Íme, így kell egyetlen zavaros mondatba egybeszecskázni a pogány istenekben (!) hívő honfoglaló fejedelmet, a kereszténységet tűzzel-vassal a pogány magyarokra kényszerítő, egészen más istenhez imádkozó királyt és a nemzeti Himnusz közhelyszámba menő képét. Arról már nem is beszélve, hogy a vesszőhiány miatt azon is tűnődhetünk, milyen is az „áldásért könyörgő balsors”. De elgondolkozhatunk azon is, hogy akik nem könyörögnek isteni áldásért (mert történetesen nem hívők), azoknak vajon legalább a C kategóriás magyarság járhat-e.
