Kárpáti Vipera Nyúz

Baszkuráció és sziszegő nyelvöltögetés Ungon-Bergen által oda-vissza - KEKECBLOG

lubick

Transzgenetikus állat- és növénykert épül

A pirézek és a transzgenézis

Az Arvisura-blog adta közre a szenzációs hírt, miszerint rövidesen megépül a világ első transzgenetikus állat- és növénykertje. A közlemény kitér számos részletre, így tisztázza az alapfogalmakat is. Először is megtudhatjuk, hogy miben áll a transzgenézis lényege:

Amikor idegen géneket ültetnek be egy állat vagy növény génállományába sebészeti úton, akkor az így létrejött állat, ill. növény transzgenetikus, transzgénikus. A transzgenetikus állat, ill. növény önmagához lényegíti a piréz gént, ennek a folyamatnak a neve a genetikában: arvisura-transzgenézis.

Egy eredeti kép kíséretében értesülhetünk arról is, mikor és hogyan hozták létre az első transzgenetikus élőlényt:

Az első transzgenikus állatot 1982-ben állították elő génsebészeti úton. Ekkor egy caribi csupakabra (chupacabra) nőstény egyedének megtermékenyített petesejtjébe a rézfaszú bagoly növekedési hormonját juttatták be. A transzgén beültetése sikeres volt, az egészségesen megszületett, farkánál fogva összenőtt híres csupakabra ikerpár a Nature folyóirat címlapjára is rákerült. A kép bejárta a világsajtót.

csupakabra - piréz totemállat

Az első transzgenetikus állat, a caribi chupacabra

A transzgenezis új tudományos távlatokat nyitott meg az emberiség előtt, de szenzációértékét hamar elvesztette a közvélemény előtt. Mígnem mintegy tíz évvel ezelőtt egy piréz képzőművész vetette fel a transzgenetikus állatkert ötletét.  Adelay B. Kroll egy bioart projekt keretében dolgozta ki elképzelését, mely szerint olyan különleges állatkertben kellene bemutatni a különböző, akkor már szép számban létezett mesterséges életformákat, amely környezet illene hozzájuk. Ugyanígy a transzgenetikus növények számára szerinte különleges télikert lenne létesíthető a zöld energia hasznosításával. A projektből:

A medúzák génjének köszönhetően a sötétben világító transzgenetikus állatok és növények mellett ott lennének például azok a kecskék is, amelyek génmódosított tejében pókgén található, és így a tej különböző katonai vagy ipari alkalmazások alapanyagául szolgál. Egyes, külön erre a célra kialakított felületeken pedig emberi hajat és körmöt, illetve pillangószívet, lótüdőt és dzsessz-sztenderdeket játszó, vibrafonként működő csontokat lehetne nevelni, miközben az épületek víztaszító hüllőpikkelyeket növeszthetnének magukra a nedvesség ellen. A látogatók úgynevezett geckovátorral (gekkó+elevátor, vagyis gekkó és lift) közlekednének az épületek között – sőt, magukon az épületek felületén is (ehhez kellene előtte pókgénnel dűsított kecsketejet inniuk). Az transzgenezis apoteózisaként működő állat- és növénykertnek természetesen a chupacabra lenne az állandó kabalafigurája.

A piréz művész maga vállalkozna – jelentette be 2006-ban – a teljes bioart és dizájn-projekt lebonyolítására, megtervezné és létrehozná a transzgenetikus növény- és állatkert szerinte nagyon is emberi arculatát, lévén azért jönne létre, hogy érzékeltesse, mennyire más lesz a világ a biotechnológia forradalmának köszönhetően a nem is olyan távoli jövőben.

A nagyszerű tervezet – támogatás hiányában – csaknem elfelejtődött, ám a pénz keresésre optimalizálódott és szocializálódott fiatalt piréz dizájnerek újra felfedezték az ötletet.

Előbb megkeresték idős kollégájukat, aki szabad kezet adott nekik a projekt megvalósításához, majd intenzív pénzcsinálásba kezdtek, mígnem előteremtették a transzgenetikus növény- és állatkert létrehozásához szükséges pénzügyi fedezőanyagot, melynek segítségével a létesítmény a világban szétszóratott pirézek egyik gyülekezési helyén, Torontóban kapna helyet.

