Jelentős vállalkozásba fog az MTA Irodalomtörténeti intézete: új irodalomtörténeti összefoglalót készítenek, mivel a korábbiak szempontrendszere elavult. A Népszabadság cikkéből megtudható:
„Újdonságnak ígérkezik, hogy nem tekintik külön tárgyalandó irodalomnak a határon túliakat, s hogy azoknak az íróknak a teljes munkássága teret kap, akik önszántukból vagy kényszerűségből emigráltak, de külföldön folytatták, bontakoztatták ki munkásságukat. A cél ugyanis az, hogy az irodalomban betöltött szerepük valóságos súlya és jelentősége szerint legyenek jelen a történetet feltáró szakmunkában is.”
Hogy a határon túliakat végre nem tárgyalják külön, az egyrészt nagy-nagy öröm, mert ebben a rezervátum-létből való kilépés esélyét látjuk, másrészt kétségeink vannak afelől, hogy az a 4-5 alkotó, aki Kárpátaljáról egy ilyen összefoglalóban helyet kaphat, valóban saját teljesítménye okán kerül-e majd bele „az irodalomtörténetbe” vagy inkább, ahogy az lenni szokott, „kárpátaljaisága” okán.
De ne legyünk eleve kétkedők. Bízzunk abban, hogy csupán szakmai szempontok érvényesülnek majd – és végre valakik veszik a bátorságot, hogy elválasszák a valódi írókat a helyi érdekű dilettánsoktól.
