Vipera: Karpaty News

Baszkuráció és sziszegő nyelvöltögetés Ungon-Bergen által oda-vissza - KEKECBLOG

bohuvatohu

Van-e Bocskai István Múzeum Ungváron?

Share

Nincs. Illetve a Kárpátinfó portál hírferdítője szerint mégis:Az első mondat szemantikáján amúgy is érdemes fennakadni. Először is olybá hat, mintha a szobrásznak lennének korábbi Liberty bell “elnevezésű” művei, s ezek sorában született volna egy újabb. Holott dehogy. Első olvasásra még az is megtévesztő, hogy ki mutatja be a szobrot, csak nem az ötven éve halott kormányzó?

És ha már Zsatkovics… Az ukrános Hrihorij írásmód éppenséggel indokolt lehet, ruszin emberről lévén szó, de kormányzó éppenséggel a Csehszlovák érában lett, így indokolt lehetne a cseh nyelvű névhasználat is akár: Grigorij Žatkovič. Mielőtt Kárpátaljára érkezett, ötéves korától az USA-ban élt, majd miután Csehszlovákia nem adta meg a kárpátaljai ruszinok számára az autonómiát, és ezért 1921-ben odahagyta a kormányzóságát, újra az Egyesült Államokban működött, nevét lehetne akár angol változatban is használni: Gregory Zatkovich. De magyar nyelvkörnyezetben nem lenne elképzelhetetlen a Zsatkovics Gergely alak sem,  ha egyszer már Illés Béla regényének a címében is így szerepel.

No de visszatérve a múzeum nevéhez. A hivatkozott eredeti cikkben természetesen a Boksay név szerepel, lévén az intézmény a kárpátaljai festőiskola egyik alapítójáról és nagy művészünkről kapta a nevét és hivatalosan Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum formában emlegetjük. Bocskai István fejedelem nevét egyébként viseli múzeum, de az nem ungvári és persze nem is képzőművészeti.

A szobrocskát azóta felavatták, így fest (a kárpátaljai sajtót sajnos ezzel a levágott testű két kék lábbal járta be…):


(tovább…)


Share

Megszoktam, megszoktam szövegértküz deni

Share

…avagy az egyik fő vezérfonál felszólít

Dúdolgatom az ismert kalitkában hálós népdal dallamára a tudósítás címének – Megszoktam küzdeni egy jó szövegért – parafrázisát, és próbálom az egybeírás-különírás helyesírási szabályzatával összeegyeztetni a cím értelmezési tartományát. Közben majd kifúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon Finta Éva fogalmazott-e ilyen jelentéstömörítő módon, vagy csupán az igekötők helyes használata fölötti nagyvonalú eltekintés adja-e ezt a játéklehetőséget. A tudósítás szerint

Az igényes irodalom művelőinek az írás mindig is kemény munka marad, és ezt Finta Éva költő szavai is jól igazolják, aki saját alkotói tevékenységéről azt mondta, hogy megszokott küzdeni egy jó szövegért.

Az igénytelen tudósítók és a magát jelentősnek tartó intézmény szöveggondozói azonban láthatóan nem szoktak megküzdeni a mondataikkal, illetve ha mégis, akkor láthatóan csúfosan alulmaradnak ebben a küzdelemben. Mert bármennyire is szeretnék felmentést adni a mondat megfogalmazója számára, mégsem tudom elhinni, hogy Finta Éva a Megszokott dolog küzdeni egy jó szövegért, illetve Megszoktam, hogy küzdjek egy jó szövegért jelentésű mondandóját tömörítette ilyen formába, hanem ehelyett egyszerűen csak azt mondta, hogy Meg szoktam küzdeni egy jó szövegért – vagyis nem megszokásról, hanem megküzdésről van szó.

