Azt nagyon jól tette az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség, hogy figyelmeztette a Beregszászba érkező magyar kormányfőt: hiába hozott félmilliárd forintot a beregszászi főiskolának, a kárpátaljai magyarok közül sokan elutasítják megosztó politikáját. Ám a helyes központozásra és a megszólításban szokásos udvariassági szabályokra azért nem ártott volna figyelni. A név után a vessző fölösleges, hiszen nem két külön megszólításról, hanem név és titulus összetartozó szószerkezetéről van szó – s mint ilyen megszólításokban szokásos, minden szót illett volna nagy kezdőbetűvel írni, azaz:
Orbán Viktor Miniszterelnök Úr, elég volt….
Az én nyelvérzékem az aláírásnál egy névelőt is szükségesnek tart, vagyis:
Az UMDSZ
A többi viszont maximálisan stimmel.
Ez a felirat fogadta Orbánt Beregszász Magyarország felőli határában.
PS (frissítés jóval később). „A többi viszont maximálisan stimmel” írtam fentebb. De talán mégsem… Tovább ízlelgettem a plakát szövegét, és éreztem, hogy valami más sem stimmel itt. Az elég volt valamiből ugyan bevett szókapcsolat, itt mégis bántani kezdte a fülemet. Miért is? Hát azért, mert az „elég” az ilyen szófűzésekben kizárólag cselekvésre, folyamatra, történésre vonatkozhat. Elég volt a kirekesztésből. Ez a megfelelő forma. Ha viszont a kijelentés nem történésre, hanem dologra vonatkozik, akkor az elegünk van valamiből kifejezést használjuk. A fenti verzió tehát egyfajta öszvér-megoldás. Az igazán szabatos megfogalmazás vagy úgy hangzana, hogy …elég volt a nemzeti kirekesztésből – vagy pedig …elegünk van a nemzeti kirekesztés rendszeréből.
