Vipera: Karpaty News

Baszkuráció és sziszegő nyelvöltögetés Ungon-Bergen által oda-vissza - KEKECBLOG

kult

Hol írta Kosztolányi: „Gúzsba kötve táncolni”?

Share

Egy több mint száz éves metafora nyomában

Mi a forrása Kosztolányi Dezső sokszor idézett megállapításának, mely szerint

Műfordítani annyi, mint gúzsba kötve táncolni.

vagy hasonlattá oldva az azonosítást:

Verset fordítani olyan, mint gúzsba kötve táncolni.

És még 6-7 változat… Ha a gúzsba kötve táncolni kifejezésre rákeresünk a Google-ban, két dolog tűnik fel. Az egyik, hogy túl sok az egymástól eltérő változat. A Verset fordítani és Műfordítani mellett feltűnik a simán csak Fordítani, vagy A műfordítás olyan, mint kezdet… Az azonosítások-hasonlítások is más-más formában történnek: olyan, mint | annyit tesz, mint | annyi, mint…

Ennél is feltűnőbb, hogy szinte soha senki nem adja meg, hol, mikor mondta vagy írta ezt Kosztolányi.

Eltöltöttem egy órácskát az online kutatással. Végül komoly irodalomtörténész komoly tanulmányában találtam meg a forrásmegjelölést:

… Kosztolányi szlogenné vált mondata, „műfordítani mégis annyi, mint gúzsba kötötten táncolni” (Kosztolányi 1913, 644), amit 1921 januárjában a Modern költők második kiadásához írt előszavában és 1928-ban az Ábécé a fordításról és ferdítésről című tanulmányában is megismétel.

Innen: A magyar irodalom történetei III. Szegedy-Maszák Mihály: Irodalom és fordítás

A közszájon forgó idézet tehát először is nem pontos. Ha a mégis módosítószót indokolt is lehet kihagyni belőle, a gúzsba kötötten eredetiségét kár volt eltorzítania a kollektív emlékezetnek…

Megtudtam tehát, hogy Kosztolányi háromszor is használta saját leleményét, először 1913-ban, majd ezt kétszer megismételte. Az elsődleges forrást Szegedy-Maszák lábjegyzetben adja meg:

Kosztolányi Dezső (1913) „A „Holló”. Válasz Elek Artúrnak”, Nyugat 6: 641–644.

A havi két alkalommal megjelenő Nyugat számai elérhetők a neten, az 1913-as 6.  évfolyam 21. számában találtam meg Kosztolányi szövegét. Előzmény: Kosztolányi korábban megjelent Poe-fordítása (A holló) a folyóiratban; Elek Artúr író, műkritikus, ugyancsak a Nyugatban bírálattal illette Kosztolányi némely megoldását. A költő hosszan válaszolt, és reagálása vége felé fogalmazza meg immár több mint száz éve halhatatlan metaforáját.

A teljes bekezdésnyi idézet így fest, kiemelés tőlem:

Marad az utolsó szak, amelyben Elek Artúr ismét több kifogásolnivalót talál. Egyik sorom így kezdődik: “A szoborról, a komorról…” Elek Artúr megfelkiáltójelezi a “komor” szót, mert nincs benne az eredetiben. Istenem, én itt egy szójátékot fordítottam le, amivel – fölebbről – adós maradtam. Az “álmodó” démon helyett azt írtam, hogy “alvó” démon. Mert az álmodó magyarul lágy és költői. Poe pedig ezzel a szóval a holló rémes és titokzatos voltát akarta festeni. Úgy éreztem, hogy az “alvó” démon rémesebb és titokzatosabb, mint az “álmodó” démon. A műfordítás hűtlen hűsége követelte tőlem a változtatásokat. Ez követelte azt is, hogy az utolsó sorokat így fordítsam: “Nő az éjjel, nő az árnyék, terjed egyre csöndesen s nem virrad meg – sohasem.” Az eredetiben az áll, hogy a padlón ingó árnyéktól sohasem menekszik meg a költő. Angolul ez döbbenetesen hat. A magyar ember azonban az örök éjszakát úgy látja, hogy sohasem virrad meg. Ez a zárószó, a nyelvünk szelleméből fakad, magyar trouvaille, és hittel vallom, hogy a magyar “Holló” csakis így végződhet. Népdalaink lelkét akartam megszólaltatni e helyütt és másutt is, aminthogy Poe is egyszerű, mint a népdal. Közben teljes zenekarral kellett dolgoznom. Elek Artúr azonban elcsodálkozik, néhány szabadabb helyen, nem veszi figyelembe, hogy műfordítani mégis annyi, mint gúzsba kötötten táncolni.