Saját szórakozásomra gyártottam még ilyen mondatokat:

  • megfogom tanulni a helyesírást
  • megszeretném fogalmazni a mondatot
  • megtudom írni a tudósítást

Ugyancsak izgalmas a megfogalmazás, amelyben a tudósító így értékeli a találkozót:

Több szempontból is értékes volt ez az értekezés

Én balga eddig azt hittem, hogy az értekezés az egy komoly, terjedelmes és érvelő típusú írásmű, mely egy-egy tudományos kérdést szakszerűen és részletesen tárgyal. Hogy Finta Éva a helyszínen felolvasott volna egy ilyen írásművet, kevéssé életszerű, sokkal inkább arról lehet szó, hogy a tudósítónak sikerült ezt a kifejezést nyelvújító módon használnia.

Ám innovatív munkájának nem ez a csúcsa, hanem az, amikor mondatában a fonál egyszerre tud egyik, és vezér lenni, továbbá, amikor elárulja, hogy a beszélgetésnek ez a nevezett egyik fő vezérfonala felszólította a tollforgatókat. Nem is akármire:

A forma alapvető, azonban kevés író tartja fontosnak megjelent írásainak a műfaji besorolását. Mégis egyik fő vezérfonala a beszélgetésnek arra szólította fel a tollforgatókat, hogy a költő tanuljon meg formában írni.

Formában írni szerintem is roppant üdvözítő. Próbáltad már kívüle?

Lásd még: “Író elvtársak, írjatok remekműveket!”


 

És ez se maradjon le.


Share

Húsz évvel ezelőtt nem volt itt semmi…

Share

Egy doktorandusz bölcselmei

Kárpátaljai szerzőtől ilyen nívó, úgy tűnik, elfogadható az országosan legrangosabb egyetem doktori képzésén. A Viperának nincs kétsége afelől, hogy a beregszászi főiskolán diplomázott „irodalomtörténész” szerző rövidesen doktori címet szerez és ekként fog hasonló bölcsességeket írni. Addig is szépen gyarapodik korábban hiányolt publikációs listája.

2015-08-25_10

Amikor ezek a mesék íródtak, a kárpátaljai valóságban nem volt semmi, a Szovjetunió felbomlása után akkor volt a legnagyobb a szegénység, az emberekre akkor szakadt rá már a sokadik gazdasági válság, a kuponvilág nyomorúsága, élelmiszert csak jegyre kaptak, és a sok időt, amit sorban állásra pocsékoltak, nem adja vissza senki. Kiüresedett az élet, nem tudtak megélni az emberek, nehéz volt gyereket nevelni, és az Irka Berniczky Éva valóságtól elszakadó meséivel nagyon sokat segített, megmutatta, hogy nem kell semmi a boldogsághoz, csak fantázia.

Az 1990-es években ezeknek a meséknek nagy jelentősége volt, nem véletlenül nem egzotikus nyaralásokról szólnak, hanem arról, hogy a gyereknek van egy macskája, nő a virág a kertben, és mégis embernek kell lenni; az igazi értékek megtalálásában Berniczky Éva meséi sokat segítenek. A szereplők furcsa neve és a történetek furcsaságai nem véletlenek, Berniczky Éva meséi semmiből lett mesék, mert húsz évvel ezelőtt az emberek a semmiben éltek, és mégis embernek kellett éreznie magát mindenkinek. Nagyon jellegzetes lelkiállapot ez, a kárpátaljai közösség lelkének lenyomata, szűkös világ volt akkoriban, szűkös lehetőségekkel, a szürreál a valóságtól való elrugaszkodást jelentette, és a kárpátaljai gyerek ezt kapta Berniczky Éva meséiben.


