Kárpáti Vipera Nyúz

Baszkuráció és sziszegő nyelvöltögetés Ungon-Bergen által oda-vissza - KEKECBLOG

Sajtó Zsemle

Behívás bajvívásra = bevívás

Ha ez az egész állóháború nem lenne végtelenül elkeserítő és maga Ukrajna – élén elnökével – nem lenne kétségbeejtően szánalmas, akkor a Vipera most jót vidulna a népszerű kárpátaljai hírportál újabb bakiján. Merthogy eredetileg a bajvívás nemes, bár véres, de igazságos közdelem, illetve lovagok közti erőpróba. Egyik fő ismérve, hogy a szemben állók azonos fegyverrel, azonos feltételek között küzdenek. Az ukrajnai behívás viszont minden, csak nem nemes, nem igazságos. Viszont igaz, hogy véres következményekkel is jár… Bárhogy is, a hírforrás bakijából eredő porosenkói „behívás bajvívásra” minden komikus felhangja ellenére inkább szomorú, mint mulatságos.

porosenko-behivasok

Frissítés. Kapcsolódó hír ugyanerről a portálról, 2016. márc. 31:

A Forbes-Ukrajina szerint Petro Porosenko ukrán államfő vagyona egy év alatt 100 millió dollárral nőtt, elérve a 858 millió dollárt. Az elnök még mindig nem adta el a Roshen édesipari vállalatot, holott erre 2014-es hivatalba lépése óta többször is ígéretet tett. Tulajdonában van továbbá a Nemzetközi Befektetési Bank, részvényese a Ukrprominveszt-Agro holdingnak, valamint több gépkocsi-, hajógyártó és gépipari cégnek, tulajdonosa néhány országos, illetve regionális rádió- és tévétársaságnak, köztük az Ötös ukrán hírtévének.

Ki az a Sztepan Barenda?

Természetesen nem Barenda, hanem Sztepan Bandera (1909-1959) a neve annak a nacionalista ukrán politika figurának, aki a nemzeti érdekeket a nácikkal való együttműködés révén igyekezett érvényesíteni, és akit újabban inkább nemzeti hősként, semmint náci kollaboránsként ítélnek meg Ukrajnában, a szélsőséges és militáns szerveződések pedig példaképükként tűzték zászlajukra. Az Origó azonban kapitálisan elírta a nevét, holott a The Moscow Times hivatkozott cikkében természetesen helyesen jelent meg Stepan Bandera formában, mint ahogy követőit is Banderovtsi-nak (bandererovci, magyarul: banderisták), nem pedig barendáknak titulálták. Az Origónál azonban valaki elírta mind a nevet, mind képződményét, és egyetlen szerkesztő sem tartotta feladatának, hogy ellenőrizze. Kedves utasaink, a trehány szerkesztők földje fölött repülünk – mondhatta volna a Kárpát-medence fölé érkező gép pilótája.

bandera-barenda

Gajdos nem tudja, mit szavazott meg

Újra magyarázkodni kényszerül a mi kedves képviselőnk. Alighanem megszavazott valamit, amit nem kellett volna, pontosabban úgy szavazott meg valamit, hogy nem tudja, végül is mi áll benne, ugyanis

a végszavazás … kaotikus körülmények között zajlott, nem lehetett értelmezni, milyen javaslatokat, módosító indítványokat tesznek a honatyák, mit bocsátanak szavazásra ezek közül.

Ilyenkor egy felelős képviselő mit tehet? Csak egyet: nem szavaz addig, amíg nem látja át, mire is adja a voksát. Nem így Gajdos. Szavazott, most meg magyarázkodik:

Levelemben felhívtam a Legfelső Tanács elnökének figyelmét arra, hogy amennyiben a zárószavazásra előkészített szöveghez képest visszalépést hoz az új jogszabály a nemzetiségek jogait illetően, akkor kérem támogató szavazatom visszavonását (forrás)

gajdos-visszavon

Nyilván az elnök majd végigbogarássza a szöveget aszerint, hogy Gajdos vajon mit tekint visszalépésnek. …Ez azért így elég szánalmas, nem? Nem tudták értelmezni az UMDSZ-elnökségről a minap lemondott képviselő nyilatkozatát nálam hozzáértőbbek sem: A kárpátaljai magyaroknak nem mindegy.

