Kárpáti Vipera Nyúz

Baszkuráció és sziszegő nyelvöltögetés Ungon-Bergen által oda-vissza - KEKECBLOG

Mélymagyar

Etnikai homogenitás?

Ukrajnában az Orbán Viktor által oly fontosnak tartott etnikai homogenitás jegyében éppen a kárpátaljai magyar oktatás megfojtására készülnek. A KMKSZ, a Fidesz helyi fiókszervezete éppen aláírásokat gyűjt ez ellen. Nagyon helyesen, de a Főnök elveivel ellentétben. Nem lesz abból baj, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális szövetség voltaképp Orbán ellen gyűjt aláírásokat?

Magyarország miniszterelnökének a szavai most erős ütőkártyát jelenthetnek a nacionalista érzelmű ukrán torvényhozók kezében. Pont azt akarják, amit Orbán.


Helyesen vetik fel, akik felvetik:

Vajon hogyan fér meg egymással a nemzeti érzéstől fűtött elmékben

  • egyfelől az etnikailag homogén nemzet eszménye
  • másfelől az etnikailag roppant heterogén Nagymagyarország eszménye?

Vajon érdemes-e abban bízni, hogy a miniszterelnöki szavakat csak azért nem veszik biztatásnak és bátorításnak a kocsmai szinten zsigerből cigányozók, zsidózók, migránsozók, mert sem a homogenitás, sem az etnikai szó jelentését nem értik?


Vajon hány hajszál választja el egymástól a két fogalmat:

  • etnikai homogenitás
  • tiszta faj

(Nem teljesen mellesleg: a több nyelvet beszélő, két diplomás, a legnagyobb példányszámú kárpátaljai magyar lapot főszerkesztőként jegyző hajdani vitapartnerünk  hajdani érvelése szerint a fajelmélet nem más, mint Darwin elmélete a fajok eredetéről.)


Az etnikai homogenitás Ceaușescu idejéből ismerős Dragomán György számára. Kárpátalján is emlékszünk a fogalomra: egységes szovjet nép


Etnikai homogenitás jelentése

mit jelent: etnikai homogenitás

Etnikailag NEM homogén (heterogén) csoport

Frissítés: Ez a blogbejegyzés TOP3 pozíciót szerzett a Google keresőben az etnikai homogenitás jelentése kifejezéssel. Így indokolt, hogy megadjak valamiféle definíciót, a kifejezés jelentésének meghatározását.

Etnikai: jelző, amely az etnikumra mint történelmileg kialakult, a közös származás és összetartozás tudatával, közös nyelvvel, kultúrával és hagyományokkal rendelkező népességre vonatkozik, azzal kapcsolatos.

Homogenitás: egyöntetűség, egyneműség.

Az etnikai homogenitás így az olyan népességre (ország lakosságára) jellemző,  amely egyneműséget, egyféleséget mutat a származás, a nyelv, a hagyományok és kultúra vonatkozásában.

Azaz Magyarországon pl. a romák, Ukrajnában, Romániában, Szlovákiában pl. a magyarok alaposan kilógnak belőle.


Az etnikai homogenitást meg kell őrizni, mert a túl nagy keveredés az bajjal jár. Ez náci beszéd

A fociról azért se

Ha a Vipera nem tojná le magasról a focit (no jó, de hogy kerül magasra egy vipera, mi vitte fel oda? hacsak a gőgje nem!), akkor most már ideje lenne összefoglalnia, mit gondol erről az egészről. Mármint arról a szánalmas dologról, ahogy az évtizedes szorongás és frusztráltság hirtelen átcsap össznépi eufóriába. Mint amikor a hosszú elvonókúra és reszketős absztinencia után a súlyos alkoholista rácuppan az első üveg házipálinkára.

Ha kicsit is érdekelné a Viperát a futball, okosan értekezne arról, hogy persze, győzni jó, örülni jó, együtt örülni még jobb, a teljesítmény előtt illik kalapot emelni és hogy normális körülmények között egy kontinentális bajnokságon elért győzelmet és a valószínű továbbjutást utcai fiesztával ünnepelni érthető és jogos. Mindez azonban ma Magyarországon éppen hogy nem normális körülmények között történik, hanem olyan előzmények után, olyan helyzet közepette és olyan következmények árnyékában, amelyek mindenre okod adhatnak, csak önfeledt ünneplésre nem.