Share

Vitéz Csőportúla Ásó Dupka Nándor

Share

A helytelenül két szóba írt sajtó nyilatkozat szerzője atyai jogon kapta meg a vitézi címet és megörökölte az idősebb vitéz nyelvérzékét és helyesírását is, továbbá azt a tulajdonságát, hogy ezen képességek birtokában ellenállhatatlan késztetést érezzen szövegek megfogalmazására. A Vipera piros méregceruzájával csak a legmulatságosabb hibákat és megfogalmazásokat huzigálta alá (kedvenc: csőportúlásókat), az értelemzavaró vesszőhiányokra már rá se sziszegett. – Jó szórakozást eme mestermű olvasásához – felszeressetek ti is csőpotúlát ásni!

dupka-nandor


Share

Dupka és a kard árnyéka

Share

dupka-arnyekaBiztosan akadnak olyan elvetemültek, akik látóidegeik rongálása céljából nézik a Tisza TV magyar adásait – a Vipera nem tartozik közéjük, így csak csökkentett mértékben tudja osztani Kárpátalja aranyszájú poétájának és halmozott intézményvezetőjének az aggodalmát, miszerint „A felszámolás demoklész kardjának árnya vetül” a magyar adások szerkesztőségére. Hogy újabb aranyköpése közben Dupka György nyelvére miért nem vetült reá Prokrusztész ágyának az árnya, azt nem tudjuk.


Share

UFÓk alapították a KMKSZ-t

Share

kmksz-ufoBár az érintettek gondosan cenzúrázták a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség megalakulásáról készült és 25 év visszatartás után most közzétett videofelvételt, ám minden igyekezet ellenére csak benne maradt pár másodpercnyi egyértelmű bizonyíték arra nézve, hogy a földön kívüliek leszállóegységei akcióban voltak az 1989. február 26-i események idején. A leszállás megtörtént. A következmények ismertek: az ügy fényre derülése miatt Kovács Miklós elnöknek az idén távoznia kellett posztjáról. Természetesen ő volt az idegenek előreküldött ügynöke az alakuló közgyűlésen.

Tekerd a videót 1 óra 27 másodpercre (1:00:27) és figyelj nagyon!

Kapcsolódó téma:


Share

Orbán és a muszkavezetők

Share

Egyszerre muszkázik és Putyinhoz dörgölőzik Orbán

Orbán Viktor – Vlagyimir Putyin – muszka vezetők John Lukacs – politika, közélet, muszkázás

Részletek többek között a HVG.HU portálon (MTI-hír, sok helyütt közölték), az eredeti dokumentum pedig itt (frissítés 2016.: a miniszterelnök oldalán már nem található a dokumentum, töröltem a hibát jelző linket). Orbán remeklésének egy passzusa pedig ehol:

viktor-john-lucsaknak

Egyszerre muszkázni és Putyinhoz dörgölődzni, ó mi szép ez, barátim!

Az eredeti MTI hír a HVG Online oldaláról:

Orbán válaszolt John Lukacsnak: “Mi itthon már abban a jövőben élünk, amelyért Te még aggódsz odaát”

szerző: MTI

Európa jövője a nyugati identitás és a keleti aktivitás, azaz értékeink szilárd megőrzése mellett “gőzerővel” kell építeni a keleti gazdasági kapcsolatokat – írta válaszában Orbán Viktor miniszterelnök az Egyesült Államokban élő John Lukacsnak.

A magyarországi születésű, Corvin-láncos történész – aki 1946-ban hagyta el Magyarországot – a múlt szombati Népszabadságban megjelent írásában a tervezett paksi atomerőmű-bővítésről szóló orosz-magyar megállapodással kapcsolatban arról értekezett, hogy az oroszokat el kell ismerni és tisztelni kell őket, “mint azt távoli rokonaink, a bölcs finnek teszik, de mi nem az oroszokhoz tartozunk”.

“Tiszteljük vívmányaikat, nagy művészeiket, de a magyar szellem, a magyar értelem, a magyar művészet és műveltség lélegzete nyugati. (…) A Nyugat gyakran volt a keresztünk, de vállalnunk kell, mert az a csillagunk is” – fogalmazott John Lukacs, aki szerint nem szabad az oroszok felé “sündörögni”, mert az talán végleges teher lehet hosszú időre, és a magyarság kárára válik.