És ha már Gajdos…

A minap Facebook-üzenőfalán megjelent egy másik nyilatkozata, mégpedig ebben a formában: (tovább…)

Esterházy neve a Kárpáti Igaz Szóban

esterhazyBlamázsnak számít-e az, ha az egyik legnagyobb élő írónknak sem nevét, sem művének címét nem képesek helyesen leírni a Kárpáti Igaz Szónál? Á, az ilyesmi ennél a lapnál megszokott, elvégre mind a főszerkesztő, mind a cikket jegyző főszerkesztő-helyettes végzettsége szerint bölcsész, ráadásul mindkettejük többkötetes író. Megjelent már a KISzóban Solohov Szokolovként, Wells Walesként, a két Karinthyt is alaposan összetévesztették, de még egyik kedvenc versidézetét is mindig rosszul idézi barátunk (katt a linkekre!). Olvasószerkesztője és korrektora meg hiába van a lapnak, munkaköri leírásuk szerint, úgy tűnik, nem dolguk nekik az újságíró urak szamárságait javítgatni, pláne nem utánanézni egy név helyesírásának. (Mégis: kb. hány másodperc szükséges ahhoz, hogy élő internetkapcsolat mellett a dologban ludas bármelyik munkatárs ellenőrizze Esterházy Péter nevének írásmódját vagy azt, van-e a cím végén e betű?)

Könyvajánlókkal, irodalmi témájú írásokkal Kárpátalja legkevésbé olvashatatlan lapja amúgy sem kényezteti el olvasóit (igazi könyvkritikát vagy bármilyen művészeti témát érintő elemző értékelést évek óta nem olvastam itt), így joggal örülhetnénk mind a híradásnak, mind a ténynek, hogy a Harmonia caelestis immár ukránul is megjelent (a borító ízlésvilágáról most ne essék szó), ám a bosszúság miatt inkább csak sziszegésre futja:

Eszszszszterházy!

Frissítés! – Kiegészítés:

buskoA fordító nevével is bakot lőttek!

A könyvet ugyanis nem a cikkben szereplő bizonyos Jurij Busko fordította, ráadásul avatottan (nem tudunk ilyen nevű műfordítóról), hanem a kárpátaljai születésű Buskó Júlia. Úgy tűnik, a hasukra ütve tippelték meg, milyen név állhat az ukrán híradásokban feltüntetett Ю. А. Бушко mögött. Ha Ю., akkor legyen Jurij. Hát hiszen még azt se tudták, fiú-e vagy lány.

esterhazy2

Mint fentebb is látható: a valahonnan kikopyzott szövegben viszont helyesen szerepel a név…

Kárpátalja mint Ukrajna mozdonya? Höhö

mozdonyKedvenc államtitkárom, Németh Zsolt már sok baromságot mondott életében, ez most a kiugróan szórakoztató elmésségek közé tartozik:

Az államtitkár közölte: az elmúlt években látványosan fejlődtek a Magyarország és Ukrajna közötti kapcsolatok, Kárpátaljával kifejezetten baráti viszonyt sikerült kialakítani az elmúlt időszakban, és Ukrajna európai integrációs folyamatában Kárpátalja „egyfajta mozdonyként húzza maga után” az országot. Remélhetőleg folytatódik Ukrajna európai integrációja – fűzte hozzá Németh Zsolt.

Bolha húzza az elefántot. Csillapíthatatlanul vihog a vakbelem.

Jellemzőnek gondolom, hogy ezt a roppant találó megállapítást egyedül a Magyar Nemzet Online emelte ki címbe.

Így beszélünk mi

Nem tudom eldönteni, hogy a kérdező vagy a válaszadó hangképzése és beszédmodora tetszik-e jobban nekem.
(A videó sajnos már nem érhető el…, törölve.  Két beregszászi nagymagyar, Pitkin mint riporter és Gajdos mint alany akcentusában gyönyörködhettünk)

Szeg a fejBEN

Sajnálom, lehet, hogy érdekes a cikk – a főszerkesztő maga ajánlotta  a Facebookon – de én nem olvasok el olyasmit, ami ilyen suta mondattal kezdődik:

fejemben

Ilyenkor persze gyakran akad valaki, aki rákérdez: ugyan mi a baj ezzel a mondattal. Hát… Ha valaki nem érzi-érti, hogy miért suta, nem is olyan könnyű elmagyarázni. Annyi világos, hogy az embernek nem a fejéBEN, hanem a fejéBE üt szeget valami. De más baj is van itt: ez a szólás ide nem illik. Szöget az ember fejébe az üt, ami kívülről éri: egy hallott kijelentés, egy látott kép, egy ellesett epizód. Tehát valami külső észlelés. Ha az ember belülről jön rá valamire, az inkább felötlik, felmerül, hirtelen eszébe jut.  Saját gondolatom nem üthet szeget a saját fejembe. Szerintem tehát a szólás használata itt szemléletileg téves.