A Vipera ugyanis sajnos olvasta, mi történt 1954-ben, amikor „csak” ezüstöt nyert az aranycsapat a foci VB-n, tudja, mit tettek a lincshangulatra hergelődött, dühödt szurkolók (például bosszút álltak Sebes Gusztáv edző gyerekén). A Vipera azt is elég jól érzékelte, mi történt a magyar labdarúgás háza táján az utóbbi huszonöt évben (többek között ez vezetett oda, hogy magasról letolja a focit). A Vipera folyamatokban, tendenciákban, törvényszerűségekben gondolkodik, így cseppet sem lepődik meg, amikor azt olvassa (és látja a videókon), hogy Marseille-ben hogyan keltettek félelmet a magyar szurkolók, hogy eljárás indulhat ellenük náci karmozdulataik miatt. Azon  meg, hogy olyasmit is skandáltak: „Izlandi cigányok, basszátok meg anyátok”, igazán nem kell fennakadni, hiszen teljes összhangban van az otthoni „Indul a vonat Auswitzba” kedves rigmusával.

A Viperának eszébe jutnak azok a bűnözői múltú, kigyúrt, kopasz focitájéki marconák is, akik „védték a Fidesz-székházat” a diáklányok ellen és akik népszavazási kezdeményezést akadályoztak meg öntestükkel. Meg eszébe jut, mi tenger pénz ömlött az elmúlt időszakban a fociba – a stadionokat is ide értve -, miközben más, ezerszer sikeresebb sportágazatok gyakran szűkölködnek. A Vipera azt is pontosan tudja, miért van ez így, kinek a mániája a labdarúgás, ki építtetett stadiont a háza mellé.

A Vipera azon is eltűnődik, hogy vajon miért nem ünnepelte a kedves művelt magyar nép utcai fiesztával az első magyar irodalmi Nobel-díjat vagy az új Oszkárt? Egyik sincs olyan fontos, egyik se akkora teljesítmény, mint az Izland ellenni 1:1???

Így amikor a Vipera egyik levelezőpartnere azt írja neki magánlevében, „frenetikus volt” az ünneplés a budapesti Körúton, akkor csak az udvariasság tartja vissza attól, hogy ne egy cifra káromkodással küldje el partnerét melegebb éghajlatra, amiért bedől a hamis látszatnak.  Igen, az ünneplés és az ünneplés miatti öröm még látszatnak is hamis.

A Vipera számára nehezen érthető, hogy értelmes, az emberi lélektannal belülről foglalkozó Facebook-ismerőse hogy írhat ilyesmit a közösségi oldalára:

Több évtizednyi kudarcot, feszült számítgatást, építkezést zárt le a tegnapi dicsőséges esemény. … Ez a lefojtott örömvágy pattant el este nyolc óra körül, amikor a magyar űrhajó leszállt a Holdon.

Éppen egy pszichológus hogy téveszti el ennyire az arányokat? Éppen ő hogyan eshet áldozatául a népbutításnak és tömegpszichózisnak? Éppen ő ne tudná, mennyire talmi ez a csillogás és milyen keserves lesz a kiábrándulás, amikor…

De a Vipera nem akarja az ördögöt a falra festeni és nem állítja azt, hogy a frusztráció egy esetleges kudarc után a korábbinál is nagyobb lesz az újabb illúzióvesztés miatt. Nem állítja, hogy a minapi boldog fiesztázók – félő – egészen rövid időn belül kukákat fognak borítgatni (gyújtogatni?) a Körúton. Ne így legyen! Legyen sikeres a magyar labdarúgás – de ne náci szurkolókkal, ne cigányozó skandálással, ne orbánviktori mindenáronnal, ne stadionépítő megalomániával. És ne az első szerény sikerbe belerészegedő tömegekkel. Pláne nem azzal a feltételezéssel, hogy ez most itt egy diktátori hajlammal megvert szociopata népvezér gyalázatos országlásának az igazolása lenne.