Orbán Viktor a történésznek címzett – a miniszterelnöki honlapon pénteken közzétett – válaszlevelében úgy fogalmazott, hogy a John Lukacs által még nyitott kérdésnek tekintett “Nyugaton történő lehorgonyzás” világosan és nagyszerűen lezárt ügy “a mi rendszerváltásban kikovácsolódott antikommunista nemzedékünk számára”, méltó válasz az 1945 utáni szovjet megszállásra és a kommunizmus évtizedeire. “Mi itthon már abban a jövőben élünk, amelyért Te még aggódsz odaát” – írta a miniszterelnök a Corvin-láncos professzornak.

Orbán Viktor megítélése szerint Európa jövője a nyugati identitás és a keleti aktivitás: “szilárdan őrizni értékeinket, benne keresztény elkötelezettségünket, és közben gőzerővel építeni a gazdasági kapcsolatokat a Kelettel”. Ezt teszi Németország, Franciaország, de még az Egyesült Államok is, s “végre ezen az úton járunk mi is” – fűzte hozzá.

A kormányfő arra kérte John Lukacsot, ne tulajdonítson a kelleténél nagyobb súlyt “a még mindig saját kommunista és muszkavezetői múltjával viaskodó baloldalnak“. Szerinte mai oroszellenességük egyszerűen nevetséges. “Azt képviselni, hogy a korábban kommunista Oroszországgal ne építsünk erős gazdasági kapcsolatokat, olyan, mintha valaki a német gazdasági kapcsolataink mélyítése ellen érvelne, mert azok meg nácik voltak” – fogalmazott.

Orbán Viktor levelét azzal zárta: szerinte nagy tétekben lehet fogadni arra, hogy az orosz kapcsolatok ügyében a magyarországi parlamenti választás másnapján ismét meglesz a korábbi egyetértés.


Más: Megbukott az Orbán-rezsim


Share

Kárpátalja mint Ukrajna mozdonya? Höhö

Share

mozdonyKedvenc államtitkárom, Németh Zsolt már sok baromságot mondott életében, ez most a kiugróan szórakoztató elmésségek közé tartozik:

Az államtitkár közölte: az elmúlt években látványosan fejlődtek a Magyarország és Ukrajna közötti kapcsolatok, Kárpátaljával kifejezetten baráti viszonyt sikerült kialakítani az elmúlt időszakban, és Ukrajna európai integrációs folyamatában Kárpátalja „egyfajta mozdonyként húzza maga után” az országot. Remélhetőleg folytatódik Ukrajna európai integrációja – fűzte hozzá Németh Zsolt.

Bolha húzza az elefántot. Csillapíthatatlanul vihog a vakbelem.

Jellemzőnek gondolom, hogy ezt a roppant találó megállapítást egyedül a Magyar Nemzet Online emelte ki címbe.


Share

Szeg a fejBEN

Share

Sajnálom, lehet, hogy érdekes a cikk – a főszerkesztő maga ajánlotta  a Facebookon – de én nem olvasok el olyasmit, ami ilyen suta mondattal kezdődik:

fejemben

Ilyenkor persze gyakran akad valaki, aki rákérdez: ugyan mi a baj ezzel a mondattal. Hát… Ha valaki nem érzi-érti, hogy miért suta, nem is olyan könnyű elmagyarázni. Annyi világos, hogy az embernek nem a fejéBEN, hanem a fejéBE üt szeget valami. De más baj is van itt: ez a szólás ide nem illik. Szöget az ember fejébe az üt, ami kívülről éri: egy hallott kijelentés, egy látott kép, egy ellesett epizód. Tehát valami külső észlelés. Ha az ember belülről jön rá valamire, az inkább felötlik, felmerül, hirtelen eszébe jut.  Saját gondolatom nem üthet szeget a saját fejembe. Szerintem tehát a szólás használata itt szemléletileg téves.