Nekem a mondat második felétől is borsódzik a hátam,  a hős egyes száma szerintem rosszul vonatkozik itt az embercsoportokra,  de bajom van a háborúból ragjával és a mondatvégi szófordulattal is. Ez valami nagyon pongyola, igénytelen fogalmazás, ahogy jött, úgy puffant. Aki így kezd egy újságcikket, annak egy szeg valóban lyukat üthetett a fogalmazókészségén. Feltéve ha volt neki valaha ilyesmi a birtokában.


A jelen blogposz ezekkel a kulcszavas keresésekkel: szeg a fejben, szeget ütött a fejébe, szög a fejben, szöget ütött a fejbea Google keresőtalálatok első oldalán vagy ahhoz közel szerepel. – Szeget ütött a fejébe. Szöget az ember fejébe az üt, ami kívülről éri. Belső gondolat saját fejünkbe nem üt szeget. Szeg a fejben, szög a fejbe, szeg a fejbe

Matuzsálem – mint nő?

Egyik egyetemi tanárunk a pasas szóról jól tudta, hogy csak férfit jelenthet, de a vicc kedvéért néha nőkről beszélve is használta, igaz, ilyenkor ebben a formában: pasasnő. Sikerült is mindig derültséget keltenie.

Ennél is viccesebb a Kárpáti Igaz Szó legújabb baklövése: egy százéves asszonyt tituláltak matuzsálemnek, holott ez a kifejezés (mivel eredetileg bibliai ősatyát jelent) kizárólag férfira illik, nő legfeljebb matuzsálem korú lehet. Legközelebb bizonyára a 100 éves Lajos bácsiról tudjuk meg, hogy ő egy matróna.

matuzsalem


Ez a blogboszt a matuzsálem nő keresőkifejezéssel az első 10 Google-találat között szerepel.

A gyerekek gyerekkora

facsemeteA szokottnál is jobban feltupírozódnak a pikkelyei a Kárpáti Viperának, ha meghatónak szánt szövegben siklik nyelvi bornírtságra. A Kápátalja.ma cikkének a szerzője egy jótékonysági akcióról számol be. Az iskolások ezúttal nem édességet és ruhát hoztak ajándékba, hanem fát ültettek „a rászorulóknak”, akik eszerint almafákra is igencsak rá lehettek szorulva.  A intézmény lakóinak a bemutatása kis szociológiai (és nyelvi) remeklés:

idosek

A hajléktalan vagy idősek alternatíváján azonban most ne akadjunk fenn, sem azon, hogy a nagy család vajon hogyan beszélget egymással, sokkal inkább örvendezzünk azon, hogy a külön házakban lakás nem akadálya a beszélgetésnek, sem az önálló élet a baráti kapcsolatnak.

Ilyen cikkből nem maradhat ki a tanulság sem:

gyerekkorban

Himnuszunk dédanyja

avagy megvillan az elásott kutya

Kőszeghy Elemérnek, mint leggyakrabban, most is igaza van.  (Akkor is, ha dohogása kicsit túlgerjesztettnek tűnik.) A cikk ugyan szerkesztőségi véleményt tükröz, ezért írójának neve nem szerepel alatta, ám a szerző kilétét illetően mégis nagyobb összegben mernék fogadni Elemérre, szerepel ugyanis az írásban a lapot főszerkesztőként is jegyző publicista kedvenc szófordulata, nevezetesen az, hogy „kisördögöt ébresztő”. Ezt a magyar nyelvterületen más nem használja, legalábbis a Google csak hozzá vezető találatokat jelez (ezek egyike éppen a Vipera korábbi kisördögös észrevétele). A Kőszeghy-féle hoax legomenon eredete nyilván két különböző frazeológiai egység: „az ördög nem alszik” és „belebújt a kisördög”. Minden bizonnyal ezekből kontaminálódott barátunk pennáján ez a szótekerészeti nyelvfekvenc.

