Kárpáti Vipera Nyúz

Baszkuráció és sziszegő nyelvöltögetés Ungon-Bergen által oda-vissza - KEKECBLOG

KözPol

Gyurcsány megvillogtatta a karizmá(já)t a gödör fenekén

Az az igazság, hogy ennek a pápai pacáknak van vér a pucájában. Több karizma szorult belé, mint húsz Bajnaiba és tíz Mesterháziba. Szomorú belátni, hogy cakk-pakk az egész baloldalon egyedül ez a nagyot bukott politikus tud gyújtó hangú beszédet mondani.  Ha nem sikerült volna tudatlan milliókkal elhitetni, hogy ő minden baj okozója és minden rosszak rossza, ha nem fordultak volna el tőle a jobb, kényesebb ízlésű további milliók azért, mert szemükben elvesztette hitelességét a maga szar kormányzásával, no meg persze azzal, hogy sem a baloldal becsületét, sem az ország helyzetét nem sikerült jobb állapotba hoznia — azaz, ha nem lenne minden tekintetben elbukott politikus, akkor ma is ő lenne az egyetlen, aki képes Orbán Viktort egy szabad választáson legyőzni.

Gyurcsány sziporkázóan erőteljes beszédet mondott. A tragédia az, hogy ezt annak a gödörnek a fenekén mondja, amelyet ő maga ásott magának.

Érdekesség: a beszéd egy-két szlogenjánek zenei feldolgozása: Jól alszik, Viktor?

Orbán zseniálisan lenyúlta az árvizet

Szó se róla, ez a gazember pasas tud valamit. Ahogy ezt a katasztrófahelyzetet kisajátította, az bámulatra méltó. Látszólag magához ragadta az egész árvízvédelem irányítását, látványosan intézkedik, ott van minden helyszínen és az ő kedves népét tájékoztatva csak úgy ontja a centimétereket, tonnákat,  időpontokat, létszámokat. Végighaknizza a Dunát, saját malmára hajtja az (ár)vizet. A kedves lakosság pedig csettint: a mi Viktorunk ember a gáton. Elfelejtve magánnyugdíjtól trafikmutyiig minden – fő, hogy a víz el ne vigye a házakat. Orbán alighanem ezekben a napokban nyeri meg magának a következő négy évet.

(az itt szerepelt video egy ideje elérhetetlen, kivettem a linket – 2014 bdk) (tovább…)

Bornírt Trianon barackfával

A nemzeti érzés olyan mérvű csúffá tételére még a legelvetemültebb liberális kozmopolita zsidó buzi sem vetemedne, mit amit most a magát nemzetinek hazudó kormányzat művelt ezzel a barackfás übergagyival.

Persze a dolog azzal kezdődik, hogy eleve kapitális bornírtság volt a trianoni békediktátum napját a nemzeti összetartozás törvényerejű ünnepévé torzítani. Ezzel az erővel október 6-a is lehetne a forradalmi győzelem ünnepe, nagypénteken pedig méltathatnánk a krisztusi élvezetek nagyszerűségét.

No, nem mintha híve lennék a történelmi traumánkból fakadó nemzeti búval baszottságnak és a magyar felsőbbrendűségbe oltott sérelmi kesergésnek, vagy pláne a hamis illúziókba görcsösen kapaszkodó revizionista attitűd mesterséges felszításának, de azt gondolom, Trianonra méltó módon megemlékezni lehetséges és szükségszerű, de ennek a lehetőségnek és szükségszerűségnek semmiképpen sem kormányzati népénekeltetésben kell testet öltenie. (A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közleménye szerint „a tárca mindenkit arra buzdít, hogy ekkor közösen énekeljék az Összetartozás dalát”), főleg úgy nem, hogy az adott dal kormányzati megrendelésére született (vö. udvari művészet), egyik szerzője és előadója pedig Gergely Éva, az Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkárának, Doncsev Andrásnak a felesége (aki gyakran haknizik Orbán Viktorral vidéken).