Nekem a mondat második felétől is borsódzik a hátam,  a hős egyes száma szerintem rosszul vonatkozik itt az embercsoportokra,  de bajom van a háborúból ragjával és a mondatvégi szófordulattal is. Ez valami nagyon pongyola, igénytelen fogalmazás, ahogy jött, úgy puffant. Aki így kezd egy újságcikket, annak egy szeg valóban lyukat üthetett a fogalmazókészségén. Feltéve ha volt neki valaha ilyesmi a birtokában.


A jelen blogposz ezekkel a kulcszavas keresésekkel: szeg a fejben, szeget ütött a fejébe, szög a fejben, szöget ütött a fejbea Google keresőtalálatok első oldalán vagy ahhoz közel szerepel. – Szeget ütött a fejébe. Szöget az ember fejébe az üt, ami kívülről éri. Belső gondolat saját fejünkbe nem üt szeget. Szeg a fejben, szög a fejbe, szeg a fejbe


Fentebb link mutatott az idézett cikkre, de a Kárpáti Igaz Szó archívuma ma már elérhetetlen, viszont a cikk szövegét lementettem, íme:

Az égbolt magyar csillagai

Valamikor nagyon rég – középiskolás koromban – szeget ütött a fejemben egy gondolat: hogyan lehet az, hogy nekem a II. világháborúból a hőst a Panfilov-század vagy az ifjú gárda kell hogy jelentse.

Jó, jó, hogy mi, magyarok minden tekintetben pórul jártunk, de lehetséges-e, hogy nem voltak hőseink? E gondolatokhoz persze hozzájárult, hogy akkor már tudtam Erich Hartmannról, a német ászok ászáról (352 légi győzelem Bf 109-cel, minden idők legeredményesebb pilótája) vagy Günther Prienről, akit a tengeralattjárósok csak a „Scapa Flow Bikája” néven emlegettek. Fura, gondoltam, hiszen a németek is vesztettek, de érdekes módon a vesztesnek is voltak hőseik, akik nemcsak zseniálisan kezelték halálosztó gépeiket, hanem ugyanakkor megmaradtak embernek, becsületesnek.

Egyszer aztán kezembe került egy akkoriban szamiz­datként terjedő füzetecske, amit bizonyos Tobak „Cica” Tibor világháborús veterán pilóta jegyzett. Ebből megtudtam, igenis voltak hőseink. Ők voltak a Puma vadászrepülők, akik a kor „Top Gun”-jain, Bf 109. vadászrepülőkön harcolva védték a hazát. Az égbolt csillagai voltak. Közülük is kiragyogott fényével, tudásával és emberségével Szent­györ­gyi Dezső, minden idők legjobb magyar égi vadásza. Érthető tehát, hogy a minap igen megilletődötten kezdtem beszélgetésbe a légi ász fiával, ifjabb Szentgyörgyi Dezsővel, aki nem mellesleg maga is repült majd 3 évtizedet a mára „megboldogult” MALÉV-nál.

– Elsősorban el kell oszlatni azt a tévhitet – kezdte a ma már nyugalmazott repülőkapitány –, hogy a Horthy-korszakban a társadalom átjárhatatlan kasztokból állt, és csak az uram-bátyám rendszer adott lehetőséget az előmenetelre. A legjobb példa erre édesapám, aki igen szegény sorból küzdötte fel magát. Ha akkoriban nincs a Horthy István Alapítvány, ami a tehetséges fiatalok repülős képzését finanszírozta, soha nem repül, hiszen a repülőgép-üzemórák akkoriban is sokba kerültek.

– Hogyan kezdődött édesapja repülős pályafutása?

– 1938-ban elvégezte a pilótaiskolát, majd a Ludas Matyi ezred kötelékében részt vett Kárpátalja visszacsatolásában. Ekkor még csak a kétfedelű Fiat Cr-42 volt a gépe, de hamarosan megkezdődtek a Szovjetunió elleni hadműveletek, és apámat átképezték a rosszemlékű, szerencsétlen repülőtulajdonságokkal rendelkező Héja vadászgépre. Ekkor már a legendás Dongó század pilótája volt. A szó szoros értelmében vállvetve harcolt Horthy István kormányzó-helyettessel, mivel parancsnokuk egy párba osztotta őket.

