Vipera: Karpaty News

Baszkuráció és sziszegő nyelvöltögetés Ungon-Bergen által oda-vissza - KEKECBLOG

Sajtó Zsemle

Matuzsálem – mint nő?

Share

Egyik egyetemi tanárunk a pasas szóról jól tudta, hogy csak férfit jelenthet, de a vicc kedvéért néha nőkről beszélve is használta, igaz, ilyenkor ebben a formában: pasasnő. Sikerült is mindig derültséget keltenie.

Ennél is viccesebb a Kárpáti Igaz Szó legújabb baklövése: egy százéves asszonyt tituláltak matuzsálemnek, holott ez a kifejezés (mivel eredetileg bibliai ősatyát jelent) kizárólag férfira illik, nő legfeljebb matuzsálem korú lehet. Legközelebb bizonyára a 100 éves Lajos bácsiról tudjuk meg, hogy ő egy matróna.

matuzsalem


Ez a blogboszt a matuzsálem nő keresőkifejezéssel az első 10 Google-találat között szerepel.


Share

A gyerekek gyerekkora

Share

facsemeteA szokottnál is jobban feltupírozódnak a pikkelyei a Kárpáti Viperának, ha meghatónak szánt szövegben siklik nyelvi bornírtságra. A Kápátalja.ma cikkének a szerzője egy jótékonysági akcióról számol be. Az iskolások ezúttal nem édességet és ruhát hoztak ajándékba, hanem fát ültettek „a rászorulóknak”, akik eszerint almafákra is igencsak rá lehettek szorulva.  A intézmény lakóinak a bemutatása kis szociológiai (és nyelvi) remeklés:

idosek

A hajléktalan vagy idősek alternatíváján azonban most ne akadjunk fenn, sem azon, hogy a nagy család vajon hogyan beszélget egymással, sokkal inkább örvendezzünk azon, hogy a külön házakban lakás nem akadálya a beszélgetésnek, sem az önálló élet a baráti kapcsolatnak.

Ilyen cikkből nem maradhat ki a tanulság sem:

gyerekkorban


Share

Himnuszunk dédanyja

Share

avagy megvillan az elásott kutya

Kőszeghy Elemérnek, mint leggyakrabban, most is igaza van.  (Akkor is, ha dohogása kicsit túlgerjesztettnek tűnik.) A cikk ugyan szerkesztőségi véleményt tükröz, ezért írójának neve nem szerepel alatta, ám a szerző kilétét illetően mégis nagyobb összegben mernék fogadni Elemérre, szerepel ugyanis az írásban a lapot főszerkesztőként is jegyző publicista kedvenc szófordulata, nevezetesen az, hogy „kisördögöt ébresztő”. Ezt a magyar nyelvterületen más nem használja, legalábbis a Google csak hozzá vezető találatokat jelez (ezek egyike éppen a Vipera korábbi kisördögös észrevétele). A Kőszeghy-féle hoax legomenon eredete nyilván két különböző frazeológiai egység: „az ördög nem alszik” és „belebújt a kisördög”. Minden bizonnyal ezekből kontaminálódott barátunk pennáján ez a szótekerészeti nyelvfekvenc.

kisordog

Utánanéztem a hivatkozott cikknek. Nos, abban ördögből sem nagy, sem kicsi nem szerepel. A nyelvújításkori (mára inkább pejoratív értelmű) foglalkozásnéven említette újdondász (azaz újságíró) írása is leginkább műdohogásnak tűnik, a szerző a lapot tulajdonoló szervezet kincstári kifogásait fogalmazza meg, de ördögöt nem fest a falra és nem is ébresztget – ezt a sajátos cselekedetet csupán Kőszeghy tulajdonítja neki. Tesz azonban mást is. Szólások iránti vonzalma nem korlátozódik a kisördögre, az „itt van a kutya elásva” képzavaros parafrázisát is előállítja:

kutya

Csudálatos dolog, ha valaki elásott kutyát tud villantani. Ezután nincs is más teendő, mint szép zárómondatot illeszteni a  cikk végére, nem sokat törődve azzal, hogy a magyar nyelv szórendi szabadsága tréfát űzhet azzal, aki meggondolatlanul él vele.

