Kárpáti Vipera Nyúz

Baszkuráció és sziszegő nyelvöltögetés Ungon-Bergen által oda-vissza - KEKECBLOG

orbán viktor

Gyurcsány Ferenc és a böszmeség diszkrét bája

gyurcsany-ferencMagyarország volt miniszterelnökéhez valószínűleg nem ér fel az őszi Kárpátok zizegő avarjából felpirézlő viperasziszegés, mint ahogy nem hallják meg az önzajukba szerelmesek sem, legyenek bár őt harcosan támadók vagy vehemensen védelmezők, így bízhatóan nem kelt különösebb indulatokat, ha villás nyelvünket öltögetve kis különvéleményre vetemedünk Gyurcsány Ferenc és az ő bájos politikai szerepe ügyében.

A böszmeség diszkrét bájának felettébb elragadó elméletét két egymásnak ellentmondó axiómára alapozzuk, éspedig:

  1. Gyurcsány Ferenc a demokratikus ellenzék egyetlen olyan figurája, aki ma képes lenne Orbán Viktort legyőzni egy szabad választáson
  2. Gyurcsány Ferenc az a személy, akinek jelenléte az ellenzéki oldalon kizáró ok arra nézve, hogy Orbán Viktort le lehessen győzni egy szabad választáson

Ez a súlyos, feloldhatatlan ellentmondás tartja évek óta csapdában mindazokat a politikai erőket, amelyek a demokratikusnak, baloldalinak, liberálisnak tartott térfélen próbálkoznak kiskutya módjára bármiféle összefogással vagy elhatárolódással, ugyanis  A) ha elhatárolódnak Gyurcsánytól és nélküle próbálnak a kormányváltásra felkészülni, akkor szembesülniük kell az első ponttal, B) ha összefognak vele, akkor a másodikkal.

Az első szembesülés roppant kínos, hiszen nem lehet könnyű belátni mondjuk a szocialista pártban, hogy egyetlenegy olyan karizmatikus politikust sem tudnak felmutatni Gyurcsány távozása óta, aki felkészültségben, szónoki készségekben, személyisége színességében, meggyőző erejében akár csak megközelítené a bukott miniszterelnököt. A párt utóbbi három elnöke legalábbis a legkisebb jelét sem mutatta kiemelkedő képességeknek. És nincs ez másként a kisebb pártoknál sem, hiába mondanak olykor vezető embereik okosakat vagy meredekeket, alapvetően mégis szürke figurák, akiknek a politikusi kalibere sokkal kisebb annál, semhogy országos vezetőnek bárki el tudná őket képzelni. Ezt ők maguk és párttársaik, szűkebb-szélesebb körű támogatóik akár belátják, akár nem, két választás már megmutatta, és félő, a harmadik is meg fogja, hogy esélytelenek bármiféle győzelemre, alkalmatlanok arra, hogy az egyre inkább magát bebetonozó Orbán-rezsim falán repedést üssenek.

Ennek felismerése kínos, de ha tudatosulna egy-egy párt vezetésében, hogy mi a szomorú valóság, megpróbálhatnának átlépni saját árnyékukon. Amíg azonban a választék az, hogy Mesterházy vagy Tóbiás vagy Molnár, netán Szigetvári vagy Juhász, esetleg Hadházy vagy Szél (a náluk is kisebb pártokig most ne menjünk), addig a Gyurcsány nélküli demokratikus ellenzék oldaláról a legkisebb veszély sem fenyegeti Orbán Viktor egyeduralmát.

Az A) megoldás kínos felismerésénél is súlyosabb a B) megoldás lehetőségét választani, amely bizonyos mértékben a politikai öngyilkosság kategóriájába tartozik: összefogni Gyurcsánnyal annyi, mint bukásra ítéltetni. Ez ellen ugyan lehet érvekkel kapálózva tiltakozni, a Vipera véleménye mégis az, hogy a következő 10 évben nem nyerhet Magyarországon választást olyan formáció, amelynek szűkebb vezető csapatában Gyurcsány Ferenc benne van. És nemcsak azért nem, mert a jobboldal kezében még ma is a legerősebb ütőkártya az, amelyik ővele riogat, hanem mert – ne szépítsük – a magyar lakosság döntő többsége az őszödi beszéd óta nem kér belőle.  Ez akkor is igaz, ha jelen pillanatban a DK-nak jelentős szellemi muníció áll a rendelkezésére, kiváló személyiségek, jó szakértők, rátermett, okos politikusok szerepelnek soraikban. Amit és ahogy Gyurcsány mond, az – valljuk be ezt is – általában szimpatikus, előremutató, gyakran bölcs és igaz: az egyetlen orvosolhatatlan baj, hogy ő mondja. Lehet százszor igaza, lehet övé a legjobb stratégia, a legszimpatikusabb program, lehet övé a legtöbb sikerrel kecsegtető cselekvési terv – ha eközben az elutasítottsága (a saját 5 % körüli támogatói körén kívül) olyannyira erős, hogy vele szövetkezni annyi, mint Dugovics Titusszal forrni ölelésbe.

