Kárpáti Vipera Nyúz

Baszkuráció és sziszegő nyelvöltögetés Ungon-Bergen által oda-vissza - KEKECBLOG

sajtó

Új nevet és díjat kaptam a Magyar Nemzettől

Voltaképp nem is annyira rossz név a Balla D. Károly József. De hogy létezik egy kárpátaljai Attila-díj, és ráadásul az van nekem, erről eddig nem tudtam. Nevéből ítélve valami hun-szittya díj lehet, manapság jól jön az efféle, teszem is vitrinbe gyorsan. Ha erre jár a NER, hadd lássa.

kiléptünk az ukrán írószövetségből

A Magyar Nemzet Online a blogomból vette a hírt, hivatkozik is rá linkkel, voltaképp megtisztelő, hogy olvassák, bár azt kicsit furcsállom, hogy egy lokálisnak és marginálisnak számító magánblog szeméjes* közléséből ennyire könnyen lehet újsághír egy országos portálon. Rólam tudható, hogy magamról álhíreket terjeszteni nem vagyok rest, különösen saját halálhírem keltésében tartom a magyar rekordot, mi szép lenne, ha egyszer egy ijet is átvenni a Nemzet.

Kilépésünk hírét, ahogy az lenni szokott, más orgánumok a másodlagos forrásból vették át, vagyis nem a blogomból, hanem a MNO honlapjáról, ezek többségében persze a lapszus is benne maradt, így Kárpátaljára is visszavándorolt: a kárpátinfo.net portálon is plusznevű Attila-díjas vagyok. Nem így a HVG üdítő kivétele!

Amit végül erősen nehezményezek a közleményben, az a szintén író. Van magyar író, meg szépíró, meg prózaíró, a szintén író viszont ojan, mint a szintén zenész a kabaréban. Úgyhogy kikérem magamnak. Vagyis Neki. Egyébként pedig Éva nemcsak Déry- és Márai-díjas, és nemcsak hogy elsőként szerepel neve kilépési nyilatkozatunkon, hanem az elhatározásunk is az ő fejében fogalmazódott meg először, (és én voltam az, akiében csak ugyancsak), így minimum egy, de inkább két keresztnév neki is járt volna. Mondjuk így: Berniczy Éva Tibor Sándor. Ma így szólítottam. Hallgat rá.


PS. Köszönet H. Csaba barátunknak, aki a hírből hírbe vándorló bakit észlelte. A HVG-ben viszont jól:

hvg


(tovább…)

A KISZó a Jobbikhoz aljasult

szavay_jobbikA Kárpáti Igaz Szó a rasszista, antiszemita, revansista, antidemokratikus, antiliberális nézeteket nyíltan hirdető Jobbik szócsövévé vált Kárpátalján. Egy héten belül kétszer kapott hangsúlyos szerepet a lap hasábjain képviselőjük, Szávay István. Előbb sajtótájékoztatójáról számoltak be részletesen, bármilyen ellenvélemény megfogalmazása nélkül, majd egy interjúban feküdtek alá, módot adva arra, hogy részletesen és hosszan folytasson uszító pártpropagandát.

A tartalmi kérdések részletezése nem fér bele egy viperasziszegésbe, de annyit talán érdemes megjegyezni, hogy az utóbbi megnyilvánulás egyik sarkalatos pontja a Szélsőségeknek nincs helye Kárpátalján c. cikk és szerzője elleni kirohanás. A Vipera nem gondolta volna, hogy előfordulhat valaha is: minden fenntartása ellenére a KMKSZ háza táján született véleményt sokkal többre fogja tartani a KISZóban megjelent támadásnál.

A Facebookon „magánemberként” szexista, rasszista és antiliberális megnyilvánulásoktól sem tartózkodó főszerkesztő (Kell-e ennél árulkodóbb mondat Kőszeghy Elemértől?) azzal, hogy a Jobbik szócsövévé tette a lapot, valószínűleg az orgánum „nagy magyarságát” is bizonyítani kívánja. Erre pedig azért van szükség, mert a magyarság iránti őszinte elkötelezettségük a Gajdos Istvánhoz való feltétlen szolgahűség miatt joggal kérdőjelezhető meg, lévén a képviselő úrban sokan, ugyancsak joggal, az ukrán hatalmi érdekek közt saját politikai karrierjét építgető (ma már inkább csak fennmaradását kereső) politikust látják, aki csupán ebbéli mesterkedése fedőtevékenységeként vállal fel magyar ügyeket.

Az újnácikkal való összejátszás másik motivációja: betartani a Fidesz-KMKSZ blokknak, borsot törni az orruk alá. Kétségtelen, hogy a Fidesz és kárpátaljai fiókszervezete számos kérdésben a legkeményebb elítélő bírálatot is megérdemli – de ezt a kritikát a Jobbik propagandistájaként folytatni: több mint visszataszító. Ugyanakkor szánalmas is, mivel talán észre sem veszik, hogy ebben a felállásban a KISZó puszta eszköz, kiszolgáló periféria lett a Jobbik számára.

A Vipera szívesen fogalmazna így: a Jobbik más faszával veri a csalánt. A csalán nyilvánvalóan a Fidesz és a KMKSZ. Az állítás másik elemét se nehéz beazonosítani.

