Napjaink egyik leggyakoribb tévesztése: az ami és az amely felcserélése. A legkisebb gondot akkor okozza, amikor pusztán annyi történik, hogy a pontos és választékos amely helyett valaki a köznyelvben elfogadott amit használ. A ház, amely összedőlt, már kétszáz éves volt. Ez a választékos, irodalmi. A ház, ami összedőlt, már kétszáz éves volt. Ez a köznyelvi. Beszédben olykor még természetesebb is, mint nyelvileg helyesebb párja.
Gond akkor adódik, ha a csere vagy visszafele történik finomkodásból, vagy ha a köznyelvi változat azért nem alkalmazható, mert értelmi zavart okoz. A ‘lesz, ami lesz’ kifejezést még senki sem használja amellyel, de ilyesfélét már hallottam: „a dolgozóktól megvonták a fizetést, amely azért felháborító, mert…”. Ez így persze helytelen, hisz tudjuk a szabályt: az amely névmás egy (általában főnévvel megnevezett) konkrét dologra, míg az ami vagy konkrétan meg nem nevezettre, vagy a főmondat egészére utal a mellékmondatban. A fenti mondatban a beszélő nyilván azt tartotta felháborítónak, hogy megvonták a fizetést, de finomkodásával mégis azt mondta, hogy a fizetés az, amely felháborító.
Példa a fordított esetre: egy ugyancsak értelemzavaró megfogalmazás egy mai hírből:
Ha az újságíró a sztrájkról akarta azt állítani, hogy megbéníthatja Ukrajnát, akkor a főnévvel megnevezett konkrét fogalomra (sztrájk) mindenképpen az amely névmással kellett volna utalnia, az ami ezzel szemben magára a főmondat állítására utal, vagyis nem a sztrájk béníthat, hanem annak kilátásba helyezése. Egy kilátásba helyezés azonban országot aligha béníthat meg – újságírói nyelvérzéket annál inkább.
Jellemző, hogy a fentivel azonos forrásból származó megfogalmazást a Független Hírügynökség javítatlanul hagyta:
– így átvándorolt más lapokhoz is. A nyelvileg igényesebb HVG azonban felülbírálta:
egyértelművé téve, hogy nem a kilátásba helyezésre, hanem a sztrájkra utal a mellékmondat.
