Kovács a konszenzus jegyében vétózott

Kurvára fáj az UMDSZ-nek, hogy Kovács Miklós megakadályozta felvételüket a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumába. Holott – és itt csak ismétlésekbe bocsátkozhatunk – ez a magatartása bármennyire is ellenszenves vagy káros, ám felettébb logikus. (Lásd például az UMDSZ-KMKSZ közti tárgyalás meghiúsulásáról írt jegyzetünket.) A mindinkább UMDSZ-fórummá váló zöld Kárpáti Igaz Szó, nem elégedve meg azzal, hogy keddi lapszámában 3 anyagban is ezzel az üggyel foglakozott, a mai csütörtökiben is jelentős terjedelmet szentel a sérelem okozta seb nyalogatására.

Először is lehozzák Kovács Miklósnak a marosvásárhelyi Népújság október 11-i számában megjelent interjúját. Eközben nem közlik sem a megjelenés dátumát, sem az interjút készítő újságíró nevét (Mózes Edith), sem az interjú alcímét (Puccsal akarták kigolyózni a KMKSZ-t). Ez idáig még csak kisebb mulasztás. Ám tippünk szerint (bár tévednénk!) a Kárpáti Igaz Szó nem kérte meg sem a szerző, sem a nyilatkozó engedélyét az újraközlésre, ami pedig már súlyosabb vétség, akár perelhető is.

Maga az interjú részben igazolja a KMKSZ-nek és Kovács Miklósnak az ügyben mutatott destruktív, de logikus magatartását, részben újra komikus hatást kelt egyes indoklásaival. Ezek szerint Kovács azért vétózott, mert meg akarta kímélni a tanácskozást a vitától „hiszen egy ilyen fórumnak nem annyira az ellentétek tisztázása vagy pontos exponálása a feladata, hanem a közös nevezőnek a keresése, a közös álláspontnak, az egyetértésnek a kimunkálása.” Ehhez pedig nyilván a vétón keresztül vezet a legrövidebb út. Sajátos érvelés. Persze ismerős is lehet, csak éppen nem a demokrácia szabálykönyvéből. Ha nem adunk lehetőséget arra, hogy valaki elmondja az ellenvéleményét, akkor könnyebb egyetérteni. Ha nem ismernénk közelebbről, most fogalmat nyerhetnénk a KMKSZ belső működésének a jellegéről is.

Az újraközölt interjút a lap Vass Tiborral, az UMDSZ alelnökével véleményeztette. Állításait, tényközléseit illetően nem is merülhet fel különösebb aggály. Magunk sem kételkedünk abban (és erről is szóltunk már korábban), hogy 1996-ban jogilag kifogásolhatatlan körülmények között választották az UMDSZ elnöki tisztségébe a korábbi Fodó Sándor helyett Tóth Mihályt. Tény, hogy jogait tekintve a jó esetben százas nagyságrendű tagsággal rendelkező kijevi és lembergi magyar szervezetek ugyanazokkal a felhatalmazásokkal rendelkeztek, mint a tízezres nagyságrendű tagságot magáénak tudó KMKSZ. Mégis furcsa, ha két kicsi kavics leváltja a távollévő nagy sziklát, így az UMDSZ működése ettől a ponttól kezdve etikai szempontból mégis aggályos; ezért is érintik őket ennyire érzékenyen az erre történő utalások és ezért szeretnék minden lehetséges módon igazolni legitimitásukat. A KMKSZ pedig éppen ennek kétségbe vonására építi saját stratégiáját.

Halkan megjegyezzük, hogy a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumában tagnak lenni egyáltalán nem olyan nagy dolog, a KMKSZ ezzel korántsem tudott elégtételt venni azért, amiért a Szülőföld Alap tanácsában pedig csupán az UMDSZ-nek van képviselője. Az előbbi testület legfeljebb politikai nyilatkozatot adhat ki, az utóbbi viszont pénzt oszt. Tessék mérlegelni, melyik a fontosabb.