Kárpáti Vipera Nyúz

Baszkuráció és sziszegő nyelvöltögetés Ungon-Bergen által oda-vissza - KEKECBLOG

magyarság

Vonakodás nélkül

vona-kiszoKárpátalja legkevésbé olvashatatlan lapja interjút közöl Vona Gáborral. A náci nézeteket gyakran hangoztató, cigányozó, zsidókat listázni kívánó, EU-zászlót égető, mélyen antidemokratikus Jobbik elnökével kedélyes beszélgetés olvasható a nagy példányszámú országos orgánum hasábjain. A főszerkesztő pedig még a Facebookon is népszerűsíti a „remek” interjút.

vona-kisz-fb

Kétségtelen, hogy a Fidesz-rezsim nemzetpolitikáját illető bírálatában akár igazat is lehetne adni Vonának, ám pillanatra sem lenne szabad arról megfeledkezni, hogy egy kirekesztő, szélsőségesen nacionalista, revizionista, rasszista és antiszemita nézeteket nyíltan valló, EU-ellenes, antidemokratikus párt elnöke mondja ezeket a szavakat. Az az ideológia, amelyet Vona és a Jobbik képvisel, csak káros elszigetelődést, romlást, vészt hozhat a magyarságra, esetleges hatalomra kerülésük tragikus következményekkel járna mind Magyarország, mind  a magyar nemzet egésze számára – mint ahogy erre már volt példa a történelemben. E tekintetben Vona és pártja egyáltalán nem szolgálja a magyarság érdekeit, éppen ellenkezőleg.

Ezért súlyos hibának tartom, hogy így, ilyen népszerűsítő formában a KISZó teret ad Vonának, mert ezzel megtéveszti a kárpátaljai magyarságot és veszélyes, embertelen, ordas eszméket legitimál – ezt pedig mélyen elítélem és a lap olvasójaként határozottan elutasítom.

A nácikkal szemben nincsen engedékenység, nincsen tolerancia. Vonakodás nélkül, a leghatározottabban el kell utasítani őket. Az orgánum, amely teret ad önnépszerűsítő megszólásaiknak, bűnt követ el.


Frissítés (okt. 24.). Fenti véleményem summázatát az fb-topikba is betűztem (pontosabban ez a poszt az oda írtak részletesebb kifejtése miatt született). Elemér természetesen reagált és élénk szóváltás következett, amely kis személyeskedésbe is belecsúszott. Kétszer is megpróbáltam egy-egy újabb összegzéssel lezárni  a dolgot, de az első után a vita tovább hömpölygött. A másodikra egyelőre nem érkezett reagálás (de bizonyosan jönni fog). Ez a tartalma:

mindazonáltal itt nem a személyes erényekről vagy gyarlóságokról vagy az én egyedülálló könnyebbségi helyzetemről szólott a vita, hanem azt próbáltam volna elmondani, miért NEM REMEK egy ilyen interjú, s miért gondolom károsnak. érzelmibb megközelítéssel: miért esik rosszul nekem, hogy még a KISZó is alátesz egy nácinak. Az én logikám szerint éppen az iránt a 30 ezer olvasó iránti felelősségből következne, hogy egy olyan lap, amely alapjában mégiscsak a demokrácia eszméinek és valamiféle baloldaliságnak az egyetlen fóruma pátriánkban, amely legjobb törekvéseiben ellenáll annak, hogy nemzeti cukormázzal leöntött jobboldali maszlaggal etesse olvasóit, az a lap valami hamis helyezkedési-megfelelési, igénykielégítési, jómagyarelkötelezettségi megfontolásból vagy akár spontán módon szélsőséges, kirekesztő, fasisztoid eszmék hirdetőinek ad teret ahelyett, hogy ez ellen az ideológia ellen a leghatározottabban fellépne. mégpedig éppen azért gondolom ezt, mert a magasabb érdekek felől nézve hasznosabb, ha 1 olvasó szemét rányitjátok arra, mit is képviselnek valójában vonáék, semmint ha 1000 olvasót késztettek elégedett kézdörzsölésre és annak a téveszmének a megerősítésére, hogy ők lennének a magyarság igazi védelmezői. ti teszitek szóvá számtalanszor, nem helyes osztályozni a kárpátaljai magyarokat, ne akarja senki megmondani, ki a jó és ki a hitvány magyar, mint teszi ezt a fidesz-kurzus és helyi csatlósa. no hát vonáék lennének azok, akik gondolkozás nélkül továbbmennének a puszta osztályzáson, akik a magyar cigányokat indiába, a magyar zsidókat izraelbe, a magyar baloldaliakat börtönbe küldenék. ezt pontosan tudod róluk te is. akkor hogyan lehetséges, hogy mégis engeded főemberüket olyan látszatot kelteni, mintha ők védenék a magyarság érdekeit. ezzel megtéveszted az olvasót. lám, akadt, aki szerint ez remek interjú. voltaképp ez a megjegyzés indított arra, hogy elmondjam: hibának, bűnnek, magyarságunkra nézve ártalmasnak gondolok minden ilyen közleményt.