Ez így már botránynak elég lenne akkor is, ha a dalmű ellen nem merülhetne fel kifogás – ám nagyon is merül. A zenéjét megítélni nem merném, tény, hogy nekem nem jönnek össze az igénytelen popos panelek a Kodály-kórusos, pszeudo-népdalos „elmélyültséggel”, a szövege viszont olyan bugyuta, hogy belekötni sem érdemes… no, azért ez álljon itt:

Kezeink mind összeérnek, talpaink egymásra lépnek, szemünkben a boldogság fénye ég

No, ezt a Papp Rita gyermekbutító számainak színvonalához mérhető magasztos oratóriumot kellene ma a magyaroknak közdalolniuk össznemzetileg, hogy az említett búval baszottságból egyenesen a We are the World fílingjét célzó heppiségbe táncikálják magukat a trianoni barackfa alatt.

A magam részéről, köszönöm, nem kérek belőle.

Pofára esett a KMKSZ Beregszászban

Orbán Viktor hiába talicskázta be személyesen a félmilliárdot a beregszászi főiskolára, és a kampányidőszakban hiába próbált némi passzátszelet fújni a KMKSZ polgármester-jelöltjének ernyedten lógó vitorlájába, Orosz Géza csúfosan lemaradt riválisai mögött, ezzel az eddig kételkedők számára is nyilvánvalóvá téve, hogy a beregszászi magyarok körében a KMKSZ és a Főiskola által fémjelzett vircsaft inkább közutálat, mintsem rajongás tárgya.  A Főiskola rektorhelyettesére a szavazók mindössze 11 %-a adta voksát, ezernél nem sokkal több ember, ez nagyjából azt jelenti, hogy a tanintézmény és helyi KMKSZ belső népességén, illetve a klánnal közvetlen függelmi és/vagy családi viszonyban állókon kívül senki nem szavazott neki bizalmat. Íme, itt van annak a pökhendi magatartásnak és annak a kirekesztő politikának az eredménye, amelyet a Fidesz és személyesen Orbán helyi kegyeltjei évek óta oly nagy eltökéltséggel folytatnak. A KMKSZ jelöltjei sorra alulmaradtak a tavalyi parlamenti választásokon is, a részletes statisztikákból kiderült, hogy a magyar lakosság még a nemzeti szolidaritás ellenére sem szavazott rájuk, ám ez a sárba-döngölés a legcsekélyebb önkritikát sem vonta maga után, Kovács Miklós KMKSZ-elnök a szokásosnál is fennhéjázóbb nyilatkozatokat adott és pofába mászó arroganciával ócsárolta a választókat… Ez nyilván most sem lesz másként, hamarosan újra tudni fogjuk, hogy két kiló hús áráért adták el szavazataikat a magyarok. Ami, persze, előfordulhatott, de ez sem jelent más, csakis azt, hogy a dicső KMKSZ jelöltjei a szavazók szemében két kiló húst sem érnek.

És ennek ellenére természetesen az sem fog változni, hogy Orbán Viktor és kormánya továbbra is ezt a többszörösen vesztett mihaszna csapatot tekinti partnerének, nyomja nekik a pénzt csőstül, a győztes UMDSZ-t pedig negligálja. Pedig azért egy 50 százalék fölötti győzelem, amellyel Babják Zoltán, az UMDSZ jelöltje elnyerte Beregszász polgármesteri székét, legalábbis elgondolkodhatná a minden orra bukás ellenére magas lovon ülő undokokat.


Ez a bejegyzés a kmksz beregszász keresőkérdéssel az első 10 Google-találat között szerepel

A KMKSZ beregszászi veresége

Orbán hiába támogatta,  a KMKSZ polgármester-jelöltje alulmaradt, Babják Zoltán fölényesen győzött

Az UMDSZ meg- és felszólítja Orbánt

asztely-orbanAzt nagyon jól tette az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség, hogy figyelmeztette a Beregszászba érkező magyar kormányfőt: hiába hozott félmilliárd forintot a beregszászi főiskolának, a kárpátaljai magyarok közül sokan elutasítják megosztó politikáját. Ám a helyes központozásra és a megszólításban szokásos udvariassági szabályokra azért nem ártott volna figyelni. A név után a vessző fölösleges, hiszen nem két külön megszólításról, hanem név és titulus összetartozó szószerkezetéről van szó – s mint ilyen megszólításokban szokásos, minden szót illett volna nagy kezdőbetűvel írni, azaz:

Orbán Viktor Miniszterelnök Úr, elég volt….

Az én nyelvérzékem az aláírásnál egy névelőt is szükségesnek tart, vagyis:

Az UMDSZ

A többi viszont maximálisan stimmel.

