Nemrégiben említettem, hogy a frazeológiai egységek szavait nem cserélhetjük fel önkényesen másokra, mert képtelenséget, képzavart kapunk. Ám szócsere nélkül is badarságok adódhatnak, ha rosszul, rossz helyütt, rossz értelemben használjuk állandósult kifejezéseinket. Egyik helyi lapunk főszerkesztője például azt állapította meg valamiről, hogy „ez még messze nem hab a tortán”. Hát… Közel sem szabatos megfogalmazás. Most meg a következőket írja:
Ez bizony nem kép és nem képes beszéd, hanem igen komikus képzavar, annak is kapitális.
Azt viszont jól tudom, mennyit érnek az efféle dohogásaim. Annyit, mint a falra hányt lecsó.
