Kárpáti Vipera Nyúz

Baszkuráció és sziszegő nyelvöltögetés Ungon-Bergen által oda-vissza - KEKECBLOG

Külcsín

Egy kis orosz valóság

furdozokNemrégiben egy 1931-ben keletkezett szovjet erotikus ábácét mutatott be a Vipera Nyúz sokak örömére, bízhatóan a posztszovjet világról kritikus képet festő Vaszil Sulzsenko (Василий Владимирович Шульженко) festményei is elnyerik olvasóink tetszését. Az 1949-ben született moszkvai művész stílusát groteszk realizmusként említik a források. Kétségtelen, hogy képei a mai orosz valóságot nem a fényes oldaláról közelítik meg.

krumpliarusok
Krumpliárusok (tovább…)

Ukrajna-glóbusz

ukran-foldgomb6Több területi vitának helye nincs! A földgömbön csupán egyetlen hatalmas ország helyezkedik el: a független és büszke Ukrajna. Illetve a szomszédos államok csak afféle senkiföldjének vagy tengernek látszanak a glóbusz egyetlen grandiózus kontinense körül. Kárpátalja kb. akkorának látszik rajta, mint Grönland… (Lám csak, ehhez képest Nagy-Magyarország térképe gyönge kis jelképecske…) Az ukrán földgömbnek ott a helye minden öntudatos állampolgár asztalán – vagy a ruhásszekrény tetején. Üzletekben kapható, a kis méretű változat ára bagatell. A bolondnak is megéri.

ukran-foldgomb4

ukran-foldgomb3

ukran-foldgomb5

ukran-foldgomb

ukran-foldgomb2   ukran-foldgomb6

… és ez is eléggé gömbölyű…

ukran-foldgomb7

Rakéta-forma után: csészealj

A más vonatkozásokban is figyelemre méltó Arvisura-blog meglepő állítása szerint a magyar vonatkozású kárpátaljai emlékhelyek valójában földön kívüli lények látogatásának a helyszíneit jelölik. Nem véletlen, hogy a vereckei emlékmű csúcsos űrhajó-formát mutat, míg a most felavatott újdonság csészealj-alakú. Ez utóbbi a híradások szerint a Feszty-körkép eredeti nézőpontját jelöli, vagyis azt a Munkács-melletti dombtetőt, ahonnan a Feszty-körképével tökéletesen megegyező panoráma tárul a szemlélő elé. További részletek: Feszty-körkép: panoráma Munkácson – csészealj alakú Arvisura-emlékhely.

vereckeiarvisura-feszty-korkep

Rakéta és cseszealj Kárpátalján


Ellenvéemény: Nem UFÓk, hanem nemiszervek!

Szovjet erotikus ABC 1931-ből

16Az elhíresült szlogen szerint a Szovjetunióban nem volt szex, mert az burzsoá csökevény. A pártfelügyelet alatt álló nyilvánosságból teljességgel kiszorított erotika (és pláne pornográfia) iránt ez felfokozta az érdeklődést, történetek járnak arról, hogy kacsingatós-pucérnős pénztárcákkal és vetkőzőnős golyóstollakkal vagy a Playboy egy-egy számával minden államhivatalnokot meg lehetett vesztegetni a brezsnyevi időkben.

Ám az alábbi erotikus ábécé korábbi keletkezésű. Az akvarellek 1931-ben, a sztálini korszak sűrűjében készültek. A pikáns képek külön pikantériája, hogy alkotójuk az a számos állami díjjal és kitüntetéssel jutalmazott Szergej Merkurov (Серге́й Дмитриевич Меркуров,  1881—1952), aki a legmonumentálisabb Sztálin- és Lenin-szobrok alkotójaként vonult be a szovjet művészettörténetbe. Mentségére szóljon, hogy ifjú korában Párizsban is élt, ragadhatott rá ott valami.

merk01 (tovább…)