Ez  a felirat fogadta Orbánt Beregszász Magyarország felőli határában.

asztely

PS (frissítés jóval később). „A többi viszont maximálisan stimmel” írtam fentebb. De talán mégsem… Tovább ízlelgettem a plakát szövegét, és éreztem, hogy valami más sem stimmel itt.  Az elég volt valamiből ugyan bevett szókapcsolat, itt mégis bántani kezdte a fülemet. Miért is? Hát azért, mert az „elég” az ilyen szófűzésekben kizárólag cselekvésre, folyamatra, történésre vonatkozhat. Elég volt a kirekesztésből. Ez a megfelelő forma. Ha viszont a kijelentés nem történésre, hanem dologra vonatkozik, akkor az elegünk van valamiből kifejezést használjuk. A fenti verzió tehát egyfajta öszvér-megoldás. Az igazán szabatos megfogalmazás vagy úgy hangzana, hogy …elég volt a nemzeti kirekesztésből – vagy pedig …elegünk van a nemzeti kirekesztés rendszeréből.

Haza a mélyben

Egyáltalán nem gondolom azt, hogy egy 13 éves kárpátaljai gyereknek Ukrajnát a hazájának kellene tekintenie. Ám azt még kevésbé tartom egészségesnek, ha „Az én hazám” témáját úgy rajzolja meg, amint ezt a nemrégiben szervezett gyermekrajz-pályázat egyik  beregszászi nyertese tette. Veszélyesnek és károsnak vélem, ha a szülők-oktatók ilyen szellemben nevelik a kárpátaljai magyar gyerekeket és súlyosan hibásnak tartom a zsűri döntését, hogy ezt a rajzot a díjazottak közé sorolta. A haza fogalma persze a kárpátaljai (és általában a külhoni) magyarok számára eléggé problematikus, de kellő realitásérzékkel, józan ítélőképességgel és némi  bölcsességgel jó válaszok is adhatók a valóban kényes kérdésekre.

Felelős magatartású szülőnek-oktatónak nem szabad elősegítenie azt, hogy a gondjaira bízott tizenéves hamis (és káros) illúziókba kapaszkodjon. Három pillérre támaszkodó olyan identitás kiépítésében kell aktívan közreműködnie, amelyben azonos hangsúlyt kap a szülőföld és annak hagyományai iránti szeretet, a lakó-ország realitásának az elfogadása és az erős, korszerű magyarságtudat. E három tényező, ha nehezen is, de összeegyeztethető. Ám ha ehelyett az eszmélő emberkét a felnőtt az irredentizmus eszméivel oltja be, azaz olyan nézetekkel, amelyek lehetetlenné teszik az egészséges és az adott léthelyzetben használható magyarságtudat kialakulását, akkor a lehető legnagyobb kárt okozza mind a szemléletét most kialakító serdülőnek, mind annak a közösségnek, amelynek frusztrált, beilleszkedni képtelen, hamis valóságképpel viaskodó tagjaként képtelen lesz értelmesen és hasznosan megélni kisebbségi helyzetét. A hamis történelmi nosztalgia üres illúzióin ringatózó torz magyarságtudat mindenütt zsákutcákba vezet, de Ukrajna vaskos valóságával ütközve sérülésen és kudarcon kívül mást nem eredményezhet. Miközben megszakad a szívem a beregszászi templom köré egy rég elveszett, lassan száz éve mélyre süllyedt ország határait rajzoló tizenháromévesért, aközben dühöt érzek azokkal a felnőttekkel szemben, akik a teljesen hamis hazakép kialakulásáért felelősek.

(Igaz, mindezen olyan nagyon nem lenne szabad csodálkoznom: az elmúlt hónapokban a szülők generációjához tartozó kárpátaljai irodalmár és újságíró kollégáim közül ötöt (!) kellett kizárnom ismeretségi körömből a közösségi portálon. A beregszászi költőnő az EU-zászlót égető jobbikosok videóját népszerűsítette egyetértőleg; egy beregszászi lap vezető szerkesztője és egy író-költő-újságró meg éppen hogy ennek a pártnak a tagjaival fotózkodott látható büszkeséggel; a viski tollforgató elvakult nacionalizmusában az „oláhok, tótok és rácok” „kitenyésztéséről” beszélt; országos lapunk vezető munkatársa rendszeresen a leguszítóbb magyar internetes portál cikkeit osztotta meg cigányozó és zsidózó saját hozzászólásai kíséretében. Mindegyiküknek elmondtam, hogy az az eszmerendszer, amelyhez csatlakoztak, nem emeli fel a magyarságot, ellenkezőleg: a mélybe taszítja – ám ha a történelmi példáknak nem hisznek, nekem ugyan miért hinnének. És miért ne örvendeznének azon a rajzon, amely engem végtelenül szomorúvá tett.)