Bornírt Trianon barackfával

A nemzeti érzés olyan mérvű csúffá tételére még a legelvetemültebb liberális kozmopolita zsidó buzi sem vetemedne, mit amit most a magát nemzetinek hazudó kormányzat művelt ezzel a barackfás übergagyival.

Persze a dolog azzal kezdődik, hogy eleve kapitális bornírtság volt a trianoni békediktátum napját a nemzeti összetartozás törvényerejű ünnepévé torzítani. Ezzel az erővel október 6-a is lehetne a forradalmi győzelem ünnepe, nagypénteken pedig méltathatnánk a krisztusi élvezetek nagyszerűségét.

No, nem mintha híve lennék a történelmi traumánkból fakadó nemzeti búval baszottságnak és a magyar felsőbbrendűségbe oltott sérelmi kesergésnek, vagy pláne a hamis illúziókba görcsösen kapaszkodó revizionista attitűd mesterséges felszításának, de azt gondolom, Trianonra méltó módon megemlékezni lehetséges és szükségszerű, de ennek a lehetőségnek és szükségszerűségnek semmiképpen sem kormányzati népénekeltetésben kell testet öltenie. (A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közleménye szerint „a tárca mindenkit arra buzdít, hogy ekkor közösen énekeljék az Összetartozás dalát”), főleg úgy nem, hogy az adott dal kormányzati megrendelésére született (vö. udvari művészet), egyik szerzője és előadója pedig Gergely Éva, az Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkárának, Doncsev Andrásnak a felesége (aki gyakran haknizik Orbán Viktorral vidéken).

Ez így már botránynak elég lenne akkor is, ha a dalmű ellen nem merülhetne fel kifogás – ám nagyon is merül. A zenéjét megítélni nem merném, tény, hogy nekem nem jönnek össze az igénytelen popos panelek a Kodály-kórusos, pszeudo-népdalos „elmélyültséggel”, a szövege viszont olyan bugyuta, hogy belekötni sem érdemes… no, azért ez álljon itt:

Kezeink mind összeérnek, talpaink egymásra lépnek, szemünkben a boldogság fénye ég

No, ezt a Papp Rita gyermekbutító számainak színvonalához mérhető magasztos oratóriumot kellene ma a magyaroknak közdalolniuk össznemzetileg, hogy az említett búval baszottságból egyenesen a We are the World fílingjét célzó heppiségbe táncikálják magukat a trianoni barackfa alatt.

A magam részéről, köszönöm, nem kérek belőle.

Egy nyelven írnak

Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke és Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség első embere között barátinak nagy-nagy jóindulattal sem nevezhető a viszony. Ám az mégis meglepő, hogy a KMKSZ szócsövének számító Kárpátalja című hetilap 2012. március 9-i számának második oldalán az olvasható, hogy Gajdos (aki nemcsak az UMDSZ vezetője, hanem egyben Beregszász polgármestere is) UKRÁN NYELVŰ levélben válaszolt Kovács azon levelére, melyben a KMKSZ a március 15-i beregszászi megemlékezés idejére a beregszászi Petőfi-szobor környékére kért területfoglalási engedélyt (http://karpataljalap.net/cikkek/2012-03-09/beregszasz-az-umdsz-lefoglalta-a-petofi-szobrot.php).
Az is érdekes azonban, hogy az UMDSZ-harsona igazi Kárpáti Igaz Szó című újság március 13-i számának 2. oldalán arról tudósított: az UMDSZ-vezér polgármester azért írt államnyelven válaszlevelet a KMKSZ első emberének, mert az eleve ukrán nyelvű levélben fordult hozzá (http://kiszo.hhrf.org/?module=news&target=get&id=8594).
Azt eddig is tudtuk, hogy Kovács és Gajdos „nem egy nyelven beszélnek”
(lásd az „egy nyelven/nyelvet beszél valakivel” szólás jelentését:
egyetért valakivel, azonosak az érdekeik). Talán azt kellene értékelnünk, hogy legalább egy nyelven írnak?

ukran_magyarNemzeti ünnepünkre készülve ukrán nyelvű levelezésbe kezdett egymással a két kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezet első embere.

Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke és Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség első embere között barátinak nagy-nagy jóindulattal sem nevezhető a viszony. Ám az mégis meglepő, hogy a KMKSZ szócsövének számító Kárpátalja című hetilap 2012. március 9-i számának második oldalán az olvasható (←a link már nem működik, törölve, vipera), hogy Gajdos (aki nemcsak az UMDSZ vezetője, hanem egyben Beregszász polgármestere is) UKRÁN NYELVŰ levélben válaszolt Kovács azon levelére, melyben a KMKSZ a március 15-i beregszászi megemlékezés idejére a beregszászi Petőfi-szobor környékére kért területfoglalási engedélyt.

Az is érdekes azonban, hogy az UMDSZ-harsona igazi Kárpáti Igaz Szó című újság március 13-i számának 2. oldalán arról tudósított: az UMDSZ-vezér polgármester azért írt államnyelven válaszlevelet a KMKSZ első emberének, mert az eleve ukrán nyelvű levélben fordult hozzá.

Azt eddig is tudtuk, hogy Kovács és Gajdos „nem egy nyelven beszélnek”  (lásd az „egy nyelven/nyelvet beszél valakivel” szólás jelentését:  egyetért valakivel, azonosak az érdekeik).

Talán azt kellene értékelnünk, hogy legalább egy nyelven írnak?

Constans Siverick

(vendégszerző)

Ukrán magyarok az Inter TV-ben

Vélhetőleg jószándék vezette azt a félresiklottnak látszó projektumot, amelynek során az Inter TV ukrán televíziós csatorna 14 olyan videoklipet gyártott és sugárzott „Ukrajna születésnapja” alkalmából, amelyen – állításuk szerint legalábbis – az Ukrajnában élő nagyobb létszámú nemzeti kisebbségek képviselői adják elő az ukrán nemzeti himnuszt. Az éneket kis jelenet előzi meg, amely – állítólag – az adott nemzetiség jellegzetességeit lenne hivatott érzékeltetni. Nos, nem tudhatjuk, hogy a román, lengyel, örmény, grúz, roma, jiddis stb. nyelvű verziók hogyan sikerültek, de hogy a „magyar” eléggé botrányos, az bizonyos: inkább az ukrajnában élő magyarok kigúnyolásának hat – de nem bánik kellő tisztelettel magával a himnusszal sem, azt is inkább nevetségessé teszi – legalábbis mindazok számára, akik értenek magyarul. A kis klipnek a jelenet-részében magyar lányok énekelve ruhát mosnak a folyóban (!), egy irtózatos akcentussal beszélő asszony rajtakapja a leskelődő fiatalembert, aki viszont abból a pár szóból ítélve, amit mond, nem hogy törve nem, hanem sehogysem beszéli a magyart, érteni sem lehet, amit mond. Eközben a magyarság azonosítása az oly sablonos és sokszor kifogásolt „gulyás és paprikás” fogalmi szintjén történik. No és jön az ének, a súlyos kiejtésbeli (és vélhetőleg prozódiai) hibák miatt a szöveg alig-alig, inkább csak töredékesen érthető, inkább paródiának hat. A közben megjeleő felirat állítása szerint Ukrajna 56 ezer „ukrán magyar” (!) hazája. Hogy a rossz emlékű „szovjet magyarok”-ra rímelő hazug kifejezés milyen érzéseket kelt a magyarságban, azt most ne részletezzük, és az előadók népviseletéről se essék szó, sőt magáról a remekműről sem, tessék inkább eredetiben megtekinteni: tovább a videóhoz »


Más: elektronikus kommunikáció – tv marketing

Bújj hozzám újra, Magyarország

Amikor először ütötte meg fülünket ez a langyos libazsírhoz hasonlatosan émelyítő dal a jobbra érdemes megasztáros Oláh Ibolya előadásában, fogadást mertünk volna kötni rá, hogy A magyarok világhímnuszá-t és az Éljen Magyarország-ot  is elkövető, édes Piroskájának végleg isten véledet mondó Dobos Attila újabb örökbecsű opuszával állunk szemben. De nem. A zene ezúttal Amerikából importált giccs, a melódiánál is gagyibb szöveget pedig a magyar média „fenegyerek light” státusú figurája, Geszti Péter küzdötte ki magából, mint maga mondja, több havi munkával és nagy energiabefektetéssel. (S. Nagy István közepes formájában egy délután 3 ilyet megír.) Ha már ennyit dolgozott  Geszti ezen a közhelygyűjteményen (az meg mégis, mit jelent, hogy Bújj hozzám újra, Magyarország?), nemcsak azt érdemelné meg, hogy augusztus 20-án a tűzijáték előtt elhangozzon Budapesten – helye lenne a kárpátaljai Credo repertoárján is a Magyarnak én itt születtem és A haza nem eladó között.

Jaj, ezzel most alighanem ötletet adtunk.

Kárpáti Vipera Nyúz © 2016 Frontier Theme