Érdemes felvetni a történelmietlen kérdést: másként lenne-e, ha 2006 után vagy legkésőbb 2008-tól kulcsfiguránk végleg visszavonult volna a politikából. Igaz-e a vád, amelyet olykor a Vipera is kisziszeg méregfogai között, hogy a baloldali politikán éppen Gyurcsány Ferenc ejtette a legnagyobb sebet azzal, hogy rosszul kormányzott, hogy nem tudta a baloldaliságot szimpatikussá, meggyőzővé tenni, s hogy erről a politikai irányvonalról még tíz év után is mindenkinek az őszödi böszmeség jut az eszébe. (Más kérdés, hogy ezt az összekapcsolódást hangsúlyozni az ellenoldal elemi érdeke, és ugyancsak más kérdés, hogy a nagyságrendekkel nagyobb gaztettek vajon még mindig miért palástolhatók a gyurcsányi hazugságra való hivatkozással.) Ezek mind végiggondolandó felvetések és nyilván részei a böszmeség bájáról szóló elméletnek, amelynek részleteibe most mégsem siklunk bele. Ezúttal csupán az éles lényeglátásunk és csapdaérzékünk tárgyának a kisziszegése volt a cél, most ez tűnt aktuálisnak, mert a 2018-as választások közeledvén az ellenzéki összefogás réme már a kertek alatt jár, és emiatt az indulatok is el-elszabadulni látszanak. Legutóbb Juhász Péter és Szél Bernadett tett éles megjegyzéseket Gyurcsányra. Itt most ne vitassuk meg azt se, miben és mennyire érvényesek kijelentéseik (vagy az őket ért ellenvádak), ne taglaljuk azt sem,  hogy a gyurcsányozás mint olyan segít-e vagy ront a baloldal esélyein. Azt azonban szögezzük le, hogy ebben a percben nem látszik feloldhatónak az ellenmondás, miszerint egyfelől Gyurcsány és pártja megkerülhetetlen szereplője egy esetleges ellenzéki összefogásnak, másfelől ha ő valóban része lesz egy ilyen összefogásnak, az Orbánnal szemben bukásra van ítélve a mai Magyarországon.

Nem más ez, mint az őszödi böszmeség diszkrét bája – és halálos diszkrepanciája.

A fociról azért se

Ha a Vipera nem tojná le magasról a focit (no jó, de hogy kerül magasra egy vipera, mi vitte fel oda? hacsak a gőgje nem!), akkor most már ideje lenne összefoglalnia, mit gondol erről az egészről. Mármint arról a szánalmas dologról, ahogy az évtizedes szorongás és frusztráltság hirtelen átcsap össznépi eufóriába. Mint amikor a hosszú elvonókúra és reszketős absztinencia után a súlyos alkoholista rácuppan az első üveg házipálinkára.

Ha kicsit is érdekelné a Viperát a futball, okosan értekezne arról, hogy persze, győzni jó, örülni jó, együtt örülni még jobb, a teljesítmény előtt illik kalapot emelni és hogy normális körülmények között egy kontinentális bajnokságon elért győzelmet és a valószínű továbbjutást utcai fiesztával ünnepelni érthető és jogos. Mindez azonban ma Magyarországon éppen hogy nem normális körülmények között történik, hanem olyan előzmények után, olyan helyzet közepette és olyan következmények árnyékában, amelyek mindenre okod adhatnak, csak önfeledt ünneplésre nem.

A Vipera ugyanis sajnos olvasta, mi történt 1954-ben, amikor „csak” ezüstöt nyert az aranycsapat a foci VB-n, tudja, mit tettek a lincshangulatra hergelődött, dühödt szurkolók (például bosszút álltak Sebes Gusztáv edző gyerekén). A Vipera azt is elég jól érzékelte, mi történt a magyar labdarúgás háza táján az utóbbi huszonöt évben (többek között ez vezetett oda, hogy magasról letolja a focit). A Vipera folyamatokban, tendenciákban, törvényszerűségekben gondolkodik, így cseppet sem lepődik meg, amikor azt olvassa (és látja a videókon), hogy Marseille-ben hogyan keltettek félelmet a magyar szurkolók, hogy eljárás indulhat ellenük náci karmozdulataik miatt. Azon  meg, hogy olyasmit is skandáltak: „Izlandi cigányok, basszátok meg anyátok”, igazán nem kell fennakadni, hiszen teljes összhangban van az otthoni „Indul a vonat Auswitzba” kedves rigmusával.