A dobogó címer – beregszászi színház

Mondjam vagy mutassam? Talán inkább megmutatom azt a honlapot, amelynek szépségét a szívdobogást animáló városcímer, érdekességét pedig az adja meg, hogy az intézménynek már hosszú ideje nem az a neve, mint ami a honlapon szerepel. Illyés Gyula nevét ugyanis – nem tudni, mi okból – kivették, nevük évek óta Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház, szívdobogtató honlapjuk pedig így fest:

BEREGSZÁSZI SZÍNHÁZ

(A címlapot lementettem saját tárhelyemre, hogy akkor is élvezhető legyen, ha az eredeti készítői megmásítanák évek óta változatlan szépségében tündöklő impozáns művüket.)

Inkább a pofon!

Egyik szebb, mint a másik…

Ez egy leendő könyv borítótervéből készített emléklap. Szép lesz a könyv, ugye?

szep-borito

Az igazgató szerint mindenkinek nagyon tetszik…

Ez pedig Kárpátalja most elkészült logója – ezentúl viszontláthatjuk kitűzőkön, zászlókon, naptárakon:

karpatalja-logo

Mondják, ízlésekről és pofonokról nem érdemes vitatkozni. Annyi azonban bizonyos, hogy a fenti kínálatot elnézve én inkább a pofont választom.

A vereckei honfoglalási emlékmű

Állapítsuk meg kendőzetlen őszinteséggel: a vereckei honfoglalási emlékmű nem szép. Nyomja a tájat, nyomja a lelket, tolja maga előtt a történelmet és vonszolja maga után a politikát.
Turulos elődjét még a millennium évében (1896) állították az akkori országhatáron, amely Trianon után a csehszlovák érát még átvészelte. Véglegesen a szovjet hatóságok távolították el a második világháború után. Aztán nem sokkal a rendszerváltás után felvetődött egy új emlékjel felállításának a lehetősége. Sok huzavona és különféle botrányok miatt ez a terv meghiúsult, az emlékmű torzóban maradt: ekként azonban igen sokan látogatták, koszorúzták, mígnem a közelmúltban az elaltatott ügy új fordulatot vett azzal, hogy Magyarország és Ukrajna elnöke kárpátaljai találkozóján megállapodott felavatásáról. Matl Péter munkácsi művész tervei alapján az emlékmű elkészült, de a felavatás ezúttal is (egyelőre) elmaradt. Ám az emlékmű áll: látogatják, koszorúzzák. Nagyobb méretben alább látható a Vereckei-hágó honfoglalási emlékjele a még el nem bontott belső álványzattal:

 


Fotó: KMDFKSZA teljes méretű, vágatlan fotó letöltéséhez IDE KATTINTS!

Tizenkét éven át torzóban pedig így festett:

Állapítsuk meg kendőzetlen őszinteséggel: a vereckei honfoglalási emlékmű nem szép. De valószínűleg nem is az a dolga neki, hogy szép legyen. Más miatt készült, többtonnás súlya nem az esztétika mérlegét nyomja. Valami mást nyom, azt viszont eléggé erősen. Nyomja a tájat, nyomja a lelket, tolja maga előtt a történelmet és vonszolja maga után a politikát. Nem esztétikai, hanem ideológiai, világnézeti, történelemszemléleti, nemzetfelfogásbeli térben helyezkedik el. Ezért lett és ezért marad támadások célpontja. Alighanem mindaddig, amíg vagy véglegesen le nem rombolják, vagy Ukrajna meg nem szűnik létezni. Egyik sem lehetetlen.