Egy nyelven írnak

Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke és Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség első embere között barátinak nagy-nagy jóindulattal sem nevezhető a viszony. Ám az mégis meglepő, hogy a KMKSZ szócsövének számító Kárpátalja című hetilap 2012. március 9-i számának második oldalán az olvasható, hogy Gajdos (aki nemcsak az UMDSZ vezetője, hanem egyben Beregszász polgármestere is) UKRÁN NYELVŰ levélben válaszolt Kovács azon levelére, melyben a KMKSZ a március 15-i beregszászi megemlékezés idejére a beregszászi Petőfi-szobor környékére kért területfoglalási engedélyt (http://karpataljalap.net/cikkek/2012-03-09/beregszasz-az-umdsz-lefoglalta-a-petofi-szobrot.php).
Az is érdekes azonban, hogy az UMDSZ-harsona igazi Kárpáti Igaz Szó című újság március 13-i számának 2. oldalán arról tudósított: az UMDSZ-vezér polgármester azért írt államnyelven válaszlevelet a KMKSZ első emberének, mert az eleve ukrán nyelvű levélben fordult hozzá (http://kiszo.hhrf.org/?module=news&target=get&id=8594).
Azt eddig is tudtuk, hogy Kovács és Gajdos „nem egy nyelven beszélnek”
(lásd az „egy nyelven/nyelvet beszél valakivel” szólás jelentését:
egyetért valakivel, azonosak az érdekeik). Talán azt kellene értékelnünk, hogy legalább egy nyelven írnak?

ukran_magyarNemzeti ünnepünkre készülve ukrán nyelvű levelezésbe kezdett egymással a két kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezet első embere.

Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke és Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség első embere között barátinak nagy-nagy jóindulattal sem nevezhető a viszony. Ám az mégis meglepő, hogy a KMKSZ szócsövének számító Kárpátalja című hetilap 2012. március 9-i számának második oldalán az olvasható (←a link már nem működik, törölve, vipera), hogy Gajdos (aki nemcsak az UMDSZ vezetője, hanem egyben Beregszász polgármestere is) UKRÁN NYELVŰ levélben válaszolt Kovács azon levelére, melyben a KMKSZ a március 15-i beregszászi megemlékezés idejére a beregszászi Petőfi-szobor környékére kért területfoglalási engedélyt.

Az is érdekes azonban, hogy az UMDSZ-harsona igazi Kárpáti Igaz Szó című újság március 13-i számának 2. oldalán arról tudósított: az UMDSZ-vezér polgármester azért írt államnyelven válaszlevelet a KMKSZ első emberének, mert az eleve ukrán nyelvű levélben fordult hozzá.

Azt eddig is tudtuk, hogy Kovács és Gajdos „nem egy nyelven beszélnek”  (lásd az „egy nyelven/nyelvet beszél valakivel” szólás jelentését:  egyetért valakivel, azonosak az érdekeik).

Talán azt kellene értékelnünk, hogy legalább egy nyelven írnak?

Constans Siverick

(vendégszerző)

Köztársasági giccs Bródytól

Jézus, mi ez a libafos? Lakodalmas muzsikába oltott irredenta „nemzeti” rock? Alig hiszek a fülemnek: valóban Bródy János énekli ezt a köztársasági übergagyit? Ő is írta? Nem hiszem el… Rákeresek… Kiderül, hogy rajta van legutóbbi lemezén. Le vagyok taglózva, sújtva, dorongolva. Életemben szeretett zenészben ekkorát még nem csalódtam (hacsak akkor nem, amikor drága Cseh Tamásom kicsit zsidózott…). Nemes eszmét és fontos gondolatot így lehet totálisan lejáratni. El vagyok borzadva. És majd ez fog elhangzani a tüntetéseken? Lakodalmas csárdással a szabad köztársaságért?  Jaj, a gyomrom! (tovább…)

Elvtársak, itt a vége!

 Elvtársak, itt a vége!

elvtársak, itt a vége

Tovariscsi, konyec!