gúzsba kötve táncolni


angol-magyar fordítás


Share

Van-e Bocskai István Múzeum Ungváron?

Share

Nincs. Illetve a Kárpátinfó portál hírferdítője szerint mégis:Az első mondat szemantikáján amúgy is érdemes fennakadni. Először is olybá hat, mintha a szobrásznak lennének korábbi Liberty bell “elnevezésű” művei, s ezek sorában született volna egy újabb. Holott dehogy. Első olvasásra még az is megtévesztő, hogy ki mutatja be a szobrot, csak nem az ötven éve halott kormányzó?

És ha már Zsatkovics… Az ukrános Hrihorij írásmód éppenséggel indokolt lehet, ruszin emberről lévén szó, de kormányzó éppenséggel a Csehszlovák érában lett, így indokolt lehetne a cseh nyelvű névhasználat is akár: Grigorij Žatkovič. Mielőtt Kárpátaljára érkezett, ötéves korától az USA-ban élt, majd miután Csehszlovákia nem adta meg a kárpátaljai ruszinok számára az autonómiát, és ezért 1921-ben odahagyta a kormányzóságát, újra az Egyesült Államokban működött, nevét lehetne akár angol változatban is használni: Gregory Zatkovich. De magyar nyelvkörnyezetben nem lenne elképzelhetetlen a Zsatkovics Gergely alak sem,  ha egyszer már Illés Béla regényének a címében is így szerepel.

No de visszatérve a múzeum nevéhez. A hivatkozott eredeti cikkben természetesen a Boksay név szerepel, lévén az intézmény a kárpátaljai festőiskola egyik alapítójáról és nagy művészünkről kapta a nevét és hivatalosan Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum formában emlegetjük. Bocskai István fejedelem nevét egyébként viseli múzeum, de az nem ungvári és persze nem is képzőművészeti.

A szobrocskát azóta felavatták, így fest (a kárpátaljai sajtót sajnos ezzel a levágott testű két kék lábbal járta be…):


(tovább…)


Share

Kárpátalján Esterházy él!

Share

De nevét továbbra sem írják helyesen!

Annak a kárpátaljai intézménynek a honlapján, ahol ez a szöveg szerepel, mindig rábukkanni más érdekességekre is. Nem csoda, elnöke történész doktor, igazgatója számtalan könyv szerzője, költő és szintén doktor (ekként szerepelnek a lapszus alatti szövegben is), mellettük az eseménykrónikát újságíró és még egy költő jegyzi. Valamennyien az “Írástudókat adó táj” jelesei.

A hír Esterházy Péter haláláról láthatóan nem jutott el hozzájuk és nevének helyes leírására sem adnak sokat.

Forrás << katt, és keresd a  VENDÉGSÉGBEN rovatcím alatt az oldal alsó harmadában. Nem is volt olyan régen, amikor a Kárpáti Igaz Szóban írták a legnagyobb magyar kortárs prózaíró nevét helytelenül, de akkor ez legalább nem volt kegyeletsértés.


Share

Valamint szolgálója – Pomogáts Kovásznán

Share

Az irodalom közérthető kell legyen, hiszen közkincs, és a magyar nemzet legfontosabb megtartója, valamint szolgálója.