Gajdos nem tudja, mit szavazott meg

Újra magyarázkodni kényszerül a mi kedves képviselőnk. Alighanem megszavazott valamit, amit nem kellett volna, pontosabban úgy szavazott meg valamit, hogy nem tudja, végül is mi áll benne, ugyanis

a végszavazás … kaotikus körülmények között zajlott, nem lehetett értelmezni, milyen javaslatokat, módosító indítványokat tesznek a honatyák, mit bocsátanak szavazásra ezek közül.

Ilyenkor egy felelős képviselő mit tehet? Csak egyet: nem szavaz addig, amíg nem látja át, mire is adja a voksát. Nem így Gajdos. Szavazott, most meg magyarázkodik:

Levelemben felhívtam a Legfelső Tanács elnökének figyelmét arra, hogy amennyiben a zárószavazásra előkészített szöveghez képest visszalépést hoz az új jogszabály a nemzetiségek jogait illetően, akkor kérem támogató szavazatom visszavonását (forrás)

gajdos-visszavon

Nyilván az elnök majd végigbogarássza a szöveget aszerint, hogy Gajdos vajon mit tekint visszalépésnek. …Ez azért így elég szánalmas, nem? Nem tudták értelmezni az UMDSZ-elnökségről a minap lemondott képviselő nyilatkozatát nálam hozzáértőbbek sem: A kárpátaljai magyaroknak nem mindegy.

És ha már Gajdos…

A minap Facebook-üzenőfalán megjelent egy másik nyilatkozata, mégpedig ebben a formában: (tovább…)

Esterházy neve a Kárpáti Igaz Szóban

esterhazyBlamázsnak számít-e az, ha az egyik legnagyobb élő írónknak sem nevét, sem művének címét nem képesek helyesen leírni a Kárpáti Igaz Szónál? Á, az ilyesmi ennél a lapnál megszokott, elvégre mind a főszerkesztő, mind a cikket jegyző főszerkesztő-helyettes végzettsége szerint bölcsész, ráadásul mindkettejük többkötetes író. Megjelent már a KISzóban Solohov Szokolovként, Wells Walesként, a két Karinthyt is alaposan összetévesztették, de még egyik kedvenc versidézetét is mindig rosszul idézi barátunk (katt a linkekre!). Olvasószerkesztője és korrektora meg hiába van a lapnak, munkaköri leírásuk szerint, úgy tűnik, nem dolguk nekik az újságíró urak szamárságait javítgatni, pláne nem utánanézni egy név helyesírásának. (Mégis: kb. hány másodperc szükséges ahhoz, hogy élő internetkapcsolat mellett a dologban ludas bármelyik munkatárs ellenőrizze Esterházy Péter nevének írásmódját vagy azt, van-e a cím végén e betű?)

Könyvajánlókkal, irodalmi témájú írásokkal Kárpátalja legkevésbé olvashatatlan lapja amúgy sem kényezteti el olvasóit (igazi könyvkritikát vagy bármilyen művészeti témát érintő elemző értékelést évek óta nem olvastam itt), így joggal örülhetnénk mind a híradásnak, mind a ténynek, hogy a Harmonia caelestis immár ukránul is megjelent (a borító ízlésvilágáról most ne essék szó), ám a bosszúság miatt inkább csak sziszegésre futja:

Eszszszszterházy!

Frissítés! – Kiegészítés:

buskoA fordító nevével is bakot lőttek!

A könyvet ugyanis nem a cikkben szereplő bizonyos Jurij Busko fordította, ráadásul avatottan (nem tudunk ilyen nevű műfordítóról), hanem a kárpátaljai születésű Buskó Júlia. Úgy tűnik, a hasukra ütve tippelték meg, milyen név állhat az ukrán híradásokban feltüntetett Ю. А. Бушко mögött. Ha Ю., akkor legyen Jurij. Hát hiszen még azt se tudták, fiú-e vagy lány.

esterhazy2

Mint fentebb is látható: a valahonnan kikopyzott szövegben viszont helyesen szerepel a név…

Vonakodás nélkül

vona-kiszoKárpátalja legkevésbé olvashatatlan lapja interjút közöl Vona Gáborral. A náci nézeteket gyakran hangoztató, cigányozó, zsidókat listázni kívánó, EU-zászlót égető, mélyen antidemokratikus Jobbik elnökével kedélyes beszélgetés olvasható a nagy példányszámú országos orgánum hasábjain. A főszerkesztő pedig még a Facebookon is népszerűsíti a „remek” interjút.

vona-kisz-fb

Kétségtelen, hogy a Fidesz-rezsim nemzetpolitikáját illető bírálatában akár igazat is lehetne adni Vonának, ám pillanatra sem lenne szabad arról megfeledkezni, hogy egy kirekesztő, szélsőségesen nacionalista, revizionista, rasszista és antiszemita nézeteket nyíltan valló, EU-ellenes, antidemokratikus párt elnöke mondja ezeket a szavakat. Az az ideológia, amelyet Vona és a Jobbik képvisel, csak káros elszigetelődést, romlást, vészt hozhat a magyarságra, esetleges hatalomra kerülésük tragikus következményekkel járna mind Magyarország, mind  a magyar nemzet egésze számára – mint ahogy erre már volt példa a történelemben. E tekintetben Vona és pártja egyáltalán nem szolgálja a magyarság érdekeit, éppen ellenkezőleg.

