Kárpáti Vipera Nyúz

Baszkuráció és sziszegő nyelvöltögetés Ungon-Bergen által oda-vissza - KEKECBLOG

újraközlés

Mezőgazda – inkognitóban

Korábban már írtunk arról a sajátos jelenségről, hogy a kárpátaljai lapok magyarországi közvetítéssel veszik át egymástól az anyagokat. Önmagában is furcsa, ha mondjuk egymáshoz földrajzilag is igen közel eső két beregszászi lap egy budapesti hírportálon keresztül vesz át egymástól cikkeket, még furcsább, ha nem az elsődleges, hanem a másodlagos forrást tüntetik fel. Ha meg zavaró torzulás is történik, akkor joggal bosszankodhatunk.

Most a következő történt. A kárpátinfó.net közzéteszi egy Bereg-vidéki, nevezetesen borzsovai mezőgazda írását. A cikk alatt, ahogy kell, ott a szerző neve + illetősége. Ezt pár nappal később átveszi a Kitekintő. A közlés korrekt, a cikk fölött ott áll, hogy Kárpátinfo.net – Horváth Béla. Hogy Borzsova lemaradt – hát istenem…

Másnap azonban a cikk visszakerül Beregszászba, nevezetesen a Kárpátalja.ma portál oldalára, ahol forrásként nem a városbéli testvérlapot, hanem a Kitekintőt jelölik meg – Horváth Béla neve pedig sehol sem szerepel a közlésben. Ami nem csupán a szerzői jogokat és az átvétel etikusságát érinti, hanem az olvasóból is értetlenséget vált ki, lévén írását a szerző egyes szám első személyben írta: „Én abból a korosztályból való vagyok – hetven rég elmúltam –, hogy még nagyon jól emlékszem rá, milyen volt a kolhozrendszer első néhány éve.” Aki csupán a Kárpátalja.ma oldaláról tájékozódik, nem tudhatja meg, ki az az „én”. (A mondat felépítéséről és a benne szereplő  hogy megfelelőségéről itt most ne essék szó.)

Így kényszerül inkognitóba egy mezőgazda, mialatt az egyik beregszászi utcából átsétál egy másikba. Igaz, közben módja volt Budapesten is kitekinteni.


A szövegbe tett bizonyító erejű linkek sajnos már nem működnek – törölve.

Más: növények – kertápolás

A himnusz körbejár és Nonszenszfaluba érkezik

– avagy forrásmegjelölés, oh!

A Kárpátalja c. hetilap online oldalán megjelenik egy cikk: Csak a KMKSZ-frakció szavazott a magyar himnusz védelmében (link már nem működik, törölve, 2013). Ezt – a forrás megjelölésével – átveszi a Kárpátinfó c. hírportál: Csak a KMKSZ-frakció szavazott a magyar himnusz védelmében. A Kitekintő c. portál nem az elsődleges forrásból, hanem a Kárpátinfóból veszi át a cikket (utóbbit jelöli meg forrásnak), de megváltoztatja a címét (a nem-kárpátaljai olvasói igényeknek megfelelően): Nem lesz magyar himnusz Kárpátalján. Innen aztán visszaveszi a Kárpátalja.ma – nem az elsődleges (Kárpátalja online), nem a másodlagos (Kárpátinfó), hanem a harmadlagos (Kitekintő) közlést jelöli meg forráshelyül: Nem lesz magyar himnusz Kárpátalján (a link már nem működik, törölve, 2013).  Végül aztán egy kárpátaljai blogger már a negyedik közlés helyét adja meg forrásul, amikor új címmel ellátva átveszi a cikket: Zászló, turul, himnusz – mi következik ezután?….avagy ukrán nacionalisták aggodalma. (A kattintással csak óvatosan. a honlap megnyitásakor azonnal egy „nemzeti” rádió harsog.)

Ez utóbbi webhelynek, Váradi Viktória blogjának a sajátsága az, hogy tulajdonosa szerint saját kárpátaljai lakhelye Magyarországon van („Bótrágy, Kárpátalja, Hungary”), továbbá pedig „Kárpátalja nem Ukrajna”. Ebből kiindulva igazán nem csodálkozhatunk azon, ha egy kárpátaljai hír Magyarországot megjárva végül egy ilyen nonszenszfaluba érkezik.

botragy

(Arról ne is essék szó, hogy a Kárpátalja hová nem tartozását kijelölő állítás előtti mondatot legalább háromszor kell elolvasni, míg az ember rájön, hogy egy fölös vessző teszi érthetetlenné.)