A Szolidaritás mozgalom akciójához virtuálisan csatlakozva magam is gúnycédulával illetem a demokráciát megcsúfoló és a magyarságot vesztébe vezető miniszterelnököt.

Lásd még: Elvtársak, itt a vége • Elvtársak, itt a vége • Elvtársak, itt a vége • Elvtársak, itt a vége • Elvtársak, itt a vége • Lemondott Orbán Viktor • Lemondott Orbán Vilktor • Orbán Viktor lemondott • Orbán Viktor lemondott • Orbán Viktor lemondása

Országos szervezetté alakult a Magyar Szolidaritás Mozgalom

Az országos szervezetté alakulás jegyében szombaton Budapesten és az egész országban megmozdulásokat tartanak. Az akció célja, hogy megmutassák azt a plakátot, amelyet korábban nem tudtak kirakni, mert a munkát vállaló cég visszakozott, amikor meglátta, hogy mi szerepel rajta. Ezért a villámcsődület résztvevői közül sokan ilyen – az MDF rendszerváltás utáni „Továrisi konyec”-plakátjára emlékeztető -, „Elvtársak, itt a vége!” feliratú lapokkal érkeztek a Blaha Lujza téri helyszínre, a flashmobon két-háromszázan vettek részt; a fővárosban a Széll Kálmán téren tartottak hasonló akciót, és több vidéki városban is sor került hasonló megmozdulásra.

Egyébként pedig:

Google keresés | google keresés | Google keresés | Google keresés | A Google a barátod | Google keresés

Magyar szervezetek Kárpátalján

Magát megnevezni nem kívánó beregszászi levelezőtársam névtelen közlésre kért: jelentessem meg az interneten véleményét a 168 Óra cikkéről (Ki a magyar Kárpátalján?). Szövege eléggé hosszú, így csak az érdemi részt emelem ki belőle, és egy kicsit azt is megszerkesztettem, főleg nyelvileg. A dolog lényege a következő:

Dunda György „ungvári tudósítása” plasztikusan mutatja be azt a helyzetet, amely a kárpátaljai magyarság körében azért alakult ki, mert „A magyar kormány megfosztotta az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség több mint húszezres tagságát a kedvezményes anyaországi vízum megszerzésének a lehetőségétől”. Ez így nem igaz. Nem a tagságtól vonták meg a lehetőséget, hanem az UMDSZ-től vonták meg a kedvezményes vízumszerzéshez szükséges garancialevelek kiadásának a jogát. Emiatt az UMDSZ-tagoknak az erre egyedül jogosult KMKSZ-hez kell fordulniuk, és a KMKSZ – állítja a cikk és a benne megszólalók – ezt gyakran megtagadja, illetve az igénylők számára megalázó feltételekhez köti. Kétségtelen, hogy a KMKSZ visszaél monopolhelyzetével, de itt Beregszászban tudunk igen sok konkrét ellenpéldáról, és egyáltalán nem mondható, hogy az UMDSZ-től a magyar kormány teljesen alaptalanul vette el a jogot. Bizony, voltak visszaélések. A cikk éppen ezért torzít, egyoldalúan és a KMKSZ iránt rosszindulattal mutatja be a helyzetet. Érthető: a szerző aktív UMDSZ-es, tagja az országos tanácsnak és főszerkesztő-helyettese az UMDSZ szócsövéül szolgáló lapnak (Kárpáti Igaz Szó).

Baráti körömben általános vélekedés, hogy bár a Kovács Miklós vezette kulturális szövetség visszaél a Fidesz hatalomra jutásával kialakult kedvezményezett helyzetével, de ugyan ki ne tudná, hogy a szocialista vezetés idején viszont a Gajdos István elnöksége alatt álló UMDSZ húzott hasznot a saját kiemelt helyzetéből, s ki ne tudná azt is, hogy az elnök érdekszférájába nem-magyar üzleti és pártkapcsolatok is bőven beletartoznak.

Eddig a levél (vagy „ellencikk”?) érdemi része. A magam részéről ennyit fűznék hozzá:

Kétségtelen, hogy a két szervezet a saját szemétdombnyi hatalma gyakorlásában és az anyagi haszonelvűség érvényesítésében egyaránt önérdekűen működik. Ha az UMDSZ számomra mégis szimpatikusabb egy fokkal, az csak azért van, mert a ukrajnai üzleti és pártérdekekkel való összefonódást még mindig bocsánatosabb bűnnek gondolom, mint a KMKSZ működését jellemző magyarkodó populista demagógiát és ideológiai alapú diszkriminációt.