Ezért súlyos hibának tartom, hogy így, ilyen népszerűsítő formában a KISZó teret ad Vonának, mert ezzel megtéveszti a kárpátaljai magyarságot és veszélyes, embertelen, ordas eszméket legitimál – ezt pedig mélyen elítélem és a lap olvasójaként határozottan elutasítom.

A nácikkal szemben nincsen engedékenység, nincsen tolerancia. Vonakodás nélkül, a leghatározottabban el kell utasítani őket. Az orgánum, amely teret ad önnépszerűsítő megszólásaiknak, bűnt követ el.


Frissítés (okt. 24.). Fenti véleményem summázatát az fb-topikba is betűztem (pontosabban ez a poszt az oda írtak részletesebb kifejtése miatt született). Elemér természetesen reagált és élénk szóváltás következett, amely kis személyeskedésbe is belecsúszott. Kétszer is megpróbáltam egy-egy újabb összegzéssel lezárni  a dolgot, de az első után a vita tovább hömpölygött. A másodikra egyelőre nem érkezett reagálás (de bizonyosan jönni fog). Ez a tartalma:

mindazonáltal itt nem a személyes erényekről vagy gyarlóságokról vagy az én egyedülálló könnyebbségi helyzetemről szólott a vita, hanem azt próbáltam volna elmondani, miért NEM REMEK egy ilyen interjú, s miért gondolom károsnak. érzelmibb megközelítéssel: miért esik rosszul nekem, hogy még a KISZó is alátesz egy nácinak. Az én logikám szerint éppen az iránt a 30 ezer olvasó iránti felelősségből következne, hogy egy olyan lap, amely alapjában mégiscsak a demokrácia eszméinek és valamiféle baloldaliságnak az egyetlen fóruma pátriánkban, amely legjobb törekvéseiben ellenáll annak, hogy nemzeti cukormázzal leöntött jobboldali maszlaggal etesse olvasóit, az a lap valami hamis helyezkedési-megfelelési, igénykielégítési, jómagyarelkötelezettségi megfontolásból vagy akár spontán módon szélsőséges, kirekesztő, fasisztoid eszmék hirdetőinek ad teret ahelyett, hogy ez ellen az ideológia ellen a leghatározottabban fellépne. mégpedig éppen azért gondolom ezt, mert a magasabb érdekek felől nézve hasznosabb, ha 1 olvasó szemét rányitjátok arra, mit is képviselnek valójában vonáék, semmint ha 1000 olvasót késztettek elégedett kézdörzsölésre és annak a téveszmének a megerősítésére, hogy ők lennének a magyarság igazi védelmezői. ti teszitek szóvá számtalanszor, nem helyes osztályozni a kárpátaljai magyarokat, ne akarja senki megmondani, ki a jó és ki a hitvány magyar, mint teszi ezt a fidesz-kurzus és helyi csatlósa. no hát vonáék lennének azok, akik gondolkozás nélkül továbbmennének a puszta osztályzáson, akik a magyar cigányokat indiába, a magyar zsidókat izraelbe, a magyar baloldaliakat börtönbe küldenék. ezt pontosan tudod róluk te is. akkor hogyan lehetséges, hogy mégis engeded főemberüket olyan látszatot kelteni, mintha ők védenék a magyarság érdekeit. ezzel megtéveszted az olvasót. lám, akadt, aki szerint ez remek interjú. voltaképp ez a megjegyzés indított arra, hogy elmondjam: hibának, bűnnek, magyarságunkra nézve ártalmasnak gondolok minden ilyen közleményt.

Hová távozik Gazda Albert?

gazda-albertAz Indexen olvastuk, hogy távozik az Origó főszerkesztője, Gazda Albert, aki korábban a Világgazdaság rovatszerkesztője, majd az Index vezető szerkesztője volt. Még korábban pedig az ÉS-nél dolgozott és annak is előtte – aki nem tudná – a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) irodavezetőjeként öregbítette a szervezet akkor még zsenge, mára megtépázott dicsőségét.

A kérdés nem csupán az, hogy honnan, hanem az is, hogy hová távozik Gazda Albert. A Kárpáti Vipera tippje szerint a választási kampányt kommunikáló kormányszóvivő lesz. Plusz Orbán Viktor személyes borkóstolója. Ha ez nem jönne be, akkor ő lesz a Nemzetiben a Vidnyánszky Attila imázsáért felelős szellemi sztájliszt.