Ha a foci kicsit is érdekelné a Viperát, valószínűleg posztot írna erről az egészről. De nem – jusztse!

magyar-szurkolo

Az UMDSZ befeküdt a Jobbik ágyába

A minap Kőszeghy Elemér, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője, talán kicsit visszatáncolni akarván abból a siralmas helyzetből, hogy a lap a Jobbik kárpátaljai propagandaeszközévé vált, halva született ötletnek nevezte a Jobbik média-fogó trükkjét.

koszeghy-jobbik

Bár nyugodtan feltételezhetne a Jobbik részéről aljas, önző, hatalomszerző szándékot, mégis inkább a jó szándék feltételezésével mosdatja a szerecsent, de azért igen helyesen megállapítja a következőket:

Jól tudjuk, a jó szándék a pokolba vezető úton is szerephez jut olykor. Márpedig cáfolhatatlan és sajnálatos tény, valahányszor a Jobbik megszólal a kárpátaljai magyarokkal kapcsolatban, mindannyiszor bumeránghatást ér el. Mindig lángra kap a magyarellenesség hamu alatt pislákoló parazsa, a Budapesten elvetett szél rendre az ukrajnai (figyelem: köztük jelenleg hatalmon lévő) szélsőséges pártok vitorláit kezdi – elsősorban szűkebb pátriánkban – dagasztani. Alighanem egy Kárpátaljai Máérttal is ők kapnák a legnagyobb ajándékot. Kivált most, az előrehozott parlamenti választások kampányában.

Ehhez képest Zubánics László, az UMDSZ megbízott elnöke, az Ukrajnai Magyar Nemzeti Tanács elnöke – legalábbis az alább olvasható szeptember 5-i közlemény szerint – üdvözölte a kezdeményezést és ezzel jól benyalt Vonáéknak.

jobbik-umdsz1 jobbik-umdsz2

(a hírportál linkjét nem adom meg, de címe kitalálható, keresse meg, akit érdekel)

A fentiek fényében nem tűnik eléggé hitelesnek Zubánics elnöki >>elhatárolódása >>ettől az eseménytől, amely aztán más helyszínen, de >>jobbikosok aktív részvételével zajlott.

Remek kilátások: a KMKSZ a Fidesz feltétlen elkötelezettje, az UMDSZ láthatóan összeszűri a levet a Jobbikkal… A belgáknak végképp nincs hová állniuk.


Frissítés.

Az nem nóvum, hogy Kárpátalján soha nem az a hibás, aki hibázik, hanem az, aki ezt észreveszi, nem az szégyelli magát, aki vállalhatatlan kijelentést tesz, hanem azt igyekeznek pellengérre állítani, aki erre figyelmezteti. Ezt már megszoktam, lásd például ezt: Kőszeghy rasszista mondata

Az alábbi kis hozzászólás-részletében az érdekes az, hogy Kőszeghyt fentebb inkább egyetértőleg, semmint elítélően idéztem, mégis késztetést érzett arra, hogy egy a posztot linkelő Facebook-megosztáshoz hozzászólva személyemet az alább látható módon minősítse, az újdonság pedig az, hogy főszerkesztői „érvrendszere” miként „teljesedett ki”, mi az, amire hivatkozva állítja, hogy „irományaimat” hogyan kell kezelni. Ez – részéről velem kapcsolatban – új elem az ő negatív fejlődéstörténetében, ezért bátorkodom az utókor számára megörökíteni. Lám, kedvesség terén holt tartott Kőszeghy Elemér 2014 szeptemberében:

koszeghy-beteg

Gaudi-Nagy visszaszerzi Kárpátalját

Ennek a kedves antipatikus embernek vagy halványlila fingja sincs arról, mekkora károkat okoz ezzel a kárpátaljai magyarságnak, vagy pedig pontosan tudja és józan politikusi megfontoltsággal és konkrét szándékkal ír és mond ilyeneket. Bár az utóbbi a valószínűbb, nehéz megérteni, milyen nemes és önzetlen cél vezérelheti azon kívül, hogy a status quo falát ledöntő orosz tankok élén fehér lovon bevonulhasson Kárpátaljára.

gaudi

Dupka visszavonatja Trianont

Alig találok szavakat. Azt eddig is pontosan tudni lehetett, hogy Dupka György fejében akkora zavar van, mint egy mosogatótálban a vasárnapi ebéd edényeinek a beáztatása után, de úgy tűnik, eszement működése most már kifejezett veszélyt jelent a normális gondolkodásukat még el nem vesztett kárpátaljai magyarokra nézve, akik mint példamutató értelmiségire, mint intézmények, szervezetek, testületek elnökére néznek rá és azt gondolhatják, követni kell a vezérürüt akkor is, ha kitört rajta a kergemarhakór. Ez a vezérürü most egy tökéletesen hamis illúzióba, az egészséges nemzeti identitásban mérhetetlen sebeket ejtő fantazmagóriába vezeti a híveit. A revizionizmus eszméi ugyanis nem csupán teljesen terméketlenek, hanem kifejezetten ártalmasak. Akik terjesztik, nem védelmezői a magyarságnak, hanem az önpusztítás hamis prófétái. Mást nem tehetek, mint a magyar történelem fekete lapjaira emlékeztetve  igyekszem időben szólni: ÁLLJ!