Az teljes állat- és növénykert-építés persze többe kerül, mint amennyi pénzt elsőre felhajtottak, ezért  nagyszabású mobiltelefonos marketingkampányt indítottak, minden pirézt sms-ben értesítettek a hozzájárulás lehetőségéről. Az Arvisura nevű okostelefon-alkalmazás lehetővé tette a bankszámláról közvetlenül történő tömeges támogatást, így nagyon hamar összejött a szükséges, karvalygénnel manipulál tőke. A piréz összefogásnak köszönhetően a közeljövőben megépülhet a transzvesztita Vesta-szüzek – mint kariatidák – ékesítette létesítmény – a transzgenezis nagyobb dicsőségére. (tovább…)

Az Arvisura egy posztmodern dekonstrukció

arvisura-posztmodernKiderült, hogy az Arvisura nem az, aminek eddig gondoltuk.

Ismert erdélyi körökben az az általános nézet, hogy az Arvisura egyfajta nemzeti végzet, ám a mérvadó tudományos vélekedés  ennél árnyaltabb megfogalmazásokat használ. A fogalom két szakterületen használatos terminus technikus gyanánt, az egyik a filozófiatudomány, a másik a történelem, pontosabban a magyar őstörténet.

A filozófiában az arvisurák egyfelől a keleti egzisztencializmus alaptételei, másfelől maga az Arvisura annak az ismeretelméleti folyamatnak a neve, amely során az újonnan keletkező szubsztanciák a kollektív tudatalattiból érkező jellegrálényegítés révén válnak számunkra megismerhetővé, elsajátíthatóvá.

A történelemtudományok szakterülete az Arvisurát a „magyar pogány Ószövetség” néven is említett, állítólag rovósámánok által lejegyzett olyan eredetmítoszként tartja számon, amelyről a kutatások bebizonyították, hogy a benne szereplő állítások mind történeti, mind régészeti, mind néprajzi vonatkozásaikban hamisak. Pontosabban ez a tudományos cáfolat nem is beavatott rovósámánok által kronologikusan vezetett eseményleíró  arvisurákra (mivel ezeket soha senki nem látta), hanem az arvisuráknak részben a közhiedelemben élő tévhiteire, részben áltudósok által terjesztett „tanításokra” vonatkozik. Az Arvisura az eredendő forrása nemcsak a hun-magyar kontinuitás téves, valamint a kettős honfoglalás vitatható elméletének, hanem annak a sokak által vallott nézetnek is, amely a magyar nyelv kiváltságos voltára és a magyar nép kozmikus eredetére utal (állítólag ezt bizonyítják az Erdélyben talált, vékony aranylemezekre ősi székely rovásírással rótt arvisurák).

Így tudtuk eddig.

Ám nemrégiben a svéd állami levéltár feloldotta egy tíz évre zárolt dokumentumfondját, amely az akkor Stockholmban elhunyt költő és gondolkodó, Alexander Choosow hagyatékát tartalmazta. Ebből kétséget kizáróan megállapítható, hogy lényegét tekintve az Arvisura egy gondosan megalkotott posztmodern dekonstrukció,.

Mint az Dr. Kállay O. Béla irodalomtudós friss kutatásaiból kiderült, a rejtélyes Choosow nem más, mint a pirézek himnuszának szerzőjeként ismert Tsúszó Sándor, aki az Arvisura-szövegkorpusz létrehozásával saját fiktív őstörténeti stílusprojektjét valósította meg, így hozván létre a történeti megelőzöttség narratívájának referenciális kontextusát, és ezzel végérvényesen dekonstruálva minden korábbi arvisura-értelmezést.

A hagyaték feltárása során kiderült az is, hogy Tsúszó a Piréz Arvisura terjedelmes szöveganyagát szittyanyomat technikával sokszorosította és cseppfertőzés útján terjesztette.