Fotó (katt!): Huszti István, Index


weboptimalizálás – seo honlap optimalizálás

Papjancsi és a vak ló a KISZóban

Tudjátok, Pap Jancsinak (vagy gyakran egybeírva: Papjancsinak) azt a balfaszt hívjuk, aki rosszul meséli el a viccet, mert nem érti a poén lényegét, illetve ha érti, akkor meg elügyetlenkedi. Ha elmondásait nem is, őt magát joggal tarthatjuk szórakoztatónak: viccei helyett a viccet rosszul mondó Papjancsi válik humorforrássá. Így aztán balfék barátunk maga is élcek, adomák, anekdóták szereplője lett, se szeri, se száma a Papjancsi-vicceknek.  Ha valaki még nem találkozott ezekkel, ajánlom a Google-keresést. Az első találatok közt például ez adódik:

Pap Jancsi sétál a barátjával az utcán, aki egyszer csak odafordul hozzá:
– Te, fogadjunk, hogy bemegyek ide ebbe a boltba, és annak a pultoskislánynak azt mondom hangosan, hogy “lófasz”!
– Annak a kis szőkének?
– Jó hangosan. Áll a fogadás?
Pap Jancsi szereti a fogadást is, a heccet is, hát fogadnak. Bemennek az üzletbe, odaállnak a pult elé, barátja megkérdi a pultos kisasszonyt:
– Meg tudná mondani kérem, kugLÓF AZ vagy kalács?
Pap Jancsinak nagyon tetszik a tréfa, gondolja, megvicceli egy másik barátját. Fogad vele is, bemennek a boltba, Pap Jancsi fennhangon megkérdi:
– Tessék mondani, kalács az vagy mi a lófasz?

Nos, Papjancsi a szokásosnál is mulatságosabb figurává akkor válhat, ha még nagy feneket, különös jelentőséget is kerít az előadott viccnek. Ha pedig mindezt egy magát országosnak nevező közéleti lap hasábjain teszi, az végül is már elég jó poén.

A konkrét esetre térve. Nyilván sokan ismerik azt a klasszikusnak számító viccet, amelyben

 A cigány lovát árulja a vásárban. Jön a vevő, kérdezi a kupecet: aztán egészséges-e a ló. Persze, hogy az! Megegyeznek, a vevő fizet, a cigány elteszi a pénzt. Mikor elkötik a lovat, az teljes erőből nekiugrik a kőfalnak. „Te cigány, ez a ló vak!” – „Dehogy vak! Bátor!”

Jó vicc, szellemes. (És kéretik a dolgot nem félreérteni: miközben mélységesen elítélem a rasszizmust és az antiszemitizmust, aközben nem gondolom azt, hogy cigány- és zsidó-vicceket mondani tilos lenne. Igaz, hogy az elfogadhatatlan nézetek mostani terjedése miatt az ilyen viccek mesélésének az utóbbi időben más lett az akusztikája, némi óvatosság nem árt tehát, de azért mégis leginkább az alapján kell megítélni egy helyzetet, hogy mi a szövegkörnyezet, milyen a szituáció, ki a viccmesélő. Nyilván másként hat és másként értelmezendő ugyanaz a poén egy náci nagygyűlésen vagy bőrfejűek kocsmai társaságában, és másként akkor, ha például maga egy cigány vagy zsidó mondja a saját társaságában. Semlegesebb helyzetben is általában megítélhető, van-e a viccnek megalázó, megszégyenítő, lenéző, kirekesztő felhangja, azaz van-e mögötte faji-etnikai előítélet, avagy a mesélő a viccben egyfelől valóban a humort látja, másfelől éppen az adott népcsoporthoz tartozók sajátos gondolkodásának az érdekességére vagy akár az értékeire vonatkoztat. Lényeges a mondó és a befogadók közötti viszony, a szituáció által sugallt hozzáállás. Amikor például Fábry a köztévében cigányozik-buzizik és közönsége ovációval reagál – az nyilvánvalóan egy gusztustalan, a jó ízlést és emberek méltóságét sértő helyzet. Ha ő mondaná el a fenti viccet a maga – egyre primitívebbnek látszó – rajongótáborának, az nem jelentene mást, mint hogy: a cigányok mindig becsapják az embert. De lehet úgy is mondani, hogy ezt jelentse: a cigányok mindig feltalálják magukat.  – És akkor még annyit: ugyanezt tartom magáról a cigány kifejezésről is. Nem gondolom, hogy kínos kerülése indokolt a személyes megszólalásokban: a szó sokkal természetesebben hat beszédünkben, mint a roma. És mivel az adott etnikum tagjai maguk is ezt használják magukra nézve, így szerintem a puszta kimondásában nincs semmi pejoráció. Negatív felhangokat csak a helyzet, a beszélő személye, az aktuális szövegkörnyezet adhat hozzá.)

A hosszú kitérő után vissza az alaphelyzethez. Viccet megmagyarázni roppant hálátlan dolog, nincs is szükség rá, mert valószínűleg mindenki számára nyilvánvaló, hogy a ló vakságát bátorságnak láttató kupec kis történetének a humorforrása éppen az, hogy mit minek mond: itt kérem a fogyatékból kovácsoltak erényt.

El tudjátok képzelni ezt a poént épp fordítva?  – Ugye nem!