dupka

Dupka korábbi vitézsége: Dupka és az idegenek kitoloncolása

A petíció meg >itten< [ne írd alá és ne küldd tovább, mert fertőz]

Frissítés: ahogy a fenti képet, úgy ezt is egy ismerősöm küldte, aki látja DGy üzenőfalát (én nem, rég letiltottam). Ez a megosztás is magáért beszél:

dupka-attila-verei

Orbán és a muszkavezetők

Egyszerre muszkázik és Putyinhoz dörgölőzik Orbán

Orbán Viktor – Vlagyimir Putyin – muszka vezetők John Lukacs – politika, közélet, muszkázás

Részletek többek között a HVG.HU portálon (MTI-hír, sok helyütt közölték), az eredeti dokumentum pedig itt (frissítés 2016.: a miniszterelnök oldalán már nem található a dokumentum, töröltem a hibát jelző linket). Orbán remeklésének egy passzusa pedig ehol:

viktor-john-lucsaknak

Egyszerre muszkázni és Putyinhoz dörgölődzni, ó mi szép ez, barátim!

Az eredeti MTI hír a HVG Online oldaláról:

Orbán válaszolt John Lukacsnak: „Mi itthon már abban a jövőben élünk, amelyért Te még aggódsz odaát”

szerző: MTI

Európa jövője a nyugati identitás és a keleti aktivitás, azaz értékeink szilárd megőrzése mellett „gőzerővel” kell építeni a keleti gazdasági kapcsolatokat – írta válaszában Orbán Viktor miniszterelnök az Egyesült Államokban élő John Lukacsnak.

A magyarországi születésű, Corvin-láncos történész – aki 1946-ban hagyta el Magyarországot – a múlt szombati Népszabadságban megjelent írásában a tervezett paksi atomerőmű-bővítésről szóló orosz-magyar megállapodással kapcsolatban arról értekezett, hogy az oroszokat el kell ismerni és tisztelni kell őket, „mint azt távoli rokonaink, a bölcs finnek teszik, de mi nem az oroszokhoz tartozunk”.

„Tiszteljük vívmányaikat, nagy művészeiket, de a magyar szellem, a magyar értelem, a magyar művészet és műveltség lélegzete nyugati. (…) A Nyugat gyakran volt a keresztünk, de vállalnunk kell, mert az a csillagunk is” – fogalmazott John Lukacs, aki szerint nem szabad az oroszok felé „sündörögni”, mert az talán végleges teher lehet hosszú időre, és a magyarság kárára válik.

Orbán Viktor a történésznek címzett – a miniszterelnöki honlapon pénteken közzétett – válaszlevelében úgy fogalmazott, hogy a John Lukacs által még nyitott kérdésnek tekintett „Nyugaton történő lehorgonyzás” világosan és nagyszerűen lezárt ügy „a mi rendszerváltásban kikovácsolódott antikommunista nemzedékünk számára”, méltó válasz az 1945 utáni szovjet megszállásra és a kommunizmus évtizedeire. „Mi itthon már abban a jövőben élünk, amelyért Te még aggódsz odaát” – írta a miniszterelnök a Corvin-láncos professzornak.

Orbán Viktor megítélése szerint Európa jövője a nyugati identitás és a keleti aktivitás: „szilárdan őrizni értékeinket, benne keresztény elkötelezettségünket, és közben gőzerővel építeni a gazdasági kapcsolatokat a Kelettel”. Ezt teszi Németország, Franciaország, de még az Egyesült Államok is, s „végre ezen az úton járunk mi is” – fűzte hozzá.

A kormányfő arra kérte John Lukacsot, ne tulajdonítson a kelleténél nagyobb súlyt „a még mindig saját kommunista és muszkavezetői múltjával viaskodó baloldalnak„. Szerinte mai oroszellenességük egyszerűen nevetséges. „Azt képviselni, hogy a korábban kommunista Oroszországgal ne építsünk erős gazdasági kapcsolatokat, olyan, mintha valaki a német gazdasági kapcsolataink mélyítése ellen érvelne, mert azok meg nácik voltak” – fogalmazott.