himnusz-dedanyja
forrás


Egy másik képtelen hoax legomenon ugyanebből a lapból: Hétágra folyik


Share

És egyéb obszcén szavak

Share

Félreértés ne essék: az természetesen felháborító és tűrhetetlen, ha bárkit inzultus ér nemzetisége miatt (mint ez Ungváron a minap megtörtént). Ám egy hivatalos nyilatkozatban, amelyet több illusztris szervezet is aláírt, illene pontosan fogalmazni. Legalább a doktoranduszok és aspiránsok tudhatnák, mit jelent az obszcén szó, bassza meg!

obszcen


Share

Papjancsi és a vak ló a KISZóban

Share

Tudjátok, Pap Jancsinak (vagy gyakran egybeírva: Papjancsinak) azt a balfaszt hívjuk, aki rosszul meséli el a viccet, mert nem érti a poén lényegét, illetve ha érti, akkor meg elügyetlenkedi. Ha elmondásait nem is, őt magát joggal tarthatjuk szórakoztatónak: viccei helyett a viccet rosszul mondó Papjancsi válik humorforrássá. Így aztán balfék barátunk maga is élcek, adomák, anekdóták szereplője lett, se szeri, se száma a Papjancsi-vicceknek.  Ha valaki még nem találkozott ezekkel, ajánlom a Google-keresést. Az első találatok közt például ez adódik:

Pap Jancsi sétál a barátjával az utcán, aki egyszer csak odafordul hozzá:
– Te, fogadjunk, hogy bemegyek ide ebbe a boltba, és annak a pultoskislánynak azt mondom hangosan, hogy “lófasz”!
– Annak a kis szőkének?
– Jó hangosan. Áll a fogadás?
Pap Jancsi szereti a fogadást is, a heccet is, hát fogadnak. Bemennek az üzletbe, odaállnak a pult elé, barátja megkérdi a pultos kisasszonyt:
– Meg tudná mondani kérem, kugLÓF AZ vagy kalács?
Pap Jancsinak nagyon tetszik a tréfa, gondolja, megvicceli egy másik barátját. Fogad vele is, bemennek a boltba, Pap Jancsi fennhangon megkérdi:
– Tessék mondani, kalács az vagy mi a lófasz?

Nos, Papjancsi a szokásosnál is mulatságosabb figurává akkor válhat, ha még nagy feneket, különös jelentőséget is kerít az előadott viccnek. Ha pedig mindezt egy magát országosnak nevező közéleti lap hasábjain teszi, az végül is már elég jó poén.

A konkrét esetre térve. Nyilván sokan ismerik azt a klasszikusnak számító viccet, amelyben

 A cigány lovát árulja a vásárban. Jön a vevő, kérdezi a kupecet: aztán egészséges-e a ló. Persze, hogy az! Megegyeznek, a vevő fizet, a cigány elteszi a pénzt. Mikor elkötik a lovat, az teljes erőből nekiugrik a kőfalnak. „Te cigány, ez a ló vak!” – „Dehogy vak! Bátor!”

Jó vicc, szellemes. (És kéretik a dolgot nem félreérteni: miközben mélységesen elítélem a rasszizmust és az antiszemitizmust, aközben nem gondolom azt, hogy cigány- és zsidó-vicceket mondani tilos lenne. Igaz, hogy az elfogadhatatlan nézetek mostani terjedése miatt az ilyen viccek mesélésének az utóbbi időben más lett az akusztikája, némi óvatosság nem árt tehát, de azért mégis leginkább az alapján kell megítélni egy helyzetet, hogy mi a szövegkörnyezet, milyen a szituáció, ki a viccmesélő. Nyilván másként hat és másként értelmezendő ugyanaz a poén egy náci nagygyűlésen vagy bőrfejűek kocsmai társaságában, és másként akkor, ha például maga egy cigány vagy zsidó mondja a saját társaságában. Semlegesebb helyzetben is általában megítélhető, van-e a viccnek megalázó, megszégyenítő, lenéző, kirekesztő felhangja, azaz van-e mögötte faji-etnikai előítélet, avagy a mesélő a viccben egyfelől valóban a humort látja, másfelől éppen az adott népcsoporthoz tartozók sajátos gondolkodásának az érdekességére vagy akár az értékeire vonatkoztat. Lényeges a mondó és a befogadók közötti viszony, a szituáció által sugallt hozzáállás. Amikor például Fábry a köztévében cigányozik-buzizik és közönsége ovációval reagál – az nyilvánvalóan egy gusztustalan, a jó ízlést és emberek méltóságét sértő helyzet. Ha ő mondaná el a fenti viccet a maga – egyre primitívebbnek látszó – rajongótáborának, az nem jelentene mást, mint hogy: a cigányok mindig becsapják az embert. De lehet úgy is mondani, hogy ezt jelentse: a cigányok mindig feltalálják magukat.  – És akkor még annyit: ugyanezt tartom magáról a cigány kifejezésről is. Nem gondolom, hogy kínos kerülése indokolt a személyes megszólalásokban: a szó sokkal természetesebben hat beszédünkben, mint a roma. És mivel az adott etnikum tagjai maguk is ezt használják magukra nézve, így szerintem a puszta kimondásában nincs semmi pejoráció. Negatív felhangokat csak a helyzet, a beszélő személye, az aktuális szövegkörnyezet adhat hozzá.)