A Viperának eszébe jutnak azok a bűnözői múltú, kigyúrt, kopasz focitájéki marconák is, akik „védték a Fidesz-székházat” a diáklányok ellen és akik népszavazási kezdeményezést akadályoztak meg öntestükkel. Meg eszébe jut, mi tenger pénz ömlött az elmúlt időszakban a fociba – a stadionokat is ide értve -, miközben más, ezerszer sikeresebb sportágazatok gyakran szűkölködnek. A Vipera azt is pontosan tudja, miért van ez így, kinek a mániája a labdarúgás, ki építtetett stadiont a háza mellé.

A Vipera azon is eltűnődik, hogy vajon miért nem ünnepelte a kedves művelt magyar nép utcai fiesztával az első magyar irodalmi Nobel-díjat vagy az új Oszkárt? Egyik sincs olyan fontos, egyik se akkora teljesítmény, mint az Izland ellenni 1:1???

Így amikor a Vipera egyik levelezőpartnere azt írja neki magánlevében, „frenetikus volt” az ünneplés a budapesti Körúton, akkor csak az udvariasság tartja vissza attól, hogy ne egy cifra káromkodással küldje el partnerét melegebb éghajlatra, amiért bedől a hamis látszatnak.  Igen, az ünneplés és az ünneplés miatti öröm még látszatnak is hamis.

A Vipera számára nehezen érthető, hogy értelmes, az emberi lélektannal belülről foglalkozó Facebook-ismerőse hogy írhat ilyesmit a közösségi oldalára:

Több évtizednyi kudarcot, feszült számítgatást, építkezést zárt le a tegnapi dicsőséges esemény. … Ez a lefojtott örömvágy pattant el este nyolc óra körül, amikor a magyar űrhajó leszállt a Holdon.

Éppen egy pszichológus hogy téveszti el ennyire az arányokat? Éppen ő hogyan eshet áldozatául a népbutításnak és tömegpszichózisnak? Éppen ő ne tudná, mennyire talmi ez a csillogás és milyen keserves lesz a kiábrándulás, amikor…

De a Vipera nem akarja az ördögöt a falra festeni és nem állítja azt, hogy a frusztráció egy esetleges kudarc után a korábbinál is nagyobb lesz az újabb illúzióvesztés miatt. Nem állítja, hogy a minapi boldog fiesztázók – félő – egészen rövid időn belül kukákat fognak borítgatni (gyújtogatni?) a Körúton. Ne így legyen! Legyen sikeres a magyar labdarúgás – de ne náci szurkolókkal, ne cigányozó skandálással, ne orbánviktori mindenáronnal, ne stadionépítő megalomániával. És ne az első szerény sikerbe belerészegedő tömegekkel. Pláne nem azzal a feltételezéssel, hogy ez most itt egy diktátori hajlammal megvert szociopata népvezér gyalázatos országlásának az igazolása lenne.

Ha a foci kicsit is érdekelné a Viperát, valószínűleg posztot írna erről az egészről. De nem – jusztse!

magyar-szurkolo

Orbánt értelmezi Kőszeghy

koszeghy-orbanAzt már megszokhattuk, hogy a magyar diplomácia időnként magyarázkodni kénytelen Orbán nagyotmondásai miatt. Most a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője, az UMDSZ első elnökhelyettese vállalkozott erre a szerepre, azt próbálván elmagyarázni, hogy a mi Viktorunk nem azt és nem úgy mondta, fordítási hiba történt.

Nos, a magyar miniszterelnök – a miniszterelnöki portálon megjelent szöveget ide idézve – szó szerint ezeket találta kinyilatkoztatni: (<<a link 2016-ban már nem találta a beszédet eredeti helyén, töröltem)

„A Kárpát-medencei magyarokat megilleti a kettős állampolgárság, megilletik a közösségi jogok, és megilleti az autonómia is. Ez az álláspontunk, melyet képviselni fogunk a nemzetközi politikában. Mindennek közeli aktualitást ad az Ukrajnában élő 200 ezres magyar közösség helyzete, amelynek meg kell kapnia a kettős állampolgárságot, meg kell kapnia a közösségi jogok teljességét, és meg kell kapnia az önigazgatás lehetőségét is. Ez világos elvárásunk a most formálódó új Ukrajnával szemben…”

Erről állítja a kárpátaljai nyilatkozó, hogy:

«Заяву Прем’єр-міністра Угорської Республіки Віктора Орбана переклали українською мовою неправильно. У виступі глави угорського уряду не йшлося про автономію як таку. Мова йшла про створення національно-культурної автономії угорської меншини в Карпатському Єврорегіоні», – зазначив Кевсегі.