Forrás: Szamizdat Piréz Arvisura könyv

A Kárpáti Vipera Nyúz átalakul

Kekecblogom által alakul a Tiszán, ladikondeladikon. Egyelőre a formai változás figyelhető meg pregnánsanda. Mivel haladni kell a Váncza sütőporral, kapott ez a webhely is egy felettébb mobilbarát sablont, hogy az oly annyira okos telefonok esetlegesen kevésbé okos felhasználói is maradéktalan és zavartalan élményben részeltethessék magukat engem olvasván és nehogy már egyetlen fölösleges mozdulatot kelljen tenniük a görgetéstani tudományok által kikövezett göröngyös úton.

vipera-karpaty-newsA tartalmi változások bekövetkezésének időpontját sem ígérni, sem megjósolni nem merészelem. Ehelyütt inkább a tartalmi módosítások kauzális vonatkozásairól szólanék legott, mármint hogy ok-okozati kontextusba helyezném bele eme változások apropóját. Ám ennek előtte némi elrévedezéses múltba tekintés szükségeltetik, lévén viperablogomnak megvan a maga nosztalgikus genealógiája, amely személyes és közírási viszonyoktól alaposan gondterhelt. Nevezetesen.

Ahogy a hármas cím is árulkodik erről, blogom kettős eredetmítosszal büszkélkedhetik. Egyfelől ugyanis volt ama dicsőséges Karpaty News, amely több mint tíz eszdendőknek előtte némileg felkavarta a honi állóvíz langyos útporát, s amelynek rövid története itten olvasható: Kárpáty Nyúz. Ennek a freeblog.hu-nál indult, majd a blogter.hu-n folytatódott, a gonzó újságírás felé eleinte álnéven kacsintgató orgánumnak a cikkei ugyan nagyrészt belementődtek a mostani rendszer archívumába, ám ma már semmi sem érzékelhető az akkori felháborodott közvélemény lavinájának meg-megújuló hullámveréséből; sajnos a kommentek véglegesen odavesztek a blogtörténelem viharába (mivel mindkét szolgáltató megszűnt) – holott ezekben a hozzája szólásokban talán először szabadult fel a korábban illedelmesnek mondható kárpátimagyar netközönség elhallgatásos gátlásossága.

Másfelől meg ott volt a Kárpáti Vipera, ugyancsak freeblogos fogantatásban, amely kisebb-nagyobb rendszerességgel rá-rásziszegett a honi sajtóban észlelt baklövésekre és stilárisan mélyrepülő csúcskísérletekre. Az akkori-ottani blogposztok szöveganyaga is elhelyezést nyert a jelen webhely archívumában – és folytatásra fakadt. Lévén az immár hármasnevűvé szinte tizált Kárpáti Vipera Nyúz néhány éven keresztül a maga működésében mindkét őskép genetikai térképét átörökíteni igyekezett tennenmagára – több-kevesebb sikertelenséggel.

Ám ezenközben előállt az a sajnálatosan tragikus helyzet, hogy a blog írójaként egy ideje jószerével elvesztettem ingerenciámat mind arra, hogy a kárpátaljai magyarság kulturális, társadalmi, politikai életének kirívó esetei és még kirívóbb esetlenségeit pennám gombostűjére pécézzem, mind arra, hogy kígyómérges fullánkommal lecsapjam a honi sajtó feladta magas labdákat. Így hát, habár a céltáblák mérete és száma egyik területen sem csökkent, én a vitriolos irónia duzzadó puzdrájából egyre ritkábban lőttem ki nyilamnak azon vesszejét, amellyel most más vizekre evezek a könnyedebb lubick kies csolnakján.

Még nem látom pontosan a távlatok csapásirányát és nem tudom, blogeri vénámnak és a kor ütőerének van-e közös néven nevezője, mint ahogy nem lesz könnyű ésszerű distinkciót tartanom egyéb közlőhelyeimtől, leginkább a komolykodó és magát elnagyoló ungparty főblogtól, valamint az elaprózottan és jelentéktelenül személyes pirézblogtól, ám bízom abban, hogy ezúttal is sikerül a szarva közt megtalálni az arany középszer dús tőgyét.

Melyekhez hasonlóan jó szórakozást kívánok kendteknek.

Kárpáti Vipera Nyúz © 2016 Frontier Theme