Ma reggel ezt a levelet találtuk postaládánkban: „Kedves Kárpáty! Nehogy má’ csonkán hagyd a nagy triumvirátust! Balla-Dupka-Horváth társelnökként együtt csinálta itten az irodalmat a 80-as években a pártlap által (éppen a KISZÓ!) irányított József Attila Irodalmi Stúdió nevezetű gittrágó egyesületben. Ők mondták meg az ideológiailag kevésbé fejlett újoncoknak, hogy is kell versírni. Úgy, mint ők: Lenin, Meditáció a Mauzóleumban, Itt és Most. Engem meg eltanácsoltak, mert nem ilyet írtam, hanem „avantgárdot”. Akkor még azt sem tudtam, mi az. Szóval örülnék, ha Horváth is kapna az áldásból.” (Név és cím nálunk)
Kedves Levélíró! Be kell vallanunk, hogy Horváth Sándor szépirodalmi munkássága nem képezi érdeklődésünk tárgyát. Újságírói teljesítményéről azonban azt tartjuk, hogy igen figyelemre méltó és bármelyik újságíró főiskolán tanítani lehetne – elrettentő példaként. Ami közéleti szereplését illeti, úgy gondoljuk, szerény tehetségéhez képest így is túl magasra jutott azzal, hogy mindenütt másodhegedűs lett. A MÉKK-ben Dupka, a KISzónál Kőszeghy, az UMDSZ-ben Gajdos dirigál neki. Három ilyen főnök bőven megteszi sorscsapásnak, így nekünk már fölösleges bántanunk őt.