Fentebb be volt linkelve az eredeti cikk, de 2016-ban már nem találtuk a helyén. Így hangzott:

 

Ki a magyar Kárpátalján?

A budapesti kormány megfosztotta az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség több mint húszezres tagságát a kedvezményes anyaországi vízumszerzés lehetőségétől. Az intézkedés óta több mint egy év telt el, az akkor hangoztatott vádakból semmi nem bizonyosodott be. DUNDA GYÖRGY ungvári tudósítása.

Még tavaly júniusban kezdődött a magyarigazolvány-kiadással kapcsolatos vizsgálat Kárpátalján, s arra hivatkozva mindenfajta magyar–magyar kapcsolattartási program koordinálását megvonták az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetségtől (UMDSZ), és átadták a jelenlegi budapesti kormány kizárólagos partnerének, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek (KMKSZ). Köztük a támogatói nyilatkozat vagy – ahogy itt nevezik – garancialevél kiadásának jogát.

A garancialevél lényege: aki ilyennel rendelkezik, könnyített eljárásban juthat schengeni vízumhoz, sőt, a díját is visszatérítik. Máskülönben csak meghívólevéllel lehet anyaországi beutazási engedélyhez jutni, ami azon túl, hogy roppant hosszú és nehézkes folyamat, mindennel együtt – meghívó, biztosítás, vízumilleték – harmincezer forintnak megfelelő összegbe is belekerül, márpedig ez jócskán meghaladja az ukrajnai minimálbért.

– Szervezetünket olyan vádak alapján próbálják ellehetetleníteni, amelyekből semmi sem igazolódott be – hangsúlyozza Zubánics László.
Az UMDSZ Nemzeti Tanácsának elnöke szerint megállapítását alátámasztja az a tény, hogy titkosították a Külügyminisztérium által elrendelt vizsgálat eredményeit. Abba még a megvádolt fél sem nyerhet betekintést.

– A magyar kormány illetékeseinek szájából olyan abszurd kijelentések is elhangzottak, hogy az UMDSZ tízezer magyarigazolványt játszott a „donecki maffia” kezére! Valójában a tízezer az kettő, ráadásul a kivételezett helyzetben lévő KMKSZ sokkal több dokumentumot juttatott Kárpátalja határain túlra – összegez Zubánics.
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes és Németh Zsolt külügyi államtitkár legfőbb vádja az volt, hogy az UMDSZ miatt az arra jogosultak számánál többen jutottak hozzá az okmányhoz. Ezzel szemben tény: az UMDSZ hat év alatt, 2004 és 2010 között csak 43 ezer okmány kiadásában járt közbe, míg a KMKSZ a státustörvény 2001-es életbelépése után az első években 112 ezret bocsátott ki.

Zubánics László azt sem érti, hogy a magyar kormányhivatalnokok szándékosan csúsztatnak, vagy nincsenek tisztában az első Fidesz-kormány idején elfogadott státustörvényben foglaltakkal. Folyamatosan azt nyilatkozzák, hogy Kárpátalján meghaladta a 160 ezret a magyarigazolványok száma, miközben a 2001-es népszámlálás szerint csak 156 ezren élnek magyarok Ukrajnában, s hozzáteszik, eleve csak a 14 évnél idősebbek juthatnak ilyen okmányhoz. Ezzel szemben az igazság az, hogy születés után rögtön igényelhető az okmány, s nagyon sok szülő kérvényezi is csemetéjének.

Ráadásul a 2001-ben és 2002-ben kiadott igazolványok öt év múltán lejártak, s miután csak nemrégiben lett életre szóló a magyarigazolvány, 2006-ben és 2007-ben tömegek álltak sorba új igazolványért. Azok is lecserélték, akik időközben férjhez mentek, nevet változtattak, vagy egyszerűen csak az igénybe vett vasúti utazási kedvezmények miatt betelt az okmányuk. A központi nyilvántartó rendszer viszont csupán az összesített igazolványszámot tartja nyilván, miközben a fenti okokból több tízezerre tehető az átfedés. Csakhogy az UMDSZ argumentumait egyszerűen nem hajlandók meghallgatni.