Frissítés (2011)

Bár a kettős honfoglalás elmélete korábbi beözönlést valószínűsít és az újabb kutatások is lehetségesnek tartanak egyéb verziókat, ám a közgondolkodásban elfogadott történelmi ismeretek szerint a mai magyarok ősei 895-ben az Északkeleti-Kárpátok gerincén, a Vereckei-hágón keresztül érkezett a Kárpát-medencébe. Ennek emlékére 1896-ban, a millennium évében az akkori Magyarország országhatárán honfoglalási emlékművet állítottak, amely Trianon után a csehszlovák érát még átvészelte. Véglegesen a szovjet hatóságok távolították el 1945-ben. Közel fél évszázaddal később, nem sokkal az államfordulat után (a Szovjetunió széthullása, a független Ukrajna megalakulása), az 1990-es éveke elején vetődött fel a kárpátaljai magyarság részéről egy új emlékjel felállításának a lehetősége. Ezt később magyarországi és nyugati magyar csoportok-szervezetek vetették fel nyilvánosan, anyagi támogatásukról is biztosítva a kezdeményezést. Bár az építkezés elkezdődött, a sok huzavona és botrány miatt (tulajdonviszonyok tisztázatlansága, építési engedélyek hiánya, támogatási pénzek elúszása, a hatóságok és az ukrán nacionalisták ellenállása) ez a terv meghiúsult.

Így aztán 1996-tól, a millecentenárium évétől kezdődően 12 esztendőn át egy torzó szimbolizálta a kialakult helyzet abszurditását. A csonka, ám többek által megszeretett emlékművet igen sokan látogatták, koszorúzták. E honlap készítőjének véleménye szerint érvényes lehet az állítás, miszerint az akkori emlékmű befejezetlensége és torzó mivolta révén sokkal hívebben jelképezte a magyarság európai és főként a kárpátaljai magyarok ukrajnai helyzetének teljes problematikáját, mint a későbbi, kissé megalomániás kőpiramis. Ez utóbbi létrehozására, voltaképp az eredeti terv megvalósulására a folyton újrarendeződő viszonyok közepette, bizonyos politikai alkuk révén kerülhetett sor. A jelenlegi, 2008-ban nem túlságosan szerencsés körülmények közepette felavatott emlékmű, Matl Péter alkotása, a szerzői szándék szerint a Kelet és Nyugat közötti átjárót, történelmi kaput kívánja jelképezni. Hét tömbje a Kárpátokon átvonuló hét honfoglaló törzset szimbolizálja. A kapu nyílásába a művész a vérszerződésre emlékeztető márvány oltárkövet helyezett. Az ebbe vésett kereszt kissi anakronisztikus, lévén a honfoglalók nem voltak keresztények. Nem teljesen világos az alkotó által szintén felvázolt másik értelmezés, miszerint a szélső kiszögellések a nemzeti turul szárnyait, a csúcs a törzsét, a közbülső üreg pedig Emesét jelképezné.

Valószínűleg fölösleges arról vitatkozni, hogy az emlékmű szép-e.

Ám ezekben a Kárpáti Vipera teljesen bizonyos:

1. A kőkolosszust többen tartják primitívnek, otrombának, eltúlzottnak, ízléstelennek, mint ahányan ezt ki is mondják (véleményüket vagy a megtestesített fogalom iránti tiszteletük miatt, vagy mások rosszallásától tartva hallgatják el).

2. Akiknek valóban tetszik az emlékmű, azoknak a véleményét inkább a szimbolikus jelentések befojásolják: a magasztos nemzeti eszme és a dicső múlt jelképe nem lehet rút.

3. Akik megfogalmazzák akár formai, akár tartalmi fenntartásaikat az emlékművel kapcsolatban, számíthatnak arra, hogy nemzetárulónak bélyegzik őket.

