldalt már törölték

PS. Frissítés, 2013.

A szervezet honlapja egy kisebb botrányt követően megszűnt. A botrányt az váltotta ki, hogy a kis nácijelöltek megosztottak valami Hitler-képet a Facebookon, egy tanárnőjük pedig észrevette. Lásd a kommenteket itt: Jobbik-júgend Kárpátalján

A szervezet azóta nem hallat magáról, szégyenteljes emlékét csupán néhány cikk és ez a még fennmaradt webhely őrzi:

http://www.kmft.mezoka.com/nyitolap/

Összefoglaló:  Miután a beregszászi magyar főiskola többször is a falai közé engedte a szélsőjobb ideológiát (nyilvános szereplési lehetőséget kapott a Hatvannégy Vármegye és a Jobbik is, egy szépnek nem mondható napon megalakult a Kárpátaljai Magyar Fiatalok Társasága – KMFT – a tanintézmény falai között: a Jobbik kifejezett kezdeményezésére és támogatásával. Náci allűrjeiket követően a főiskola hatalmi szóval végül elhallgattatta a fiatalokat, a tagok egy része nyilvánosa bocsánatot kért.


hogyan kerülhet weboldal a goggle találati lista első helyére

 

Kárpáti Vipera Nyúz © 2016 Frontier Theme