Orbán Viktor levelét azzal zárta: szerinte nagy tétekben lehet fogadni arra, hogy az orosz kapcsolatok ügyében a magyarországi parlamenti választás másnapján ismét meglesz a korábbi egyetértés.


Más: Megbukott az Orbán-rezsim

Már vissza is csatolták Kárpátalját

karpatalja1Miközben nagyokat derülök azon, hogy Magyarország pünkt 170 ezer menekültre számít Ukrajnából (tokkal és vonóval együtt kb. ennyi magyar él Kárpátalján + az ország belsőbb régióiban), aközben – legalábbis térképen – már vissza is csatoltak bennünket a cirka 1 millió ruszinnal-ukránnal-orosszal-románnal-cigánnyal-stb. együtt. Megnézném magamnak, mit kezdene velük Magyarország (ja, majd elfeledtem: kitoloncolná őket). Persze van, aki meg az UFÓkban hisz, vagy abban, hogy a Szíriuszról származunk… Ami megdöbbent, az nem maga a minden szempontból káros ostobaság, hanem hogy ezt a térképet a hozzá tartozó szöveggel együtt egy kétdiplomás, tudományos téren dolgozó kedves barátunk osztotta meg, láthatóan egyetértőleg.

vissza vagyunk csatolvaFrissítés: Személyes üzenetváltás során barátunk elismerte, hogy felelőtlenség volt ezt a cuccot kommentár nélkül megosztani – és megköszönte figyelmeztetésemet.

Dupka és az ő megosztása

Már régóta nem vagyok az ismerőse a Facebookon a jeles kárpátaljai nagyotmondónak, Dupka Györgynek, mi több, kivételesen nem én tiltottam le őt, hanem ő engem valamely személyét ért súlyos sérelem miatt, de olykor közös ismerőseink értesítenek egy-egy nagy magyar vitézkedéséről. Így történt most is, amikor valaki DGy alábbi megosztását küldte el nekem.  No comment:

dupka-megoszt

Kárpátalját először le kellene választani Ukrajnáról… minden 1918 után oda betelepített idegent ki kellene utasítani, vissza kellene toloncolni az ősei földjére – ilyen szövegeket oszt meg Dupka György, a Magyar Értelmiségiek Közösségének elnöke, a kárpátaljai Magyar Kulturális Intézet igazgatója.

A rovásírás nem tehet róla

beregszasztablaHa nem lenne szánalmas és szomorú, jót lehetne röhögni azon, ahogy most a beregszászi járásban azon megy a szívóskodás, hogy ki a mélymagyarabb. Olvasom Kárpátalja legkevésbé olvashatatlan lapjában, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) a kötelékébe tartozó magyar községi polgármesterek révén állítólag rendre-sorra akadályokat gördít a rovásírásos helységnévtáblák kihelyezése (illetve kint-tartása) elé. Mint köztudott, ezeknek a tábláknak az elhelyezését Kovács Béla, a Jobbik EP-képviselője szorgalmazza (és finanszírozza), aki Beregszászban saját fogadóirodát tart fenn s tudtommal helyben eléggé népszerű; nem csoda, legutóbb például borászokat utaztatott Brüsszelbe.

Maga a Jobbik is meglehetősen közkedvelt Beregszászban és környékén – legalábbis a KMKSZ-hez közel állók körében. Én már sokat gondolkoztam azon, hogy a Fidesz kárpátaljai  leányvállalataként működő KMKSZ elkötelezett tagjai, akik roppant hálásak a magyar kormánynak és személyesen Orbán Viktornak a szervezetük révén nekik juttatott javakért, kedvezményekért és persze a magyar állampolgárságért, azok ezenközben hogy a bánatban lehetnek a Jobbiknak is aktív szekértolói, ideológiájának elfogadói?

Hát csak úgy, adom meg magamnak a bölcs választ, hogy a Jobbik nem más, mint a Fidesz rosszabbik énje, és kívülről, jelesül a beregi rónáról nézve semmi ellentmondás nincs abban, ha valaki egyszerre lelkes híve a Fidesz mérsékelten nacionalista nemzetpolitikájának és a Jobbik radikális irredenta-revansista nézeteinek. Végül is ezek az ideológiák egy tőről fakadnak, és Orbánék erre alaposán rá is játszanak mindannyiszor, amikor alámuzsikálnak a Jobbikos szavazók ízlésének-elvárásainak. Hivatalosan ugyan távolságot kell tartaniuk a szélsőségektől, de belülről szerintem nagyon-nagyon sok fideszes politikus (és szavazó) szimpatizál vagy akár azonosul a szélsőséges nézetekkel, épp csak belátja, hogy taktikai okokból ezeket nem célszerű kinyilvánítani. Így hát valóban belefér a játékba, hogy a KMKSZ, a Fidesz, a regnáló magyar kormány és a kormányfő lelkes hívei közül sokan Kárpátalján egyben aktív Jobbik-szimpatizánsok, ha kell, lelkes rasszisták, elborult agyú soviniszták – és mélyen fel vannak háborodva, ha a maguk által buzgón gyakorolt kisebbséggyűlöletet velük, kárpátaljai kisebbségiekkel szemben gyakorolja az ukrán többség.

