Néhány éve arra a hírre kaptuk fel a fejünket, hogy Magyarország területe, ha évente csak kis mértékben is, de folyamatosan növekszik. Mivel az országot sokfelől folyók határolják, és mivel az országhatárt a határfolyók mindenkori ún. fősodor-vonala képezi (utóbbi a legnagyobb sebességű vízáramlás vonalát jelenti), így a folyómedrek kis mértékű változása a határok eltolódását is magával vonja. A határfolyók többsége pedig éppenséggel úgy kanyarog, hogy évente „elmos” egy keveset a szomszédos országok földjéből, miáltal Magyarország területe évről évre növekszik. Emlékszünk, egy publicista még élcelődött is a dolgon, és kiszámította, elméletileg hány ezer év alatt moshatnák vissza a határfolyók azt a területet, amit Trianonban elvesztett az ország.
Most meg azt olvassuk a Kárpátinfóban, hogy hasonló okokból csökken Kárpátalja területe. Az évente áradásokat okozó Tisza „befelé” mos, és amit elvesz Ukrajnától, azt odaadja Romániának. És bár a szakemberek máris találtak megoldást a problémára, továbbá pedig a folyó túloldalán sem dúskál javakban a lakosság, mégis kínálkozott a megállapítást, hogy a szegény embert a Tisza-ág is húzza.