Pedig Papjancsi így mondta el. Mi több, leírta és igen komoly közéleti mondandójához szánta példázatul. Nézzük csak (és tessék a nevekre is figyelni):

Dani, a lókupec megveszi Mózsinak a lovát. Egymás tenyerébe csapnak, Dani kifizeti a ló árát. Kikötik a lovat a szekérből, hadd futkározzon. Erre a ló 120-szal nekiszalad a ház falának, s összerogy.
Megszólal Ignác: – Látod, Kálmán, milyen bátor a Mózsi lova!
Erre az: – Hülye vagy te, Ignác, nem bátor az, hanem vak!
(forrás: KISZó)

Nos, így mond Papjancsi viccet a Kárpáti Igaz Szóban. Hogy ebben a teljesen humortalan, lapos verzióban a kétszemélyes abszurdból hogyan lett négy szereplő (Dani, Mózsi, Kálmán, Ignác), azt nem sikerült megfejtenem. Az pedig végképp összezavart, hogy a vak lovat megidéző sorok után a következő mondat így indul: A vak is látja, hogy…

Ezek után nem tudtam eldönteni, az ukrán nyelvtörvény kárpátaljai alkalmazása körül kialakult helyzetet értékelő szerzőt bátornak vagy (a lényeget látó?) vaknak gondoljam-e. Vagy csak simán lónak.

Tilos a link

Persze, hogy olvastam már korábban ezt a tiltást: „Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése„, és persze, hogy akkor is röhögtem rajta, csak most újra a szemembe ötlött. Aki ilyesmit tiltás alá helyez, az baromságot követ el, mert nem tudja, hogy minden oldal internetes értékét (és olvasottságát) nagyban meghatározza, hogy hány link mutat rá, és ezek szerint azt akarja, hogy az MTI oldalait minél kevesebben olvassák, idézzék, hivatkozzanak rá.

Hát akkor most kísérlet következik. Engedélyt nem kértem, de kiteszem a főoldalra mutató linket: mti, alább pedig egy mai cikküket linkelem, azt, amelyből megtudtam, hogy ugyan a Fidesz továbbra is stabilan vezet az MSZP előtt egy friss közvélemény-kutatás szerint, miközben „A jelenlegi kormány hatalmon maradását a lakosság 43 százaléka, míg távozását 42 százaléka támogatja.”
Idézet innen: http://www.mti.hu/cikk/226289/.

Na, akkor most mi lesz. Nem a következő választásokon (bár az is megérne egy misét), hanem a tilos linkek miatt. Vajon felszólítanak-e az eltávolításukra?

Bárhogy is: ha az MTI nem akarja, hogy linkeljék, azt egyedül azzal érheti el, ha megszünteti a honlapját – ez a helyes lépés.

Dunda György plagizált minket

A Vajdaság Ma című hírportált olvasva figyeltünk fel a tegnapi cikkre, amely, úgy találtuk, indításában meglehetősen emlékeztet egy korábbi saját írásunkra. Mivel a hírportál  az újvidéki Magyar Szó közleményére hivatkozik, utánamentünk a dolognak és megkerestük a Magyar Szó vonatkozó írását, amely fölött ez állt: Ungvári tudósítónktól, és, semmi kétség, így kezdődik: 

„Áll a bál az év elején még a fennállásának 85. évfordulóját nagyszabású ünnepséggel méltató Kárpáti Igaz Szónál”

Összehasonlításul a Karpaty News június 31-i bejegyzésének címe és első mondata:

„Azt hallottuk, hogy áll a bál  a Kárpáti Igaz Szónál. Válsághelyzet alakult ki a 85 esztendős kárpátaljai közéleti lap szerkesztőségében.”

Kicsit gyanús az egybeesés, hogy már a legelején a bálra és az évfordulóra utal mindkét írás, nem? Szerencsére a mi cikkünk 2 héttel korábban íródott, így nem lehet kétséges, ki „kölcsönzött” a másiktól.

Ami pedig igazán furcsa a dologban: a cikk alatt Dunda György neve szerepel, aki, mint köztudomású, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztő-helyettese. Ez a körülmény nem zavarja meg sem abban, hogy a KISzó-ügyről, meglehetősen etikátlanul, mint kívülálló jegyezzen cikket, sem abban, hogy a 85 éves lap újságírójaként egy 3 hetes (!) blog szerzőjétől plagizáljon cikkezdő beszédfordulatot.

Itt tart ma Kárpátalján az újságírói etika.

Társadalmi munkában készül a KISzó; eMagyar pont Beregszászban

kiszo_regiMegjelent a Kárpáti Igaz Szó Erdélyi-főszerkesztette (eztán már így kell használni?) szombati száma. Erre is csak azt mondhatjuk, olyan, amilyen. Éppen olvasni van mit benne, de erős túlzás lenne azt állítani, hogy színes és változatos lenne. Ezt érzik készítőik is, kitérnek rá abban a rövidke cikkben, amelyben az olvasóhoz szólnak azt állítván, ez a lapszám is társadalmi munkában készült. Elég mulatságos, hogy a saját hibáikról egy nagyon rossz mondatban számolnak be: „amit … a minőség sínyli meg”. A szerzőgárda nagyjából ugyanaz, mint a múlt szombatinál + nagyon sok átvett, ollózott és  hírügynökségi anyag + tv-molvasohozűsor, reklám. Az impresszumban továbbra is csupán Erdélyi szerepel.

Beszámolnak a beregszászi eMagyar pont tegnapi felavatásáról is. Erről egyébként a NOL-on is olvashatni (lásd), és érdekes, hogy a két forrás nem ért abban egyet, hány ePont fog megnyílni Kárpátalján: a KISzó szerint 18, az MTI-anyagra támaszkodó NOL szerint 21. Valaki máris lenyúlt 3-at?

