Amikor először ütötte meg fülünket ez a langyos libazsírhoz hasonlatosan émelyítő dal a jobbra érdemes megasztáros Oláh Ibolya előadásában, fogadást mertünk volna kötni rá, hogy A magyarok világhímnuszá-t és az Éljen Magyarország-ot is elkövető, édes Piroskájának végleg isten véledet mondó Dobos Attila újabb örökbecsű opuszával állunk szemben. De nem. A zene ezúttal Amerikából importált giccs, a melódiánál is gagyibb szöveget pedig a magyar média „fenegyerek light” státusú figurája, Geszti Péter küzdötte ki magából, mint maga mondja, több havi munkával és nagy energiabefektetéssel. (S. Nagy István közepes formájában egy délután 3 ilyet megír.) Ha már ennyit dolgozott Geszti ezen a közhelygyűjteményen (az meg mégis, mit jelent, hogy Bújj hozzám újra, Magyarország?), nemcsak azt érdemelné meg, hogy augusztus 20-án a tűzijáték előtt elhangozzon Budapesten – helye lenne a kárpátaljai Credo repertoárján is a Magyarnak én itt születtem és A haza nem eladó között.
Jaj, ezzel most alighanem ötletet adtunk.
