A matuzsálem jelenthet-e nőt?
Egyik egyetemi tanárunk a pasas szóról jól tudta, hogy csak férfit jelenthet, de a vicc kedvéért néha nőkről beszélve is használta, igaz, ilyenkor ebben a formában: pasasnő. Sikerült is mindig derültséget keltenie.
Ennél is viccesebb a Kárpáti Igaz Szó legújabb baklövése: egy százéves asszonyt tituláltak matuzsálemnek, holott ez a kifejezés (mivel eredetileg bibliai ősatyát jelent) kizárólag férfira illik, nő legfeljebb matuzsálem korú lehet. Legközelebb bizonyára a 100 éves Lajos bácsiról tudjuk meg, hogy ő egy matróna.
A cikk linkjét közléskor megadtam, de már nem érhető el eredeti helyén. Szövege ez volt:
A nagygejőci matuzsálem
A nagygejőci Kára Jolán kivételesen szerencsés. Nem mindenkinek adatik meg ugyanis, hogy egyidejűleg élvezze a lánya, az unokája, a dédunokái, sőt az ükunokája társaságát. Méghozzá nap mint nap, mivel a népes család – heten, összesen öt generáció – egy portán él. Egyetértésben, szeretetben. Nem mindennapi szerencsében van része a családtagoknak is, hiszen Jolán néni igencsak híres a környéken, idén töltötte be századik életévét. Megható, ahogyan gondoskodnak róla. Mozdulataikon érződik a féltés, a megbecsülés, a szeretet.
– Április 18-án léptem át a százat. Milyen érzés? Jó. Soha nem idegeskedtem. Csak csendesen, rendesen tettem a dolgomat. Most már nem sok hasznomat veszik, mióta megműtötték a lábamat, fájdogál, nem nagyon tudok járni. De azért az ülőmunkákba még besegítek, lemorom a tengerit, kifejtem a paszulyt, megkötözöm a piacra szánt zöldséget – meséli a szikár, csontos testalkatú asszony.
Mikor arra kérjük, idézze fel, mely években volt a legnehezebb az élet, elszomorodik a szeme.
– Amikor elvitték az uramat a háborúba… 1943-ban a magyarok sorozták be. Aztán nyom nélkül eltűnt…
– Bizony, míg más családok kaptak értesítést, hogy szerettük odaveszett vagy megsebesült a harctéren, volt aki fényképet is küldött magáról, az én édesapámról semmi hír nem jött – veszi át a szót Gizella, Jolán néni lánya, aki szintén sok nyarat megélt már, hetvenhat éves.
– Egyszer az egyik levelében azt írta, Romániában van fogságban, de soha nem tudtuk meg, valójában hová került, mi lett vele, vagy hol van eltemetve – kesereg Jolika néni. – Csak addig írt Lajos, míg magyarok alatt voltunk, mikor bejöttek az oroszok, többé levelet sem kaptam tőle. Pedig sokáig, évtizedekig vártam, reménykedtem… Utoljára azt írta, hogy nagyon vigyázzak a gyerekekre. Biztos volt benne, hogy hazajön, azt kérte, csak addig bírjam ki.
Jolán néni fiatal korában nagyon szeretett táncolni, mulatni. Lajossal is egy táncmulatságon ismerkedtek meg. Ő is nagygejőci volt. 1935-ben esküdtek, 1937-ben megszületett Gizella lányuk, 1939-ben meg Bálint fiúk, aki sajnos már nincs az élők sorában. Az a nyolc év volt a legszebb, amit együtt tölthettek, mondja. Nehéz idők következtek, miután magára maradt a két gyerekkel. Semmi segítsége nem akadt. A kolhoz megalakulásáig a földet művelte, férfi módra gazdálkodott, hogy előteremtse a mindennapi betevőt.
– Aztán a kolhozban dolgoztam. Fejtem a teheneket, neveltem az ökröket, a disznókat, később a kertészetben tettem-vettem. Harminc kopeket kaptam egy napra, gondolhatják. Onnan is mentem nyugdíjba. Tizenkét rubel nyugdíjat kaptam. Aztán lett ötven, majd jóval később száz. Bizony az én gyerekeim a másokénál korábban ismerkedtek meg a fizikai munkával, muszáj volt, hogy megéljünk valahogy – idézi fel a matuzsálem.
– Három unokám, hét dédunokám és egy ükonokám van – sorolja büszkén, gondolkodás nélkül az egyévszázados néni. – A legifjabb kis kedvenc Hanna, az ükunokám, féléves, tavaly december 31-én született – húzódik mosolyra a szája. – Ha el kell ringatni, odatolják nekem a gyerekkocsit, én meg elaltatom. Néha a kezembe is adják, nagy boldogság ez nekem… Meg amikor együtt az egész család, nagy ünnepeken.
– Azt mondják, az áprilisi születésű Kosoknak elég nehéz a természetük. Jolika néni is ehhez a kategóriához tartozik?
– Nem mondanám – válaszol édesanyja helyett Gizella. – Lehet, hogy ő nem tipikus Kos. Igaz, keménynek, kitartónak kellett lennie, mert az élet nem kényeztette el. De ugyanakkor mindig jólelkű, segítőkész volt, minden tapasztalatát igyekezett megosztani velünk szép szóval, türelemmel.
– Megkerülhetetlen a kérdés, mi a hosszú élet titka?
– Azt jó volna tudni, de nálunk ez családi sajátosság. Édesapám 97 éves korában halt meg, a testvérem, aki még megmaradt, szintén 91 éves. Egyébként hatan voltunk testvérek, három fiú és három lány. Soha nem betegeskedtem. Mind a mai napig nem szedek semmilyen gyógyszert. A fejfájást csak hírből ismerem. Sorba, mindent megeszek, nem vagyok válogatós vagy kívánós. Csak a hallásom nem a régi már.
Két éve történt vele egy kis baleset, eltört az egyik lába. A kórházban meg akarták műteni, de amikor megtudták, hány éves, erre mégsem került sor, gipszet tettek rá. Azóta nem tud járni. Nyáron az udvaron, télen kedvenc fotelében üldögél. Szívesen olvas, méghozzá szemüveg nélkül. Amikor a postás meghozza lapunkat, elsőként nézi át a friss híreket. A másvilág, az elmúlás nem riasztja. A református vallásban nevelkedett asszony minden nap imádkozik. Azt mondja, ha menni kell, ő készen áll.
Magyar Tímea
Ez a blogboszt a matuzsálem nő keresőkifejezéssel az első 10 Google-találat között szerepel.