– Édesapja nyilván közelebbről ismerte Horthy Istvánt. Miket mesélt róla?

– Jó pilótának és kiváló műszaki embernek tartotta. Elmondása szerint a kor­mányzóhelyettes rendkívüli kötelességtudattal látta el feladatait. Nagyon fegyelmezett ember volt, aki nem mellesleg kiváló nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett, és briliáns sportrepülő volt. Mint embert, mint katonát és mint Magyarország második közjogi méltóságát egyaránt sokra tartotta. Horthy István tragikus halála, amit a Héja rossz repülőtulajdonságai okoztak, apámat is megrázta, de háború volt. Újra fel kellett szállni, mert a harcok nem szüneteltek.

– Úgy tudom, az első légi győzelme igencsak kétesre sikeredett…

– Őrjáratból tért visszafelé, amikor egy német He-111 bombázó lövésze „ratának” (Polikarpov-1) azonosította a Héját, és tüzet nyitott. Apám visszalőtt, a bombázó kényszerleszállt, aztán jött a parancsnoki megrovás. Szerencsére felettese nem volt elvakult náci. Sokkal inkább gondolhatta, ha ez a Szent­györgyi le tudta lőni a He-111-et, a 7 géppuskával védett, komolyan páncélozott bombázót, akkor érdemes kibontakoztatni tehetségét. Átképzést kapott a legendás „messzer”-re, vagyis a Messerschmitt Bf 109-re.

– Egyik első valódi győzelméről sok legenda kering.

– Bizony. 1942 késő őszén már Bf 109-en repülve a német vonalak fölött leszedett egy orosz gépet. A pilóta ki tudott ugrani, de odalentről a nekivadult németek tüzet nyitottak az ejtőernyősre. Apám ekkor spirálfordulóba vitte a gépét és a földig kísérte, mintegy a gépével fedezte az ereszkedő oroszt. Kollégája túlélte a háborút, és ennek az epizódnak majd a hatvanas évek elején lett jelentősége.

– Addig viszont édesapja szorgalmasan gyűjtögette a légi győzelmeket.

– Igen, hiszen 1943–44 során 16 légi győzelmet aratott, de aztán Magyarország felett rettenetesen beborult az ég. A szövetségesek olasz légi bázisokról megkezdték Magyarország totális tönkrebombázását. Volt viszont egy ember, vitéz Heppes Aladár, aki napok alatt összeszedett egy elit csapatot, akik haláltmegvető bátorsággal és elképesztő szakértelemmel vették fel a harcot az emberanyagban gyakran 200-szoros, fegyverzetben 300-szoros fölényben lévő angol–amerikai erőkkel. Ők voltak a 101. vadászrepülő osztály, a legendás „Puma” vadászrepülők, akik a magyar hadtörténelem egyik legfényesebb lapját írták. A 70 „Puma” ’44–’45 során 288 szovjet vadászt és bombázót, 64 angol–amerikai bombázót és 47 szövetséges vadászgépet lőtt le.

– És az édesapja volt a „Pumák” ásza…

– Lehet, hogy túlzásnak tűnik, de az volt. 29 igazolt és 6 valószínűsíthető légi győzelmével minden idők legeredményesebb magyar vadászpilótája. Utoljára 1945. április 16-án szólaltak meg a „messzere” gépágyúi. Mindemellett sosem tört össze gépet pilótahibából, és volt egy nagyon ritka tulajdonsága. A repülősök úgy mondják, „nem fogta a golyó”, mivel 220 harci bevetése során egyszer sem lőtték le. Sosem kellett ejtőernyővel ugrania.

– Volt viszont egy érdekes esete a Balaton körzetében, amikor vértelen párbajt vívott egy angollal. Hogyan történt?