És még egy gyöngyszem ugyanerről a blogról. Ha majd átveszik a hírt, az már arról fog szólni, hogy az ukrán iskolában irtják a magyar gyerekeket:

irtjak

Szerzői joghurut – pöffeszkedő főszerkesztők

Nem tudom, sikerül-e valaha is a kárpátaljai magyar sajtó tudatlan illetékeseivel megértetnem: szerzői mű a jogtulajdonos engedélye nélkül nem közölhető. Azt hittem, legalább azok a szerkesztőségek, amelyekkel ezt egyszer már lesakkoztuk, tisztába jöttek a helyzettel. De nem.

Legutóbb írtam egy esetről (lásd a jegyzet második felét), jeleztem azt is, hogy nem kérek helyreigazítást, csak levélben választ a főszerkesztőtől. Nos, meg is kaptam. Előbb adta az értetlent, próbált hárítani, aztán meg ő kezdett támadni, otrombán vádaskodni az esettel összefüggésbe semmilyen módon nem hozható ügyekben. Jellemző bunkóság: ne az esetről beszéljünk, támadjuk meg „a panaszost” személyében. Erre azzal reagáltam: ha így állunk, akkor mégis kérek helyreigazítást. Ezt első levelem egy részletének a közlésével oldották meg, ebből az olvasó csak azt nem tudja meg, kinek mikor közölt milyen verséről van szó. Nyilván így is akarták. Az én kifogásomnak helyet adtak, de hiábájukat be nem látták, elnézést nem kértek. Ezt végül magánlevélben csak kicsikartam.A dolog számomra azért érthetetlen, mert egyfelől a szerkesztőségben mindenki tudja, hogy évek óta elvből nem adok nekik anyagot, másfelől Kőszeghy Elemér főszerkesztővel egy HVG-s cikkem okán egyszer már tisztáztuk, hogy szerzői anyag a jogtulajdonos engedélye nélkül nem közölhető. Erre pofátlanul mégis. És aztán neki áll feljebb. Közben meg azt játssza, hogy a barátom.

Ugyanígy pontosan tisztában van ezekkel a dolgokkal egy másik szerkesztőség is. Friss számukban [a link már nem él, törölve – sőt évek óta a lap sincs meg, Kárpáti Magyar Krónikának hívták – 2013] több versemet közlik tudtom és hozzájárulásom nélkül. Nemrégiben ugyanennek a sorozatnak a keretében Éva került sorra: vele felvették a kapcsolatot. Éva nem adta meg a jóváhagyást – és ők el is tekintettek a közléstől. Nem így az esetemben.

Levél Bíró László főszerkesztőnek. 48 órán belül semmi válasz. Ma felhívtam a szerkesztőséget: a beosztott hárít, a főszer házon kívül.

A hárítás tárgya: ezt a sorozatot Dupka György készíti, ő adta le az anyagot, és ő ragaszkodott a verseim megjelentetéséhez. Csak tudnám, milyen alapon ragaszkodhat ő annak a közléséhez, aminek a jogaival nem ő rendelkezik?

Én Gyurival nem vagyok szóbaállási viszonyban, nincs is vele semmi dolgom (holott az életrajzom adatait egy az egyben lenyúlta a honlapomról). Nota bene, ő is megtette ugyanezt a Verecke antológia kapcsán – jó sok versem publikálása mindenféle értesítés, szerződés, egyeztetés és jóváhagyás nélkül.

Mindenesetre most a felelősség nem őt, hanem a lap főszerkesztőjét terheli. Azt, aki a levelemre nem válaszol és vissza sem hív. Pedig a barátunk.bhirlapUgyanígy jártam bő féléve Zubánics Lászlóval (Beregi Hírlap): egy húszéves karcolatomat hozták le minden értesítés nélkül. Levelet írtam, telefonáltam: helyettese igazat adott nekem, de ő maga nem válaszolt, nem hívott vissza. Kárpátalján így viselkednek a pöffeszkedő főszerkesztők azzal a szerzővel, akinek az írását akarata ellenére beteszik a lapba. Amikor közölnek, akkor valamiért jó vagyok nekik. Amikor számon kérem a jogtalanságot, akkor én leszek a bűnös (Kőszeghy) vagy elkezdenek bujkálni előlem, még a felelősséget sem vállalják (Zubánics, Bíró). Úgy tűnik, egy író ma kárpátalján nem döntheti el, hogy hol ne közöljék az írásait.

Talán a Kárpátinfo az egyetlen, ahol más a hozzáállás: legutóbb még arra is engedélyt kértek, hogy naptár-mellékletünkön egy versidézetemet elhelyezhessék.

Sovány gyógyír a szerzői joghurutra.

Kárpáti Vipera Nyúz © 2016 Frontier Theme