A Vipera nem járatos diplomácia finomságok szakmai lefordításában, de a főszerkesztő állítása, hogy Orbán nem beszélt az autónómiáról mint olyanról, kissé neccesnek látszik, főként, hogy az önigazgatási jogot – azaz az autonómiát – elvárásként  a magyar miniszterelnök szó szerint és konkrétan Ukrajnával szemben fogalmazta meg.

Emlékezhetünk arra: azok a határon túli magyar politikai erők, amelyek mellett Orbán sorozatosan kiállt az egyes választások előtt, mindig elbuktak. A Vipera azt reméli, ez fordítva is működik.


Frissítés. Miután a Facebokon Elemért ironikusan megdicsértem, szép tőle, hogy így kiállt Viktor mellett, azzal válaszolt, hogy a családon belül lehet vitatkozni, de ha a szomszéd közbeszól, kötelességünk kiállni egymás mellett. Na, erre megjegyeztem, hogy családtagja Viktor a halálnak, nem nekem. Elemér újrafogalmazta érvét: „a magyarok marakodhatnak egymás közt, de ha külső támadás éri őket, akkor kutya kötelességük összezárni. Én magyar vagyok és Orbán Viktor is az!”. Bár nem akartam vitát folytatni vele sem erről, sem másról, ennyit azért muszáj volt válaszolnom:

ez bonyolultabb, Elemér, de ilyenkor nálad fellép valami zsigeri értetlenség és úgy csinálsz, mintha alapfogalmakkal nem lennél tisztában (pl. fajelmélet anno). ezért nincs különösebb kedvem vitatkozni veled. de ezt még leírom: 1. viktornak IGAZA VAN, amikor önrendelkezést: autonómiát (és nem csupán kulturálisat, dehogy-dehogy) említ, s hogy ez megilletné a magyarokat. pontosan ezt akarta mondani, jól érti, aki így érti, ukránoktól lengyelekig. 2. ezt rosszkor mondta. 3. nem lehet eltekinteni afölött, hogy a kettős államolgárság és az autonómia többé-kevésbé (inkább többé) KIZÁRJA egymást (erről igen komoly elemzői tanulmányok születtek nemrégiben) – ha tehát e kettőt egy mondatba mégis sikerül összehoznia, akkor tudatosan elsiklik egy nagyon konkrét ellentmondás felett (mint ezt teszi ezerszer máskor is). 4. az interpretációd pontatlan, sőt, szerintem hibás. ami viktor honlapján megjelent, azt énszerintem (és láthatóan nálam sok okosabb politikus szerint is) csak egyféleképpen lehet érteni. nem úgy mint te értelmezed. itt tehát tényekről van szó, mint ahogy persze az is tény, hogy te is magyar vagy meg viktor is magyar. (alighanem én is, még ha olykor nem is érted magyar mondataimat.) ha a viktorral azonos magyarságod mint tény téged ilyen ferdítésekre inspirál, az a te felelősséged és lelkiismereted dolga. az enyém meg, hogy ha szúrja a szememet, akkor rásziszegjek.

tartalomértelmezés, tartalomoptimalizálás

Elvtársak, itt a vége!

 Elvtársak, itt a vége!

elvtársak, itt a vége

Tovariscsi, konyec!

A Szolidaritás mozgalom akciójához virtuálisan csatlakozva magam is gúnycédulával illetem a demokráciát megcsúfoló és a magyarságot vesztébe vezető miniszterelnököt.

Lásd még: Elvtársak, itt a vége • Elvtársak, itt a vége • Elvtársak, itt a vége • Elvtársak, itt a vége • Elvtársak, itt a vége • Lemondott Orbán Viktor • Lemondott Orbán Vilktor • Orbán Viktor lemondott • Orbán Viktor lemondott • Orbán Viktor lemondása

Országos szervezetté alakult a Magyar Szolidaritás Mozgalom

Az országos szervezetté alakulás jegyében szombaton Budapesten és az egész országban megmozdulásokat tartanak. Az akció célja, hogy megmutassák azt a plakátot, amelyet korábban nem tudtak kirakni, mert a munkát vállaló cég visszakozott, amikor meglátta, hogy mi szerepel rajta. Ezért a villámcsődület résztvevői közül sokan ilyen – az MDF rendszerváltás utáni „Továrisi konyec”-plakátjára emlékeztető -, „Elvtársak, itt a vége!” feliratú lapokkal érkeztek a Blaha Lujza téri helyszínre, a flashmobon két-háromszázan vettek részt; a fővárosban a Széll Kálmán téren tartottak hasonló akciót, és több vidéki városban is sor került hasonló megmozdulásra.

Egyébként pedig:

Google keresés | google keresés | Google keresés | Google keresés | A Google a barátod | Google keresés
Kárpáti Vipera Nyúz © 2016 Frontier Theme