– ’44 nyarán Székesfehérvár közelében apám arra lett figyelmes, hogy egy angol gép repül a nyomában. Minden tudását bevetette, de a „messzer” inkább sebességéről és brutálisan erős fegyverzetéről volt híres, nem fordulékonyságáról. Az angol tapadt, mint a pióca, de nem lőtt. Apám ezt észlelve levette a gázt, maga mellé engedte az ellenséget és átintett, hogy mi van? Miért nem küldtél belém egy sorozatot? Az angol visszaintegetett, hogy hiába nyomja az elsütő billentyűket, nincs lőszere. Apám ekkor tisztelgett, majd intett az angolnak, hogy menj délre, mert én megyek északra. A jelenetnek sajnos tanúja is volt, és apám ellen eljárás indult „az ellenséggel való fraternizálás” jogcímén. Ő azzal védekezett, hogy nem hóhérnak, hanem katonának esküdött fel. Neki csak addig ellenség az ellenség, amíg vissza tud lőni. Parancsnokai felmentették. Később, polgári pilótaként első londoni útján ez az angol pilóta fogadta katonai tiszteletadással.

– A háború után hogyan alakult a sorsa?

– ’47-ben – az amerikai hadifogság után – jelentkezett az akkor alakult MA-SZOV-LET légitársaságnál (a MALÉV őse) pilótának. Önéletrajzát olvasva a párttitkár üvöltözni kezdett, hogy ezt a náci disznót fel kellene akasztani, nem munkát adni neki, hiszen hány jó szovjet elvtárssal végzett. Az ordibálást szerencsére meghallotta a cég orosz társ-vezérigazgatója, aki az adatokat átnézve azonnal alkalmazta apámat, mert neki pilóta kellett és nem pártmunkás. Nem is lett volna semmi baj, ha nem jön a Rákosi-éra, amikor az ÁVH apámat is megvádolta egy kémkedési üggyel. A vád abszurditására jellemző, hogy azt kellett volna aláírnia, egy olyan angol hírszerzőnek továbbított adatokat, aki mellesleg 1938 óta halott volt. Apám tagadott, de amikor a szomszéd kihallgató-szobából meghallotta anyám sírását, mindent aláírt. 1951-ben 16 évre ítélték. 1956-ban a Nagy Imre-kormány idején szabadult. A 90 kilós makkegészséges, kiváló fizikumú férfi 45 kilóra lefogyott emberroncsként tért haza. De hamar összeszedte magát, és a forradalom után ismét repült, immár a MALÉV kötelékében. Ekkor történt, hogy az Il-18-as átképzése során a Szovjetunióban ismét találkozott azzal a pilótával, akit 43-ban nem engedett a német egységeknek cafatokra lőni.

– Hogyan történt?

– Apámnak a szimulátoros Il-18 kiképzés során majdnem megoldhatatlan feladatot adott az oktatója. Kettős motorleállás mellett erős oldalszélben kellett kény­szer­leszállnia. A dolog nehézségét illusztrálja, hogy élesben addig ezt a feladatot két orosz pilóta tudta csak megoldani, és mindketten megkapták a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Apám gyöngyöző homlokkal, de végrehajtotta a feladatot, amire a kiképzőstáb persze összeröffent, hogy ki ez a „vengr”. Szó szót követett, apám mesélt a múltjáról, amikor pedig szóba került a Nagy Háború, az egyik vezető-instruktor elordította magát: „Deziderij, hát Te voltál az, aki nem engedted, hogy azok a szemét fasiszták szitává lőjenek az ejtőernyőmön lógva!!!” Szóval, kicsi a világ, és még kisebb a repülősök világa. A két egykori ellenfél akkor bizony minden ellenérzést belefojtott egy nagy adag vodkába.

– Mesélne az utolsó repüléséről?