 

Az álomfő

Bár az esetnek nincsen kárpátaljai vonatkozása, a Viperában mégis nagyon helye van a magyar köztársasági elnök („álamfő”) nyelvi bravúrjának. Részletek itt, ehol csupán a kép:

schmitt1

schmitt2

Egyhangúan kivitelezett kérdés

Hogy egy „mozgalomnak” Társaság a neve, bánja a fene. Hogy miként lehet bármit is elhatározásul kitűzni, amiatt fájjon az ő fejük. Meg amiatt is, hogy miként és hogyan lehet a kárpátaljai magyarság eszméit fejleszteni. Hunyjunk szemet afölött, hogy a „hozzájárult” egy szóba írandó. Hogy az „amely” helyett itt „ami” kellene – üsse kő. Na de hogy mindezek következtében „egyhangúan kiviteleztük az addig is szóban forgó kérdést”, az már egy kicsit sok. Kérdést kivitelezni, ráadásul egyhangúan – ez nem semmi még a Jobbik által támogatott  beregszászi főiskolásoktól sem. De persze nem a fogalmazókészségükkel van a legnagyobb baj.

kmft

forrás – az oldalt már törölték

PS. Frissítés, 2013.

A szervezet honlapja egy kisebb botrányt követően megszűnt. A botrányt az váltotta ki, hogy a kis nácijelöltek megosztottak valami Hitler-képet a Facebookon, egy tanárnőjük pedig észrevette. Lásd a kommenteket itt: Jobbik-júgend Kárpátalján

A szervezet azóta nem hallat magáról, szégyenteljes emlékét csupán néhány cikk és ez a még fennmaradt webhely őrzi:

http://www.kmft.mezoka.com/nyitolap/ (már ez sem él  – 2017)

Összefoglaló:  Miután a beregszászi magyar főiskola többször is a falai közé engedte a szélsőjobb ideológiát (nyilvános szereplési lehetőséget kapott a Hatvannégy Vármegye és a Jobbik is, egy szépnek nem mondható napon megalakult a Kárpátaljai Magyar Fiatalok Társasága – KMFT – a tanintézmény falai között: a Jobbik kifejezett kezdeményezésére és támogatásával. Náci allűrjeiket követően a főiskola hatalmi szóval végül elhallgattatta a fiatalokat, a tagok egy része nyilvánosa bocsánatot kért.


hogyan kerülhet weboldal a goggle találati lista első helyére

 

Ukrán magyarok az Inter TV-ben

Vélhetőleg jószándék vezette azt a félresiklottnak látszó projektumot, amelynek során az Inter TV ukrán televíziós csatorna 14 olyan videoklipet gyártott és sugárzott „Ukrajna születésnapja” alkalmából, amelyen – állításuk szerint legalábbis – az Ukrajnában élő nagyobb létszámú nemzeti kisebbségek képviselői adják elő az ukrán nemzeti himnuszt. Az éneket kis jelenet előzi meg, amely – állítólag – az adott nemzetiség jellegzetességeit lenne hivatott érzékeltetni. Nos, nem tudhatjuk, hogy a román, lengyel, örmény, grúz, roma, jiddis stb. nyelvű verziók hogyan sikerültek, de hogy a „magyar” eléggé botrányos, az bizonyos: inkább az ukrajnában élő magyarok kigúnyolásának hat – de nem bánik kellő tisztelettel magával a himnusszal sem, azt is inkább nevetségessé teszi – legalábbis mindazok számára, akik értenek magyarul. A kis klipnek a jelenet-részében magyar lányok énekelve ruhát mosnak a folyóban (!), egy irtózatos akcentussal beszélő asszony rajtakapja a leskelődő fiatalembert, aki viszont abból a pár szóból ítélve, amit mond, nem hogy törve nem, hanem sehogysem beszéli a magyart, érteni sem lehet, amit mond. Eközben a magyarság azonosítása az oly sablonos és sokszor kifogásolt „gulyás és paprikás” fogalmi szintjén történik. No és jön az ének, a súlyos kiejtésbeli (és vélhetőleg prozódiai) hibák miatt a szöveg alig-alig, inkább csak töredékesen érthető, inkább paródiának hat. A közben megjeleő felirat állítása szerint Ukrajna 56 ezer „ukrán magyar” (!) hazája. Hogy a rossz emlékű „szovjet magyarok”-ra rímelő hazug kifejezés milyen érzéseket kelt a magyarságban, azt most ne részletezzük, és az előadók népviseletéről se essék szó, sőt magáról a remekműről sem, tessék inkább eredetiben megtekinteni: tovább a videóhoz »


Más: elektronikus kommunikáció – tv marketing

Egy kalap szart sem

Mint olvasom, a vasárnapi ukrajnai helyhatósági választások első kárpátaljai eredményei ismeretében mind a KMKSZ, mind a vele szemben álló UMDSZ első embere a magyar pártok siralmas szereplésének okát abban látta, hogy a magyar választópolgárok szavazatait potom pénzért megvásárolták az ukrán pártok.