Az Igazszó fontosnak tartja Orosz Ildikó és Kovács Miklós nevének említését (na ja, Erdélyi csak szolgálja meg a kinevezését!), a NOL-anyag őket nem említi, ellenben ez áll benne: „Kohut Attila kollégiumi igazgató az MTI-nek elmondta: a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) által üzemeltetett beregszászi eMagyar ponton a helyi lakosok jutányos áron használhatják a Kárpátalján még kevéssé elterjedt, széles sávú internetet meghatározott nyitvatartási időben.” Ehhez némi indokoltnak gondolt szkepszissel csak annyit tennénk hozzá: hisszük, ha látjuk.


A Népszabadság Online (NOL) és a lap MEGSZÜNTETÉSE miatt a fenti link nem működött, töröltem, viszont itt a teljes cikk:

eMagyar pont Beregszászon

Népszabadság • MTI • 2005. augusztus 13.
Közösségi internet-hozzáférést biztosító eMagyar pontot adott át tegnap a kárpátaljai Beregszászon Jambrik Mihály, az Információs és Hírközlési Minisztérium (IHM) közigazgatási államtitkára.

Az IHM által a múlt évben meghirdetett Szülőföldön az információs társadalomba program keretében Kárpátalján létrehozott második eMagyar pont az ukrajnai magyarság kulturális-oktatási központjának számító Beregszász centrumában, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola kollégiumának épületében kapott helyet.

Az informatikai fejlesztések jövőre is folytatódnak a határon túli magyarlakta területeken a megkezdett programnak megfelelően. Jambrik hangsúlyozta, hogy az eMagyar pontok telepítési helyének kiválasztásában nem játszanak szerepet semmilyen pártpolitikai megfontolások.

Kohut Attila kollégiumi igazgató az MTI-nek elmondta: a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) által üzemeltetett beregszászi eMagyar ponton a helyi lakosok jutányos áron használhatják a Kárpátalján még kevéssé elterjedt, széles sávú internetet meghatározott nyitvatartási időben.

A most átadott eMagyar pontnak azért is nagy a jelentősége, mert Beregszászon és környékén meglehetősen rossz minőségű a betárcsázós internet-hozzáférés az elavult telefonhálózat miatt.

Kárpátalján a tervek szerint összesen huszonegy eMagyar pontot hoznak létre anyaországi támogatással.


első magyar mobil telefon

Azt hallottuk, hogy újraregisztrálták az Igazszót

kiszbotranyÚgy vagyunk vele, hogy legszívesebben mindig a másik félnek adnánk igazat. Amikor a Kőszeghy-oldal tagjai dohogva és szépelegve nyilatkoznak, a mi zsebünkben akkor a bicskák nyiladoznak, felháborodunk, ugyan milyen alapon veszi magának a bátorságot egy kupleráj személyzete, hogy csupa szűzlánynak mondja magát. Ellenben amikor a Kárpátalja hasábjain olvassuk a pápai tévedhetetlenség pózában tetszelgők kinyilatkoztatásait, akkor meg azt gondoljuk, a szende kurvák még mindig jobbak, mint a harcos és álszent erkölcscsőszök. Kifejezetten gyomorforgató az eheti lapszámban olvasható Kőszeghy illegalitásba vonult? c. írásuk  is.

(Figyelmeztetés a cikk megjelenésekor: figyelem, a link csak egy hétig érvényes, aztán archívumba kerül a cikk, de öt hét múlva onnan is eltűnik; a Kárpátaljánál ez a gyakorlat, míg a Kárpátinfo vagy a KISzó archívuma évekre visszamenően is használható –  Frissítés a 2013-as újraközléskor:  hosszabb szünet után most 2004 áprilisáig visszamenően újra elérhető a lap archívuma, igaz, új linkek alatt; a fenti frissítve, e percben működik).

A nyilatkozatokkal ellentétben bizalmas információink szerint a KISzó munkatársai naponta bejárnak munkahelyükre, serényen végzik napi látszatmunkájukat. Meg nem írt cikkeket készítenek egy meg nem jelenő újság számára. Erdélyi időnként megpróbálja utasítani őket; nem sok eredménnyel. Tudomásunk szerint az egyik munkatársnak például azt az ukázt adta, hogy írjon beszámolót egy rendezvényről. Az újságíró pár perc múlva hozta az anyagot, amelyben nagyjából az állt, hogy a rendezvény nagyon szép volt, de a Mona Lisa még szebb. A magunk részéről ezt akár úgy is értelmezhetjük, hogy Erdélyi hiába néz tetszelegve a tükörbe, mindig azt hallja, hogy Hófekérke szebb nálánál.

Az a hír is eljutott hozzánk, hogy a Kőszeghy-szárny újraregisztráltatta a lapot. A sajtófelügyeletnél az eredeti regisztrációs lapon állítólag cirill betűkkel szerepel az újság neve, s ők most bejegyeztették a magyar betűkkel írt Kárpáti Igaz Szó-t. A betű szerint értelmezett lapengedélyek alapján tehát a magyarul írt név ezentúl az új lapalapítókat illeti meg, s a „régi” újság legfeljebb Карпати Ігаз Со fejléccel jelenhetne meg.Szerintünk azonban ennél fontosabb kérdés az, hogy melyik lapverzió lesz képes újra rendszeresen megjelenni, melyik élvezheti a jogfolytonosságot, melyik kap költségvetési támogatást, melyik örökli meg a lap tárgyi és szellemi vagyonát – és nem utolsó sorban a tízezer feletti előfizetőt.