kisordog

Utánanéztem a hivatkozott cikknek. Nos, abban ördögből sem nagy, sem kicsi nem szerepel. A nyelvújításkori (mára inkább pejoratív értelmű) foglalkozásnéven említette újdondász (azaz újságíró) írása is leginkább műdohogásnak tűnik, a szerző a lapot tulajdonoló szervezet kincstári kifogásait fogalmazza meg, de ördögöt nem fest a falra és nem is ébresztget – ezt a sajátos cselekedetet csupán Kőszeghy tulajdonítja neki. Tesz azonban mást is. Szólások iránti vonzalma nem korlátozódik a kisördögre, az „itt van a kutya elásva” képzavaros parafrázisát is előállítja:

kutya

Csudálatos dolog, ha valaki elásott kutyát tud villantani. Ezután nincs is más teendő, mint szép zárómondatot illeszteni a  cikk végére, nem sokat törődve azzal, hogy a magyar nyelv szórendi szabadsága tréfát űzhet azzal, aki meggondolatlanul él vele.

himnusz-dedanyja
forrás


Egy másik képtelen hoax legomenon ugyanebből a lapból: Hétágra folyik

És egyéb obszcén szavak

Félreértés ne essék: az természetesen felháborító és tűrhetetlen, ha bárkit inzultus ér nemzetisége miatt (mint ez Ungváron a minap megtörtént). Ám egy hivatalos nyilatkozatban, amelyet több illusztris szervezet is aláírt, illene pontosan fogalmazni. Legalább a doktoranduszok és aspiránsok tudhatnák, mit jelent az obszcén szó, bassza meg!

obszcen

Papjancsi és a vak ló a KISZóban

Tudjátok, Pap Jancsinak (vagy gyakran egybeírva: Papjancsinak) azt a balfaszt hívjuk, aki rosszul meséli el a viccet, mert nem érti a poén lényegét, illetve ha érti, akkor meg elügyetlenkedi. Ha elmondásait nem is, őt magát joggal tarthatjuk szórakoztatónak: viccei helyett a viccet rosszul mondó Papjancsi válik humorforrássá. Így aztán balfék barátunk maga is élcek, adomák, anekdóták szereplője lett, se szeri, se száma a Papjancsi-vicceknek.  Ha valaki még nem találkozott ezekkel, ajánlom a Google-keresést. Az első találatok közt például ez adódik:

Pap Jancsi sétál a barátjával az utcán, aki egyszer csak odafordul hozzá:
– Te, fogadjunk, hogy bemegyek ide ebbe a boltba, és annak a pultoskislánynak azt mondom hangosan, hogy “lófasz”!
– Annak a kis szőkének?
– Jó hangosan. Áll a fogadás?
Pap Jancsi szereti a fogadást is, a heccet is, hát fogadnak. Bemennek az üzletbe, odaállnak a pult elé, barátja megkérdi a pultos kisasszonyt:
– Meg tudná mondani kérem, kugLÓF AZ vagy kalács?
Pap Jancsinak nagyon tetszik a tréfa, gondolja, megvicceli egy másik barátját. Fogad vele is, bemennek a boltba, Pap Jancsi fennhangon megkérdi:
– Tessék mondani, kalács az vagy mi a lófasz?

Nos, Papjancsi a szokásosnál is mulatságosabb figurává akkor válhat, ha még nagy feneket, különös jelentőséget is kerít az előadott viccnek. Ha pedig mindezt egy magát országosnak nevező közéleti lap hasábjain teszi, az végül is már elég jó poén.

A konkrét esetre térve. Nyilván sokan ismerik azt a klasszikusnak számító viccet, amelyben

 A cigány lovát árulja a vásárban. Jön a vevő, kérdezi a kupecet: aztán egészséges-e a ló. Persze, hogy az! Megegyeznek, a vevő fizet, a cigány elteszi a pénzt. Mikor elkötik a lovat, az teljes erőből nekiugrik a kőfalnak. „Te cigány, ez a ló vak!” – „Dehogy vak! Bátor!”