Ahogy a tudósítás fogalmaz, Kovács Miklós szerint „a magyar voksokat 100–150 hrivnyáért, azaz három-négyezer forintnak megfelelő összegért »egész egyszerűen megvásárolták«”, Gajdos István a magyarság megosztottságát is említve ezzel egybehangzóan azt állítja, hogy „»a kárpátaljai magyarok két kiló hús árának megfelelő összegért eladták a voksaikat«, s a 2006-os választásnál is kevesebben szavaztak a magyar pártokra.”

Ha ez igaz, akkor – egyfelől – azt hiszem, ma már senki nem vetheti a szememre azt a sok évvel ezelőtti állításomat, miszerint a kárpátaljai magyarság elvesztette tartását, demoralizálódott (s amely véleményemet határon kívül és belül annak idején mindenki sértve elutasította). Erről többek között itt írok – 12 évvel ezelőtt! -, lásd a 6. fejezetet, amelynek címe: 6. Kisebbségi áramszünet. A kárpátaljai magyarság demoralizációja. Talán itt mertem ezt a szomorú tapasztalatomat leírni és itt mertem először okaira és súlyos következményeire figyelmeztetni, de hasonlóan fogalmaztam 10 évvel később az Önveszélyes viszonyokban is, egy interjúban pedig a tapasztalat kimondásának nehézségeit is említettem:

…azt a diagnózist, hogy lassan másfél évtizede szünet nélkül folyik az adott etnikum felmorzsolódása, hogy „sikeresen” végbement a kárpátaljai magyarság demoralizációja és mint közösség már hosszabb ideje nem szerves egészként működik, hanem önmaga ellen fordulva lassan, de biztosan felszámolja maradék állásait és javait – nos, ezt senki sem mondja ki. Sokkal kifizetődőbb egyrészt folyamatos harcot hirdetni, mindig találni valami olyan intézkedést (vagy az intézkedés olyan elmaradását) amit a magyarság elleni támadásnak lehet nevezni és egyetlen megoldási kísérlettel sem élve tele lehet vele kürtölni a magyarországi sajtót. Ugyanígy kifizetődőbb, „pozitívabb” azt hangoztatni, hogy a nehézségek, a mostoha körülmények, a külső és a belső ellenséges erők ellenére – kitartásunknak, helytállásunknak, hitünknek stb. köszönhetően – micsoda látványos eredményeket értünk el.

Nos, úgy tűnik, a kárpátaljai magyarság hűségét és kitartását illetően politikusainknak megváltozott a véleménye, korruptnak és megvásárolhatónak tartják a rájuk nem szavazó magyarokat.

Ám – másfelől – a lóláb mégis nagyon kilóg. Mert akik nem rájuk szavaztak, azok nem feltétlenül magyarságuk, hanem csupán kártkonyan működő magyarságszervezeteink ellen fordultak, belátva, hogy a lakossági érdekeket nem vagy rosszul képviselik. Ez az elfordulás 2006 óta csak növekedett, ami azt jelenti, hogy a már korábban elvesztett bizalmat nem hogy visszaszerezni nem sikerült, hanem azt, hogy mind a KMKSZ, mind az UMDSZ elutasítása nőtt a kárpátaljai magyarság körében.

A dolognak ezt a részét – mondanám: lényegét – azonban a két politikus egyformán elhallgatja, holott nyilvánvaló, hogy a kárpátaljai magyarság most megtapasztalt politikai magatartásáért mindenekelőtt éppen őket és pártjaikat terheli a súlyos felelősség. Ők politizálnak úgy, hogy a magyarok szemében működésük nem hogy két kiló húst, hanem egy kalap szart sem ér.

Kárpáti Vipera Nyúz © 2016 Frontier Theme