A hosszú kitérő után vissza az alaphelyzethez. Viccet megmagyarázni roppant hálátlan dolog, nincs is szükség rá, mert valószínűleg mindenki számára nyilvánvaló, hogy a ló vakságát bátorságnak láttató kupec kis történetének a humorforrása éppen az, hogy mit minek mond: itt kérem a fogyatékból kovácsoltak erényt.

El tudjátok képzelni ezt a poént épp fordítva?  – Ugye nem!

Pedig Papjancsi így mondta el. Mi több, leírta és igen komoly közéleti mondandójához szánta példázatul. Nézzük csak (és tessék a nevekre is figyelni):

Dani, a lókupec megveszi Mózsinak a lovát. Egymás tenyerébe csapnak, Dani kifizeti a ló árát. Kikötik a lovat a szekérből, hadd futkározzon. Erre a ló 120-szal nekiszalad a ház falának, s összerogy.
Megszólal Ignác: – Látod, Kálmán, milyen bátor a Mózsi lova!
Erre az: – Hülye vagy te, Ignác, nem bátor az, hanem vak!
(forrás: KISZó)

Nos, így mond Papjancsi viccet a Kárpáti Igaz Szóban. Hogy ebben a teljesen humortalan, lapos verzióban a kétszemélyes abszurdból hogyan lett négy szereplő (Dani, Mózsi, Kálmán, Ignác), azt nem sikerült megfejtenem. Az pedig végképp összezavart, hogy a vak lovat megidéző sorok után a következő mondat így indul: A vak is látja, hogy…

Ezek után nem tudtam eldönteni, az ukrán nyelvtörvény kárpátaljai alkalmazása körül kialakult helyzetet értékelő szerzőt bátornak vagy (a lényeget látó?) vaknak gondoljam-e. Vagy csak simán lónak.


Share

Nevelt fia zületett

Share

Tudatában vagyok annak, hogy apám egészen különleges ember volt. Ma ennek újabb bizonyítékával szolgált a kárpáti média. Apám születésének 85. évfordulóján a Kárpátalja.ma hírportál kiderítette róla, hogy anyámmal kötött házasságából már tíz évvel korábban nevelt fia zületett. Hogy mit szól majd ehhez a bátyám…?

blf

Forrás – 2016: a link már nem működik, törölve


Share

A kisördög sem alszik

Share

“Csütörtöki lapszámunkban olvasom” – írja a szombati lapszámban az adott lap főszerkesztője. Azért az szép, hogy olvassa saját lapját és reflektál is az olvasmányra, amely reá láthatóan az újdonság erejével hatott.

Mondat kicsit lejjebb: “Nem kevésbé kisördögöt ébresztő egy másik felmérés.”

És ő a lap legjobb nyelvérzékű újságírója. Tessék elképzelni a többit.

forrás


Share

Szintén zenész. Liszt – ölében fonográffal?