Igen, ez belefér a játékba, csakhogy közelednek ám a 2014-es magyar országgyűlési választások és mivel a pártlistákra a határon túli magyar állampolgárok is szavazhatnak, a Fidesz jól ki szeretné aknázni azt az előnyét, hogy – például Kárpátalján – irántuk elég nagy a rokonszenv (már csak a visszahonosítási lehetőség megadása miatt is), míg a baloldallal szemben inkább fenntartások fogalmazódnak meg (bár a politikai emlékezete a kárpátaljaiaknak sem hosszú távú, 2004 december 5-ét mégis jól megjegyezték.) Ha pedig Orbánék szavazatokra váltható politikai tőkét kívánnak kovácsolni ebből a helyzetből, akkor nem nézhetik jó szemmel a Jobbik térnyerését. Vona embere csak ne állítgasson rovásírásos helységnévtáblákat az ő felségterületükön, ne szerezzen így pártja számára népszerűséget s ne akarja learatni a babért ott, ahol a Fidesz húsz egynéhány éve veti az áldás szapora magvait. A felismerést tett követte, valaki Budapestről leszólt a KMKSZ-vezéreknek, akik nyilván egyetértettek azzal, hogy ha már sajnos nem nekik jutott eszükbe ez a fránya rovásírás, akkor más se etesse itt a kertész kutyáját.

Vagyis: a rovásos táblák ellen ezúttal nem az ukrán nacionalisták fenekednek, nem ők akarják eltüntetni – hanem a mélymagyaroknak nem tetszik az, hogy valaki náluk is mélyebb akar lenni.

Az egy másik kérdés, hogy van-e szükség Beregszász és a magyar falvak határában rovástáblákra.  Én azt gondolom, hogy nincs, mert a helyi magyarság problémáinak a megoldásához egy jottányival sem járulnak hozzá, ellenkezőleg.

Természetesen nem a rovásírás a hibás: ez valóban a magyar nép egyik legértékesebb szellemi hagyománya. De acsarkodó politikai erők sajátították ki és olyan ideológiát raktak mögé, amely nem elősegíti, hanem hátráltatja a magyarság boldogulását (és nemcsak Kárpátalján). Ezért aztán a feliratok nem magát az ősi hagyományt hirdetik, hanem a számomra gyűlöletes politikai nézeteket, nekem tehát különösebben nem fog fájni a szívem, ha eltűnnek a szépen metszett írásjelek.

Ha nem lenne szomorú, akkor kacagni is tudnék azon, hogy felsőbb hatalmak épp a KMKSZ-szel végeztetik el a piszkos munkát.

Bornírt Trianon barackfával

A nemzeti érzés olyan mérvű csúffá tételére még a legelvetemültebb liberális kozmopolita zsidó buzi sem vetemedne, mit amit most a magát nemzetinek hazudó kormányzat művelt ezzel a barackfás übergagyival.

Persze a dolog azzal kezdődik, hogy eleve kapitális bornírtság volt a trianoni békediktátum napját a nemzeti összetartozás törvényerejű ünnepévé torzítani. Ezzel az erővel október 6-a is lehetne a forradalmi győzelem ünnepe, nagypénteken pedig méltathatnánk a krisztusi élvezetek nagyszerűségét.

No, nem mintha híve lennék a történelmi traumánkból fakadó nemzeti búval baszottságnak és a magyar felsőbbrendűségbe oltott sérelmi kesergésnek, vagy pláne a hamis illúziókba görcsösen kapaszkodó revizionista attitűd mesterséges felszításának, de azt gondolom, Trianonra méltó módon megemlékezni lehetséges és szükségszerű, de ennek a lehetőségnek és szükségszerűségnek semmiképpen sem kormányzati népénekeltetésben kell testet öltenie. (A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közleménye szerint „a tárca mindenkit arra buzdít, hogy ekkor közösen énekeljék az Összetartozás dalát”), főleg úgy nem, hogy az adott dal kormányzati megrendelésére született (vö. udvari művészet), egyik szerzője és előadója pedig Gergely Éva, az Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkárának, Doncsev Andrásnak a felesége (aki gyakran haknizik Orbán Viktorral vidéken).

