Kárpáti Vipera Nyúz

Baszkuráció és sziszegő nyelvöltögetés Ungon-Bergen által oda-vissza - KEKECBLOG

umdsz

Az UMDSZ befeküdt a Jobbik ágyába

A minap Kőszeghy Elemér, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője, talán kicsit visszatáncolni akarván abból a siralmas helyzetből, hogy a lap a Jobbik kárpátaljai propagandaeszközévé vált, halva született ötletnek nevezte a Jobbik média-fogó trükkjét.

koszeghy-jobbik

Bár nyugodtan feltételezhetne a Jobbik részéről aljas, önző, hatalomszerző szándékot, mégis inkább a jó szándék feltételezésével mosdatja a szerecsent, de azért igen helyesen megállapítja a következőket:

Jól tudjuk, a jó szándék a pokolba vezető úton is szerephez jut olykor. Márpedig cáfolhatatlan és sajnálatos tény, valahányszor a Jobbik megszólal a kárpátaljai magyarokkal kapcsolatban, mindannyiszor bumeránghatást ér el. Mindig lángra kap a magyarellenesség hamu alatt pislákoló parazsa, a Budapesten elvetett szél rendre az ukrajnai (figyelem: köztük jelenleg hatalmon lévő) szélsőséges pártok vitorláit kezdi – elsősorban szűkebb pátriánkban – dagasztani. Alighanem egy Kárpátaljai Máérttal is ők kapnák a legnagyobb ajándékot. Kivált most, az előrehozott parlamenti választások kampányában.

Ehhez képest Zubánics László, az UMDSZ megbízott elnöke, az Ukrajnai Magyar Nemzeti Tanács elnöke – legalábbis az alább olvasható szeptember 5-i közlemény szerint – üdvözölte a kezdeményezést és ezzel jól benyalt Vonáéknak.

jobbik-umdsz1 jobbik-umdsz2

(a hírportál linkjét nem adom meg, de címe kitalálható, keresse meg, akit érdekel)

A fentiek fényében nem tűnik eléggé hitelesnek Zubánics elnöki >>elhatárolódása >>ettől az eseménytől, amely aztán más helyszínen, de >>jobbikosok aktív részvételével zajlott.

Remek kilátások: a KMKSZ a Fidesz feltétlen elkötelezettje, az UMDSZ láthatóan összeszűri a levet a Jobbikkal… A belgáknak végképp nincs hová állniuk.


Frissítés.

Az nem nóvum, hogy Kárpátalján soha nem az a hibás, aki hibázik, hanem az, aki ezt észreveszi, nem az szégyelli magát, aki vállalhatatlan kijelentést tesz, hanem azt igyekeznek pellengérre állítani, aki erre figyelmezteti. Ezt már megszoktam, lásd például ezt: Kőszeghy rasszista mondata

Az alábbi kis hozzászólás-részletében az érdekes az, hogy Kőszeghyt fentebb inkább egyetértőleg, semmint elítélően idéztem, mégis késztetést érzett arra, hogy egy a posztot linkelő Facebook-megosztáshoz hozzászólva személyemet az alább látható módon minősítse, az újdonság pedig az, hogy főszerkesztői „érvrendszere” miként „teljesedett ki”, mi az, amire hivatkozva állítja, hogy „irományaimat” hogyan kell kezelni. Ez – részéről velem kapcsolatban – új elem az ő negatív fejlődéstörténetében, ezért bátorkodom az utókor számára megörökíteni. Lám, kedvesség terén holt tartott Kőszeghy Elemér 2014 szeptemberében:

koszeghy-beteg

Gajdos lemondott arról, hogy érdekérvényesítsen

janukovics-gajdosGajdos Istvánnak 12 esztendő kellett ahhoz, hogy belássa: ő nem elősegítője, hanem akadályozója annak, hogy a kárpátaljai magyarság érvényesíthesse érdekeit. Az meg kifejezetten mulatságos, hogy a kárpátaljai magyarság magas posztra jutott és legmagasabb érdekérvényesítő helyzetbe került funkcionáriusa (mi más lenne a parlamenti mandátum?), éppen a kárpátaljai magyarság érdekérvényesítő képességének a növelését kívánja erősíteni lemondásával. Vicces, hogy ha valaki leginkább csak a lemondásával tudja erősíteni azt, amit posztjában ülve erősíteni nem volt képes. Ezt úgy hívják: kudarc. A nyilatkozat ennek beismerése, csak nagyon mulatságosan van megfogalmazva.  A sajtóhír vonatkozó részlete pedig így hangzik:

[Az UMDSZ által kiadótt] nyilatkozat idézte Gajdost, aki szerint a magyar egység kialakítása a mostani ukrajnai helyzetben mindennél fontosabb, hiszen a közösség megosztottsága erősen rányomja bélyegét a kárpátaljai magyarság érdekérvényesítő képességére, gyengíti képviseletét az önkormányzatokban, illetve alkupozícióit az ukrajnai politikai színtéren. A politikus azt is elmondta, hogy reméli, e lépésével előmozdítja a megállapodás lehetőségét az anyaországgal, a másik magyar szervezettel, s létrejöhet a sokak által óhajtott cél, a kárpátaljai magyar közösség összefogása. A nyilatkozat szerint az UMDSZ elnöksége rövid értékelést követően tudomásul vette az elnök döntését…

A Vipera megy és elmorzsol egy könnyet. (tovább…)

Magyar szervezetek Kárpátalján

Magát megnevezni nem kívánó beregszászi levelezőtársam névtelen közlésre kért: jelentessem meg az interneten véleményét a 168 Óra cikkéről (Ki a magyar Kárpátalján?). Szövege eléggé hosszú, így csak az érdemi részt emelem ki belőle, és egy kicsit azt is megszerkesztettem, főleg nyelvileg. A dolog lényege a következő:

Dunda György „ungvári tudósítása” plasztikusan mutatja be azt a helyzetet, amely a kárpátaljai magyarság körében azért alakult ki, mert „A magyar kormány megfosztotta az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség több mint húszezres tagságát a kedvezményes anyaországi vízum megszerzésének a lehetőségétől”. Ez így nem igaz. Nem a tagságtól vonták meg a lehetőséget, hanem az UMDSZ-től vonták meg a kedvezményes vízumszerzéshez szükséges garancialevelek kiadásának a jogát. Emiatt az UMDSZ-tagoknak az erre egyedül jogosult KMKSZ-hez kell fordulniuk, és a KMKSZ – állítja a cikk és a benne megszólalók – ezt gyakran megtagadja, illetve az igénylők számára megalázó feltételekhez köti. Kétségtelen, hogy a KMKSZ visszaél monopolhelyzetével, de itt Beregszászban tudunk igen sok konkrét ellenpéldáról, és egyáltalán nem mondható, hogy az UMDSZ-től a magyar kormány teljesen alaptalanul vette el a jogot. Bizony, voltak visszaélések. A cikk éppen ezért torzít, egyoldalúan és a KMKSZ iránt rosszindulattal mutatja be a helyzetet. Érthető: a szerző aktív UMDSZ-es, tagja az országos tanácsnak és főszerkesztő-helyettese az UMDSZ szócsövéül szolgáló lapnak (Kárpáti Igaz Szó).

Baráti körömben általános vélekedés, hogy bár a Kovács Miklós vezette kulturális szövetség visszaél a Fidesz hatalomra jutásával kialakult kedvezményezett helyzetével, de ugyan ki ne tudná, hogy a szocialista vezetés idején viszont a Gajdos István elnöksége alatt álló UMDSZ húzott hasznot a saját kiemelt helyzetéből, s ki ne tudná azt is, hogy az elnök érdekszférájába nem-magyar üzleti és pártkapcsolatok is bőven beletartoznak.

Eddig a levél (vagy „ellencikk”?) érdemi része. A magam részéről ennyit fűznék hozzá:

Kétségtelen, hogy a két szervezet a saját szemétdombnyi hatalma gyakorlásában és az anyagi haszonelvűség érvényesítésében egyaránt önérdekűen működik. Ha az UMDSZ számomra mégis szimpatikusabb egy fokkal, az csak azért van, mert a ukrajnai üzleti és pártérdekekkel való összefonódást még mindig bocsánatosabb bűnnek gondolom, mint a KMKSZ működését jellemző magyarkodó populista demagógiát és ideológiai alapú diszkriminációt.


Fentebb be volt linkelve az eredeti cikk, de 2016-ban már nem találtuk a helyén. Így hangzott:

 

Ki a magyar Kárpátalján?

A budapesti kormány megfosztotta az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség több mint húszezres tagságát a kedvezményes anyaországi vízumszerzés lehetőségétől. Az intézkedés óta több mint egy év telt el, az akkor hangoztatott vádakból semmi nem bizonyosodott be. DUNDA GYÖRGY ungvári tudósítása.

Még tavaly júniusban kezdődött a magyarigazolvány-kiadással kapcsolatos vizsgálat Kárpátalján, s arra hivatkozva mindenfajta magyar–magyar kapcsolattartási program koordinálását megvonták az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetségtől (UMDSZ), és átadták a jelenlegi budapesti kormány kizárólagos partnerének, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek (KMKSZ). Köztük a támogatói nyilatkozat vagy – ahogy itt nevezik – garancialevél kiadásának jogát.

