Lássuk be: az utóbbi évek legjobb politikai hírműsora A szólás szabadsága. Évtizednyi pojácáskodás (na jó: showmenkedés) után Friderikusz Sándor újra magára talált és valahol ott folytatta érdemi munkáját, ahol Az én mozimmal abbahagyta. Meg kell azt is értenünk, hogy ha akkor, amikor a magyar televíziózás a merev és hivataloskodó népművelésből hirtelen szórakoztatóiparrá vált, nem hívta volna fel magára a figyelmet olyan műsorokkal, amelyek országos ismertséget szereztek számára, akkor, meglehet, ma újra a nyíregyházi körzeti stúdió adásában vezetne beszélgetéseket. Ám Fridi feltört a leghíresebbek és legtöbb nézőt vonzó személyiségek közé, betört a zárt szakmai elitbe és megtörte a kincstári televíziózás számtalan tabuját. Ezzel tornászta magát abba a magasságba, ahonnan már ő szabhatott feltételeket és olyan műsort találhatott ki magának, amilyent talán mindig is szeretett volna. És ha olykor fanyalgunk is egy-egy nyegleségén, modorosságán, el kell ismernünk: kitűnően csinálja. Határozott, de nem erőszakos, tisztázó szándékú, de nem akar semmit túlbeszélni vagy túlbeszéltetni. Kis odafigyeléssel mindig lehet tudni, mi az ő privát véleménye egy-egy dologról, pláne nyilatkozóról, de ezt soha nem verbalizálja, meghagyja a metakommunikáció szintjén, csak kis kaján mosolyán, megemelt hangszínén, vagy méginkább azokon a gesztusokon lehet tettenérni, amelyekkel tovasiklik egy-egy problémán, valami ilyesmit hagyva kimondatlanul: „Kérem, Ön is tudja, hogy nem mond igazat, mi is tudjuk, menjünk hát tovább”.
Tehát jó arányérzékkel vegyíti a picit pökhendi rámenősséget és szakmai bátorságot az udvariassággal és egy jó műsorvezetőtől elvárható toleranciával.Őszintén szólva nem is igazán értjük, miért sértődnek meg olykor mégis bizonyos érintett személyek, testületek, közösségek. Most például a magyarországi ukránok, pontosabban az Ukrán Országos Önkormányzat emelt kifogás a július 17-i műsorában elhangzottakkal szemben, és az ORTT, olvassuk a mai hírekben, el is marasztalta A szólás szabadságát.
A londoni terrortámadással kapcsolatban kérdezte Friderikusz Lantos Istvántól, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat terrorelhárító igazgatójától, hogy:– Nálunk is azért volt robbantás, nem is egy, a közelmúltban is, itt nálunk is vannak azért mondjuk kisebbségek, ukrán kisebbség, kínai kisebbség, ezeket pl. önök folyamatosan kontroll alatt tartják?Ezen felkapni a vizet? Vajon nem azt kellett volna erre válaszolnia a panasz elbírálóinak, hogy akinek nem inge, ne vegye magára?
