A nyelv ugyanaz, csak a segg változik
Azt olvastuk, hogy Brenzovics már 93-ban is szívatta Kőszeghyt és kavart a KISzó ügyében – 12 éve a KMKSZ Kőszeghy Elemért jelölte a főszerkesztői posztra és nehezményezte Erdélyi kinevezését
Ha semmi másra nem jó a Kárpátaljai Szemle alább elemzett honlapja, arra talán mégis, hogy a KMKSZ 1993. évi működésébe, belső viszályaiba némi betekintést nyerjünk. No persze csak annyira és abban az értelmezésben, amennyire és ahogy ezt saját akkori közleményei megengedik.
Érdekes például arról olvasni, hogy egy választmányi ülésen a KMKSZ beregszászi járási szervezetének akkori elnöke, „Dalmay Árpád fontosnak tartotta megcáfolni azokat a híreszteléseket, amelyek szerint szándékában állna Magyarországra települni”. Hát igen. Dalmay előbb cáfolt, aztán gyorsan áttelepült. Csak előbb még a KMKSZ első számú közellenségévé lépett elő azzal, hogy a járási szervezetet kiszakította a KMKSZ-ből, megalakítva a BMKSZ-t.
Nem kevésbé érdekes megtudni, hogyan vélekedett a KMKSZ a kárpátaljai magyar autonómia ügyéről, és miként támadta Dupkát, amiért erről a Szövetség nevében badarságokat nyilatkozott.
Ennél is csiklandósabb olvasmány Brenzovics László sajátos aktualitású írása: Veszélyben a Kárpáti Igaz Szó. A KMKSZ-funcionárius egyfelől támadja Kőszeghy Elemért, az akkori felelős szerkesztőt, amiért a lap körül kialakult helyzetről hamisan tájékoztatta az olvasókat a Népszabadságban, másfelől viszont – tessék megfogódzani – nehezményezi, hogy a Területi Tanács a KMKSZ megkérdezése nélkül Erdélyi Gábort nevezte ki főszerkesztőnek (!), holott nekik (a KMKSZ-nek) éppenséggel Kőszeghy Elemér volt a főszerkesztő-jelöltjük (!!).
Lám, mekkorát fordult a kocka 12 év alatt. Illetve hát: a konfliktus szinte ugyanaz, csak a szereplők cserélődtek. Erről viszont a szép emlékű Ratkó József költő mondása jut eszünkbe, aki valamikor a rendszerváltás hajnalán egy tanácskozás szünetében sokak füle hallatára, a formálódó új hatalomhoz dörgölődzőkre utalva nem átallotta földijének, Berecz János MSZMP KB-titkárnak azt mondani: „Tudod, János, a nyelv mindig ugyanaz marad. Csak a segg változik.”