A garancialevél lényege: aki ilyennel rendelkezik, könnyített eljárásban juthat schengeni vízumhoz, sőt, a díját is visszatérítik. Máskülönben csak meghívólevéllel lehet anyaországi beutazási engedélyhez jutni, ami azon túl, hogy roppant hosszú és nehézkes folyamat, mindennel együtt – meghívó, biztosítás, vízumilleték – harmincezer forintnak megfelelő összegbe is belekerül, márpedig ez jócskán meghaladja az ukrajnai minimálbért.

– Szervezetünket olyan vádak alapján próbálják ellehetetleníteni, amelyekből semmi sem igazolódott be – hangsúlyozza Zubánics László.
Az UMDSZ Nemzeti Tanácsának elnöke szerint megállapítását alátámasztja az a tény, hogy titkosították a Külügyminisztérium által elrendelt vizsgálat eredményeit. Abba még a megvádolt fél sem nyerhet betekintést.

– A magyar kormány illetékeseinek szájából olyan abszurd kijelentések is elhangzottak, hogy az UMDSZ tízezer magyarigazolványt játszott a „donecki maffia” kezére! Valójában a tízezer az kettő, ráadásul a kivételezett helyzetben lévő KMKSZ sokkal több dokumentumot juttatott Kárpátalja határain túlra – összegez Zubánics.
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes és Németh Zsolt külügyi államtitkár legfőbb vádja az volt, hogy az UMDSZ miatt az arra jogosultak számánál többen jutottak hozzá az okmányhoz. Ezzel szemben tény: az UMDSZ hat év alatt, 2004 és 2010 között csak 43 ezer okmány kiadásában járt közbe, míg a KMKSZ a státustörvény 2001-es életbelépése után az első években 112 ezret bocsátott ki.

Zubánics László azt sem érti, hogy a magyar kormányhivatalnokok szándékosan csúsztatnak, vagy nincsenek tisztában az első Fidesz-kormány idején elfogadott státustörvényben foglaltakkal. Folyamatosan azt nyilatkozzák, hogy Kárpátalján meghaladta a 160 ezret a magyarigazolványok száma, miközben a 2001-es népszámlálás szerint csak 156 ezren élnek magyarok Ukrajnában, s hozzáteszik, eleve csak a 14 évnél idősebbek juthatnak ilyen okmányhoz. Ezzel szemben az igazság az, hogy születés után rögtön igényelhető az okmány, s nagyon sok szülő kérvényezi is csemetéjének.

Ráadásul a 2001-ben és 2002-ben kiadott igazolványok öt év múltán lejártak, s miután csak nemrégiben lett életre szóló a magyarigazolvány, 2006-ben és 2007-ben tömegek álltak sorba új igazolványért. Azok is lecserélték, akik időközben férjhez mentek, nevet változtattak, vagy egyszerűen csak az igénybe vett vasúti utazási kedvezmények miatt betelt az okmányuk. A központi nyilvántartó rendszer viszont csupán az összesített igazolványszámot tartja nyilván, miközben a fenti okokból több tízezerre tehető az átfedés. Csakhogy az UMDSZ argumentumait egyszerűen nem hajlandók meghallgatni.


 

Egy kalap szart sem

Mint olvasom, a vasárnapi ukrajnai helyhatósági választások első kárpátaljai eredményei ismeretében mind a KMKSZ, mind a vele szemben álló UMDSZ első embere a magyar pártok siralmas szereplésének okát abban látta, hogy a magyar választópolgárok szavazatait potom pénzért megvásárolták az ukrán pártok.

Ahogy a tudósítás fogalmaz, Kovács Miklós szerint „a magyar voksokat 100–150 hrivnyáért, azaz három-négyezer forintnak megfelelő összegért »egész egyszerűen megvásárolták«”, Gajdos István a magyarság megosztottságát is említve ezzel egybehangzóan azt állítja, hogy „»a kárpátaljai magyarok két kiló hús árának megfelelő összegért eladták a voksaikat«, s a 2006-os választásnál is kevesebben szavaztak a magyar pártokra.”