Előzmények:

Frissítés, 2013. A lap történetének összefoglalóját és a szakadásról írt BDK-cikkeket lásd ezen az összefoglaló oldalon: a Kárpáti Igaz Szó története

Hazugtolvajgyilkosok törtek a becsület lovagjaira

Nem fukarkodnak a jelzőkkel a Kárpáti Igaz Szó Kőszeghy Elemérhez hű munkatársai az UMDSZ-nek elkötelezett lap, az Ukrajnai Magyar Krónika hasábjain közölt friss kifakadásaikban (a lap már régóta megszűnt, archívuma nem érhető el 2013). Jogtiprással, a lap „ellopásával”, hazugsággal, sőt, még ha átvitt értelemben is, de gyermekgyilkossággal is vádolják ellenségeiket. Szó se róla, ha hitelt lehet adni a tényekre vonatkozó állításaiknak (és amennyire tudjuk, a tények nagyrészt igazak, inkább az olvasattal van a baj), akkor az ellenük fellépők eljárása éppenséggel nem a lovagiasság szabályainak precíz betartásáról tanúskodik. Ezzel szemben magukat természetesen a becsület bajnokainak tüntetik fel és továbbra sem esik egyetlen szó arról, hogy talántán esetleg ők is hibázhattak.

Vajon amikor pártlapként működtek és a hatalmi szentháromság szolgálatába álltak (Janukovics az atya, Gajdos a fiú, a szocdem a szentlélek) nem gondoltak arra, hogy ha a vesztes oldalon találják magukat, akkor ennek következményei lesznek? Milyen alapon hivatkoznak a sajtószabadságra, ha ők maguk szegődtek egy politikai érdekcsoport csatlósaivá? A szabadság a függetlenséggel kezdődik – és ők meg sem próbáltak függetlenek lenni. Akkor miért vannak ennyire MEGLEPŐDVE?

Meglepetésükről nekünk a közismert vicc jut eszünkbe, amely arról szól, hogy a tehenes gazdához azon a napon érkeznek az úri vendégek, amikor a fedezőbika munkálkodik a fekete és a tarka tehénke körül. Meg is bízza a gazda a kisfiát, hogy amíg ő az urakkal tárgyal, figyelje a fejleményeket, és ha történik valami, jelentse neki. Szalad is a legényke hamarost: „Édesapám, édesapám! A bika megbaszta a fekete tehenet!” Röstelli a gazda a durva szót az urak előtt, utasítja a fiút, hogy legközelebb azt mondja: meglepte a bika a tehenet. Jön is kisvártatva a fiúcska újra: „Édesapám, a tarka tehén meglepődött!” – „Hogy-hogy meglepődött?” – „Hát úgy, hogy a bika másodszor is a feketét baszta meg.”

Egyébként kedd van, keddi Igazszó ellenben nincs, sem nyomtatva, sem az interneten. Ez pedig nem meglepetés, hanem botrány.

A helyzet fokozódik – a Kárpáti Igaz Szó szakadása

.
Szerda délután felkerült a netre a Kárpáti Igaz Szó csütörtöki (aug. 4.) száma. Az impresszumban nincs főszerkesztő feltüntetve, csak a következő összetételű szerkesztöbizottság: Balogh Csaba, Béres Barna, Bucsok Jurij, Dunda György, Horváth Sándor, Kőszeghy Elemér, Magyar Tímea. A címlapon újra egy nyilatkozat, amelyet azúttal a szakszervezeti elnök (!) és a főszerkesztő-helyettes szignál. Alig néhány órával később hálóra került a Kárpátalja eheti száma is, címlapján rövid szerkesztőségi cikkel, amely természetesen másképpen értékeli a történteket. Talán érdemes mindkettőt teljes egészében idézni:
.

KISzó, 2005. augusztus 4.:

Nyilatkozat

A Kárpáti Igaz Szó az egyetlen ukrajnai országosan terjesztett közéleti lap újabb, nemtelen támadások célpontja lett. Az ellenérdekelt szervezet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vezérkara, nevezetesen Brenzovics László alelnök, visszaélve a megyei tanácsban betöltött tisztségével immáron nem csupán támad, hanem egyértelműen meg kívánja bénítani a lapot.
Teszik, teszi ezt olyan módszerekkel, amelyek nem csupán a demokráciától idegenek, de a legsötétebb sztálini terror módszereit idézik fel.
A KMKSZ, az a lapalapító, mely az elmúlt tizenkét esztendőben semmilyen módon nem támogatta a szerkesztőséget, most a „főszerkesztő-csinálás” jogát vindikálja magának. A módszereik a következők: jogilag teljesen hibás módon kreáltak egy dokumentumot a korábbi főszerkesztő leváltásáról, s mielőtt ezzel megismertették volna Kőszeghy Elemért, máris új embert próbáltak kinevezni a helyére, annak az Erdélyi Gábornak a személyében, akit, mint az a lapalapítók képviselőinek részvételével lezajlott szerkesztőségi gyűlésen is elhangzott, a lap munkatársai közül mindössze egy ember (a reklámszervező!) támogatott.
Mindez érthető is, hiszen a kollektíva bizalmát távolról sem élvező, magát főszerkesztőnek tekintő személy, július 29-én előbb karhatalommal próbálta terrorizálni a szerkesztőség munkatársait, majd egy ellenérdekelt lap munkatársait hozta rájuk. Érthető módon, ilyen körülmények között lehetetlen alkotói munkát folytatni, lapot megjelentetni.
A történésekhez tartozik, hogy a lapalapítók képviselőivel folytatott megbeszélés után, mivel a megyei tanács és a megyei állami közigazgatás képviselője hajlandó volt a kompromisszumra, miszerint a Kárpáti Igaz Szó a szerkesztőbizottság jegyzésében lásson napvilágot, a munkatársak elkészítették az augusztus 2-i lapszámot. Ennek megjelentetését azonban Brenzovics László, a megyei tanácsban betöltött tisztségével visszaélve, megakadályozta.
A Kárpáti Igaz Szó munkatársai tisztelettel kérnek mindenkit, hogy emeljen hangot a példátlan terror ellen, mivel ez már így távolról sem sajtóügy, nem kárpátaljai magyar-magyar ellentét egyik soros vetülete, hanem egyértelműen nemzetiségi, politikai ügy, mivel egy magyar közösséget ért nemtelen támadás.
A Kárpáti Igaz Szó kollektívájának nevében
Fedák Anita, a Kárpáti Igaz Szó szakszervezeti bizottságának elnöke,
Horváth Sándor, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztő-helyettese
2005. augusztus 2.
—————————————————————————————————————————————

Kárpátalja, 2005. augusztus 5.:

Nem jelent meg a Kárpáti Igaz Szó

Mint lapunk korábban arról hírt adott, a Kárpáti Igaz Szó alapítóinak (Kárpátaljai Megyei Tanács, Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség) ülésén egyhangú szavazással döntöttek Erdélyi Gábor kinevezéséről a lap főszerkesztői posztjára. Erdélyi Gáborról tudni kell, hogy 2 évvel ezelőtti erőszakos elmozdításáig több mint egy évtizeden keresztül vezette a Kárpáti Igaz Szó kollektíváját. Leváltására politikai okokból került sor, mert az akkori hatalompártoknak az ő személye nem volt eléggé megbízható. Kinevezését követően a hivatali teendők átvételére a múlt pénteken került volna sor a lapalapítók jelenlétében. A hivatalos aktust azonban a lap néhány munkatársa, köztük Horváth Sándor főszerkesztő-helyettes botrányos körülmények között megakadályozta, így a lap szombati száma nem juthatott el az előfizetőkhöz. Különösen érthetetlen mindez annak fényében, hogy ugyanezek a munkatársak korábban hónapokon keresztül a KMKSZ-t vádolták azzal, hogy megakadályozza a lap megjelenését és tönkreteszi az újságot, hivatkozva mindenféle személyes üzleti érdekeltségekre.
Hát akkor mi az igazság? Ki akadályoz meg kit? A KISZ egyes munkatársai, élükön a lap megjelentetéséért hivatalból felelős főszerkesztő-helyettessel, akik nem tudni, kinek az érdekeit képviselve, mindent elkövettek, hogy megakadályozzák az esedékes szám elkészítését; esetleg az új főszerkesztő, aki még segéderőket is alkalmazott volna, ha hagyják, hogy elkészüljön a lap, vagy a szokott módon hivatkozási alapnak mindig kéznél lévő harmadik fél? Fel kell tennünk a kérdést: hogyan tovább? Győzhet-e a lap és olvasóinak tényleges érdeke, vagy néhányan tönkretehetik a 85 éves múltra visszatekintő újságot?
.

.
Könnyű lenne ehhez csak annyit hozzáfűznünk, hogy URAIM, ITT VALAKI NEM MOND IGAZAT. Szerény meglátásunk szerint azonban minkét fél úgy hazudik, mintha könyvből olvasná.

Ami még ezen felül a leginkább feltűnő: hogy saját melléfogásairól, hibáiról, netán vétkeiről és gyarlóságairól egyik fél sem számol be. Például egyetlen KISZós nyilatkozatban, interjúban, publicisztikában nem olvashattunk arról, hogy kérem, valóban, a választások idején elvetettük a sulykot. Holott a KISzó vezetői nemcsak lefeküdtek a szocdemeknek és Gajdosnak, hanem még kéjesen lihegtek is a fülükbe. De azt hisszük, erkölcsi paráznaság terén lenne bőven mit meggyónnia a másik félnek is.

Horváth Sándornak, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztő-helyettesének az idézett (holnapra nyomtatásban is megjelenő?) lapszámban van egy „publicisztikája” is: „Gondolatok a kárpátaljai magyar sajtóról”. Gondolatot ugyan nem igazán találhatni benne, eredetit meg semmiképpen, de legalább megidézi Bacsó Péter Tanú-jából Virág elvtársat, aki szerint a helyzet fokozódik.

Valóban. Már elérte az olvasói türelem legvégső határát.

Kárpáti Vipera Nyúz © 2016 Frontier Theme