Share

Szó se róla, jókora bakot lőtt a kultura.hu portál, amikor Liszt Ferenc ungvári szobrocskájának a felavatásáról szóló MTI-hírt Bartók Béla szobrának a fotójával illusztrálta. Pedig a képszerkesztő valószínűleg látott már ábrázolást a két leghíresebb magyar zenészről

kultura

A kulturális kormányzat portáljától ez eléggé durva hiba, főként, hogy a fotó kis szobra jól láthatóan nem bronz (mint a hír tudatja), továbbá szembetűnően nem Lisztet ábrázolja (hajviselet), és az ölében tartott fonográf is eléggé egyértelműen utal a népdalokat e szerkezettel gyűjtő Bartókra. (Edison egyébként a hangrögzítést forradalmasító találmányát 1877-ben szabadalmaztatta, amikor is Liszt már ősz hajú”aggastyán” volt.)

A portál tévedésének az alapja az, hogy a most felavatott Liszt-szobor (lásd az alábbi képeken) alkotója valóban tervezi Bartók megörökítését, és már bemutatta készülő munkájának gyurma (plasztilin) (!) vázlatát. A fenti fotón látszik is, ahogy a nem fémes jellegű makettet a szobrász a fotó kedvéért odatartotta az Ung-parti korlátra. Munkájának időt álló változata azonban még nem készült el és legkevésbé sem került felavatásra.

Annyi viszont valóban igaz, hogy Bartók szintén zenész.

liszt

Az MTI-hír:

Kisméretű szobrot állítottak Liszt Ferencnek Ungváron, a bronzból készült alkotást az Ung-parti sétány fémkorlátján helyezték el, a Kárpátalja Megyei Filharmónia épülete mellett.

Mihajlo Kolodko ungvári szobrász alkotását Bacskai József ungvári magyar főkonzul és Pavlo Csucska, az ungvári városi tanács nemzetközi kapcsolatokkal és turizmussal foglalkozó bizottságának elnöke avatta fel. A budapesti diplomata köszönetet mondott a művésznek a munkáért adta hírül csütörtökön a karpatalja.ma internetes hírportál.
Beszédében Pavlo Csucska hangsúlyozta, hogy Liszt Ferenc Ungvár számára olyan, mintha helyi lakos lett volna, aki járt-kelt a városban, majd ukrajnai látogatása után megírta a Mazeppa szimfonikus költeményt. Hozzátette: a csokoládéból készült ungvári Liszt-szobor Magyarországra került, ám bronz változata végleg Ungváron marad.

Tavaly decemberben, a Liszt-emlékév kárpátaljai rendezvénysorozatának lezárásaként Magyarország ungvári főkonzulátusa az Ungvár melletti Nagyláz (Veliki Lazi) községben állított mellszobrot a magyar zeneszerzőnek. Mihajlo Beleny ungvári szobrász alkotását a ruszin ajkú településen Liszt barátjának és zenésztársának, gróf Plotényi Nándornak az egykori kastélya előtt helyezték el.

liszt2

És a gyurma-Bartók:

bartok0

Frissítés: felhívták rá a figyelmemet, hogy a baklövést nemcsak a budapesti kultura.hu portál, hanem a kedvenc (de ezek szerint eléggé gyakran nem olvasott) Kárpáti Igaz Szó szerkesztői is elkövették:

És hogy további keserű poén is jusson a végére: a szobrot a fenti lap szerint felgyújtották: Liszt szobrocska – felavatva és felgyújtva – kép nincs


Más: képszerkesztő laptopok, Budapestszöveges mobilüzenet küldés


Share

Egy nyelven írnak

Share
Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke és Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség első embere között barátinak nagy-nagy jóindulattal sem nevezhető a viszony. Ám az mégis meglepő, hogy a KMKSZ szócsövének számító Kárpátalja című hetilap 2012. március 9-i számának második oldalán az olvasható, hogy Gajdos (aki nemcsak az UMDSZ vezetője, hanem egyben Beregszász polgármestere is) UKRÁN NYELVŰ levélben válaszolt Kovács azon levelére, melyben a KMKSZ a március 15-i beregszászi megemlékezés idejére a beregszászi Petőfi-szobor környékére kért területfoglalási engedélyt (http://karpataljalap.net/cikkek/2012-03-09/beregszasz-az-umdsz-lefoglalta-a-petofi-szobrot.php).
Az is érdekes azonban, hogy az UMDSZ-harsona igazi Kárpáti Igaz Szó című újság március 13-i számának 2. oldalán arról tudósított: az UMDSZ-vezér polgármester azért írt államnyelven válaszlevelet a KMKSZ első emberének, mert az eleve ukrán nyelvű levélben fordult hozzá (http://kiszo.hhrf.org/?module=news&target=get&id=8594).
Azt eddig is tudtuk, hogy Kovács és Gajdos “nem egy nyelven beszélnek”
(lásd az “egy nyelven/nyelvet beszél valakivel” szólás jelentését:
egyetért valakivel, azonosak az érdekeik). Talán azt kellene értékelnünk, hogy legalább egy nyelven írnak?

ukran_magyarNemzeti ünnepünkre készülve ukrán nyelvű levelezésbe kezdett egymással a két kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezet első embere.

Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke és Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség első embere között barátinak nagy-nagy jóindulattal sem nevezhető a viszony. Ám az mégis meglepő, hogy a KMKSZ szócsövének számító Kárpátalja című hetilap 2012. március 9-i számának második oldalán az olvasható (←a link már nem működik, törölve, vipera), hogy Gajdos (aki nemcsak az UMDSZ vezetője, hanem egyben Beregszász polgármestere is) UKRÁN NYELVŰ levélben válaszolt Kovács azon levelére, melyben a KMKSZ a március 15-i beregszászi megemlékezés idejére a beregszászi Petőfi-szobor környékére kért területfoglalási engedélyt.

Az is érdekes azonban, hogy az UMDSZ-harsona igazi Kárpáti Igaz Szó című újság március 13-i számának 2. oldalán arról tudósított: az UMDSZ-vezér polgármester azért írt államnyelven válaszlevelet a KMKSZ első emberének, mert az eleve ukrán nyelvű levélben fordult hozzá.

Azt eddig is tudtuk, hogy Kovács és Gajdos “nem egy nyelven beszélnek”  (lásd az “egy nyelven/nyelvet beszél valakivel” szólás jelentését:  egyetért valakivel, azonosak az érdekeik).

Talán azt kellene értékelnünk, hogy legalább egy nyelven írnak?

Constans Siverick

(vendégszerző)


Share

Mezőgazda – inkognitóban

Share

Korábban már írtunk arról a sajátos jelenségről, hogy a kárpátaljai lapok magyarországi közvetítéssel veszik át egymástól az anyagokat. Önmagában is furcsa, ha mondjuk egymáshoz földrajzilag is igen közel eső két beregszászi lap egy budapesti hírportálon keresztül vesz át egymástól cikkeket, még furcsább, ha nem az elsődleges, hanem a másodlagos forrást tüntetik fel. Ha meg zavaró torzulás is történik, akkor joggal bosszankodhatunk.

Most a következő történt. A kárpátinfó.net közzéteszi egy Bereg-vidéki, nevezetesen borzsovai mezőgazda írását. A cikk alatt, ahogy kell, ott a szerző neve + illetősége. Ezt pár nappal később átveszi a Kitekintő. A közlés korrekt, a cikk fölött ott áll, hogy Kárpátinfo.net – Horváth Béla. Hogy Borzsova lemaradt – hát istenem…

Másnap azonban a cikk visszakerül Beregszászba, nevezetesen a Kárpátalja.ma portál oldalára, ahol forrásként nem a városbéli testvérlapot, hanem a Kitekintőt jelölik meg – Horváth Béla neve pedig sehol sem szerepel a közlésben. Ami nem csupán a szerzői jogokat és az átvétel etikusságát érinti, hanem az olvasóból is értetlenséget vált ki, lévén írását a szerző egyes szám első személyben írta: “Én abból a korosztályból való vagyok – hetven rég elmúltam –, hogy még nagyon jól emlékszem rá, milyen volt a kolhozrendszer első néhány éve.” Aki csupán a Kárpátalja.ma oldaláról tájékozódik, nem tudhatja meg, ki az az “én”. (A mondat felépítéséről és a benne szereplő  hogy megfelelőségéről itt most ne essék szó.)

Így kényszerül inkognitóba egy mezőgazda, mialatt az egyik beregszászi utcából átsétál egy másikba. Igaz, közben módja volt Budapesten is kitekinteni.


A szövegbe tett bizonyító erejű linkek sajnos már nem működnek – törölve.

Más: növények – kertápolás


Share
Kárpáti Vipera Nyúz © 2016 Frontier Theme