Ha ez igaz, akkor – egyfelől – azt hiszem, ma már senki nem vetheti a szememre azt a sok évvel ezelőtti állításomat, miszerint a kárpátaljai magyarság elvesztette tartását, demoralizálódott (s amely véleményemet határon kívül és belül annak idején mindenki sértve elutasította). Erről többek között itt írok – 12 évvel ezelőtt! -, lásd a 6. fejezetet, amelynek címe: 6. Kisebbségi áramszünet. A kárpátaljai magyarság demoralizációja. Talán itt mertem ezt a szomorú tapasztalatomat leírni és itt mertem először okaira és súlyos következményeire figyelmeztetni, de hasonlóan fogalmaztam 10 évvel később az Önveszélyes viszonyokban is, egy interjúban pedig a tapasztalat kimondásának nehézségeit is említettem:

…azt a diagnózist, hogy lassan másfél évtizede szünet nélkül folyik az adott etnikum felmorzsolódása, hogy „sikeresen” végbement a kárpátaljai magyarság demoralizációja és mint közösség már hosszabb ideje nem szerves egészként működik, hanem önmaga ellen fordulva lassan, de biztosan felszámolja maradék állásait és javait – nos, ezt senki sem mondja ki. Sokkal kifizetődőbb egyrészt folyamatos harcot hirdetni, mindig találni valami olyan intézkedést (vagy az intézkedés olyan elmaradását) amit a magyarság elleni támadásnak lehet nevezni és egyetlen megoldási kísérlettel sem élve tele lehet vele kürtölni a magyarországi sajtót. Ugyanígy kifizetődőbb, „pozitívabb” azt hangoztatni, hogy a nehézségek, a mostoha körülmények, a külső és a belső ellenséges erők ellenére – kitartásunknak, helytállásunknak, hitünknek stb. köszönhetően – micsoda látványos eredményeket értünk el.

Nos, úgy tűnik, a kárpátaljai magyarság hűségét és kitartását illetően politikusainknak megváltozott a véleménye, korruptnak és megvásárolhatónak tartják a rájuk nem szavazó magyarokat.

Ám – másfelől – a lóláb mégis nagyon kilóg. Mert akik nem rájuk szavaztak, azok nem feltétlenül magyarságuk, hanem csupán kártkonyan működő magyarságszervezeteink ellen fordultak, belátva, hogy a lakossági érdekeket nem vagy rosszul képviselik. Ez az elfordulás 2006 óta csak növekedett, ami azt jelenti, hogy a már korábban elvesztett bizalmat nem hogy visszaszerezni nem sikerült, hanem azt, hogy mind a KMKSZ, mind az UMDSZ elutasítása nőtt a kárpátaljai magyarság körében.

A dolognak ezt a részét – mondanám: lényegét – azonban a két politikus egyformán elhallgatja, holott nyilvánvaló, hogy a kárpátaljai magyarság most megtapasztalt politikai magatartásáért mindenekelőtt éppen őket és pártjaikat terheli a súlyos felelősség. Ők politizálnak úgy, hogy a magyarok szemében működésük nem hogy két kiló húst, hanem egy kalap szart sem ér.

Gajdosék már megint beszóltak

Azt olvastuk, hogy Gajdosék már megint beszóltak

Olyan még nemigen fordult elő, hogy a támogatások elosztásával mindenki elégedett legyen. Aki nem kapott semmit, az csendben sóhajtozik, aki keveset kapott, az félhangosan rinyál, aki pedig sokat kapott, de még többet szeretne, az teljes hangerővel hisztériázik.

Ezúttal az UMDSZ-esek azok, akik már megint megdöbbenéssel értesültek, továbbá felháborodtak. Szerintük megalázó egész Kárpátaljára nézve, ráadásul lábbal tiporják. Ezek a kifejezések abból az UMDSZ-nyilatkozatból valók, amelyet a Ukrajnai Magyar Krónika friss száma közölt le, s amelyben a szervezet épp csak az édes mamájába nem küldi el az Illyés Közalapítvány Főkuratóriumát. Semmi sem áll tőlünk távolabb, minthogy bárkivel szemben a védelmére keljünk az IKÁnak, a magunk részéről bármikor szívesen elküldjük bárhová ezt az átpolitizált magyarságmegosztó testületet, de mi meg is tehetjük, lévén nem tartjuk nekik a markunkat. Ezzel szemben azt tartjuk, hogy nem illő dolog, ha a támogatott folyton beszól a támogatónak. Erről mindig az a jelenet jut eszünkbe, amikor kocsinkkal leparkolunk mondjuk Beregszász központjában, és még ki sem szálltunk, amikor megrohannak a koldusok. Markába nyomunk pár kopeket az erőszakosabbjának, a legrámenősebb pedig azonnal ránk is förmed, hogy azonnal adjunk papírpénz. Márpedig papírpénzt nem adunk, sajnáljuk, így döntött a Főkuratórium. A koldus pedig pontosan azt teszi, amit az UMDSZ. Égre mutat a középső ujjával.

 

Kárpáti Vipera Nyúz © 2016 Frontier Theme