4. Sokkal kisebb lett volna a hatóságok korábbi ellenállása és csekélyebb lenne az ukrán lakosság nem szűnő ellenérzése, illetve a szélsőséges nacionalisták részéről sokkal kevesebb támadás érné az emlékművet, ha szerényebb és ízlésesebb lenne; ezt a több tonnányi felmagasló tömböt azonban talán nem teljesen alaptalanul érzik sokan provokációnak, főleg akkor, ha ezt az érzésüket nem csillapítja sem a hivatalos Magyarország nemzetsratégiája, sem az emlékművet birtokló kárpátaljai magyarságszervezet magatartása, legkevésbé pedig a magyar szélsőjobb revizionista ideológiája (amellyel a kárpátaljai magyarok közül egyre többen és egyre nyíltabban szimpatizálnak). A látványosan erősödő irredenta hangok közepette nehéz az ukrán felet meggyőzni arról, hogy a monumentum csupán egy történelmi eseménynek állít emléket, nem pedig éppen a lépten-nyomon olvasható, hallható irredenta elképzeléseknek a szimbóluma itt, Ukrajna belterületén, a történelmi Magyarország határán. Ahol létrejötte óta viták és támadások kereszttüzében áll. A Vereckei-hágón.

Lásd még:

Az internet káros

Sajnálattal állapítom meg, hogy míg korábban a Kárpátaljai Református Egyház Zsinati irodájának a honlapján egy dekoratív és tartalomgazdag konstruktivista képvers volt látható (lásd), addigra ennek helyét mára egy szövegcentrikus, bár a maga nemében modern költői felfogást tükröző, Index of / című költemény foglalta el az adott címen (link nem működik, törölve 2013).

Valami tehát készül a reformátusok egyháza táján. Alighanem honlap, ha az a valami, ami épülni látszik, egyáltalán megfelel ennek a fogalomnak. A dátumokból mindenesetre akár arra is gondolhatnánk, hogy immáron négy éve folyik a munka.

Az egyes könyvtárak egyébként megnyithatók, és belépve találni lehet egy használaton kívüli fórumot, egy korszerű, de beüzemeletlen honlapmotort, továbbá két teljesen korszerűtlen, de valamilyen szinten már elkészült honlapot. Az egyik például ezzel a látvánnyal köszön ránk:

Itt én voltam a mérókód felrakása óta a 36. kattintó. Perverzitásba hajló kíváncsiságom legyőzte a látvány riasztó jellegét, ráböktem a magyar trikolórra, és lesz, ami lesz, beléptem. Hasonló látvány, bal oldalt menü, közte egy olyan, hogy aktuális, na, ezt még megkockáztattam.A szép főzelékzöld oldalon a 2007 a misszió éve (link nem él, törölve – 2013) című írás olvasható, benne, mindjárt az elején, a sommás ítélet:

A média mai társadalom-formáló szerepe sokszor káros hatású, gondoljunk itt az internetre, vagy a tévéműsorokra.

Mondja ezt az ungvári lelkész – na hol? Hát az interneten. (Stílusról, helyesírásról ne essék szó.)

De mond egyebet is, például:

…csoportmunkára van szükség, ahol meg lehet élni a gyülekezeti közösséget. A depressziós embereknek a mai világban is támasz kell. Krízishelyzetben sokat tehet az egyház.
Fontossá vált a lelkigondozás. Kellenek: filmklubok, vallásos esték, falunapok, kirándulások, énekkarok, családi táborozások. Be kell vonni a médiát a munkánkba.

A médiát, amelynek pedig – mint megtudtuk fentebb – társadalom-formáló szerepe káros hatású?

Arról már nem is beszélve, hogy vajon mi a fenének foglalkozzon az egyház emberekkel és családokkal, amikor a legnagyobb helyi főnök, a kárpátaljai református püspök egy friss interjújában (link nem él, törölve) egyértelműen leszögezte, hogy:

A mi egyházunk nem a népet kívánja szolgálni, hanem az Istent.

Ezek után már csak az a kérdés, hogy egy ilyen honlapot a Jóisten elfogad-e szolgálatnak.

—————————————

Eredetileg főblogomban, sok hozzászólással: Az internet káros

A több elvetélt kísérlet után a kárp. ref. egyháznak lett tisztességes honlapja.

Kárpáti Vipera Nyúz © 2016 Frontier Theme