Ez így már botránynak elég lenne akkor is, ha a dalmű ellen nem merülhetne fel kifogás – ám nagyon is merül. A zenéjét megítélni nem merném, tény, hogy nekem nem jönnek össze az igénytelen popos panelek a Kodály-kórusos, pszeudo-népdalos „elmélyültséggel”, a szövege viszont olyan bugyuta, hogy belekötni sem érdemes… no, azért ez álljon itt:

Kezeink mind összeérnek, talpaink egymásra lépnek, szemünkben a boldogság fénye ég

No, ezt a Papp Rita gyermekbutító számainak színvonalához mérhető magasztos oratóriumot kellene ma a magyaroknak közdalolniuk össznemzetileg, hogy az említett búval baszottságból egyenesen a We are the World fílingjét célzó heppiségbe táncikálják magukat a trianoni barackfa alatt.

A magam részéről, köszönöm, nem kérek belőle.

Haza a mélyben

Egyáltalán nem gondolom azt, hogy egy 13 éves kárpátaljai gyereknek Ukrajnát a hazájának kellene tekintenie. Ám azt még kevésbé tartom egészségesnek, ha „Az én hazám” témáját úgy rajzolja meg, amint ezt a nemrégiben szervezett gyermekrajz-pályázat egyik  beregszászi nyertese tette. Veszélyesnek és károsnak vélem, ha a szülők-oktatók ilyen szellemben nevelik a kárpátaljai magyar gyerekeket és súlyosan hibásnak tartom a zsűri döntését, hogy ezt a rajzot a díjazottak közé sorolta. A haza fogalma persze a kárpátaljai (és általában a külhoni) magyarok számára eléggé problematikus, de kellő realitásérzékkel, józan ítélőképességgel és némi  bölcsességgel jó válaszok is adhatók a valóban kényes kérdésekre.

Felelős magatartású szülőnek-oktatónak nem szabad elősegítenie azt, hogy a gondjaira bízott tizenéves hamis (és káros) illúziókba kapaszkodjon. Három pillérre támaszkodó olyan identitás kiépítésében kell aktívan közreműködnie, amelyben azonos hangsúlyt kap a szülőföld és annak hagyományai iránti szeretet, a lakó-ország realitásának az elfogadása és az erős, korszerű magyarságtudat. E három tényező, ha nehezen is, de összeegyeztethető. Ám ha ehelyett az eszmélő emberkét a felnőtt az irredentizmus eszméivel oltja be, azaz olyan nézetekkel, amelyek lehetetlenné teszik az egészséges és az adott léthelyzetben használható magyarságtudat kialakulását, akkor a lehető legnagyobb kárt okozza mind a szemléletét most kialakító serdülőnek, mind annak a közösségnek, amelynek frusztrált, beilleszkedni képtelen, hamis valóságképpel viaskodó tagjaként képtelen lesz értelmesen és hasznosan megélni kisebbségi helyzetét. A hamis történelmi nosztalgia üres illúzióin ringatózó torz magyarságtudat mindenütt zsákutcákba vezet, de Ukrajna vaskos valóságával ütközve sérülésen és kudarcon kívül mást nem eredményezhet. Miközben megszakad a szívem a beregszászi templom köré egy rég elveszett, lassan száz éve mélyre süllyedt ország határait rajzoló tizenháromévesért, aközben dühöt érzek azokkal a felnőttekkel szemben, akik a teljesen hamis hazakép kialakulásáért felelősek.