– mondta Pomogáts Béla Kovásznán. Népszolgálat és közérthetőség? Jó buli, amikor budapesti irodalomtörténész az echte zsdanovi szocreál eszméit hirdeti Székelyföldön 2013-ban. Ám valószínű, hogy nem Moszkva felől fútt a proletkult szele a Kárpátokban. Lehet, hogy a valaha az avantgárd és a progresszív irányzatok mellett kiálló irodalomtörténész a nemzeti sematizmust elváró új magyar kultúrpolitikának lett ennyire meggyőződéses elkötelezettje? Valamint szolgálója?

pomogáts kovásznán - laptopFrissítés laptopról: A fenti bejegyzésemet megosztó FB-topikban közvetlenül a publikálás után számos bejegyzés született. Egy-egy megjegyzésre reagálva én a következőket tartottam még fontosnak megjegyezni:

Én is sok mindenért becsülöm és tisztelem. De ez most megért egy fricskát. Már csak azért is, mert kisebbségi közegben, ahol fokozottabb a hajlam a közszolgálati irodalom előtérbe helyezésére, énszerintem őneki inkább a magas esztétikai értékek és nem a közérthetőség mellett kellene érvelnie.

illetve:

Az a balsejtelmem, hogy tolvajnyelven az áttételes fogalmazást, az allúziókat, a rejtettebb kontextusokat, szerepjátékokat stb. (is) érthette, s ha ehelyett a közérthetőség sémáit tolja előre – az bizony rossz üzenet.

Erdély.Ma. – két passzus a portálon megjelent cikkből:

Pomogáts szerint csak egy magyar nemzeti irodalom létezik, melynek az erdélyi egy sajátos része. Éppen ezért adta a csíkszeredai Pallas Akadémia Könyvkiadó felkérésére megírt és gondozásában megjelenő művének a Magyar irodalom Erdélyben címet. E hatalmas és egy ember erejét messze meghaladó munkának eddig három kötete, az 1918–1944-es, 1945–1968-as, valamint az 1969–1989-es időszakokat felölelők kerültek a piacra. Jövő esztendőben remélhetőleg megjelenik az utolsó és egyben legkényesebb, az 1989-es változás után alkotó, zömében még élő szerzőket bemutató 4. kötet is.

Az est folyamán azt is megtudhattuk, hogy az írószövetség egykori elnöke az irodalomban nem kedveli a tolvajnyelvet. „Az irodalom közérthető kell legyen, hiszen közkincs, és a magyar nemzet legfontosabb megtartója, valamint szolgálója. A határok ugyanis változnak, a politikusok és a kormányok pedig jönnek-mennek, ezért csak a magyar irodalom az, ami nekünk megadja a nemzeti lét keretét és nemzeti identitásunkat. Ha ez nem lett volna, és nem lenne olyan nagy és értékes, mint amilyen, akkor Trianon után Magyarország elsüllyedt volna a történelemben” – vallja.


Más, kapcsolódó:

Magyar irodalom Kárpátalján


Weboptimalizálás: Laptop Szervíz Budapest – Szerverhoszting – szerverbérlés

Notebookról vezérelt fizikai, virtuális és felhő alapú szerverek elhelyezése és bérlése. Internet technológiai szolgáltatások  Budapest adatközpont: operációs rendszer telepítése laptop készülékre. Acer és Asus notebook töltő adapter.

határon túli magyar irodalmak, kortárs magyar irodalom, pomogáts béla, kult, wegyes, sematizmus, számítástechnika, laptop szerviz budapest, virtuális szerver


