Gajdosék már megint beszóltak

Olyan még nemigen fordult elő, hogy a támogatások elosztásával mindenki elégedett legyen. Aki nem kapott semmit, az csendben sóhajtozik, aki keveset kapott, az félhangosan rinyál, aki pedig sokat kapott, de még többet szeretne, az teljes hangerővel hisztériázik.

Ezúttal az UMDSZ-esek azok, akik már megint megdöbbenéssel értesültek, továbbá felháborodtak. Szerintük megalázó egész Kárpátaljára nézve, ráadásul lábbal tiporják. Ezek a kifejezések abból az UMDSZ-nyilatkozatból valók, amelyet a Ukrajnai Magyar Krónika friss száma közölt le, s amelyben a szervezet épp csak az édes mamájába nem küldi el az Illyés Közalapítvány Főkuratóriumát. Semmi sem áll tőlünk távolabb, minthogy bárkivel szemben a védelmére keljünk az IKÁnak, a magunk részéről bármikor szívesen elküldjük bárhová ezt az átpolitizált magyarságmegosztó testületet, de mi meg is tehetjük, lévén nem tartjuk nekik a markunkat. Ezzel szemben azt tartjuk, hogy nem illő dolog, ha a támogatott folyton beszól a támogatónak. Erről mindig az a jelenet jut eszünkbe, amikor kocsinkkal leparkolunk mondjuk Beregszász központjában, és még ki sem szálltunk, amikor megrohannak a koldusok. Markába nyomunk pár kopeket az erőszakosabbjának, a legrámenősebb pedig azonnal ránk is förmed, hogy azonnal adjunk papírpénz. Márpedig papírpénzt nem adunk, sajnáljuk, így döntött a Főkuratórium. A koldus pedig pontosan azt teszi, amit az UMDSZ. Égre mutat a középső ujjával.