Jó vicc, szellemes. (És kéretik a dolgot nem félreérteni: miközben mélységesen elítélem a rasszizmust és az antiszemitizmust, aközben nem gondolom azt, hogy cigány- és zsidó-vicceket mondani tilos lenne. Igaz, hogy az elfogadhatatlan nézetek mostani terjedése miatt az ilyen viccek mesélésének az utóbbi időben más lett az akusztikája, némi óvatosság nem árt tehát, de azért mégis leginkább az alapján kell megítélni egy helyzetet, hogy mi a szövegkörnyezet, milyen a szituáció, ki a viccmesélő. Nyilván másként hat és másként értelmezendő ugyanaz a poén egy náci nagygyűlésen vagy bőrfejűek kocsmai társaságában, és másként akkor, ha például maga egy cigány vagy zsidó mondja a saját társaságában. Semlegesebb helyzetben is általában megítélhető, van-e a viccnek megalázó, megszégyenítő, lenéző, kirekesztő felhangja, azaz van-e mögötte faji-etnikai előítélet, avagy a mesélő a viccben egyfelől valóban a humort látja, másfelől éppen az adott népcsoporthoz tartozók sajátos gondolkodásának az érdekességére vagy akár az értékeire vonatkoztat. Lényeges a mondó és a befogadók közötti viszony, a szituáció által sugallt hozzáállás. Amikor például Fábry a köztévében cigányozik-buzizik és közönsége ovációval reagál – az nyilvánvalóan egy gusztustalan, a jó ízlést és emberek méltóságét sértő helyzet. Ha ő mondaná el a fenti viccet a maga – egyre primitívebbnek látszó – rajongótáborának, az nem jelentene mást, mint hogy: a cigányok mindig becsapják az embert. De lehet úgy is mondani, hogy ezt jelentse: a cigányok mindig feltalálják magukat.  – És akkor még annyit: ugyanezt tartom magáról a cigány kifejezésről is. Nem gondolom, hogy kínos kerülése indokolt a személyes megszólalásokban: a szó sokkal természetesebben hat beszédünkben, mint a roma. És mivel az adott etnikum tagjai maguk is ezt használják magukra nézve, így szerintem a puszta kimondásában nincs semmi pejoráció. Negatív felhangokat csak a helyzet, a beszélő személye, az aktuális szövegkörnyezet adhat hozzá.)

A hosszú kitérő után vissza az alaphelyzethez. Viccet megmagyarázni roppant hálátlan dolog, nincs is szükség rá, mert valószínűleg mindenki számára nyilvánvaló, hogy a ló vakságát bátorságnak láttató kupec kis történetének a humorforrása éppen az, hogy mit minek mond: itt kérem a fogyatékból kovácsoltak erényt.

El tudjátok képzelni ezt a poént épp fordítva?  – Ugye nem!

Pedig Papjancsi így mondta el. Mi több, leírta és igen komoly közéleti mondandójához szánta példázatul. Nézzük csak (és tessék a nevekre is figyelni):

Dani, a lókupec megveszi Mózsinak a lovát. Egymás tenyerébe csapnak, Dani kifizeti a ló árát. Kikötik a lovat a szekérből, hadd futkározzon. Erre a ló 120-szal nekiszalad a ház falának, s összerogy.
Megszólal Ignác: – Látod, Kálmán, milyen bátor a Mózsi lova!
Erre az: – Hülye vagy te, Ignác, nem bátor az, hanem vak!
(forrás: KISZó)

Nos, így mond Papjancsi viccet a Kárpáti Igaz Szóban. Hogy ebben a teljesen humortalan, lapos verzióban a kétszemélyes abszurdból hogyan lett négy szereplő (Dani, Mózsi, Kálmán, Ignác), azt nem sikerült megfejtenem. Az pedig végképp összezavart, hogy a vak lovat megidéző sorok után a következő mondat így indul: A vak is látja, hogy…

Ezek után nem tudtam eldönteni, az ukrán nyelvtörvény kárpátaljai alkalmazása körül kialakult helyzetet értékelő szerzőt bátornak vagy (a lényeget látó?) vaknak gondoljam-e. Vagy csak simán lónak.

Nevelt fia zületett

Tudatában vagyok annak, hogy apám egészen különleges ember volt. Ma ennek újabb bizonyítékával szolgált a kárpáti média. Apám születésének 85. évfordulóján a Kárpátalja.ma hírportál kiderítette róla, hogy anyámmal kötött házasságából már tíz évvel korábban nevelt fia zületett. Hogy mit szól majd ehhez a bátyám…?

blf

Forrás – 2016: a link már nem működik, törölve

A kisördög sem alszik

„Csütörtöki lapszámunkban olvasom” – írja a szombati lapszámban az adott lap főszerkesztője. Azért az szép, hogy olvassa saját lapját és reflektál is az olvasmányra, amely reá láthatóan az újdonság erejével hatott.

Mondat kicsit lejjebb: „Nem kevésbé kisördögöt ébresztő egy másik felmérés.”

És ő a lap legjobb nyelvérzékű újságírója. Tessék elképzelni a többit.

forrás

Kárpáti Vipera Nyúz © 2016 Frontier Theme