A Facebook ajánlgatja nekem már egy ideje Gajdos István parlamenti képviselő urat a Kit ismerhetek? rovatban, de nagy erőfeszítések árán bámulatos módon sikerült ellenállnom a kísértésnek, hogy ösmerősömnek bejelöljem. Mi több: kíváncsiságomon is úrrá lettem: bár nagy volt az oldalamnak az ő furdaltatása, az ukrán törvényhozás magyar képviselőjének a profiloldalát meglátogatni későbbre halasztottam. A megtartóztatás olyan jól sikerült, hogy – szánom-bánom – jószerével el is feledkeztem azon örvendezni, hogy Beregszász volt polgármestere, az UMDSZ elnöke, ha kicsit késve is, de, úgy tűnik, élni kíván a lehetőséggel, hogy a közösségi oldal felületén kommunikáljon választóival.
Épp egy izgalmas online sakkparti kellős közepén voltam, amikor jött az értesítés: a jeles férfiú ismerősnek jelölt, várja a visszajelölést. Ijedtemben rosszat léptem a virtuális sakktáblán és elvesztettem a vezéremet… Azért sikerült magam összeszedni és vezér nélkül is mattot adtam, ami azért ritkán sikerül az ember fiának, bármilyen nagy spíler is legyen. Örömittasan visszatértem az FB oldalára, hogy eltűnődjek azon, megnyomjam-e a Megerősítés gombot. Arra jutottam, hogy megadom a képviselő úrnak ezt a bizalmat, egyben felidéztem, mit is írtam róla a választások idején indított blogomban:
Gajdos István személyének és tevékenységének a megítélése korántsem egyértelmű. Egyaránt ismertek a szélsőségesen negatív és a túlzottan pozitív vélekedések. Németh Zsolt külügyi államtitkár szerint Gajdos egyenesen nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára, a Kárpáti Igaz Szó c. lapban megjelenő híradások, cikkek, interjúk viszont a kárpátaljai magyarság legnagyobb jótevőjének állítják be. Az igazság valahol a kettő között lehet.
Annyi bizonyos, hogy Gajdos hamarább volt beágyazódva a fehérnek nem nevezhető ukrajnai üzleti szférába és hatalmi apparátusba, mintsem a „magyar ügyet” felfedezte és felhasználta volna a maga politikai karriere számára. Az üzleti és nomenklatúrás múlt és jelen erős determinációt jelent, de kétségtelen, hogy ezt a politikusnak gyakran sikerül összeegyeztetnie a magyar közösség érdekeinek hatékony képviselésével.
Jogosnak látszik a vád, hogy Gajdos a pártkötődéseit saját érdekei szerint váltogatja (szocdem volt, aztán amikor pártja vesztett a narancsos fordulatban, átlépett a győztes szocialisták frakciójába; most meg, ugye, az oroszbarátnak joggal mondható RP színeiben szerez mandátumot). Nyilvánvaló, hogy a hatalmi pártérdekeknek való megfelelés meghatározza számára, mit-meddig-hogyan tehet vagy nem tehet. Mindezzel együtt megállapítható, hogy ez a súlyos tehertételekkel nehezített magyarságképviselet sokszor jóval eredményesebb, mint a KMKSZ orcátlanul önérdekű, kisajátító és kirekesztő sérelmi politizálása.
Szerencsére – mint általában – most is sikerült maximálisan egyetérteni magammal, de az ismeretség megerősítése előtt, gondoltam, csak megnézném a bemutatkozó oldalt és megnyomtam a GI profiljára vezető gombot. Libacomb helyett azonban a jobbra látható képet kaptam. Hm, ez különös. Éppen most törölte volna magát a Facebookról? Újrapróbáltam párszor – ugyanazzal az eredménnyel… Visszamentem hát sakkozni. Egy újabb – ezúttal vesztett – parti után a profil megnyílt. Visszaigazoltam az ismeretséget – de bizony Gajdos István Facebook-oldalán semmi fontosat és érdekeset nem találtam. A képviselő úr csatlakozása óta egyetlen bejegyzést sem írt, mi több, azoknak az üdvözlésére vagy köszönetnyilvánítására sem reagált, akik megszólították.
Persze: sejtem, hogy nem ő maga piszmog az FB-oldallal, hanem ezzel megbízott valakit. Akár így van, akár nem: ha a legmagasabb politikai kulcspozícióban lévő kárpátalja magyar közszereplőként szerepelteti magát a közösségi oldalon, akkor illene nagyobb aktivitást mutatni. Ha valaki regisztrál az FB-n, ismerősöket jelölget és elfogad jelöléseket – de egyetlen üdvözlésre, köszöntésre vagy köszönetnyilvánításra sem reagál – az bizony online bunkóság. Kíváncsi vagyok, pótolja-e ő vagy megbízottja ezt a mulasztást (és mekkora késéssel) – mint ahogy azt is érdeklődéssel várom, vajon ez a jegyzetem kivált a valamilyen reakciót – miután a belinkelem az érintett oldalra… A jelölést egyébként köszönöm az elnök úrnak.
Frissítés október 15-én
Hétfő délig tartott a csend, akkor aztán a képviselő úr, ha nem is mindenkinek személy szerint (mint talán illett volna) de egy rövid bejegyzésben mindenkinek megköszönte a megköszönendőket, elnézést kérve a késedelemért: „Nagyon sajnálom, hogy ennek csak most tehetek eleget, de higgyék, higgyétek el, ennek objektív okai voltak”. Bizonyára voltak, én mégis inkább szubjektív okokra gyanakszom. Ha ugyanis folyamatosan és nagy szaporasággal történt részéről az ismerősnek-jelölgetés és mások jelentkezésének az elfogadása, akkor ezalatt az elnök úrnak online kellett lennie. Ha pedig vonalban volt és jelölni meg jelölést elfogadni módjában állt, akkor pár sorban az üdvözlésekre reagálni vajon miért ne lett volna módja? (Megfejtéseket hozzászólás formájában alább…)
Ezzel együtt a köszönetnyilvánítás és a késedelmi mulasztás miatti elnézéskérés igencsak dicséretes, a nagy fekete után jár érte egy kis piros pont.
A (be)köszönő bejegyzést szapora egymásutánban számos kommentált megosztás követte, ezekben a képviselő úr saját parlamenti munkáját ismertette. Egynémely interjút nehéz rezzenéstelen arccal végignézni. Ahogy a Vipera korábban megjegyezte, nem is tudja eldönteni, hogy a kérdező riporter vagy a választ adó közember beszédmódja, hanghordozása tetszik-e jobban neki.
Az ellenben egészében véve mégiscsak örvendetes, hogy a közösségi kommunikáció lehetőségeivel éni kíván egy ukrajnai magyar parlamenti képviselő.
Számomra a kérdés az, hogy csupán saját propagálására kívánja-e használni a Facebookot, csak az lesz-e, hogy Gajdos úr itt időről időre hótt komolyan, fűrészpor-száraz hangnemben megmondja nekünk a tutit – avagy lesz mód oda-vissza kommunikálásra, valódi diskurzusra és kicsit több közvetlenségre. Mert hogy ez a nyársat nyelt hivatalosság engem például inkább eltaszít, semmit oda vonz.