Share

Dupka György újabb szélhámossága

Share

A Dupka vezette Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet honlapján jelenleg balra az első link neve ez: Balla Pál. A megnyíló oldal a festőművész életrajzi adatait és pályáját lenne hivatott adatszerűen összefoglalni. A szöveg két súlyos tárgyi tévedéssel indul:

balla pal - dupka györgy szélhámos

hamis adatok az életrajzban

A bemutató nem tudja, hogy kit mutat be, Balla Pál ugyanis semmilyen szín alatt nem mondható irodalomtörténésznek, ilyesmivel egyáltalán nem foglalkozott. Művészettörténész sem volt, még ha írt is e tárgyú cikkeket, s ezek okán mondjuk művészeti szakírónak esetleg nevezhető is lenne. Elsősorban azonban természetesen festő volt (mint ez aztán a cikk folytatásában lényegében ki is derül), ám ezt a titulust itt nem kapja meg, holott a forrásként feltüntetett portál megfelelő oldalán persze helyesen szerepel.

Egy bemutató életrajzban elég súlyos hiba azt sem tudni, hogy Balla László nem az öccse, hanem a bátyja volt Pálnak.

A megfogalmazás egyéb sutaságaira és nyelvi pongyolaságaira („a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tartott előadásokat”; Boksay helyett Boksai…) most ne térjünk ki, de az talán említést érdemel, hogy a nemrégiben, azaz bő két évvel Balla Pál halála után felkerült anyag ugyan indító soraiban tartalmazza a festő halálának a dátumát, de a cikk végig úgy tárgyalja, mint élő személyt.

Egy korábbi hírből olyasmit olvastam ki, hogy Dupka maga is művészettörténészi babérokra pályázik. Gondolom, ez az újabb áldásos tevékenysége valószínűleg abból fog állni, hogy saját kiadójával kiadatja a kárpátaljai művészeknek a fent látható alapossággal összeállított életrajzi gyűjteményét. Ez lesz a kutatási eredmény.

Mindebben persze nem egyedül Dupka a hibás, hanem mindazok, akik több mint két évtizede tartó szellemi ámokfutását elfogadják, mi több, támogatják. Ha hinném, hogy átkom megfogan, azt kívánnám mindannyiuknak: az ő életrajzukat is Dupka György írja meg!

——

Frissítés: a szócikket a viperasziszegés hatására pár nap elteltével javították, az életrajzi rész bugyutaságait kihagyták. Lásd az alábbi kommenteket is.

Az intézet honlapján azonban, úgy tűnik, akadnak egyéb furcsaságok is.


Share

Azt olvastuk, hogy irodalmunk kijuthat a rezervátumból

Share
Jelentős vállalkozásba fog az MTA Irodalomtörténeti intézete: új irodalomtörténeti összefoglalót készítenek, mivel a korábbiak szempontrendszere elavult. A Népszabadság cikkéből megtudható:
“Újdonságnak ígérkezik, hogy nem tekintik külön tárgyalandó irodalomnak a határon túliakat, s hogy azoknak az íróknak a teljes munkássága teret kap, akik önszántukból vagy kényszerűségből emigráltak, de külföldön folytatták, bontakoztatták ki munkásságukat. A cél ugyanis az, hogy az irodalomban betöltött szerepük valóságos súlya és jelentősége szerint legyenek jelen a történetet feltáró szakmunkában is.”

Hogy a határon túliakat végre nem tárgyalják külön, az egyrészt nagy-nagy öröm, mert ebben a rezervátum-létből való kilépés esélyét látjuk, másrészt kétségeink vannak afelől, hogy az a 4-5 alkotó, aki Kárpátaljáról egy ilyen összefoglalóban helyet kaphat, valóban saját teljesítménye okán kerül-e majd bele “az irodalomtörténetbe” vagy inkább, ahogy az lenni szokott, “kárpátaljaisága” okán.

De ne legyünk eleve kétkedők. Bízzunk abban, hogy csupán szakmai szempontok érvényesülnek majd – és végre valakik veszik a bátorságot, hogy elválasszák a valódi írókat a helyi érdekű dilettánsoktól.


Share
Kárpáti Vipera Nyúz © 2016 Frontier Theme