(Igaz, mindezen olyan nagyon nem lenne szabad csodálkoznom: az elmúlt hónapokban a szülők generációjához tartozó kárpátaljai irodalmár és újságíró kollégáim közül ötöt (!) kellett kizárnom ismeretségi körömből a közösségi portálon. A beregszászi költőnő az EU-zászlót égető jobbikosok videóját népszerűsítette egyetértőleg; egy beregszászi lap vezető szerkesztője és egy író-költő-újságró meg éppen hogy ennek a pártnak a tagjaival fotózkodott látható büszkeséggel; a viski tollforgató elvakult nacionalizmusában az „oláhok, tótok és rácok” „kitenyésztéséről” beszélt; országos lapunk vezető munkatársa rendszeresen a leguszítóbb magyar internetes portál cikkeit osztotta meg cigányozó és zsidózó saját hozzászólásai kíséretében. Mindegyiküknek elmondtam, hogy az az eszmerendszer, amelyhez csatlakoztak, nem emeli fel a magyarságot, ellenkezőleg: a mélybe taszítja – ám ha a történelmi példáknak nem hisznek, nekem ugyan miért hinnének. És miért ne örvendeznének azon a rajzon, amely engem végtelenül szomorúvá tett.)

Költő születik

„Arra pontosan nem emlékszem, mikor született az első rigmus, viszont az apropójára igen. Azon a napon a Trianon című dokumentumfilmet néztem meg, melyben sok vers elhangzik. Miután véget ért, leültem az íróasztalomhoz, és elsőre hat verset írtam. Mind a film témájához kapcsolódott. Ma azokat már nem nevezném versnek, inkább prózai művek verses formában.”

forrás

Egyhangúan kivitelezett kérdés

Hogy egy „mozgalomnak” Társaság a neve, bánja a fene. Hogy miként lehet bármit is elhatározásul kitűzni, amiatt fájjon az ő fejük. Meg amiatt is, hogy miként és hogyan lehet a kárpátaljai magyarság eszméit fejleszteni. Hunyjunk szemet afölött, hogy a „hozzájárult” egy szóba írandó. Hogy az „amely” helyett itt „ami” kellene – üsse kő. Na de hogy mindezek következtében „egyhangúan kiviteleztük az addig is szóban forgó kérdést”, az már egy kicsit sok. Kérdést kivitelezni, ráadásul egyhangúan – ez nem semmi még a Jobbik által támogatott  beregszászi főiskolásoktól sem. De persze nem a fogalmazókészségükkel van a legnagyobb baj.

kmft

forrás – az oldalt már törölték

PS. Frissítés, 2013.

A szervezet honlapja egy kisebb botrányt követően megszűnt. A botrányt az váltotta ki, hogy a kis nácijelöltek megosztottak valami Hitler-képet a Facebookon, egy tanárnőjük pedig észrevette. Lásd a kommenteket itt: Jobbik-júgend Kárpátalján

A szervezet azóta nem hallat magáról, szégyenteljes emlékét csupán néhány cikk és ez a még fennmaradt webhely őrzi:

http://www.kmft.mezoka.com/nyitolap/ (már ez sem él  – 2017)

Összefoglaló:  Miután a beregszászi magyar főiskola többször is a falai közé engedte a szélsőjobb ideológiát (nyilvános szereplési lehetőséget kapott a Hatvannégy Vármegye és a Jobbik is, egy szépnek nem mondható napon megalakult a Kárpátaljai Magyar Fiatalok Társasága – KMFT – a tanintézmény falai között: a Jobbik kifejezett kezdeményezésére és támogatásával. Náci allűrjeiket követően a főiskola hatalmi szóval végül elhallgattatta a fiatalokat, a tagok egy része nyilvánosa bocsánatot kért.


hogyan kerülhet weboldal a goggle találati lista első helyére

 

Beregszászi giccs

Találtam egy hamisítatlan beregszászi mulatós-nosztalgikus giccs-nótát a kárpátinfó.net honlapján egy friss videófelvétel kísérőzenéjeként. Az élményszámba menő dalmű itt hallgatható meg: Beregszász központi része 2008 tavaszán (az eredeti link nem működik, törölve; a dalművet később újra megtaláltam itt – 2013) az egyébként kellemes látvány aláfestéseként. Külön felhívom a figyelmet a zenei sablonokra épülő effajta dalok roppant jellemző prozódiájára, amikor is az egyébként hangsúlytalan névelőre esik a mondathangsúly: „örökké a szívemben él”, továbbá a bájos földrajzi tájékozatlanságra, ugyanis, bármi hihetetlen, Beregszász egyáltalán nincs a Tiszán-túlon, lévén ugyanúgy jobbra esik a Tiszától, mint Budapest (még ha a folyó kissé kanyargós is errefelé). És hogy beregvidéki magasművészeti élvezeteink kiteljesedjenek, még ajánlom megtekintésre a Mezőkaszonyban készült alábbi videót is:
Kárpáti Vipera Nyúz © 2016 Frontier Theme