– 1971. augusztus 28-án Koppenhágába kellett repülnie. Néhány napja maradt a nyugdíjig, és mint a MALÉV nyugalmazott főpilótája, már csak a családjának kellett volna szentelnie életét. A sors azonban másképp rendelkezett. Koppenhága felett kis kiterjedésű, de roppant erős szélörvény csapott le a gépére, az időjárási adatokat pedig hibásan közölte a koppenhágai torony. Apám ennek ellenére jó döntéseket hozott, és túl is éli, ha van még 100 méter magassági előnye és némi plusz sebessége. Sajnos, nem volt. 12 230 repült óra után lezuhant. Hamvai ma a Kerepesi temetőben nyugszanak.

– De azért a vére nem vált vízzé.

– Nem bizony! Én 28 évig repültem a MALÉV-nál, a fiam meg végképp a nagyapjára ütött. Gyerekkora óta a repülés a mindene, és ez néha fura szituációkhoz vezetett. 1990-ben, amikor a legifjabb Szentgyörgyi Dezső még csak 11 éves volt, elvittem Varsóba, ahol az utolsókat rúgó Varsói Szerződés és a NATO fejesei tartottak reprezentációs találkozót a békülés jegyében. A repülőtérre nyugatról leszállt egy amerikai F-16 „Fighting Falcon”, keletről egy szovjet MiG-29 „Fulcrum”. A két gép a kifutón szembeállt, a tábornok urak és elvtársak meg ott a gépek között kezdtek kötetlen beszélgetésbe. Mint mondtam, én „becsempésztem” a fiamat, mert Tom Cruise meg a Top Gun után mindenáron látni akart egy valódi F-16-ost. Épp kiszállt a jenki pilóta a kabinból, amikor odalép hozzá az én drága csemetém, és az amerikai felségjelre mutatva megjegyzi: „Tetszik tudni, az én nagypapám 6 ilyen jelű gépet lőtt le, mint amilyenen a bácsi repül.” Meghűlt a vér mindenkiben, hiszen ez a szegény amcsi idejön békülni, és valami vásott kölök rögtön az orra alá dörzsöli, hogy az ő nagyapja úgy vadászott az amerikai gépekre, mint fecske a légyre! Szerencsére a pilóta jól tolerálta a furcsa köszöntőt, és csak annyit válaszolt: „Akkor te nyilván nagyon büszke lehetsz a nagyapádra”. Jól sült el a dolog, de biztos ami biztos alapon azért a vörös csillagos MiG-29-hez nem engedték közel a drága fiamat. Később aztán ő is megszerezte a pilóta-jogosítványát, és ma is repül. Jelenleg a WizAir kuvaiti járatának Jumbó Jet-jét (Boeing 747, Repülő Elefánt) vezeti. Egyike annak a három magyar pilótának, akik jogosítvánnyal rendelkeznek erre a legendás óriásgépre. És lehet, hogy most, amikor beszélgetünk, vagy amikor az olvasók ezeket a sorokat böngészik, épp ismét van egy Szentgyörgyi a levegőben. Szóval a vér tényleg nem vált vízzé.

Matúz István

 


Share

A gyerekek gyerekkora

Share

facsemeteA szokottnál is jobban feltupírozódnak a pikkelyei a Kárpáti Viperának, ha meghatónak szánt szövegben siklik nyelvi bornírtságra. A Kápátalja.ma cikkének a szerzője egy jótékonysági akcióról számol be. Az iskolások ezúttal nem édességet és ruhát hoztak ajándékba, hanem fát ültettek „a rászorulóknak”, akik eszerint almafákra is igencsak rá lehettek szorulva.  A intézmény lakóinak a bemutatása kis szociológiai (és nyelvi) remeklés:

idosek

A hajléktalan vagy idősek alternatíváján azonban most ne akadjunk fenn, sem azon, hogy a nagy család vajon hogyan beszélget egymással, sokkal inkább örvendezzünk azon, hogy a külön házakban lakás nem akadálya a beszélgetésnek, sem az önálló élet a baráti kapcsolatnak.

Ilyen cikkből nem maradhat ki a tanulság sem:

gyerekkorban


Share
Kárpáti Vipera Nyúz © 2016 Frontier Theme