„Arra pontosan nem emlékszem, mikor született az első rigmus, viszont az apropójára igen. Azon a napon a Trianon című dokumentumfilmet néztem meg, melyben sok vers elhangzik. Miután véget ért, leültem az íróasztalomhoz, és elsőre hat verset írtam. Mind a film témájához kapcsolódott. Ma azokat már nem nevezném versnek, inkább prózai művek verses formában.”
forrás (a Kárpáti Igaz Szó archívuma már nem érhető el, a nagy irodalmi hozzáértésről árulkodó remek interjú szövegét megőriztem, lásd lentebb)
Fodor-Nagy Gergely a nagyok közé vágyik
Többnyire nem jelent gondot az írás
Fodor-Nagy Gergely egy kevésbé ismert, de egyre fontosabb tudományban, az andragógiában látja a jövőt. A húszéves beregszászi srác a Nyíregyházi Főiskola Bölcsészettudományi Karának hallgatója, levelezőn párhuzamosan a felnőttképzés módszerét sajátítja el. Akár polihisztornak is nevezhetnénk, hisz szabadidejében verseket is ír.
– Úgy tudom, nem véletlenül lettél bölcsész…
– Imádom az irodalmat, szeretek olvasni, sőt verseket is írok. Most George R. R. Martin amerikai író A tűz és jég dala című díjnyertes fantasy regénysorozatát olvasom. Olyasmi, mint a Gyűrűk ura, persze sokkal modernebb stílusú. Ady mellett nagyon szeretem József Attila, Radnóti Miklós verseit. Kedvenc kárpátaljai költőm Vári Fábián László. Ő az, akire felnéznek, neve mindenki előtt ismert. A versírás csak úgy jött magától. Arra pontosan nem emlékszem, mikor született az első rigmus, viszont az apropójára igen. Azon a napon a Trianon című dokumentumfilmet néztem meg, melyben sok vers elhangzik. Miután véget ért, leültem az íróasztalomhoz, és elsőre hat verset írtam. Mind a film témájához kapcsolódott. Ma azokat már nem nevezném versnek, inkább prózai művek verses formában.
– Hogyan jön az ihlet?
– Többnyire nem jelent gondot az írás. Bár van, hogy alkotói válságban szenvedek, volt olyan nyár, amikor egy sort se írtam. Ha valami fontos esemény történik, vagy érzéseket vált ki bennem, akkor tollat ragadok. Szerintem csak a zsenik tudnak ihlet nélkül is olyan művet alkotni, ami tökéletes, megfogja az embert, vagy megbotránkoztat. A történelemben három író volt, aki ihlet nélkül, elsőre is tudott tökéletest alkotni, mégpedig Shakespeare, Goethe, és Puskin.
– Van múzsád?
– Több is. Az első édesanyám volt. Pár éve történt, hogy nők napjára nem sikerült neki megfelelő ajándékot választanom, így gyorsan „összedobtam” egy verset, amit egy képeslapra nyomtattam ki. Nos, tetszett neki, és azt a lapot mind a mai napig őrzi. Majd egymást követték a múzsák. Őszinte leszek, kicsit „loptam” Adytól. Az egyiket Lédához hasonlítottam, úgy is szólítottam őt a verseimben. Később újra Adyból merítettem, a másik lányt Csinszkának neveztem, hiszen a karakterük szinte azonos volt. Ha vele voltam, közelebb éreztem magamhoz Adyt. De volt egy képzeletbeli múzsám is, akit a verseimben Sötét lángú lányként említettem.
– Hol jelentek meg a verseid?
– Az Együtt és a Partium című folyóiratban. Régebben sok jó tanáccsal látott el Bakos Kiss Károly, mostanában Beregszászi Anikó tanárnőhöz szoktam fordulni, ha elakadok. A Nyíregyházi Főiskolán nemrég indult egy alkotó csoport. Neve még nincs, csak alkotóműhelynek hívjuk. Ott is van egy tanár, aki novellákat ír, ő is szokott velem úgymond foglalkozni.
– Kritikus vagy magaddal szemben?
– Nagyon. Bár a számítógépem merevlemezén közel egy kötetnyi szöveg van, de szerintem én még nem írtam verset. Azon dolgozom, hogy ez egyszer megtörténjen. Egy biztos: a költészet, a versírás végigkíséri az életemet. Szeretnék bekerülni a nagyok közé, mint Ady, József Attila és Radnóti.
Hegedűs Csilla
